2016. május

CETA, TTIP - lecke a védekezés

Aláírta a Kanada és az Európai Unió között létrejött szabadkereskedelmi és partnerségi megállapodást (CETA) Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Robert Fico, az unió soros elnökségét betöltő Szlovákia kormányfője és Justin Trudeau kanadai miniszterelnök Brüsszelben vasárnap.  „A CETA az Amerikai Egyesült Államokkal már most szoros gazdasági együttműködésben lévő Kanada és az Európai Unió között egy olyan közös gazdasági teret hozna létre, melyben lehetővé válna az európai sztenderdeknek nem megfelelő termékek árusítása is, így például a génmódosított élelmiszereké” – vélekedik a fejleményről Gyöngyösi Márton jobbikos országgyűlési képviselő. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. november 5.

- Képviselő úr, a lényeges kérdésekben többnyire ésszerű álláspontot elfoglaló Visegrádi Négyek csoportból két politikus is aláírta a génmódosított élelmiszerek behozatalát – tehát beláthatatlan következményű kereskedelmet – lehetővé tevő paktumot. Mi lehetett az az erő, amely erre két – varsói és pozsonyi – politikusra ránehezedett?

- Annyiban pontosítanék, hogy a Visegrádi együttműködés több mint két évtizedes fennállása óta a szimbolikus formalitásokon túl viszonylag kevés sikertörténete volt - az egy évvel ezelőtt megjelent migrációs válságra adott, valóban példaértékű együttműködést leszámítva. Meglepően gyors és egységes választ adott a kelet-közép európai régió a migráció és a multikulturalizmus veszélyeire, ezzel Európának is példát mutatva. Ami viszont a CETA-t illeti, itt más a helyzet. Egyrészt meg kell jegyezni, hogy Fico nem szlovák miniszterelnökként, hanem, mint az EU Tanácsának soros elnökségét adó ország miniszterelnöke, Tusk pedig nem lengyel politikusként, hanem mint az EU Tanácsának elnöke írta alá. Vagyis mindkettő nemzetek felett álló, szupranacionális minőségében ellenjegyezte a CETA-t. 

Másrészt viszont látni kell, hogy a posztszocialista országok 

mindegyikének rendszerváltó "elitje" az elmúlt 26 évben az európai integráció oltárán feláldozta a nemzetgazdaságok felzárkóztatásának lehetőségét. Mit jelent ez? A külföldi befektetők, multinacionális nagyvállalatok bevonzása érdekében beszálltak abba a globális versenybe, amely olcsó és kiszolgáltatott munkaerőt, közpénzen kiépített infrastruktúrát, adókedvezményeket és állami támogatásokat ígér a globális tőkének. Ez egy csapdahelyzet, ami a globális nagytőke érdekeit szolgálja. No meg azon politikai elit érdekeit, amely szolgálataiért cserébe megfelelő pozíciókat kap. Nem véletlen az, hogy Donald Tusk egy vesztes lengyel választás elől az EU legmagasabb pozíciójába "katapultálhatott", Barroso pedig EU-s bizottsági elnöki mandátuma lejárta után a Goldman Sachs-nál talált állást. Ez a megfelelő szolgálatokért kijáró jutalom a háttérhatalom részéről... 

- Az egyezmény elfogadását két hétig tartóztatta fel Vallónia parlamentje, de pénteken ez a testület is megadta támogatását. Van-e olyan szervezet az Unióban – például a European Anti-Fraud Office -, amely a véleményüket váratlanul megváltoztató vallon képviselőknél a következő évben vagyonosodási vizsgálatot folytathat, családtagokra kiterjedően?

- Vannak ilyenek, többek között az Ön által is említett intézmény, azt azonban naivitás lenne feltételezni, hogy ezek a szervek lépnek egy ilyen ügyben, még akkor is, ha jogosan merül fel a zsarolás vagy megvesztegetés lehetősége. Meggyőződésem, hogy az uniós intézmények mindegyike a rendszer fenntartását szolgálja, nem pedig a tisztesség és átláthatóság biztosítását.

- Magyar fortély:  világszínvonal – hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. Magyarország védekezhet-e úgy a Ceta - Comprehensive Economic and Trade Agreement - és TTIP - Transatlantic Trade and Investment Partnership – romboló hatásai ellen, hogy lendületet ad a Made in Hungary-stratégia megvalósításának, és gazdaságunk mind az iparban, mind – főleg – a mezőgazdaságban, piaci eszközökkel, EU-konform módon kiszorítja a hazai üzletekből a selejtes és veszélyes tengerentúli árucikkeket?

