2016. április

Párt is szerveződött az alázatkényszer fokozására

 

A felvidéki magyar közösség kisebbségi Stockholm-szindrómában él - jelentette ki Őry Péter, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) önkormányzati alelnöke a harmadik Martosi Szabadegyetem vitafórumán.  Azaz: kiszolgáltatott helyzetben fogva tartói kegyét keresi. Ebből a helyzetből a közösségnek saját megmaradása érdekében ki kell lépnie. A fiatal politikusnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 
 

- A Freud által leírt jelenség, az azonosulás az agresszorral - amelyet később Stockholm-szindrómának neveztek el - nagy megértéssel, és tiszta felvilágosítással kezelhető. A több százezres felföldi magyarság esetében kikristályosíthatók-e a módszerek, megszerezhetők-e az eszközök?

 

- A Stockholm-szindróma kezelésének az esélye egy egész közösség (vagy nagyobb tömeg) esetében sokkal kétségesebb, mintegyetlen személy esetében lenne.A felvidéki magyarság életében számos történelmi ok miatt egyre nehezebben érvényesíthető. Köztudomású, hogy az anyaországtól elszakított magyar nemzetrészek közül talán éppen a felvidékit érte a legtöbb atrocitás. A gyalázatos trianoni diktátum után elmenekült vagy elüldözésre került az értelmiség nagy része, gazdaságilag is rendkívüli mértékben meggyengült a közösség: lásd a csehszlovák földreformokat. A hiányzó értelmiséget a múlt század húszas éveiben a magyar tanácsköztársaság emigránsai pótolták – elsősorban az újságírás területén. Lényegében ők alapozták meg a felvidéki magyarok körében aa masaryki demokrácia fenntartások nélküli istenítését, az erőteljes baloldaliságot, és a Horthy-féle Magyarországnak azt a minősítését, amely máig uralkodik a (cseh)szlovák történelemszemléletben és sajnos, a felvidéki magyarokéban is. Aki a trianoni határok felülbírálatában reménykedett, vagy magyar autonómiát akart, azt irredentának nyilvánították. Nagyban ennek az akkori szóhasználatban aktivizmusnak nevezett politikai irányvonalnak köszönhetően a felvidéki magyar nemzetrész nem vált soha elemilétkérdései érdekében egységesen kiálló népcsoporttá. Az 1938-as visszacsatolás rövid eufóriája után ezért váltak számosan megbízhatatlanná a magyar kormány szemében, ráadásul afelvidéki – gyakran kommunista jelzővel illetett – magyarok vérvesztesége volt a legnagyobb a keleti fronton. A háború utáni jogfosztottság és megbélyegzés következményei is közismertek: deportálás, áttelepítés, anyanyelvhasználattiltása, iskolák bezárása s a többi. A kitelepítés – nem véletlenül – a legmódosabb, tehát a ismét csak a középréteget alkotó, főként református gazdák családjait sújtotta. Eltávolításuk egy-egy községéletében pótolhatatlan fizikai és erkölcsi veszteséget okozott. A kommunista államfordulatot követő magyarpolitika ismét csak az „illeszkedőket” jutalmazta. 

