Európa magyar szentként tiszteli Mártont

 

A középkori Magyarországon több száz Szent Márton püspök tiszteletére szentelt templom állt. A történelem viharai következtében nagyon sok elenyészett. A Szent Márton emlékév alkalmat ad arra, hogy a szegények pártfogó szentjének egykori kultuszhelyeit felkutassuk. Orbán Róbert helytörténésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. február 1. 

 

- A Szent Márton Európai Kulturális Útvonal Magyarországi Tanácsának felhívása az elenyészett Szent Márton-temoplomok felkutatására bátorít. Fontos-e az a várható Szent Márton-élmény, amelyet az Önök által kért, javasolt kutatómunka várhatólag ad a fiatal magyar keresőknek? 

- A felhívás közösségeket és magánszemélyeket akar arra inspirálni, hogy kutassák fel saját múltjukat. Ez nem befelé fordulás. A felfedezés élményt jelent, önbizalmat adhat akár egy közösségnek is. Az elpusztult templomok emléke a helyi hagyományokban, dűlőnevekben sokáig tovább élt. Mára már az utóbbiak többsége is feledésbe merült. Kár, mert a hagyomány nem elszigetel, hanem elhelyez bennünket a környező világban.  Mártont mostanában sokszor emlegetik úgy, mit "nagy, európai szentet". Ha Márton népszerűségéről beszélünk, akkor mondanivalónkat igen gyakran európai katedrálisok képeivel illusztráljuk. A szent tisztelete szempontjából azonban igen fontosak a kis falusi templomok is.  Tiborszállás és Tours, Vásárosbéc és Milánó egy ugyanazon  európai kultúrkörhöz tartozik, Márton üzenete itt is, ott is ugyanaz.

 

- Szent Márton alakja a magyar képzőművészetben is felragyog évszázadok óta. Hozamos lenne-e, ha a templomhelykutatás és -megjelölés a kortárs művészeket is bevonzaná a Szent Márton-i szellemi körbe?

 

- Szent Márton jelenléte a mai művészetben – önmagában is érdekes kérdés. A múlt évben a Szombathelyi Képtár hírdetett pályázatot "Kortársunk Szent Márton". Nemsokára lejár a beadási határidő, izgalommal várom az eredményeket.A képzőművészeknek igen jelentős feladat jutott abban, hogy Mártont megismertessék a világgal. Ez nem csupán illusztrátori szerep, azt is közvetíteni kellett, hogy a    

"mártoni mondanivaló" az adott korban, az adott nemzeti környezetben is érvényes. Ennek egyik eszköze lehetett például az, hogy Mártont a kép készítési idejének megfelelő (pl. barokk-kor) ruházatba öltöztették.A templomhelyek megjelölésének módját nem kötöttük ki, de elképzelhetőnek tartom a művészeti alkotással történő jelölést is. ​Márton a francia legendákban is megjelenik mint magyar király. Király Ilona 1929-ben doktori disszertációt írt róla, amely nyomtatásban is megjelent (később reprintként is).

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ősi templomaink helyének fölkutatására - részben levéltárakban, részben terepen - nyújthat-e művelődési felfedezés-élményt Szent Márton ifjú híveinek?

 

- Vannak esetek, amikor nem az a feladat, hogy az adott helyet fizikai értelemben felfedezzük, mert hisz tudunk róluk, esetleg kő és téglatörmelék is mutatja, hol volt a templom.  Azt szeretnénk elérni, hogy a régi templomhelyeket helyben is számon tartsák, legyenek büszkék rá. Ha van rá mód, legyenek újra a falu, a város részei, gondolatban építsük újjá őket, szerveződjenel olyan rendezvényeket, amelyek   hozzájuk kötődnek.  A felhívás remélhetőleg levéltárosokat, régészeket, néprajzkutatókat is ösztönözni fog arra,  hogy foglalkozzanak a régi templomokkal, Márton magyar emlék emlékhelyeivel.   

 

 

Zenei Balassi-varázs a kardceremónián

Zenei ősbemutatóval színezte a Balassi Bálint-emlékkard huszadik átadásának ceremóniáját a Misztrál együttes. A zenekar Bálint napján a budai Gellért szállóban Balassi 65. versét mutatta be dallamba öltöztetve, azt, amelyet a poéta "Szarándoknak vagy bujdosónak" írt. A zeneszerző: Török Máté. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. március 19.

 

- Művész Úr, Önök tizenkét éve jelentkeztek egy Balassi-nagylemezzel, a Mezőn széllel járók című albummal. Óriási sikert arattak. A mostani megzenésítés a nagylemez emlékével élőknek egészen különleges élményt nyújtott. Ön mint a zene szerzője honnan és hogyan "kérte és kapta" ezt az értéket?

 

- Az elmúlt tizenkét esztendőben számos inger ért bennünket, mind a régizene, mind más műfajok irányából. A mostani Balassi-feldolgozás ötvözni szerette volna a XXI. századi verséneklést a Balassi-korabeli dallamvilággal. Két dallam harmóniája keveredett benne. Az egyik az a dallam, amelyre a kutatások szerint íródott a vers, a másik egy új zenei megérzés. Hangszerelés tekintetében a tapan hangja üthetett el legjobban a 2004-ben megjelent lemezen megszólaló Balassi-feldolgozásoktól, de a szövegben rejlő zene keresésének óhaja ugyanaz volt. Érdekes játék volt, hogy miként találja meg egymást a két különböző dallam, de azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon szöveg által a különböző megérezhető dallamok is összhangban vannak. 

 

- A Balassi-nagylemez óta többek közt Janus Pannoniusszal, Dsidával, Babitscsal gazdagították a verséneklés hazai repertoárját. Ezek a nemes költői tartalmak valamennyire dúsították-e mára például a Balassi-versek zenei értelmezését?

- Az évek múlásával a vers, s a tartalom ugyanaz marad, de a zenei megfogalmazás változhat aszerint, hogy abban a korban mit érzünk szükségesnek elmondani belőle. Nagyon örültünk 2004-ben a Balassi-lemez megjelenésekor, hogy számos vitát indítottak a feldolgozásaink szakmai berkekben, s azóta is töretlenül szeretjük a verseit, s kihívásnak éljük meg a Balassi költemények zenébe foglalását.

 

- A kardceremónián Önök - ráadásként - egy Ady-vers eléneklésével ajándékozták meg a japán műfordítónőt, Harada Kijomit. Ő Ady révén hajózott be a magyar költészetbe, még Párizsban is 

fölkereste azokat a helyeket - köztük a Szent Mihály útját -, amelyek Adynak ihletet adtak. Maga ez a Gellért szállóbeli mozzanat felszikráztatja-e az érzést: az irodalmunk a mi világbirodalmunk?

 

- Mikor meghallottuk a kardceremónián, hogy Harada Kijomi úgy kezdte magyar műfordítói munkásságát, hogy megismerte Ady Endre Párisba járt az ősz című versét, s azt lefordítva be is járta a költeményben szereplő helyszíneket, egymásra néztünk, s arra gondoltunk, hogy akkor ajándékba szívesen elmuzsikáljuk Neki ott helyben. Így is tettük, s örülünk neki, mert pont az volt érezhető általa, hogy a magyar költészet mennyire átütő nemzetközi környezetben is. 

 

 

 

Párizs, Köln, Kiskunhalas... 

Magyarország kész "már másnap" kerítést építeni erdélyi határán, ha a migránsok Horvátország helyett arra vennék az irányt. Európa déli határai még mindig tágra nyitva állnak a közel-keleti és az afrikai migránsok százezreinek folytatódó beáramlása előtt, ami kétségeket vet fel a nyitott belső európai uniós határok schengeni rendszerének jövőjével kapcsolatban. Földi László ezredesnek, korábbi hírszerzési műveleti igazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. január 20.