- Jelen esetben nem becsülném túl a magyar fortély és leleményesség hatékonyságát. A CETA és a TTIP tökéletes csapdahelyzetet teremtettek. Az ugyanis nem kérdés - és ez jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a szabadkereskedelmi egyezményeknél -, hogy az elővigyázatosság elvét követő európai szabályrendszerekkel szemben kockázatalapú megközelítést alkalmazó tengerentúli sztenderdek versenyelőnyt jelentenek a piaci versenyben. Utóbbi ugyanis egy lazább szabályozási rendszerből adódóan olcsóbban tudja termékeit a piacra dobni, az ár pedig meghatározó a piaci verseny szempontjából. Ha egy cég megengedőbb szabályozási környezetben, a GMO-t és hormonkezelést engedélyező feltételek mellett állít elő mezőgazdasági vagy húsipari termékeket, az egy közös piacon, szabadkereskedelmi feltételek mellett előnyt élvez egy olyan termelővel szemben, akinek a kezét kötik fogyasztóvédelmi szabályok és előírások. Itt két lehetőség áll fenn: 1. utóbbi tönkre megy, 2. a hátrányt jelentő szabályozási rendszer fellazul. Európának, ezen belül Magyarországnak különösen, mindkettő életveszélyes következményekkel jár. Ha viszont mégis sikerülne ellenállni a tengerentúli nyomásnak, a befektető vállalat az állammal szemben a választott bírósági rendszer által szavatolt vitarendezési mechanizmuson (ISDS) keresztül szinte garantáltan pert nyerhet. Ezzel a kör - és egyben a csapda - bezárult. Vagyis, summa summarum, a CETA-val és TTIP-val kapcsolatos egyedüli megengedhető magatartás az ellenállás. 

 

 

 

Európai akadémikusunk a migránsválságról

 

A napokban Salzburgban az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává avatták Tefner Zoltánt, a Corvinus Egyetem magántanárát. "A dresszúrát lehet agymosásnak vagy bárminek nevezni, egy biztos, az átnevelés túl jól sikerült. A náci múlt hatásával együtt az önálló nemzeti karaktert – beleértve az önvédelem képességét is – sikerült a freudi küszöb alá nyomni" - írta cikkében Németországra utalva az európai akadémikus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. március 13.
 
- Tanár Úr, a magyar társadalmat nem akarták "mezőgazdasági országgá" alakítani, amiként ezt London, Washington, Párizs Németországgal szemben a második világháború végén, után tervezte. Mégis küszöb alá került a nemzeti karakter, "beleértve az önvédelem képességét is". Elmondható-e a politikailag korrekt követelmény szerint, hogy mi történt?
 
- A magyar helyzet egészen másként alakult, mint a német. Minket az oroszok szálltak meg, ez alapvető különbség. A Rákosi-időszak alatt is lefojtották a nemzeti önérzetet, az egyetlen kitörési pontot a labdarúgó válogatottunk akkori fényes karrierje jelentette. De ez a feszültségcsökkentő szelep önmagában kevésnek bizonyult. 1956-ban pontosan azért következett be a nagy robbanás, mert az embereket nemzeti karakterükben vették semmibe. A nemzeti karakter működött a 70-es években is, s működik ma is, csak azért nem látszik, mert érvényesülése nem ütközik akadályokba. Itt az oroszok a későbbi időszakokban már nem akarták átnevelni a magyar társadalmat, ezt meghagyták az akkori magyar pártpolitikának, de éppen az 1990-es rendszerváltás mutatta, hogy ez az átnevelés mennyire nem sikerült. Ami nincs tiltva, az kevésbé vonzó. A fiatalság a lázadáshoz más megoldásokat keres.
    A dolog politikai és kormányzati vonatkozásához: 2002 után egy komprádor elit került hatalomra Magyarországon. Semmilyen ellenállást nem tanúsított olyan törekvésekkel szemben, amelyek szöges ellentétben állottak a magyar társadalom érdekeivel. 2010 után ez a helyzet megváltozott, s 2015-ben — bár némi vacillálás után —, de beindult a „védelmi gépezet”. A nemzet szerintem jól védekezik, a baj az, hogy mások nem védekeznek jól.Az amerikaiakat a második világháború után itt Európában semmi nem érdekelte igazán, csupán az úgynevezett „német kérdés”. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy a világ bipoláris lett, s Németországban katonailag kellett tartani a pozícióikat. Volt e mögött az amerikai félelem mögött egy számomra mindeddig megmagyarázhatatlan spirituális vonás.
A politika nem mindig racionális döntések eredménye. Volt e mögött a nácitalanítás mögött egy konkrétabb félelem is a német társadalom lázadásától, ami természetesen összefügg a katonai védelemmel is. Nem lehet egy elégedetlen és ezáltal a szélsőradikális gondolkodástól befolyásolt német társadalommal a hátukban az oroszokkal háborúzni. Magyarország és a magyar társadalom még akkor sem lett volna számukra tényező, ha történetesen ők vonulnak be ide, s nem az oroszok. Sem spirituálisan, sem konkrétan. Ez persze történetietlen feltételezés.
 