Az 1968-as „prágai tavasz” idején történtek ugyan kísérletek a magyar közösség autonóm politikájának kialakítására, de a fellángoló többségi nacionalizmus ezek kibontakozását gátolta. Az 1968-as csehszlovákiai megszállás sem javított az itteni magyarság önbecsülésén, hiszen Kádár János katonái megszállókként érkeztek hozzánk. A meghasonulás mellett a 70-es évek husáki normalizációja ismét lefejezte a magyarságot, a kialakulóban lévő értelmiségi réteg legjavát kiiktatta a közéletből, helyettük az illeszkedőket/megalkuvókat emelte fontos tisztségekbe. A könyörtelen tényeket folytathatnánk a „bársonyos” rendszerváltás meghasonlásával, amikor a magyar értelmiség egy része eleve már csak a Stockholm-szindróma mentén próbálta megfogalmazni a politikai érdekérvényesítés lehetőségét. A kilencvenes években, amikor három mérvadó magyar párt létezett Szlovákiában, csak egy – az Együttélés – tudott és mert autonóm politikai programot megfogalmazni, de az ellehetetlenítésében magyar politikai erők is közreműködtek. A pártegyesítés eleve a Stockholm-szindróma jegyében zajlott le.A Felvidéken ma már nem is beszélünk arról, hogy itt is az amerikai Project On Ethnic Relations (PER) szervezet hozta tető alá az első Dzurinda-kormányt és koalíciós szerződésének azt a záradékát, amelyben az Magyar Koalíció Pártja a kormánytagság fejében – a magyar egyetem kivételével – szinten mindenről lemondott. Az utóbbi években pedig az MKP-ból kivált, új pártot alapító felvidéki magyar politikusok „példamutatása” rombolja az egészséges önvédelmet. A Most-Híd párt eklatáns példája a Stockholm-szindrómának, hiszen a többség kegyeit keresve próbálja képviselni a ferdült tudatú magyarságot. Pontosabban a közösség „fellazult” rétegének szavazataival legitimálja politikai - s nem utolsó sorban gazdasági - érdekeit. Sajnos, nagyon sok értelmes és felkészült polgármestert sikerült a pillanatnyi előnyök sziréndalával megszerezniük. Ez sem építi a közösséget. anyanyelvhasználat puszta jogánál és gyakorlatánál. Az asszimiláció fékezéséhez, illetve visszafordításához bizonyos fokú

 

gazdasági önrendelkezésre is szükség van, hiszen mind a kultúra, mind az oktatás forrásfüggő. Az egyedüli hatásos eszköz az autonómia megszerzése lehet, amely egyrészt tompítaná a többségnek a magyar kisebbséggel szembeni ellenségképét, mert politikailag tiszta helyzetet teremtene, másrészt a magyarság öntudatán is segítene, hiszen attól kezdve nem az agresszor elvárásaival kellene azonosulni, hanem az önfenntartás és –megtartás természetes igényével. A sokszor hangoztatott kulturális-oktatási autonómia - önrendelkezés - önmagában kevés, mert a nyelvi-kulturális önfeladás mozgatórugói sokkal összetettebbek az anyanyelvhasználat puszta jogánál és gyakorlatánál. 
 
- Az emberek, családok rövidtávú érdekei az elnyomók kegyeinek keresését diktálják, középtávon azonban ez a megsemmisüléshez vezet. Az Európai Unió Alapjogi  Chartájának érvényre juttatásával - az anyanyelv használatához fűződő alapvető jog gyakorlásával - formálhatók-e már rövidtávon az érdekek?
 
- Az alapjogok kartájának érvényre juttatása mindenképp előrelépést jelentene, bár annak jelentőségét nem szabad eltúlozni. Mind az alapjogi, mind a regionális és kisebbségi nyelvhasználati karta gyakorlati érvényesülése, ha mégoly sikeres lenne is, hosszan tartó folyamat, hiszen a szlovák állam, annak ellenére, hogy ratifikálta a nemzetközi egyezményeket, a gyakorlatban mindent elkövet a vállalt kötelezettségek kijátszásáért, illetve azok minimalizálásáért. Nyögvenyelősen, kényszerből teljesít egyes pontokat – ami a szlovák kormány jelentéseiből egyértelműen kiderül –, ám a gyakorlatban esze ágában sincs betartani és alkalmazni azokat, hiszen még a törvényekben is csak lehetőségként fogalmazza meg ezeket, és anyagi forrásokat sem rendel hozzájuk. Ismétlem: egyedüli megoldást a minél szélesebb körű autonómia jelent, hiszen a huszonnegyedik órában vagyunk. Ha két népszámlálási ciklus alatt elfogyott mintegy száztízezer magyar a Felvidéken, a jelenlegi állapot javulásához nem elegendő a nemzetközi egyezmények betartatása. Elsősorban önmagunkat kell meghatároznunk, stratégiai célokat kell kitűznünk, és azok elérése érdekében nem szabad félnünk a konfliktusoktól sem.
 