- Ezredes Úr, amiként Köln fordulatot hozott Németországban, Kiskunhalas hasonló változást jelenthet-e idehaza a tekintetben, hogy akik csökönyösen "gazdasági menekülteknek" nevezik a terrormigránsokat, azok a kődobálást mutató videó-felvétellel most lelepleződtek?

 

- Magyarországon szerencsére kevesen voltak/vannak, akik a "migráció" kifejezést használják és másokat is erre buzdítanának. Köln és Kiskunhalas után még vékonyabb a hangszín...

- A korábban szélsőséges gondolatainak hangot adó Wolfgang  Schäuble német pénzügyminiszter most kijózandott. "Szükség esetén a világ minden országában be lehet vetni a hadsereget belföldön. Le kell vonnunk a következtetéseket a kölni események után, és foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy megteremtsük ennek jogalapját Németországban is" - mondta. Ha óriási károkozás után egy politikus megtér, azt a társadalomnak újabb türelemmel kell-e jutalmaznia?

 A "késői ébredés" hátterében az áll, hogy ők jót akartak azzal a koncepcióval, hogy " olcsó munkaerő" érkezzen Európába.Számítgattak meggondolatlanul, fiskális módon és nem politikai éleslátással. A bűnük az lett, hogy még akkor is kitartottak álláspontjuk mellett, amikor az egyértelműen megbukott. De még a mai napig senki nem mondott le....

 

- A híres brit történész, Paul Johnson már 1983-ban megírta: "Ám a hetvenes évekre az ENSZ korrupt és demoralizált szervezet lett, és rosszul átgondolt beavatkozásaival inkább előmozdította, mint gátolta a kegyetlenséget:" (A modern kor, XX. Század Intézet, 2000.; 793. oldal) . Mégsem jutott senkinek eszébe, hogy például a rengeteg kárt okozó Ceausescut vagy Honeckert az ENSZ főtitkári székébe menekítse. Hogyan merülhet föl most, hogy az emberiségnek óriási kárt okozó "menekültpolitikusnak" menekülési útvonalat kell nyitni az ENSZ felé?

 

- A kérdés azért aktuális, mert A. Merkel nem saját kútfőből cselekedett. A globáltőke érdekeit képviselte, és az ENSZ is ennek az "erőtérnek" a játékmezeje...

 

 

 

 

 

A becsületet nem köszöni meg a történelem
 
A Veritas Történetkutató Intézet 2016. április 12-én minikonferenciát szervezett Teleki Pál halálának hetvenedik évfordulója alkalmával. A tanácskozáson előadást tart Teleki Pál kísérlete egy nyugati magyar emigráns kormány létrehozására,1939–1941 címmel Nyári Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD-hallgatója. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

 

 

- Vélhető-e, hogy az elképzelt nyugati magyar emigráns kormány a benesihez hasonló súlyú lehetett volna a békekötés kidolgozásakor?

 

 

 

- Erre nagyon nehéz válaszolni, mivel a kormány nem valósulhatott meg. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha létre is jön egy Teleki vezette emigráns magyar képviselet, az nem lett volna ennyire eredményes, ez pedig az akkori magyar politika természetéből adódik. Beneséket elsősorban nem az elvek, hanem a célok vezették, így jóval kompromisszumképesebbek voltak. Tárgyaltak a szovjetekkel, titkos kémtevékenységet és kiterjedt magyar- és németellenes propagandát folytattak, diplomáciájuk kétszínű volt. A magyar politika nem adta volna fel elveit, és az emigráns kormány viselte volna ennek minden előnyét és hátrányát. Ez a fajta "becsületes" politika lehet, hogy nagyobb elismerést váltott volna ki nyugaton, de nem tette volna lehetővé, hogy olyan politikai folyamatokban vegyen részt a magyar emigráns kormány, mint a csehszlovák. 

Egyebek mellett emiatt nem jöhetett létre egy ilyen szervezet később sem. De mindemellett, ha akár ekkor, akár a későbbiek folyamán létrejön egy emigráns kormány, Magyarország némileg jobb helyzetbe kerülhetett volna a világháború után.

 

- Teleki Pál milyen biztonsági - árulás-elhárító - módszereket, szakembereket alkalmazott az emigráns kormány tervezésekor?

- Szakemberek nem voltak, és a módszerek is igen kezdetlegesnek mondhatóak. Elsősorban bizalmi emberek vettek részt a kormány előkészítésében, akik legjobb tudásuk szerint igyekeztek titokban tartani a tervet. Az emigráns kormányra szánt 5 millió dollárt például Teleki unokaöccse személyesen vitte az Egyesült Államokba, és a miniszterelnök több esetben rejtjeles levelezést folytatott a terv kidolgozójával, Pelényi János washingtoni követtel. De az ezekben a levelekben szereplő álnevek és megnevezések könnyen megfejthetőek voltak. Bizonyítható, hogy a németek szinte azonnal tudomást szereztek a szervezkedésről, és csak egyes részleteket tekintve voltak pontatlan információik. De ez nem Telekiék hibája, egyszerűen nem volt előttük példa, és nem is igen voltak bevonható "szakemberek".
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat 
jelmondata. A Teleki Pál-i intelligencia mihez ad mintát a mai fiatal, politikusi terveket szövögető, államférfiúi ábrándokat ápolgató magyar fiataloknak?
 
- Véleményem szerint Teleki élete leginkább alázatra tanít. Alázatra az ország, a nemzet és az egész emberiség iránt. Teleki elsősorban tudós és tanár volt, a politikusi pályát nem ő választotta, erre mindig úgy tekintett, mint egy olyan munkára, amelyet a hazájáért végez. Nem ragaszkodott a hatalomhoz, többször le is akart mondani. Sohasem a saját érdekeit helyezte előtérbe.
 

 

 

A szellemi kincset jogi oltalom alá kell helyezni

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának 2015. évi Innovációs Díját a DAK Acélszerkezeti Kft. vehette át. A cég "biztonságos acél közúti visszatartó rendszert" fejlesztett, ezzel pályázott az innovációs versenyen. Tarány Gábor ügyvezető igazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
 
- Igazgató Úr, Önök szabadalmaztatták a Közúti visszatartó rendszert, melyet a DAK agytrösztje alkotott. Miért fontos a mai világban, hogy a műszaki értékeket jogi oltalom alá helyezzük?
 
- Azért, hogy megakadályozhassuk, hogy az egyszerűen másolható találmányainkat le tudja akárki másolni. Nekünk ezekben a fejlesztésekben rengeteg munka, energia fekszik, de anyagiak is vannak. Például a szóban forgó rendszer kifejlesztése, az eljárás piacra kerülése érdekében CE minősítést, ehhez pedig több sikeres töréstesztet kellett elvégezni. Ha csak egy tesztet nézünk, az több, mint 20 millió forint, és egy rendszerhez több teszt is kell.
 
- Az új utakon hazánkban miért az önök visszatartó rendszereit alkalmazzák? Mennyire volt fontos ehhez a műszaki leleményesség mellett az üzleti, piaci ügyesség?
 
- A fő oknak a rendszer árát tartom. Nem elhanyagolható az sem, hogy ha hazai terméket választanak a beruházók, akkor a termék ára belekerül a magyar gazdaság körforgásába, a dolgozók főleg itthon költik el a bérjövedelmüket, ezáltal az áfa-tartalom hazai marad, az egészségbiztosítást a munkavállaló, és a munkáltató is itthon fizeti, az iparűzési adóból az önkormányzatok részesülnek, s a többi. Műszaki ember vagyok, de egyértelmű, hogy amit mi, magyar emberek állítunk elő, az itthon generál GDP-t.
Természetesen kell hozzá kapcsolatrendszer, lobbi, és főképp bizalom a termék, és a forgalmazó cég iránt. Hiába van egy jó terméke valakinek, ha azt a potenciális megrendelők nem ismerik, nem tud piacra kerülni.
 