- A nyolcvanmilliós Németország nem képes egyetlen politikust sem felmutatni, aki az Ön által közepes szellemi képességűnek minősített jelenlegi kancellárt agykapacitásának megfelelő posztra segítené. Az Európai Parlamentet egy érettségizett - ugyancsak német földről jött - elnök bénítja meg. Kibontakozhat-e olyan politikai erő, amely demokratikus mozgással menti meg Európát?
 

- Vannak biztató jelek. Engem a múlt héten Salzburgban az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává avattak. Az Akadémia frissen kidolgozott programját is ismertették az ünnepi közgyűlést megelőzően, ami azt a címet viseli, hogy „Europe Next”, s Európa rendbe tételét tervezi. Az Akadémia mintegy 1900 tagja előtt ott áll a feladat, függetlenül attól, hogy orvosok, fizikusok, történészek, vagy operaénekesek. Az Akadémia nem csepp a tengerben, hanem jelentős tényező. Erős határokat, védelmet, az egymás iránti toleranciát hirdeti, s mindenképpen a brüsszeli bürokratikus irányítás teljes átalakítását. Nem mindenben értek a programmal egyet. Ilyen például az a megállapítása, hogy a nemzeti szuverenitást tovább kell kurtítani a racionálisan megreformált „központ” akcióképességének növelése érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a nemzeti keretek fellazítása még a migránshelyzetnél is nagyobb káosz forrása lehet azáltal, hogy a sok „nemzeti tudatalatti” működni kezd, s önazonosságának védelme érdekében fellázad Brüsszel ellen, amelyet ennek következtében hiába reformáltak meg.
    A kérdésben a tagság szerintem megosztott, éppúgy, mint bárhol másutt. Bár még új fiú vagyok a szervezetben, és ezáltal nincs pontos áttekintésem a helyzetről, de az az érzésem, hogy a racionalitás kerekedik majd felül, s a politikusokat sikerül meggyőzni arról, hogy a nemzetek maradjanak. Európa számára nincs más út. Más persze Amerika. Annak idején a 18. században William Penn eszméi alapján aránylag könnyű volt megcsinálni a föderációt, mert Amerika egy üres terület, egy tabula rasa volt. Az Óvilág sosem volt az, s a helyett, hogy Európában eltűnnének a különbségek, a helyzet még bonyolultabbá válik, lásd jugoszláv háború, s ami majd később jön: Albánia igénye a nemzeti lét kiteljesítésére. Európa tele van — Metternich szavaival élve — „történelmi individualitásokkal”. Európára nem szabad ráerőltetni az indifferens amerikai kliséket.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai magyar fiatalok a mi kultúránkban találnak-e olyan erőforrást, amely a most következő kihívásokhoz megfelelő választ kristályosíthat ki?
 
- Az egyetemek tele vannak bámulatos agyi felépítésű fiatal erőkkel. Frissek, eredetiek, innovatívak (ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy a semmiből is tudnak valamit csinálni). Néha megöl a sárga irigység, hogy én a 67 évemmel miért nem tudok már ilyen lenni, mint ők. Az ő esetükben szó sincs valami nihilista önfeladásról. A vélemények persze ebben a körben is kizárják és metszik egymást. Az egyik „fixa idea” a birodalomalkotás. Erős központi kormány, a külső határok védelme, stb. Nem nehéz a felfedezni benne a „nemzeti nagylétünk” iránti nosztalgiát: ha kell magyar birodalom, de ha nincs, a Monarchia is jó. Tudják persze, hogy egyiket sem lehet régi formájukban feltámasztani, de a szervezési elveiket — amelyek politikai kultúránk alaprétegét képezik — alkalmazni kívánják az új európai struktúrák megtervezésénél. Fő érv: civilizációk a múltban csak birodalmi keretek között tudtak hosszú távon fennmaradni. Nehéz fékezni a lelkesedésüket, amikor kijelentem — a birodalmak a múltban két nagyon lényeges elemet nem vettek figyelembe, az egyik a nemzetállam volt, (amely ráadásul viszonylag új kezdemény), másrészt a demokráciát, amely mégiscsak az európai-nyugati civilizáció egyik csúcsteljesítménye. A gyereket nem szabad kiönteni a fürdővízzel együtt. Pontosan azt dobjuk ki, amivel azok nem rendelkeznek, akik ellen védekezünk. Viccnek fogják fel, amikor mondom, hogy aki ezt a hármat elméletileg összekombinálja, az már veheti is a repülőjegyet Oslóba.

 

 

 

Kisgazdák, nagy tervek - kormányzati tényezők

A KPE (Polgári Kisgazdák) közgyűlési határozatban foglaltak állást arról, hogy a Fidesszel fennálló és 15 éve folytatott szövetségi együttműködést megállapodásban kívánják megerősíteni, és az együttműködést a megállapodásban rögzítettek szerint kívánják folytatni.
Dr. Turi-Kovács Béla elnöknek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.   
2016. április 5.
 