- Az európai Balassi-folyamat felföldi becsatornázása, sodratának erősítése - akár budapesti civil szervezetek erőfeszítéseivel is - emelheti-e a Dunától, az Ipolytól északra élő magyarság önbecsülését, ezzel a Stockholm-szindrómából való kiszabadulását?
 
- Minden eszköz és megoldás jó, ha nem hat más megoldások ellenében. Mint említettem: a Stockholm-szindróma tömegszinten való jelenléte nagyon összetett probléma, hiszen mind az anyanyelvi, mind a kulturális, mind a gazdasági-egzisztenciális tényezők együttes hatása okozza. Ha a Balassi-folyamatot a többi együttható/tényező részeként sikerül alkalmazni a Dunától, Ipolytól, Bodrogtól északra is, pozitív hatása kétségtelen. 

 

 

Globális alkukat kell folytatnunk érdekeink érvényesítéséért

 

Hazánk érdekei nem érnek véget a Lajtánál: a tengerentúlon is küzdeni kell lehetőségekért. Lipták Béla 56-ban MEFESZ-vezető, majd később a Carter-adminisztráció és az IBM vállalat energetikai tanácsadója, illetve a Yale egyetem tanára volt. Műszaki találmányai és könyvei többek között a klímaváltozás és az energia válság megakadályozásának teendőit is ismertetik (több nyelven). Magyar lehetőségeinkkel, feladatainkkal magyar nyelvű tanulmányában foglalkozik.
 
- A tengerentúli magyar érdekérvényesítésben mennyire hatásos a politikusoknak küldött világhálós levélözön, s ezt mi itt, Magyarországon mennyire ismerjük fel?
 
- A Hungarian Lobbinak összesen alig 1,600 résztvevője van, s azoknak is talán fele azért lépett be, mert kiváncsi akcióinkra, de munkát nem végez. Így levélözönről nem beszélkhetünk. Obámának példáúl csak akkor jelent a titkárság, ha 24 órán belül legalább 1,000 E-levél érkezik egy a témakörben. A rendes levél, fax vagy telefonhívás eredményesebb, de az is csak akkor, ha a politikus választó kerületéből jön. Az évek folyamán 275 akciót hajtottunk végre, melyek témái és aa azokról kialakult viták itt olvashatóak: https://groups.google.com/forum/#!forum/hungarian-lobby
 
- A velünk szomszédos közép-európai országok mennyire alkalmazzák az amerikai politikusok körüli lobbizást: nemcsak a levélözönt, hanem a személyes megkörnyékezést?
 
- Szomszédaink sem ügyesebbek nálunk, mert az amerikai magyar csoportok (HCRR, HAC, AHF) egyre több tapasztalattal és egyre nagyobb egységben dolgoznak. A politikusnál azt kell nézni, hogy neki mi az érdeke, ő minek örülne? Ezek közül az egyik első eszköz a pénz. Chris Dodd például soha el nem felejtette, hogy amikor elindult az első kis körzeti választására, akkor mi összehívtuk a szomszédokat egy vele való találkozásra és ő onnan a kampánya céljaira kapott 1000 dollárral (meg feleségem házilag sütött jó magyar kenyerével) tért haza. A politikusoknak írt leveleknél 
eredményesebbek a sajtónak írtak, mert az olvasói leveleket sokan elolvassák. Nekem pélául az évek folyamán több, mint 50 levelem jelent meg a másfél milliós példányszámú New York Timesben, s ezek jobban tájékoztatják és befolyásolják a közvéleményt, mint sok politikus.
 
- Mi az Ön talán legfontosabb, az utóbbi két évtized küzdelmeiben kikristályosodott gondolata, amelyet nekünk, akik a magyar fejlődést akarjuk előmozdítani a globális erőviszonyok között, szem előtt kell tartanunk?
 