- Magyar fortély: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. A DAK a mostani siker után mi mindent tervez azért, hogy hazánkban magyar műszaki fejlesztések - s nem importált, gyakran kétes minőségű cikkek - gazdagítsák a társadalom életét?
- Természetesen a saját házunk tájáról tudok érdemben nyilatkozni. Az az érdekünk, hogy kiszorítsuk a „hasonlító, de nem megfelelő minőségű”, alacsony szanvonalú utánzatokat. Mint a Magyar Tüzihorganyzók Szervezetének elnöke is elköteleztem magam, hogy a megyei iparkamaráknak, a tervezőknek, a beruházóknak, és a felsőoktatási intézményeknek (persze amennyire igényt tartanak rá), előadásokat fogunk tartani például a bevonatrendszerek visszásságairól. Arról is beszélünk majd, hogy miért és hol érdemes a tüzihorganyzott termékeket választani, és hogy hogyan lehet felismerni a nem megfelelő „horganyzott” terméket. A fejlesztéseinket is bemutatjuk, ezzel bepillantást adunk a háttérmunkába, ez meggyőződésem szerint sokkal jobban elfogadtatja, hitelesíti termékeinket. 

 

 

Széchenyi István a jövőnek is üzent

 

Az idén ünnepeljük a legnagyobb magyar: Széchenyi István születésének 225. évfordulóját. Ő írta az első magyar közgazdasági könyvet: a Hitelt, ő alapította a ma is kiemelkedő tekintélyű Magyar Tudományos Akadémiát, Lánchidat feszíttetett az ország két nagy fele közé... Rubovszky Andrásnak, a Széchenyi Társaság főtitkárának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. január 5.

 

- Főtitkár Úr, sejthető-e, miért van az, hogy Széchenyi István - a család - nagycenki mauzóleumában 1860 óta szinte folyamatosan jelen vannak kisebb-nagyobb - néha diákbuszos, néha luxusautós - magyar zarándok-csoportok, és szarkofágján a hervadtabbak mellett rendre friss virág is díszlik?
 

- A Széchenyi Társaságot is foglalkoztatja, van-e Magyarországon Széchenyi-kultusz, egyáltalában mit nevezünk kultusznak, mikor válik egy nemzet életében a tisztelet, a szeretet kultusszá? Mik a kultusz megjelenési formái, mennyiben lehet vagy kell nagy magyar személyiségek kultuszának kialakítását elősegíteni? Ezekről a kérdésekről az idén a Széchenyi-emlékév alatt konferencia rendezésében is gondolkodunk. A Mauzóleum látogatottsága, a friss virágok és koszorúk, az évfordulók rendszeres széles társadalmi megünneplése mindenesetre a Gróf nagy tiszteletéről tanúskodnak. A 225. születési évfordulót ki fogjuk használni arra, hogy még több ismeretet adjunk életéről és szellemi hagyatékáról és úgy tűnik, ehhez sok kormánytag, intézmény, tudományos műhely, egyetemek, iskolák, vállalkozások és civil szervezetek csatlakoznak.A Mauzóleumban látható szeretet és tisztelet ad nekünk reményt arra, hogy a Széchenyi megálmodta polgári Magyarország él és építkezik. Áder János köztársasági elnök úr vállalta a fővédnökséget.   

- Becsület, adott szó szentsége, cselekedetek egyenessége - a legnagyobb magyar által fontosnak tartott értékek. Mit tehetnek a hazai civil mozgalmak azért, hogy ezek a szellemi, erkölcsi kincsek újfent fölragyogjanak?Folytatás: 

 

- A Széchenyi Társaság 2015-ben konferenciát rendezett a civil szervezetek feladatairól, küldetésükről a társadalomban. A cím kifejező: ”Az önkéntes polgári együttműködés erkölcsi kötelezettsége és felelőssége”. Széchenyi egyik, számomra kedves, mondása „hinni és hihetni egymásnak”. Ennek nagyon híjával vagyunk. A civil szervezetek legyenek függetlenek pártoktól, egyházaktól,munkájuk legyen önkéntes, és ha végeznek is gazdasági tevékenységet, csak a munkát fizessék, ne osszanak profitot. Ez nem jelenti azt, hogy ne legyen istenhitük, világnézetük,   

történelemszemléletük, nemzeti elkötelezettségük. Fontosnak tartom, hogy gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka ma már hungarikum. Váljék azzá mindennapi életünkben és országunk kormányzásában is. A szellemi hagyaték nem termék, nem lehet üzlet tárgya, nem lehet marketingeszköz. Gondolataink és cselekedeteink mozgatója, meghatározója.
 
- Nem sokkal a legnagyobb magyar halála után már megjelent Budán a Széchenyi-vacsora, majd újabb és újabb, Széchenyihez kapcsolódó hagyományok csíráztak ki. És ma is létesülnek a legnyagobb magyar szellemi üzenetét föltáró és közvetítő civil szervezetek. Az Önök szervezete miket tesz ebben a jubileumi évben?
 
- 2016-ban mintegy 150-200 esemény van szervezés alatt A Kárpát-medencében élő magyarság körében. A külföldi megemlékezések Széchenyi életéhez kötöttek, így Bécs, London, Párizs is helyszín lesz. Megemlékezések, koszorúzások, egyetemi, középiskolai, általános iskolai vetélkedők, pályázatok, konferenciák, emléktábla-avatások, előadások, sportesemények, hangversenyek, irodalmi összeállítások szerepelnek a programokban.

 

 

Világerők szorításában ezeregyszáz esztendeje

Emberségről példát, vitézségről formát - ezzel a címmel jelentette meg a közelmúltban az Antológia Kiadó dr. Kelemen András könyvét. A mű egy pszichiáterből lett politikus elemzése a magyar történelemről: históriánknak körülbelül a XVI. század végéig tartó folyamáról. Dr. Kelemen Andrásnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. február 23.
 
- Doktor Úr, az 1990-es évek közepén volt olyan kultuszminiszter Budapesten, aki szerette volna kiiktatni a történelemérettségit, sugallva, hogy a történelemismeret fölösleges. Ennek ellentmond az, hogy a velünk szomszédos népek arcátlanul lopják a magyar történelmet, érzékelve, hogy nagyon is fontos - már csak a politikai érdekérvényesítés végett is - a história. Ön miért tartja fontosnak eme nemzeti tudomány ismeretként való terjesztését?
 