- Elnök Úr, a Kisgazdapárt a negyvenes évek derekán az ország legnagyobb pártja volt, hazánk idegen katonai megszállása alatt is fölényesen választást nyert. Lát-e esélyt arra, hogy a kisgazda erő a következő évtizedekben valamikor újra önálló pártként szerezze meg a választók jelentős részének bizalmát?
 
- A Kisgazda Párt hosszú történelme során több ízben változtatott nevet, programot és főként jelentősen változott az a társadalmi réteg, amely a Kisgazda Pártot létrehozta és megtartotta. A Kisgazda Párt négy ízben volt kormányzati tényező. Az 1920-as választás után az országgyűlés legnagyobb pártjaként lépett szövetségre Bethlen István pártjával és indítottak el közösen Bethlen és Nagyatádi egy eredményes konszolidációs programot. Az együttműködésben azonban az értelmiségi háttér nélkül, elsősorban vidéki, paraszti támogatással rendelkező Kisgazda Párt felőrlődött.
Az 1945. évi, részben szabad választásokon a Kisgazda Párt az országgyűlésben abszolút többséget szerzett, ennek ellenére – a megszálló hatalmak nyomására – koalíciós kormányzásra kényszerült. Ismeretes, hogy a szovjet megszálló hatalmat teljes mértékben maga mögött tudó kommunista párt – Magyar Dolgozók Párja -  fokozatosan kiszorította, majd üldözte a Kisgazda Párt vezető politikusait. Minden évben megemlékezünk Kovács Béla, a Kisgazda Párt főtitkára törvénytelen Szovjetunióba hurcolásáról, a nyílt, leplezetlen diktatúra kezdetéről.
1956 októberében, a kisgazdák részt vettek Nagy Imre kormányában, majd ismét üldöztetések kezdődtek.
A harmadik koalíciós megállapodás 1990-ben az MDF-el jött létre, amely koalíció a Kisgazda Párt szakadásával ért véget.
Az vitathatatlan, hogy a Kisgazda Párt a rendszerváltás fontos politikai ereje volt.
Az 1998-ban létrejött Fidesz - Kisgazda koalíció formailag 2002. évig fennmaradt, a valóságban a Kisgazda Párt szakadása 2001. évtől ismét bekövetkezett.
Tényszerűen le kell szögezni, hogy 2001. évben létrejött a Kisgazda Polgári Egyesület, amely a 2002. választástól kezdődően minden országgyűlési képviselő választáson szövetségben indult a Fidesszel. A kisgazdajelenlét szavatolt az országgyűlésben és az önkormányzatokban egyaránt.
A Fidesz – Kisgazda szövetség 2003. év óta a politikai szervezetek alapszabályaiban is rögzítve van.
A rövid történelmi visszapillantásra azért volt szükség, mert bizonyítottnak látjuk, hogy a Kisgazda Párt teljes fennállása alatt, mindvégig megmaradt a vidék és a mezőgazdaságból élők rétegpártja - egyetlen alkalmat kivéve: az 1945. évi választást, amikor gyűjtőpártként tudott megjelenni a választók előtt. Napjainkban kormányzóképes párt az tud lenni, amelyik néppártként képes megjelenni, és a társadalom legkülönbözőbb rétegeit meg tudja szólítani. A Fidesszel közösen 2003. év óta olyan néppártban veszünk részt, amely képviseli a KPE közreműködésével a kisgazda értékeket is. A politikai térfeleken átrendeződés akkor következik be, ha a Fidesz elveszítené néppárti jellegét. Elég nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy ennek ma nincsenek jelei.

- Önök szükségesnek tartják, hogy olyan átfogó programterv készüljön, amely a falvak és kistelepülések megmaradását szavatolja. Annak idején a pártállam bevezette az úgynevezett "szerep nélküli település" fogalmát - ezzel elindította a falurombolás folyamatát. Egyedül Makovecz Imre csapata szállt szembe a diktátummal, és faluházakat épített a megsemmisítésre ítélt községekben. Önök az állami "programterv" mellett hogyan akarják a civil  
Magyarország erőit is bekapcsolni a falumentésbe - sőt: falu-megerősítésbe?
 