- Tapasztalatom egészem 1956-ra megy vissza és több eszközt felölelnek. Ilyen a tüntetés is, sőt a börtön is (voltam oroszban is, amerikaiban is), ilyen a személyes kapcsolat is (például Tóth Csanád pannonhalmi padtársam, később amerikai külügyminiszter helyettes érte el, hogy Szent István koronája hazakerüljön. Ugyanígy hatalmas potencilis tőke számunkra Lantos Tamás unokája, Tomiach Tillemann (Lantos magyar feleségének vezeték neve), aki ma Hilary Clinton főtanácsadója.  Fontos tapasztalatom, hogy egységben az erő, s annak kulcsa a közös cél (a Hungarian Lobbyben még nem volt veszekedés, politikai vita). Az egységnek köszönhettük azt is, hogy Nagymarosnál sikerült megakadályozni a betonmonstrum megépülését és így királysírjaink elöntését. Ezért a magyar sorskérdések ügyében minden pártnak egyet kell értenie és nekünk magyaroknak egységben kell fellépnünk közös érdekeint védelmében szomszédainkkal. A közös fellépés mellett fontos tudnunk, hogy mindennek ára van, hogy az USA vagy az EU akkor fognak kisebbségeink autonómiája mellett kiállani, ha mi támogatjuk az ő érdekeiket, olyanokat, mint Afganisztán, a gázvezeték meg a NATO keleti frontja! A magyar katonákat nem szabad „igyen” küldeni akár az afganisztáni Pol-e Khuri „Camp Pannoniába” akár Libyába.
Persze ami a legfontosabb és egyben legnehezebb, le kell győznötök népünkben nem csak a széthúzást, de a pesszimizmust, apátiát, xenofóbiát és önbizalom hiányát is. Optimizmus kell és önbizalom, tehát annak tudata, hogy a saját jövőnk a mi kezünkben van, és hogy kezünk is, szívünk is elég erős, hogy visszahozzuk a Széchenyiek, Deákok és Baross Gáborok korát.

 

 

Európát zavarodott politikusai lökik a semmibe

 

Ezrek vettek részt a Drezdában a  Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (Pegida) tüntetésén. Az egyik szónok elmondta: a párizsi merényletekkel "háború indult a demokrácia ellen, gyengeelméjű, aki nem veszi észre, hogy összekapcsolódik az iszlám, a terror és a jelenlegi menekültpolitika". Egy-egy tranparensen Angela Merkel kancellár arcképe volt "Mutter Terrorosia" felirattal. Bogár László közgazdász professzort kérdezte a Présház Hírportál.

2015. november 18.

 

- Professzor Úr, önvédő mechanizmus - Freud fedezte föl e lélektani sajátosságot. Egyik tünete: ha valaki nagy hibát követ el, önmaga előtt sem vallja be, mert összeroppanna. Két európai nagypolitikus most az önvédő mechanizmusa révén további - felmérhetetlen - kárt okoz a földrész társadalmainak. Hogyan erősödhet meg az európai demokrácia annyira, hogy kidobja ezt a két ballasztot?
 

- A modern társadalom- lélektan Leon Festinger nyomán a kognitív disszonancia redukciójaként írja le azt a mechanizmust, amelynek az a lényege, hogy, ha valamit elhibázunk, akkor ennek átélése feszültséget kelt az egóban, de tudat alatt még akkor is, ha a tudatos szinten menekülünk a felismerés elől. Ahogy a lexikon írja „Leon Festinger arra keresi a választ, hogy mi történik, amikor valami olyasmit teszünk, ami nem egyeztethető össze azokkal az értékekkel, elvekkel, melyeket általában fontosnak tartunk, illetve fontos-e számunkra, hogy  gondolataink logikailag ne mondjanak ellent egymásnak. Az elmélet alapgondolata, hogy amint magunkra, vagy a világra vonatkozó vélekedéseink között, vagy ezek és tényleges cselekedeteink között ellentmondást tapasztalunk, disszonanciát élünk át. A kognitív disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet feloldani igyekszünk, mégpedig a disszonancia csökkentésével.” A feszültség feloldási kísérlet lehet konstruktív, ám lehet destruktív is. A konstruktív feloldás lényegében nem más, mint a hibánk nyílt beismerése, illetve a törekvés arra, hogy enyhítsük az ebből eredő negatív következményeket. Európa uralmi elitjei azonban láthatólag a destruktív megoldást választják, mint eddig is mindig. Hibáik belátása és a korrekciós kísérlet helyett még inkább elmélyítik, súlyosbítják a végzetesen hibás nézeteikből, illetve az erre épülő politikai gyakorlatukból származó pusztító következményeket. Mindez nem a véletlen műve. 