- Miért fontos nekünk a magyar történelem ismerete? Hát miért fontos tudnom, hogy ki vagyok? Miért fontos ismernem hozzátartozóimat? A hagyományos társadalmakban szégyen volt, ha valaki nem tudta felsorolni őseit. Világos volt, hogy mindnyájan szemek vagyunk a füzérben. S ha ez szétszakad, akkor tényleg bizonytalanná válik az önazonosságnak nevezett valami, ami egészséges embercsoportban kérdésként sem merül fel. A hagyományaiból kiesett embernek pedig már az is tetszőlegessé válik, hogy mi legyen: férfi vagy nő? A kultúrát pedig sokszor valami sallangnak vélik: az anyagi igények kielégítése után jöhet az is. Holott életünk lényege. A nemzeten belül természetesen fontosak a vérségi kapcsolatok. de amikor Illyés Gyula azzal a kifejezéssel él, hogy „haza a magasban”, akkor a lelki összetartozásról beszél. Aki le akar rombolni egy közösséget, az kultúráját, önismeretét, identitását igyekszik kioltani. Ezért megtámadja a múltját is. Sőt – -mint az utódállamok többségi nemzeteinek politikai vezetése – a saját ereje építésére megpróbálja ki is sajátítani. Tudja, hogy a múlt bevésése az emberek tudatába mélyebbé, teszi a hovatartozás élményét. Esetünkben szerencsére nem kell kitalálni a múltat; de megismerni igen. Tudás nélkül nincs meggyőződés, csak vakhit. Ha Antall József nem ismerte volna az 1335-ben Károly Róbert kezdeményezésére létrejött királytalálkozó történetét és a benne megnyilvánuló törekvés lényegét, akkor sosem jön létre a ma V4-nek nevezett visegrádi országcsoport. Ha nem ismerjük fel, hogy Mátyás király nyugati hadjáratai abból a felismerésből fakadtak, hogy csak közép-európai összefogással lehet megállítani az éppen erőben levő – akkor oszmán – nagyhatalom pusztító erejét, akkor nem érthetjük, hogy épp a Trianonban megalázott és közellenséggé tenni vágyott Magyarország kezdeményezett itt térségi együttműködést. A győztesek írják a történelmet. „Jaj a legyőzöttnek!” - tartották a rómaiak, s ez lelkiekben is értendő. Amíg fel nem fedezték a csodálatos etruszk temetővárosokat, addig sokan elhitték a győztes rómaiak propagandáját az etruszkok alacsonyabb rendűségéről. Nekünk is így kell kiásnunk a felejtetés romhegye alól egykori tetteinket, egykori sajátmagunkat. Kívülről és belülről rengeteg piszkot hord ránk a szél, gyaláznak szakadatlanul. Az utóbbi félévezred története azt verte belénk, hogy magyarnak lenni: „magasba vágyva tengni egyre lent”. Hogy legszebb törekvéseink porba omolnak, hogy hőseink vereséget szenvednek, árulóink pedig minden földi jóban részesülnek. S hogy mindezért bennünk van a hiba. Fontos tehát felmutatnunk az építkezés, kiteljesedés, a válságok sikeres legyőzésének példáit. 
Olyan teljesítmények állnak mögöttünk, amelyek bizakodást és erőt önthetnek ebbe a népbe. Erre pedig nagy szükségünk van a világerők könyörtelen szorításában.
 
- Kötetét olvasva kivilágosodik: a magyar történelemről ma alighanem csak szamizdatként lehetne írni. Noha keletkeznek szamizdat jellegű áttekintések, ezek színvonala meglehetősen alacsony, illetve mert nagyrészt a szamizdatban megengedhető részletekre összpontosítanak,  valamennyire hamis képet rajzolnak fel. Lehet-e mégis a valóságot jól érzékeltető történetírást a mai fiatal nemzedékekhez eljuttatni?
 
- Kissé olyan ez, mint a mai Európa szellemi képe. Úgy, ahogy a mostani délről-délkeletről berobbanó elözönlés rávetette fénysugarát: a hazug propaganda önt le mindent; Grand-kanyon méretű szakadás van a népek és vezetőik között. A valóság kimondása nem elfogadott. S ha ez így van, akkor az itthoni helyzet még keservesebb. Nálunk a világözön folyamata mélyén a nemzeti sorscsapások elfojtása is működik. Ha nincs mód megbeszélni a közös gondokat, akkor azok torz alakban robbannak ki. A Trianon után érthető fájdalom könnyen Európa-ellenes indulatba csap át, s akkor már csak egy lépés a minket Európához kötő Szent István elutasítása (s például Koppány idealizálása). Holott a szent király alkotása vezetett a további századokban a magyar közösség nagy teljesítményeihez. Ennek külső megjelenése a magyar nagyhatalom, de ennél lényegesebb a keresztény magyar kultúra kiteljesedése, beleértve a Szent Korona tanát. Ha ezt feltárjuk, és ha tanítjuk is (!), tartást tudunk adni a következő nemzedéknek. (Nem véletlen a késhegyre menő politikai vita az oktatás-nevelés kérdéseiben. Mert nem a kréta hiánya a főgond…)
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Kötetének címéül Ön éppen egy Balassi-idézetet választott: épp azt, amelyet a Balassi-folyamat előrevivői köszönésként használnak. Hogyan oldható meg, hogy a magyar kultúrának ne "csak" a népi értékei, hanem a nemesi hagyomány, az egyházi művészet és a katonai szellemi örökség is élményt adóan jusson el fiataljainkhoz?
- A magyar történelem nagy tanulságai közül kiemelném a honfoglalástól a Kárpát-medence lakosait egybefogó hungarus-szemléletet. Ez egyetlen társadalomként kezelte a Kárpát-medence egész lakosságát. 1848-ban is ennek szellemében nem a nemességet töröltük el, hanem kiterjesztettük jogait az egész polgári nemzetre. A népi kultúra megtartó erő, s ha a táncház-mozgalmat nézzük, megtörténik a csoda: a városba érkező hagyomány visszasugárzik az őt megszülő vidékre. A „magas” és „mély”, az egyházi, úri és a népi kultúra összekapcsolódására legszebb példa éppen Szent István kora: a latin nyelvű európai kultúrjavak átalakították életünket és magyarrá váltak. Azután – ahogy a könyvben írom – „az újkor rettentő viharai között egyszer csak kibukkan a latinos kultúrába bebábozódott közösségből a magyar nyelvű keresztény kultúra pillangója”. Ez a kultúrák egymásra hatásának járható útja, nem a multikulti. Hogy Balassi Bálint szavaival adtam címet ennek az írásnak, az értékválasztást jelent. És meg nem kerülve a kérdés lényegét: lehet élményt adóan eljuttatni a fiatalokhoz személyes teljesítménnyel, példaadással – de mely igen jó lenne, ha a modern világ ismeretterjesztő és szórakoztató eszközeit is fel tudnánk ebben használni!... Tűrhetetlen – és szándéktalannak nem tekinthető – mulasztás, hogy a magyar közönség a nyugati szórakoztatóipar tömegáruját kénytelen falni, amikor eseménygazdag történelmünk és páratlan irodalmunk tálcán kínálja a vászonra/képernyőre kívánkozó témák sokaságát. Hogyan várhatjuk el a mai kor magyarjaitól, hogy jól érezzék magukat magyarként, ha sosem találkozhatnak a magyar történelem kiemelkedő alakjaival a modern tájékoztató eszközökön. S ha mégis találkoznak a történelemmel, az olyan, mint a Szulejmán filmben, amelyben a túlkorossá, fennhéjázóvá és kegyetlenné torzított magyar király (a valójában kiszolgáltatott 20 éves II. Lajos) gyáván menekül a Csele-patakba és joggal fullad bele. S amely elfogadtatni kívánja a kegyetlen és igazságtalan hárem-erkölcsöt. Ha a szórakoztató/félretájékoztató ipar a nap minden órájában és éveken keresztül mutat a világról hamis képet, s állít celebeket példaképül, foszt meg hagyományainktól, foglalkozik álkérdésekkel, nevel önzővé („neked minden jár!”), ösztönkiélő gátlástalanná és mindenek fölött: amit kínálnak, azt „fogyasztóvá”; – no, akkor igazi csoda, ha épen marad emberségünk. Mindent el kell követnünk, hogy fiataljainkat értékközösségbe vonjuk be, s hogy megkaphassák azokat az élményeket, amelyek magyarként emberivé, tartalmassá teszik az életet. Mindezt részletesebben az olvasó elé tárom egy másik könyvemben, a szintén nemrég megjelent „A küzdés maga” című kötetben.  