- Az elmúlt hónapokban az állami földek értékesítése körül különböző nézetek jelentek meg. A KPE álláspontja töretlenül az, hogy az állami tulajdonú (tehát a nemzet közös tulajdonát képező) földekkel akkor gazdálkodunk jól, ha azok szolgálják a kis- és közepes települések megmaradását és alapját képezik egy olyan új, és korszerű szövetkezeti – szociális szövetkezeti mozgalomnak, amely ma hiányzik a magyar vidéken.
A kisgazda meggyőződés szerint Magyarország település-szerkezete akkor fejlődhet egészségesen, ha a föld közelében megmaradhatnak a kis és közepes települések, az ott élők földbirtokhoz, tulajdonhoz juthatnak, gondoskodhatnak önmaguk és településük boldogulásáról. Meggyőződésünk, hogy a magyar embereknek alkotmányban biztosított joga, hogy földtulajdont szerezzenek, ezt tőlük elvonni nem lehet. Deák Ferenc már az 1834-es törvényhozási nagy beszédében világosan leszögezte, hogy Werbőczy hármas könyve nem tartható mert, minden magyar embernek a természetjogba gyökerező, születésétől fogva járó alapjoga a földbirtok megszerzése.
Ma kétségtelenül erőteljes ellenpropaganda van a szövetkezéssel szemben. Ma is vannak, akik azzal riogatják az embereket, hogy a szövetkezet egyenlő a kolhozzal. Mi kisgazdák a jövő lehetőségét látjuk az önkéntes, tulajdonon alapuló, a tulajdonjogot biztosító szövetkezésben. Nagyon hiányoznak azok a népi írók, népben és nemzetben gondolkodó, a vidéket jól ismerő értelmiségiek, akik képesek lennének áttörni a múlt rossz tapasztalatából adódó falakat. Ez lehetne az igazi nép- és falumentés.
Mi annak a hívei vagyunk, hogy mennél előbb készüljön el olyan átfogó program, amely összehangolja a mezőgazdaságban szükséges reformokat, a falvak megmentését és a támogatások helyes elosztását. A falvak, a kistelepülések, a vidék Magyarországának megerősödése akkor lehet eredményes, ha a föld tulajdonlásának kérdését egy közös programon belül összekötjük korszerű feldolgozó ipar, felvásárlás, hiteles marketingtevékenységgel.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a mezőgazdasági ismeretek oktatása tanrendszerűen jusson bevezetésre az általános iskolák felső tagozatain és a 8. osztály elvégzését követően a tanulók vizsgát tehessenek, amelynek alapján elnyerhetik a földmíves minősítést. Elősegítik-e ezt a magyar művészet - benne a kortárs képzőművészet, zene, irodalom, film - fölragyogtatásával is a falvak ügyében?
 
- Mindaz, amit az előzőekben tárgyaltunk, tehát elsődlegesen a kistelepülések megtartásának, a föld tulajdonlásának ügye leginkább azért veszélyeztetett, mert az elmúlt negyed század alatt a falvak népe maga is eltávolodott éltető elemétől, a földtől. Fájdalmasan kell megállapítani, hogy hazánkban ma alig van a falvakban haszonállattartás, még kevesebb az érdeklődés a mezőgazdasági munka iránt. Mindezen úgy lehet változtatni, hogy az oktatás segítségével ráébresztjük a falvak és kistelepülések népét, hogy sehol a világon olyan életlehetőségük nem lesz, mint azon a helyen, ahol őseik éltek, akik nemcsak művelték, de szerették a földet, a tudást pedig nemzedékről nemzedékre adták tovább. A magyar oktatási rendszerben bekövetkező változások egyik fő iránya ez kell, hogy legyen, a tudás és a szeretet a föld megművelése iránt.

 

 

 

 

Milánó: A magyar expójelenlét vegyes volt

Október 31-én bezárt a Milánói Világkiállítás, benne a Magyar Pavilon.  Az általános világkiállítások jellemzője, hogy hat hónap után, október végén zárnak be. A Présház Hírportál megkérdezte Gere József építészt, aki kiállítás-építészeti témából diplomázott, bő négy

évtizeden át ebben az ágazatban dolgozott, a Hungexpo műszaki vezérigazgatójaként kiállítások megvalósítását vezette.

2015. november 1.

 

 - Ha összevetjük az utóbbi három évtized nagyobb világkiállításait: Sevilla, Hannover, Sanghaj, Milánó, megállapíthatunk-e egyenletes fejlődést a magyar jelenlétben?
 