Európa uralmi elitjei ugyanis szimpla „ügynökök”, egy olyan láthatatlan globális „szuperstruktúra” ügynökei, amely most a „bevándoroltatást” egyszerűen fegyverként használja az európai fehér civilizáció maradékának a felszámolására. Ballasztként történő „kidobásuk” tehát szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy Európa kikeveredjen ebből a végzetes csapdából. Ehhez ugyanis „nevén kellene” nevezni a dolgokat. Mert, ahogy Bibó István írja „ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez előbb vagy utóbb kikerülhetetlenül elvezet az emberi közösség   
általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez”. Az értelmi és erkölcsi lezüllés most már végzetes szintet ért el, bár fontos leszögezni, hogy minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet az megérdemel. Minden azért történik velünk, mert hagytuk és hagyjuk, tudatlanságból, gyávaságból, vagy becstelenségből. Mindezzel persze (kognitív disszonancia redukció) nekünk sem lesz egyszerű szembesülni.
 
- Szelíd jóslatok szerint még kettő, meredekebb jövendölések szerint még tizenöt nagyobb vérfürdő szükségeltetik ahhoz, hogy az európai csúcs meghozza az elemi védekezés intézkedéseit? Mi, európai polgárok mit tehetünk azért, hogy a másik realitásba került nagypolitikusok miatt ne legyen annyi áldozat?
 

- Az „ügynökként” üzemeltetett európai uralmi elitek nem tudják, de kollaboránsként nem merik, illetve nem is akarják (nocsak, nocsak, most nem „tudjuk, merjük, tesszük” urak?) a „valóságos” valóságot valóságként értelmezni. Ehelyett „megbízóik” által konstruált hamis valóságban élnek, illetve ebbe próbálják bele kényszeríteni Európa népeit. Nemcsak hogy kezelni nem képesek tehát a helyzetet, de elemi szinten értelmezni sem, pedig ma már a szimpla kezelésnél sokkal többre, stratégiai megoldásra volna szükség. Méghozzá azonnal! Ám ennek egyelőre semmi realitása, így, ahogy a fizika mondja, „egyenes vonalú egyenletes mozgással” szakadékba tart ma Európa. A helyzet azért nagyon veszélyes, mert azonnali radikális politikai változásokra volna szükség, ám, ha ez robbanásszerűen megy vége, az nem hogy megoldást nem hoz, de újabb káosz felé taszítja Európát. Az „iszlám állam” fedőnevű globális terrorgépezet egy különös állami „triumvirátus” konstrukciója, amelyet eddig leginkább a globális szuperstruktúrával szembe helyezkedő „renitens” iszlám nemzetekkel szemben használtak, most pedig az európai fehér civilizációval szemben használnak fegyverként.  Ennek a pusztító planetáris hatalmi „triumvirátusnak” csak negatív céljai vannak, hiszen destruktív módon a hanyatló, széteső „amerikai birodalom” globális kifosztó funkcióit akarják mindenáron konzerválni. Ennek érdekében igyekeznek leszámolni potenciális riválisaikkal, Európával, Oroszországgal, Kínával, és a neki nem engedelmeskedő iszlám nemzetekkel, 

akik egyébként az iszlám világ többségét teszik ki. Az e mögül a „triumvirátus” mögül felsejlő történelmi „sötét energia” volt az, amely ötszáz évvel ez előtt az európai fehér embert terrorista rablóbandaként - Cortez, Pizarro, Francis Drake s a többi - használta az összes többi civilizáció elpusztítására és/vagy kifosztására. Most viszont az elmúlt fél évezred során ily módon szétroncsolt civilizációk szétrohadó foszlányaiból, „veszélyes hulladékaiból” eszkábál össze az iszlám államhoz hasonló terrorgépezeteket az európai fehér ember megsemmisítésére. Hogy majd, ha ez megtörtént, ezt a rákos burjánzásként tenyésző horror-örvénylést végül saját magával zabáltassa fel. Egészen egyszerűen azért, mert ennek a „sötét-energiának” nincs már szüksége az emberiségre. Nem gonoszságból, hanem mert költség-haszon elemzése azt mutatja számára, hogy az emberiség nagyobbik fele már végleg kizáratott annak a lehetőségéből, hogy bármilyen nyomorúságos szintű fogyasztásának fedezetét megtermelje, így aztán léte indokolatlan. Nincs olyan sötét képzelet, amely e „projekt” szörnyűségét elénk tudná vetíteni. Pedig ez nem sötét vízió, poszt-apokaliptikus sci-fi, hanem egyszerű és unalmas közhely igazság…sajnos.
 