 

 

Gárdonyi Géza eleven kultusza Szőlősgyörökön

Ziegler Sándor, Kossuth fegyvergyárosa, Gárdonyi Géza édesapja kerül az érdeklődés fénykörébe a Dél-Balatonnál. Március 11-én domborművet avatnak házasságkötése emlékére Szőlősgyörökön. Az esemény szervezőjének, Gárdonyi Géza dédunokájának, Keller Péternek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. február 24.
 
- Az Ön dédapja - noha Szabó Dezső félig barátian "germán" írónak is nevezte - az eredeti Ziegler neve ellenére a legkiválóbb magyar hazafiak egyik volt. Most fény derül rá: már az ő édesapja is Kossuth Lajos fegyvergyárosaként serénykedett. Miért fontos a mai világban felidézni ezeket az összefüggéseket?
 

- Ziegler Sándor majdnem aradi vértanú lett. Fegyvergyára és mindene odaveszett. De nem vehették el tőle magyarságát és élni akarását. Ma, amikor fordított irányban vonulnak az emberek, mint 1848-ban, különösen is fontosnak tartom, hogy a magyarság mellett a családokról is megemlékezzünk. A magukat magyarnak valló és magyar földön élő családokról is beszélni kell, mert az értékek alapvetően a családokban adódnak tovább. A magyarságról is a leghitelesebben magyar családok tudnak példát mutatni. De a példaadás feltétele egyfajta belső büszkeség. A Sopron megyei Ziegler Sándor és a Somogy megyében született Nagy Terézia gyermeke, Gárdonyi Géza mindig büszke volt arra, hogy magyar. Sértette, ha német származásúnak vélelmezték. Ilyenkor – az életrajz szerint - önérzetesen pattant fel és mondotta:

„Az egyik fiam a Duna mentén született, a másik a Tisza partján, én magam az apostoli kereszttel ékesített hármas hegy tövében”.
 
- Szőlősgyörökre nem minden magyar jut el, ám akik megfordulnak ott, hírét viszik Kossuth fegyvergyárosának. Elérhető-e, hogy minden faluban egy-két - esetleg több - szobor, dombormű, emlékszoba idézze föl a helységhez kötődő régen élt, s ott megfordult vagy ott született magyar hazafiak emlékét, s így bárhol száll meg a falusi vendégvárás vándora, élményt kapjon a hazafiság nemes értékéből?
 

- Szőlősgyörök példája azt mutatja: igen! Ez a kis somogyi település, mely Balatonboglártól hat kilométerre van, nagyon sok Gárdonyi-emléket őriz.

Itt vannak eltemetve Dédapám nagyszülei, egyik nagybátyja, két testvére. A Doktor Gizella elbeszélés györöki történet, lehet tudni mely házhoz kötődik és hol van a szereplők sírja. A falu kocsmája egykor Dédapám nagyapjáé, Nagy Sándoré  volt. Göre Gábor alakja ebből a faluból származik. Itt állították fel Magyarország első köztéri Göre Gábor szobrát. A falu határában elsőként az országban a településtábla is hirdeti: Szőlősgyörök Gárdonyi Géza település. A falu vezetése nagyon sokat tesz azért, hogy kincseit megmutassa a világnak, hogy az odalátogatók a jó bort élvezve ne csak annak ízét, hanem a település értékeit is magukkal vigyék.
 
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Elegendő-e a civil lelkesedés, vagy állami lökést is kell adni annak a folyamatnak, amely feltárja a falvak, városok históriájában azt a mozzanatot, amely fényárba vonja eleink tevékeny hazaszeretetét?
 
- A civil lelkesedés az alap. A sok jóakaratú, segítőkész és önzetlen ember, aki támogatja a kezdeményezéseket a felépítmény. Az épület mérete így is impozáns lehet. Idén májusban Bíró László püspök úr védnöksége alatt már a III. Göre Gábor humorkonferenciát rendezzük, hogy legyen fóruma a keresztény magyar humornak. Az értékek számbavétele folyik. Egy kis falu anyagi ereje nagyon szűkös. Hogy sokáig álljon az épület és sokak megcsodálhassák, elkelne a segítség… Jó helyre kerülne a pénz, hiszen küzd a falu, küzdenek a jó szándékú emberek a jó ügy érdekében, mint ahogyan Kossuth oldalán Ziegler Sándor is küzdött…

 

 

Magyar-szentszéki kapcsolatok Trianon után máig

Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015 címmel jelent meg könyv, a művet március 7-én az Országházban mutatták be. A kötet anyaga a 2015 áprilisában a Parlamentben és 2015 júniusában a Római Magyar Akadémián tartott konferenciák előadásait tartalmazza. A mű szerkesztője Fejérdy András egyháztörténész. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
 
- Tanár Úr, a könyv törzsanyagát a budapesti nunciatúra két világháború közötti történetével foglalkozó tanulmányok teszik ki. Az évezredes magyar egyházmegyék szétdarabolásának folyamatáról kap-e fényt eddig ismeretlen drámai mozzanat?
 
- A szóban forgó kötet nem monografikus jelleggel, a kétoldalú kapcsolatok történetének valamennyi kérdését átfogó tanulmányok sora, hanem két konferencia előadásainak szerkesztett – és a törzsanyagot illetően vatikáni források közlésével kiegészített – anyaga. A publikált tanulmányok révén így egyfajta pillanatképet kaphatunk arról, hogy a közel tíz éve megnyílt szentszéki archívumokban (jellemzően a fiatal generációhoz tartozó kutatók) milyen irányokban kezdték meg a munkát. A kötet fő érdeme véleményem szerint nem is feltétlenül az itt megjelent, egy-egy konkrét kérdésre vonatkozó kutatási eredmények közzétételében áll, hanem abban, hogy ezek a tanulmányok is érzékeltetik, milyen új kihívásokat jelent és milyen perspektívákat nyújt a szentszéki levéltárak anyagának feldolgozása.

A trianoni határok által feldarabolt egyházmegyék sorsa kétségkívül a legizgalmasabb kérdések közé tartozik. Ha ismeretlen drámai mozzanatok ezzel kapcsolatban nem is kerültek eddig nyilvánosságra, a kötet tanulmányai alapján néhány általános megállapítás megfogalmazható. Mindenekelőtt az, hogy a Szentszék a térség államai között kifejezetten pozitívan tekintett Magyarországra és inkább aggodalommal szemlélte a születő új nemzetállamok területi igényeit, ahol a katolikusok rendszerint kisebbségbe kerültek. Nem tekinthető véletlennek, hogy – miként Érszegi Márk tanulmányából kiderül – 1919 februárjában még az a megoldás is komolyan felmerült, hogy a bécsi nunciatúrát helyezik át Budapestre, a térség valamennyi államára kiterjedő kompetenciával. Jól látszik továbbá, hogy mikor 1920 után az első világháborút követő területi változások tartósnak bizonyultak, a Szentszék óvatosan kezelte az új kormányok által az egyházkormányzat átalakítása terén támasztott igényeket.  

Az ilyen irányban tett gesztusai nem céloztak végleges megoldást. Johan Ickx – miközben utal rá, hogy az összetett kérdéssel kapcsolatban a Vatikáni Államtitkárság történeti levéltára még számos tanulmányozandó dokumentumot őriz – rámutat, hogy a jelentős részében Csehszlovákiába került Esztergomi főegyházmegye esetében például 1922-ben előbb egy önálló apostoli kormányzóságot hozott létre a Szentszék a nagyszombati székhelyű általános helynökségből, és ezt csak 1937-ben függetlenítette Esztergomtól. Az apostoli kormányzóságot azonban ekkor sem helyezte a csehszlovák egyház irányítása alá, hanem közvetlen a Szentszék alá rendelte. Egyébként ez is jól mutatja, hogy a problémakört a Szentszék - nyilván az egyes kormányok érzékenységét is tekitetbe véve - alapvetően belső egyházi ügyként kezelte és kísérelte megoldani.
 