- A világkiállítások történetében jelentős változás történt a XX. század elején, miszerint az addigi kiállításokon a domináns árubemutató jelleg elkezdett gondolatközlő, különböző témákra fókuszáló és azokat taglaló rendezvényekké válni. Ezzel egy időben különvált az ipari és kereskedelmi vásárokat rendező és szervező, és a világkiállításokat szervező nemzetközi szervezet: az UFI és a BIE. A nemzetek részvételével szervezett expók is tovább tagolódtak. Létrejöttek az úgynevezett általános világkiállítások, és a szűkebb és konkrétabb témákat feldolgozó szakvilágkiállítások különböző kategóriái. Az egyes országok és nemzetek bemutatóinak kétféle lehetőség áll rendelkezésre. Egyrészt a kifejezetten szakmai témák bemutatására rendelkezésre állnak az úgynevezett témapavilonok, másrészt a kultúra és társadalmi célok és eredmények bemutatására a nemzeti pavilonok. Magyar szempontból a jelentős változás ezeken kívül az volt, hogy az addigi, a Monarchián belüli megjelenésünket a XIX. század végétől az önálló nemzeti megjelenés váltotta fel. A világkiállításokon megjelenéseink – mint ahogyan más nemzetek megjelenései is - csak lassan tértek át a gondolatközlő megoldásokat előtérbe helyező kiállítási elvi alapra. A közbe jött világháborúk, és azok következményei sem segítették ezt a folyamatot. A II. világháború utáni első nagy, Európában rendezett világkiállítás sikeres volt. Az 1958. évi Brüsszeli Expón az akkor már elterjedt, filozófiákat és témákat kutató és feldolgozó elvek helyett még a hagyományosnak mondható szervezési gondolat szerint készültünk fel, bár akkori társadalmi rendünk "felsőbbségét" nem felejtettük el kihangsúlyozni... Reklám- és kiállítási szakemberek jelentős képviselői szerint egy kiállítás vonzó megszervezéséhez elsődlegesen egy jó geg kell, egy jó csattanó, egy poén, egy tréfás ötlet, 

amelyre a nagyközönség felfigyel, és ami köré felfűzhető az aktuális témák bemutatása. Ez akkor lehet jó és eredményes, ha utal a kiállítás tartalmára. A világvásárok nemzeti megjelenéseinek is, hogy a bemutatkozás sikeres legyen, ennek az elvnek kell megfelelni. Fentiek tükrében lehet megítélni az utóbbi 30 év általános kategóriájú világkiállítási részvételeinket.

A Sevilla Expo ’92 Amerika Kolumbusz által való felfedezésének állított emléket. A magyar részvétel célja az volt, hogy azt mutassa be: a felfedezés korában Magyarország mivel volt elfoglalva. Ennek volt alárendelve a pavilonunk építészeti és belső tartalmi kialakítása. Ezt hangsúlyozta a pavilon keleti és nyugati homlokzatának megformálása, amelyen a múltunkat jelképező jellegzetes elemek és motívumok jelentek meg. A pavilon belső megjelenése a két égtájat a tornyok alatt híddal elválasztott térben az 1456. évi győztes nándorfehérvári csata emlékére utalt, és a magyarok Európa nyugati felét védő szerepére emlékeztető harangok szólaltak meg. A nyugati oldalon elhelyezkedő életfa sok más tartalom mellett a múltban gyökerező jelenünket, és a nyugati kereszténységben várt jövőnket is szimbolizálta, míg a keleti oldalon elhelyezett film az 1945 és 1991 közötti történelmünket, és a kelet-nyugat közötti hídszerepünket igyekezett felmutatni. (Amit sajnos menet közben egy idegenforgalmi ihletésű filmre cseréltek le.)  Ez volt az első alkalom, hogy a rendszerváltozás után 