- Állami szervek bénultságát látva a polgári önszerveződés miket tehet azért, hogy az európai emberek méltósága ne szenvedjen több csorbát?
 
- Legelőször is azzal kellene szembesülni, hogy az emberi létezés lényege az, hogy minden anyagi-fizikai struktúra lelki, erkölcsi, szellemi talapzatra épül. Ha tehát az anyagi-fizikai világ fenyegetően örvénylik körülöttünk, akkor annak szellemi okai vannak, vagyis csupán e szellemi örvényléseknek a kivetülését érzékeljük, anyagi-fizikai csapásként. A megoldás tehát csak a mély és igaz hitre épülő tudás, bátorság és becsület visszaszerzésével képzelhető el. Mert hogy - és e szembesülés nélkül nincs esélyünk a túlélésre - az elmúlt évszázadok során a keresztény európai fehér ember folyamatosan vesztette el hitét, és fordult el az őt mindig is megtartó szakrális talapzatától, tagadta meg Istenét. Nem „ártatlan áldozatok” vagyunk tehát, hanem „szóval, tettel, mulasztással” vétkező bűnösök, akik a saját hedonista vágyaink látszólagos kielégítése érdekében ennek a történelmi „sötét energiának” - amit ma leginkább éppen a „liberális demokrácia” végzetes és pusztító hazug mitológiája testesít meg - a zsoldosaivá, rutinos „lét-bűnözőivé” váltunk. Ha tehát méltó életet akarunk élni, és reméljük, hogy valóban ezt akarjuk, akkor egészen egyszerűen méltó életet kell élni. Amit az ősi keleti bölcsesség úgy fogalmaz meg, hogy „ha változást akarsz, a változás légy te magad”. Ez ilyen egyszerű, és persze ilyen hallatlanul bonyolult! Módfelett kalandos évtizedek várnak tehát ránk, de gyürkőzzünk neki, mert „innen szép győzni”. A focimeccs utolsó percében járunk, és a „láthatatlan” ellenfél vezet három nullra, de nekünk kell győzni, és mi is fogunk győzni. Négy háromra, de ha lehet, inkább hat háromra, nekünk magyaroknak ez már úgyis ismerős.

 

 

Vágtázó életerő és életkedv a népzenében 

 

A VHK-alapító-frontember, Grandpierre Atilla zenekara, az ősi magyar népzenét felelevenítő Vágtázó Csodaszarvas jó ideje minden év végén fellép a fővárosi A38 hajón. Ezúttal pénteken lesz a hangverseny. Egyedi élményeket kínál a különleges zenei kincseket a felszínre emelő és 

megszólatató koncert. Grandpierre Atilla csillagász, zenész, filozófus a Vágtázó Halottkémekkel a hetvenes évek óta járja sajátos, egyedi útját. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. november 26.

 

- Művész Úr, a VHK a punk, az underground, a népzene és a sámánrítusok különleges elegye volt, a Vágtázó Csodaszarvas inkább a magyar népzenére helyezi a hangsúlyt. Önök miért hagyják feledésben a magyar nemesi, katonai és egyházi művelődés, művészet sok évszázados kincseit?
 