- A kötet fontos része az elmúlt 25 év kapcsolattörténetének kiemelkedő eseményeit tárgyalja. Szóba kerül-e a csángó templomok magyar nyelvű miséinek ügye, illetve a Pannonhalmi Bencés Apátság pozsonyi épületének, felföldi birtokának Róma által történt elidegenítése?
 
- A diplomáciai kapcsolatok 1990. évi újrafelvételét követő 25 év történetével foglalkozó három tanulmány az állam és egyház közötti viszonyrendszer átalakítására összpontosít. Ennek oka részben a kötet alapjául szolgáló konferenciák tematikája, részben pedig a forrásadottságok. Levéltári szintű forrásokkal a rendszerváltás eseményeit követő időszakra vonatkozóan nem rendelkezünk, és a történelmi távlat is hiányzik, hogy a kapcsolattörténet főbb fordulópontjainak bemutatásánál mélyebbre menjünk. A kérdésben szereplő két ügy tehát nem szerepel a kötetben – mint például az ugyancsak inkább belső egyházi eseményként értékelendő magyarországi pápalátogatások története sem.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Sok katolikus hívő máig nem érti, miért kellett az Esztergomi főegyházmegye nevét Budapest-esztergomi főegyházmegyévé alakítani, amikor a középkorban majdnem két évszázadig, miközben a tényleges központ Érsekújváron, majd Nagyszombatban volt, az Esztergomi nevet viselte a magyar katolikus központ. Az Ön könyvének ifjú olvasói fölfedezhetik-e az okokat a kötetet lapozgatva?
 
- Jóllehet a kötetben akad néhány inkább belső egyházi kérdést tárgyaló tanulmány is, az általam szerkesztett könyv alapvetően az állam és egyház közötti kétoldalú kapcsolatok történetét követi nyomon. A magyarországi egyházszervezet 1993-as átalakítására, és az Esztergomi főegyházmegye átnevezésére vonatkozó előzmények így közvetetten találhatók meg a kötetben. Talán arra érdemes ezzel kapcsolatban emlékeztetni, hogy jóllehet a történelmi Magyarország és ezzel együtt az egyházszervezet felszabdalására de facto már az első világháború végén sor került, a kialakult helyzet végleges jogi elismerésével a Szentszék egészen a XX. század végig várt. Ennek a jól megfontolt, és lelkipásztori szempontok szerint végrehajtott végleges rendezésnek összefüggésében került sor a főegyházmegye átnevezésére - míg az említett, török hódoltság miatt kialakult helyzetet a Szentszék soha nem tekintette nemzetközi jogilag rendezettnek, következésképpen véglegesnek. Ami pedig az átnevezést illeti: az Esztergom-Budapesti érsekség elnevezésben, éppen a történelmi hagyomány iránti tisztelet jeleként változatlanul Esztergom neve áll az élen.

 

 

Március Tizenötödike

 

Nem a széttört korona, hanem a  megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja – írta a költő. Magyar fiatalok 168 évvel ezelőtt az esős idő ellenére nagy tömeget toboroztak az akkor új Nemzeti Múzeum elé, lelkesítették az embereket, szentesítették a frissen kinyomtatott Tizenkét Pontot. Ez a Március Tizenötödike nemzetünk nagy, egyben derűs ünnepe azóta is. Salamon Konrád történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
 
- Tanár Úr, egy tőlünk északra élő, történelem nélküli nép lexikonjában az 1848. március 15-ei, pesti forradalmat "spontán népgyűlésnek" minősítik. Egyfelől konkrét tévedés, hiszen - a nyomdászok hivatalos ebédideje miatt - egyértelműen szervezni kellett a tömeget, másfelől ha úgy nézzük, a párizsi labdaházi esküt is lehet spontán népgyűlésnek minősíteni. Mi az a különleges érték Március Tizenötödikében, amely belőlünk derűs örömöt vált ki, a történelem nélküli népekben pedig irigységet kelt?
 
- Csak sajnálni lehet, hogy az idézett lexikon írói nem tudnak különbséget tenni forradalom és puccs között. A forradalom ugyanis spontán népfelkelés. Ezt természetesen elősegíti az ellenzék addigi tevékenysége, amely kezébe veszi a tüntetés, felkelés irányítását, megfogalmazza a legfontosabb követeléseket, és ezzel a kirobbant elégedetlenséget tudatos forradalommá alakítja. Ezzel szemben  azok az események, amelyek során egy irányító központ az általa szervezett és felfegyverzett csoportokkal átveszi a hatalmat, mint pl. a kommunisták tették több ízben is, az egyszerűen államcsíny és nem forradalom. Március Tizenötödike különleges értéke, hogy ez volt a magyar történelem első polgári forradalma, tehát a magyar társadalom először tapasztalta meg, hogy beleszólhat a történelembe, sikerrel fejezheti ki elégedetlenségét a régi rendszerrel szemben, és részesévé válhat egy új és korszerűbb politikai hatalom kialakításának. 
- Maga Kossuth is az első időkben lekicsinyelte a pesti Március Tizenötödikét, ő a pozsonyi, bécsi fejleményeket - melyekben részt vett - fontosabbnak ítélte. Ugyanakkor már egy évvel a forradalom után lelkesen megünnepelték az évfordulót. Mi az, amelyből a kortársak is hamar érzékelték, hogy történelmi fordulat történt?
 
- A pozsonyi országgyűlés már a tüntetés előtt megalkotta a legfontosabb reformtörvényeket, ami elévülhetetlen érdeme. Ugyanakkor ennek a nép nem volt részese. Március Tizenötödike tehát épp azért lett a legkedvesebb ünnep, mert megvalósulni látszott a Petőfi által megfogalmazott álom, hogy a nép ne csak a költészetben, de a politikában is „uralkodjék.” Gondoljunk csak arra, hogy l989-90-ben a kommunizmus bukása és az új demokratikus társadalom megteremtése épp azért nem tudott általános sikerélménnyé válni, mert nem tudta e folyamatba bekapcsolni a tömegeket. 1848. március 15-e pedig épp a nép bekapcsolódása miatt vált jelképévé a reformkornak, a forradalomnak és a szabadságharcnak, tehát az elmondottak miatt az egész magyar társadalom a magáénak érezte.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat 
jelmondata. Miért fontos, hogy a mai ifjú nemzedékek tisztán lássák, 1848. március 15-én a mai értelemben is modern fiatalok vették kezükben a történelem alakítását, s nemcsak lelkesen, hanem különleges - mai szóhasználattal: civil - tudással toborozták a tömeget a Nemzeti Múzeum elé, adtak az emberek kezében szellemi terméket: a Tizenkét Pontot, s vitték tovább a forradalmi folyamatot?
 
- Mert a történelem, azaz a napi politika alakítását a legfelkészültebb és legerkölcsösebb személyeknek, csoportoknak kell a kezükben tartani. Örökké időszerűek Petőfi 1848. április 15-én megfogalmazott gondolatai:  „a respublikának nem az a fő jelszava, hogy ’le a királlyal!’ hanem a tiszta erkölcs Nem a széttört korona, hanem a  megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja… e nélkül ostromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni…” Napjaink politikájára gondolva nagyon is időszerű lenne, ha Petőfi idézett szavain mindenki nagy alázattal elgondolkodna, de mindenekelőtt az ifjúság.