Magyarország a világnak bemutatkozhatott. Az ország gazdasági szerepét egy külön helyen kialakított kereskedelmi kirendeltség mutatta be.
A Hannover Expo 2000 az újra feldolgozható anyagok és a mobilitás gondolatát volt hívatva a technikai fejlődés tükrében feldolgozni. A magyar részvétel alapgondolata a tervező szándéka szerint az volt, hogy a mobilitást egy hajót formázó épületszobor jelképezze - amely a Kelet és Nyugat közötti gazdasági és kulturális kapcsolatot is szimbolizálta -, az újra hasznosítást az alkalmazott faburkolatok jelölték. A kiállítási terekben a magyar történelem és tudomány fejlődését mutattuk be, míg a nemzeti megjelenítést a változtatható nagyságú épületrészekben lévő terek biztosították, ahol a magyar nemzethez tartozó területek kultúrája is folyamatosan jelen volt. Ez a világkiállítási részvétel adott módot, és biztosított lehetőséget a XIX. század óta először a magyar össznemzeti megjelenésre, mint ahogyan azt Gérnyi Gábor, a program miniszteri biztosa korábban közölt gondolatai részletesen is bemutatták.
A Sanghaj Expo 2010 magyar megjelenése arra vállalkozott, hogy a magyar kreativitást, a tudományos életben való szerepünket mutassa be. A korlátozott területű és bérelt pavilon lehetőségei csak nagyon céltudatos módon tette ezt lehetővé, de alapgondolatában egy matematikai képlet tárgyként való megjelenítésével – a gömböccel - reprezentálta a témát. E képlet - magyar tudósok által bizonyítottan - azt mutatta be, hogy egyetlen olyan tárgy létezik, amelynek egy elméleti és egy gyakorlati stabil pontja van. És ezt a tárgyat meg is jelenítettük. Az építészeti, belsőépítészeti megjelenés a meditációra próbálta felhívni a figyelmet több vagy kevesebb sikerrel. A Magyar Pavilon egyébként elnyerte a rendezők „Silver Design” díját, és elmondható, hogy az eddigi világkiállításokon itt volt a legnagyobb a pavilonunk látogatottsága – csaknem hatmilliós. Kultúránk bemutatására a Magyar Nap keretében és csak rövid időre volt lehetőség. Azokra is csak a pavilonon kívüli területeken, illetve egy külső,- városi helyszínen.
A Milánó Expo 2015-ös magyar megjelenéséről nem tudok közvetlen tapasztalatok alapján véleményt mondani. A médiában megjelentek alapján nagyon vegyes az érzésem. Úgy gondolom, hogy sem építészetileg, sem kiállítás-technikailag nem sikerült a világkiállítás fenntartható fejlődés gondolatiságához kapcsolódni. A megjelenésünk nem mutatott fel lehetőséget és tényeket a kiállítás alapgondolataihoz való hozzájárulásban, hanem egy világvásári hangulatot teremtve közönségszórakoztató rendezvénnyé vált. 
Összegezve a kérdésre a válaszom az, hogy a világkiállítások utóbbi évtizedeiben a magyar megjelenések a kezdeti pozitív fejlődés után hanyatló színvonalúak, és csökkenő tendenciával járultak hozzá a világ problémáinak elemzéséhez és bemutatásához. Ha ennek okait kutatjuk, megtalálhatjuk az előkészítő és tervező munka hiányosságait, a fejleszetésekbe a politika közvetlen beavatkozásait, a világkiállítások céljainak értelmezési problémáit, a tervező építészek szakmai és gondolatközlő képességeinek alacsony színvonalát. Sajnos a szaktémák alaposabb elemzéséhez, a vélemények kifejtéséhez, és az új tudományos kutatások bemutatásához a témapavilonok lehetőségeit nem vettük figyelembe, mindent a pavilonokban akartunk bemutatni. Ez pedig megjelenésünkre az utóbbi rendezvényeknél elkerülhetetlenül vegyes kép kialakulásához vezetett.
- Bő évtizede fennáll szakmai körben a közmegegyezés: hozzuk haza Sevillából a Makovecz-pavilont. Lehetséges-e ez műszakilag, és mi lenne a hozama, például Tokajban a Bodrog-Tisza torkolatnál?
 
- A Magyar Pavilont Sevillában Makovecz Imre, a számtalan építészeti és művészeti díjjal kitüntetett, méltán nemzetközi hírű építészünk tervezte. Budapesten nincs számottevő, általa tervezett és megvalósult épület. Sevillában az expó után a helyi Egyetem kutatási célokra használta, de információim szerint jelenleg gazdátlanul és elhanyagolt állapotban áll.
Úgy gondolom méltatlan helyzet ez mind az építészet, mind a magyar építészeti kultúra szempontjából. Korábban felmerült az épület hazahozatala, és Tokaj területén – a Tisza és a Bodrog találkozásánál - való újraépítése. Sajnos ez a gondolat is elhalt, pedig a térséget meghatározó a hely, és egy nemzetközi hírű épület megvalósulása hatásosan emelné Tokaj és borvidéke hírnevét, pezsdítené vendégforgalmát.
Ugyanakkor felmerül, hogy Budapest is megérdemelné a Makovecz Imre által tervezett és méltán világhíres épület elhelyezését, amely akár kulturális, akár más, a magyar építészetet reprezentáló, idegenforgalmat és nemzetközi érdeklődést felpörgető célokat szolgálhatna.
Műszakilag nincs akadálya az épület hazahozatalának - lásd szentendrei skanzen épületeit -, mert szerkezetei szerelt technikával épültek meg. Persze nyilvánvalóan a műemlékvédelemben nem ismeretlen gondos munkára volna szükség. Sokak véleménye szerint olcsóbban lehetne a régi tervek alapján újként megépíteni, de ez ellentmond a történelmi hűség és alázat, és az alkotó iránti tisztelet és megbecsülés elveinek. Arról nem is beszélve, hogy az építészet műemlékelveinek is.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A világkiállítások miként segítik elő, hogy adott társadalmak, amelyek több ezer kilométerre építenek pavilont és mutatkoznak be a glóbusznak, saját művelődésüket is élesebben lássák?
 
- A világkiállítások célja és elve – a Balassi folyamat jelmondatát tovább gondolva - az is lehetne, hogy fedezd fel mások kultúráját, és ismertesd meg másokkal a magadét! Úgy gondolom, ez maximálisan egybeesik a Balassi-folyamat céljaival. A legtöbb országnak – különösen a közepesen fejlett és a gazdaságilag fejletlen szegény országok sorának - nincs is más mutatnivalója, mint népe sokat mondó kultúrája. Ha egyenként vizsgáljuk az általános világkiállítások nemzeti megjelenéseit, láthatjuk, hogy az egyes kiállítás alap-, fő- és melléktémáit magas technikai színvonalon jellemzően csak a fejlett és gazdag országok dolgozzák fel, míg a többiek saját történelmüket, népművészeti és iparművészeti kultúrájukat tárják a világ elé. Az egyes kiállító országok mások kultúrájának a tükrében láthatják saját helyzetüket, tapasztalhatják mások gyakorlatának szépségeit, hasznát és tanulhatnak azokból. A kultúra azonban lokális, helyhez kötött, más népekre, nemzetekre nem ráerőszakolható, mások számára csak példát adó lehet.
 