- Nem a huszadik század zenei irányzatait követjük – abból a forrásból merítünk, amiből az ősi népzene, és az ősi emberiség: az őserőből. A mai világban az emberiség elidegenedett önmagától és a Természettől. Az őserő lehetővé teszi a teljes, emberi életet, a lelki-szellemi épség visszaszerzését. Az őserőt ösztönösen mindenki képes érzékelni. Ha látjuk, halljuk, lenyűgöz. De a mai ember életében ritka alkalom, hogy ez bekövetkezik. Szerencsére gyermekkorom óta velem sokszor előfordul, gyakran a zene hatására. Ilyenkor a zene annyira magára vonja a figyelmem, és annyira felvillanyoz, és olyan erővel tölt fel, hogy minden más a háttérbe kerül, ott találom magam a zene világában.Bartók Béla szerint az igazi népzenét, a parasztzenét, természeti erő hajtja. A természeti erő időtlen, mert a Természet időtlen, örök. Az igazi zene megszületését kiváltó természeti erő az őserő. De ha az őserő természeti erő, akkor a Természet egészében rejlik, tehát a Mindenség egészében. A zene ennek fényében összefügg a csillagászattal! Ezért nem véletlen, hogy csillagászként felfedeztem: a Világegyetem több, nagyobb, és teljesebb, mint aminek ma hiszik, mert a Világegyetem: él! Nemcsak a külvilágban, hanem az ösztöneinkben is. Amikor ezt a kozmikus életerőt belső világunkban érzékeljük, akkor életösztönünk felelevenedik, és egy leírhatatlanul nagyszerű, felemelő érzés kerít a hatalmába. Ez az igazi ösztön, az életösztön-világösztön-alkotó-ösztön! Ösztön istenigazából! A modern ember a Világegyetem életerejét Isten-nek nevezi.

Úgy gondolom, a VHK nem a punk, az underground, a népzene és a sámánrítusok kategóriájába tartozik, és végképp nem elegy – az ilyesmi nem a mi világunk. Amit ezeknél sokkal fontosabbnak és közelebb állónak gondolunk, az az őserőből fakadó, mágikus zene.

Megtisztelő számunkra a magyar nemesi, katonai művészet sok évszázados kincseinek éltetésére irányuló számonkérés! Bár nehéz megfelelni ennek az elvárásnak, mégis hadd említsem meg, hogy az ősi népzene felelevenítése mellett nem hagyjuk feledésben ezeket az újabb keletű kincseket sem. A VHK például megzenésítette a Balassi-strófára 1605-ben írt Militaris congratulatio comitatus Bihariensis-t (Valaha ringó táj, 1996) is. A Vágtázó Csodaszarvasban a hajdútáncok nagy hangsúlyt kapnak, ahogy a hazaszeretet is, például az „Ének a csillagokig” és a „Hazánk”’ című dalainkban. Terveink között szerepel a Zrínyi Miklós életéről készült hangjáték-zenéjének elkészítése is. 
Az ősi magyar népzenét, szertartásokat felelevenítő, katartikus hatású koncerteket adó zenekar hangversenyein mindenen túláradó, minden burkot szétrepesztő életigenlés ragyog fel. Miért fontos a XXI. századi embernek, hogy időnként átadja magát az évezredekkel korábbi titkok varázsának?
 