 

A "még egyenlőbbek" diktátumai

 

A szakmai háttérrel nem, hanem csak média-támogatással rendelkező ál civilek és a politikai ellenzék az uniós vizsgálatot kihasználva, az Orbán–Putyin-találkozó előtt igyekeztek kriptahangulatot teremteni. Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós választ adott ezekre a nemzetellenes károgásokra - írta Az ellenzék és az atomenergia című cikkében

 

Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

2016. február 7.

 

 

 

- Elnök Úr, Ön szerint mi volt az Orbán-Putyin találkozó legcsattanósabb sikere - az energiastratégia szemszögéből?

 

 

 

- Az, hogy a mesterségesen gerjesztett ellenzéki hisztéria kipukkadt, a negatív jóslatok nem teljesültek. Megerősítésre került az eddigi, az 1960-as évek óta tartó magyar-orosz energetikai együttműködés politikája, benne az atomerőmű fejlesztésére kötött megállapodás. A hosszú távú gázszállítási szerződés hatályát 2019-ig meghosszabbították, ami növeli hazánk energiabiztonságát.

 

 

 

- Globalizálódó világunkban a hosszú távú energetikai döntéseket csak közösségi/ kormányzati felelősséggel lehet meghozni – írja cikkében. Példaként említi, hogy az 
atomerőművek létesítése érdekében Nagy-Britannia kormánya is évtizedekre előre garanciát kényszerült vállalni az áram árára. Kettős mérce-e, hogy a brüsszeli bürokrácia Cameronnal nem mer ujjat húzni? 
 
- Az energiapolitikai diszkrimináció csak egyik megjelenési formája a kettős mércének nevezett gyakorlatnak. Magyar nyelvünk szerint ez hamisságot jelent. A többi válságjelhez, mint a „kétsebességes” EU, a migránsválság, hasonlóan ez is az Unió széttöredezésének jele.  
A látszategység propagandája mögött egyre inkább az „egyenlőbbek” diktatúrája bontakozik ki, ami az EU végét jelentheti. A gyengébb tagállamok hosszú távú fennmaradását csak a nemzetállamok kormányának felelős politizálása biztosíthatja.
 
- Cikke szerint a globalisták és "hazai szövetségeseik" atomerőmű fejlesztése elleni hisztériájában ismét szakmai köntösbe bújtatott politikai, illetve ezek mögött nyugati üzleti nyomásgyakorlásról van szó. A nyugati monopóliumok részéről ez egyértelműen üzleti nyomásgyakorlás. Az Ön által "hazai szövetségeseknek" nevezett politikusok részéről folytatott feljelentések kimerítik-e egyfajta árulás fogalmát?
 
- Az árulás túlzó kifejezés, ami sajnos gyakori minősítés lett az aktuálpolitikában. A brüsszeli feljelentések kapcsán inkább csak árulkodásról beszélnék, ami rosszindulatú vádaskodást jelent, ebben az esetben politikai előnyök reményében. A tények azt mutatják, hogy ez az árulkodás nem tudta meggyengíteni nemzeti pozícióink védelmét

 

 

 

 

Hegyalja: A Holdvölgy csodái

 

A mádi Holdvölgy borászat Vision nevű, 2013-as évjáratú száraz fehér válogatásbora aranyérmet nyert a Decanter Asia Wine Awards 2015 világversenyen Hongkongban – adta hírül az OTS. A Holdvölgy Vision 2013 újgenerációs tokaji száraz bor, amelynek megalkotásakor egyedi arányban házasították a Furmint, Hárslevelű és Kabar fajtákat. Jójárt Gergő kereskedelmi vezetőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. március 16.
 
- Miért fontos, hogy a földkerekség legizgalmasabb borvidéke - melynek édes boráról Tolsztoj is írt - a száraz különlegességekkel is ismertté váljon a világ előtt?
 
- Tokaj-Hegyalján, Mádon a dűlők kiemelkedő adottságainak, és a gondos, szakszerű kézi munkának köszönhetően megvan a lehetőség a kimagasló minőségű édes borok, valamint az utánozhatatlan száraz fajtaborok és házasítások készítésére is. Kötelességünk, hogy tudásunk, szakértelmünk legjavát nyújtva azon dolgozzunk, hogy ezt minden évjáratban meg is tudjuk mutatni a világnak.
 
- A Holdvölgy miért választotta a jellegzetes tokaji hármas megbontásával a furmint, a hárslevelű mellé a sárga muskotály helyett a kabart? 
- A kezdetektől fogva azon dolgozunk, hogy mind a 6 fajtának megtaláljuk a tökéletes termőhelyét a 7  mádi dűlőnk 22 parcellájában. Megtalálható nálunk a három fő fajta mellett a Zéta, a Kabar, és a Kövérszőlő is, és a borkínálatunkban is igyekszünk a helyüket megtalálni. Főborászunk, Gincsai Tamás hisz a Kabar fajta létjogosultságában  száraz borként elkészítve, mind borként elkészítve, mind
fajtaborként, mind házasításban. Ez volt az első ilyen házasítás a borvidéken, és amikor elkészült, mi megláttuk benne az általunk elképzelt száraz bort, ezért kapta a "vízió" vagyis Vision nevet.  
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A költői nevű Holdvölgy hogyan házasítja a borokat a magyar műveltséggel, művészettel?
 
- Számos helyen kapcsolódunk: egyrészt szőlészetileg is a tokaji tradícióra alapozunk, amelynek gyökerei több száz éve kultúránk részét képezik, nem véletlenül kapott helyett a borvidék a Himnuszunkban is. Természetesen itt nem merül ki a művészetekkel és a műveltséggel a kapcsolatunk. Rendszeresen kóstoltatunk művészeti kiállításokon, aukciókon, a hazai divat- és művészvilág jeles képviselőinek részvételével megrendezett beszélgetések, események alkalmával, illetve a magyar konyhaművészetet előtérbe helyező fesztiválokon. Emellett a közel két kilométeres pincelabirintusunk legnagyobb termében is egy egyedülálló,
 kortárs képzőművészek által készített audiovizuális installáció látható-hallható, amely gömb formáival a szőlőfürtöket, hangjaival a mádi dűlők jellegzetes atmoszféráját idézi. 

 

 

 

Királyok, reneszánsz mesterek professzora

Esztergom díszpolgára lett Prokopp Mária professzor, a díszoklevelet március idusán vehette át hazánk első fővárosában. Az "átadandó cím azért egyedülálló, mert valós és kiemelkedő életművel érdemelte ki városunk szülöttje, egy hölgy, akihez hasonló odaadó, fáradhatatlan, minden erejével Esztergomért lobogó személyiséget aligha találunk a kitüntetettek között" - hangzott el a címátadó ünnepségen. Prokopp Máriának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
 
2016. március 22.
 
- Professzor Asszony, Ön Géza fejedelem, Szent István, III. Béla király, Vitéz János, Bakócz Tamás érsekek székvárosának, Balassa Bálint halálos sebesülésének helyszínén, Babits Mihály választott városában született, olyan családban, melynek keresztény hitbéli elkötelezettsége, a hazához való hűsége példaértékű. Pályáján ezt a fényes indíttatást inkább erőforrásnak, vagy netán kötelező erejű tehernek érezte?
 