A nemesi hagyomány is hungarikum
 
A hazai és a külhoni értékgyűjtés támogatására, a kihaló félben lévő népi mesterségek tovább örökítésére megjelennek az idei hungarikum pályázatok. 2015-ben a hungarikumok gyűjtése 12 elemmel 54-re bővült, továbbá mind a 19 megyében megalakult a megyei értéktár és 532 településen helyi értéktárat hoztak létre. 
Mezőszentgyörgyi Dávidnak, a Herman Ottó Intézet főigazgatójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. november 4.
 

- Főigazgató Úr, miért fontos, hogy hungarikumaink közé beemeljük a nemesi, a katonai és az egyházi művészet, művelődés tárgyi és szellemi kincseit is?

 

- A Nemzeti Értékek Piramisának települési, tájegységi és megyei szintjein már jelentős számban azonosítottak be kulturális örökségként e témakörökbe sorolható értékeket, s az eddig hungarikummá minősített nemzeti értékeink között is találunk több olyat, amelyek szorosabban, 

vagy érintőlegesen kapcsolódnak a nemesi, a katonai és az egyházi művészethez, e területek tárgyi és szellemi örökséghez. Példaként említhetjük az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátságot, Pécs (Sopianae) ókeresztény temetőjét, gróf Széchenyi István szellemi hagyatékát, a Vizsolyi Bibliát és a IX–XI. századi magyar íjat. Kiemelkedő nemzeti értékeink között tartjuk számon továbbá a Bocskai viseletet és a Pünkösdi templomdíszítést Mendén. Az egyházi-vallási és a hadviseléshez kapcsolódó emlékek viszonylag nagy számban maradtak fenn az utókornak elmúlt évszázadainkból. Jelentőségük ebből adódóan is megkérdőjelezhetetlen, hiszen a különböző történelmi korokról hiteles és jól dokumentált információkkal leginkább ezek szolgálnak a mai kor embere számára. Beemelésük a hungarikumok közé és méltó megőrzésük kiváltképp fontos, hiszen ezen értékeknek napjainkban is igen jelentős szerepük van a nemzeti- és keresztény identitás meghatározásában és formálásában.

 

- Érzékelhető-e, hogy nem „csak” az eddig föllelt vagy létrehozott értékek, hanem már maga a folyamat – az értékek keresése, az értékek létrehozásáért végzett fejtörés – is hozamos lett?Folytatás: 

- Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy nemzeti értékeink gyűjtése és rendszerezése, mint folyamat minden esetben közösségformáló erővel bír.

A települési és tájegységi értéktárak életre hívása a feltáró munkában aktívan részt vevő embereket hozza közelebb egymáshoz, továbbá a helyben már elismert értékek a teljes lakosság körében erősíthetik az adott térséghez való érzelmi kötődést. Ezzel egy időben jó eséllyel kialakul az örökségek megőrzésére irányuló felelősségteljes gondolkodás és magatartás is a helyi közösségek szintjén.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – szól az európai Balassi-folyamat jelmondata. A hungarikum-mozgalom ráirányíthatja-e a figyelmet arra, hogy a régi és új, jellegzetesen magyar értékek nemcsak nekünk értékesek, hanem Nyugat-Európát is fejlesztették, és a teljes kontinenst színesítik a jövőben is?- A nemzeti értékek gyűjtésének és a hungarikumok kiválasztásának egyik nem titkolt küldetése a magyarságra jellemző egyedi és különleges értékek középpontba állítása, s ilyen módon a rólunk, magyarokról kialakult kép jó értelemben vett befolyásolása és alakítása. A kiválasztás törvény által szabályozott metódusa reményeink szerint garancia lehet arra, hogy olyan értékeket nevesítsünk hungarikumként, amelyeket Európa, s a világ más országaiban élők is jellegzetesen magyarnak gondolnak. Itt már nem kizárólag csak a kulturális örökségre gondolok, hanem a hazai agrár- és élelmiszergazdaság, a turisztikai szektor és a magyar vendéglátás kuriózumaira, továbbá azokra az ipari és műszaki megoldásokra, illetve az egészség és életmód terén elért vívmányokra is, amelyek mind-mind gazdagítják, színesítik Európát, és számos esetben hozzá is járultak az öreg kontinens fejlődéséhez.