- Nagyon köszönöm a kérdést, és Hazánk e nagyjainak felidézését, az első jeles uralkodóinkat, a reneszánsz kor két jeles érsekét,  akik Esztergom központtal tették Európa kiemelt államává Magyarországot. S külön köszönöm az újkor két messze kiemelkedő magyar költőjének az említését, akik történelmünk vérzivatarában is európai megbecsülést szereztek a magyar irodalomnak. Istennek Hála, e Szellem-óriások örökségét már kisgyermekként megismerhettem, magamba szívhattam a családi körben. Szüleim elbeszélései adták az első indíttatást, a valóságos erőforrást Városunk iránti szeretetre, büszkeségre! Iskolai tanulmányaim mindezt csak elmélyítették.  Már a gimnáziumi éveim alatt, idegenvezetőként tudtam sugározni hazai és külföldi vendégeknek, hogy Esztergom nélkül nincs Magyarország! s az említett jeles személyiségek nélkül Európa lényegesen szegényebb lenne!
 
- Ön szülei révén korán bekerült az egyházi gyűjtemények, a múzeumok világába. Így születhetett meg a várkápolna freskóiból írt szakdolgozata a pesti egyetem művészettörténet és történelem szakának befejezéskor. Első munkahelye is a Vármúzeum volt 1962-től. 1969-ben egy nemzetközi konferencia szervezése kapcsán visszakerült az ELTE művészettörténet tanszékére, hogy megkezdje egyetemi oktatói és kutató karrierjét. 

Nem "csak" beleszületett tehát a művelődési, művészeti értelemben kincses városba, hanem személyesen is "befizetett" az esztergomiságra. Ez a művelődési gyökérzet könnyen szökkent-e szárba a napfényes Itáliában?

 

- A szárba szökkenéshez a gyökérzetet a szüleim példája jelentette, akik hihetetlen lelkesedéssel beavattak már gyermekkoromban a kutatásaikba. A gimnáziumi szakköri dolgozataim  a történelmi versenyek feladatai és még inkább az egyetemi szakdolgozatom - az esztergomi királyi várkápolna freskóiról - már önálló kutatásokra épültek. S 1968-ban óriási lehetőséget nyitott számomra a meghívás az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékére, az 1969. évi Nemzetközi Művészettörténeti kongresszus tudományos titkári teendőinek elvégzésére. Itt személyes kapcsolatba kerültem Európa legjelesebb művészettörténészeivel, és a következő években ezek meghívása és segítése révén, bejártam Európa nagy részét. Itáliában második otthonomra leltem. Kutatásaim eredményeit mind a mai napig nagy örömmel osztom meg a hallgatóimmal.

 

- Ön 2009-től a professor emeritus címet is birtokolja, európai hírét a 10 éve előtérbe került, Botticelli saját kezű munkájának tulajdonított erényábrázolások kutatásának is köszönheti. Ezt az értéktömeget hogyan tudja fölhasználni arra, 

hogy a kortárs művészeket is az európai élvonalba tartozó alkotásokra bátorítsa?
 
- Az esztergomi királyi majd érseki vár XV. századi freskóciklusa az első emeleti 8 x 4 méteres Nagyteremben a Mátyás-kori magyar egyetem, az Academia Istropolitana 1467, június 20-i ünnepélyes megnyitójára készült el. Az Egyetem programját jelenítette meg a képsor  Dante Paradiso-ja alapján, ahol az első hét körben az Erények uralkodnak, és akiket a Bolygó-istenségek világítanak meg. A terem boltozata a török korban beszakadt, az emeleti helyiségek törmelékei 340 évben át, 1934-ig kitöltötték a freskó-díszes termet. A északi falon fennmaradt négy sarkalatos erény allegóriájának művészi ábrázolásai, a 2000-től folyó tisztítás után egyértelműen igazolják, hogy a pályakezdő Sandro Botticelli készítette a képeket, Vitéz János érsek, Mátyás király kancellárja megbízásából 1466-67-ben. A kortárs művészekkel is jó a kapcsolatom, rendszeresen nyitom meg a kiállításaikat, és ösztönzöm őket, hogy törekedjenek a legmagasabb művészeti színvonalra! S a művészettörténész tanítványaimat arra bíztatom, hogy töröljék a szótárukból a "hatás" szót a magyar művészet ezer éves történetével kapcsolatban, helyette "kapcsolatok"-ról szóljanak.

 

 

 

 

A tudomány a kultúra eleven része

Tucatnyi ország 256 filmje közül 55 alkotást válogattak be a Szolnokon csütörtökön kezdődött Nemzetközi Tudományos Filmszemle

programjába. A fesztivál olyan alkotásoknak nyit fórumot, amelyek a 

tudományhoz kapcsolódnak, azaz cselekményükben, nyelvükben valamilyen fontos szerephez jut a tudomány. A zsűri tagja Medveczky Balázs, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. televíziós igazgatója. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 13.

 

- Igazgató Úr, miért fontos elérni, hogy filmeseink a tudományos témák feldolgozásában is magasrendű, szinte művészi kihívásokat lássanak?

- A tudomány világa igen átfogó és sokrétű: az atomi, sőt még annál is kisebb méretektől a Világegyetem léptékéig nagyságrendben, térben, időben, izgalmas kérdésfelvetésekben olyan sokféle különböző témával foglalkozik, hogy az a művészi ihlet gazdag tárházát kínálja a filmes alkotóknak. Maga a tudomány is igen sokat fejlődött az utóbbi egy-két évtizedben a munkájához közvetlenül kapcsolódó képalkotó eljárások területén. Az egyre nagyobb felbontású mikroszkópok felvételei vagy a világűrt pásztázó nagy teljesítményű távcsövek képei a távoli galaxisokról önmagukbanis olyan szépek, hogy egyre közelebb hozzák a filmművészet és a tudomány képi világát egymáshoz. Idén különösen fontos, hogy rámutassunk e közös képi elemekre, hiszen az UNESCO által 2015-re meghirdetett A Fény Nemzetközi Éve elnevezésű akcióévben a tudományos képalkotás és a film- és fotóművészet találkozási pontjairól különösen sok szó esik.

 

- Várhatjuk-e, hogy egy-egy tudós vagy tudományos műhely a róla szóló filmből is sikerélményt merítsen, a filmkockák további serkentést, netán tudományos ötleteket is nyújtsanak?

 

- A XXI. századi kutatók számára, azt hiszem, igen fontos, hogy a társadalom széles rétegei megértsék, milyen megoldandó problémákkal, fontos szakmai kérdésekkel foglalkozik a tudomány, illetve hogy a kutatási, technológiai, innovációs eredményeknek milyen hatásuk lehet a hétköznapjainkra. Egy-egy jól sikerült tudományos dokumentumfilm vagy portré- 

film ilyen tükröt tarthat a kutatók elé: lám, így látja a munkájukat egy filmes stáb, ez és ez a részterület megragadja az érdeklődő kívülálló figyelmét, egy másikat viszont talán nehezebb bemutatni a laikusoknak, érdemes tehát elgondolkozni azon, hogyan lehet még szemléletesebben elmagyarázni az eredményeiket. Fontosnak tartom azt is, hogy egy jól sikerült film kordokumentum - évek múltán tudománytörténeti értéke is lehet annak, hogy napjainkban egy adott tudományos kérdésről éppen mit gondolt egy kutatói közösség.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A szolnoki szemle elősegítheti-e, hogy a tudományos sikerek láttatása ráébreszti a közönséget: adott társadalmak tudományos élete a kultúra megbecsülendő, erőt adó része?

 

- Feltétlenül, a film a maga vizuális, szerkesztési és rendezési eszközeivel élményszerűen tudja bemutatni, hogy a tudomány nemzeti szellemi kincsünk része, egy jó film nemcsak arra képes, hogy okosan elmagyarázza a természet vagy a társadalom összefüggéseit, hanem átélhetővé, szerethetővé is teszi a kutatók hétköznapjait és kimagasló eredményeit egyaránt.