- A mai fogyasztói világban az emberiség az anyagelvűség uszályába került. A művészetnek kulcsszerepe van az áttörésben egy teljesebb, igazabb társadalom felé. A fogyasztói világban a társadalom diktál. Létrejött a kívülről irányított ember, aki szabadnak hiszi magát, és nem veszi észre, hogy életét kívülről meghatározott, anyagias keretek közé terelő életszemléletre veszik rá. Fut a modern ember az orrunk előtt lobogtatott pénz és siker után, és közben elfelejti, hogy alapvetően másfajta életre született. Érdemes újragondolni az életünket, meggondolni, hogy milyen életet élnénk, ha csak tőlünk függne. Az élet sokkal nagyobb lehetőségeket kínál az emberi mivoltunk felfedezésére és átélésére, mint ami a modern világban látszik. Nem igaz, hogy a körülmények hatalma az elsődleges, hiszen a körülményeket az ember értelmezni és értékelni képes. Soha nem a körülmények döntenek, mindig az ember dönt. Ha figyelmet fordítunk erre, képesek vagyunk jó célokra vezető, eredményes döntésekre jutni. Ahogy a lovas képes a ló futását ismételt ráhatásaival a kívánt irányba terelni, úgy döntéseink révén előbb-utóbb javítani tudunk a helyzetünkön, nemcsak a társadalmi helyzetünkön, hanem a valódi, természetadta helyzetünkön is. Ehhez kulcsfontosságú a szemléletváltás. Ha nemcsak a társadalmi helyzetünket tartjuk szem előtt, hanem az eredeti önmagunk számára fontos szempontokat is, akkor kitörhetünk a fogyasztói társadalom fölénk kerekedni igyekvő hatásai alól.
Azt gondolom, hogy ebben a szemléletváltásban kulcsszerepe van a művészeteknek, mert a teljességre irányulnak. Bár ma a művészek túlságosan alárendelik magukat a fogyasztói szemléletnek, eljön az az idő, amikor fordul a kocka, és a művészek a társadalom, az élet, az ember felemelő távlatai mellé állnak.  
A művészetnek létfontosságú szerepe van az emberiség számára. Az igazi művészet feladata annak a világnak a látnoki érzékelése, amely még nincs, de amelynek el kell jönnie, mert képes megmutatni, milyen lesz az a világ, az a társadalom, amely összhangot teremt a Természettel, az ember valódi, eredeti természetével: az értelem törvényeivel. Az emberi képességek erre valók. Mindaddig szenvedni fogunk, amíg a fogyasztói társadalom keretein belül gondolkodunk, amíg a manipuláció megvezeti az embert. Akkor kerülünk ki erről a holtvágányról, ha beáll a fordulat a szemléletünkben, és elkezdjük képességeinket a haza, az emberiség, az élet felfedezésére és felemelésére fordítani. Az egészséges társadalomnak törvényszerűen el kell jönnie. Mi az emberiség boldog jövőjének korai előhírnökei vagyunk.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A vágtázó csodaszarvas, a szárnyaló turul, az életmentő táltos és a többi a magyar művelődés mély rétegeiben bújik. Mit kaphatunk tőlük, ha leásunk értük?
 
- A Csodaszarvas az ősi magyar világlátásban az Élő Világmindenség, a Mindenséget átható Élet jelképe. Az ősi magyarság manipuláció-mentes világban élt, saját törvényei szerint, olyan közszabadságban, amelyet a korabeli nyugati világ nem tudott értelmezni, mert a nyugati szemlélet már akkor a hatalom szempontjából ítélte meg a társadalmat. A régi magyar világ magasan fejlett ősi műveltségen épült fel, a szabadság és az „isteni”  - mai szóval: élet-felemelő – törvények érvényesülésének biztosítására. Ezért kulcsfontosságú az ősi magyar népzene életérzésének felelevenítése mai világban. Ez az az életérzés, ami lehetővé teszi, hogy őseink érzésvilágát átélhessük, rácsodálkozhassunk eredeti mivoltunkra, hogy ennek révén a magyar kultúra felfedezze eredeti lényegét, küldetését, önmagára találjon, visszanyerje eredeti jellegét, természetét, logikáját. Milyen szerepe lehet a magyar népzene átélésének a magyar kultúra épségének visszaszerzése számára? Kodály Zoltán felismerte, hogy nem elég a gondolatvilágunkban a magyar nyelvvel élni nap mint nap, mert még alapvetőbb az érzésvilágunkban a magyar érzésvilág anyanyelvével élni, nap mint nap! Ez a felismerés a Kodály-módszer alapfelismerése: minden magyarnak naponta az anyanyelv mellett legalább egy órán át a magyar népzenével kell élnie ahhoz, hogy a magyarság visszanyerje egészségét. Ezért javasolta, hogy az iskolákban minden nap legyen egy énekóra. A Kodály-módszer világhírűvé vált, vannak olyan országok, amelyek bevezették, sajnos Magyarországon ma nem ez a helyzet. Addig, amíg intézményes keretek között is beindul a magyarság felemelése ezen a téren, minden család megteheti, hogy naponta népzenét hallgatnak, keresve benne őseink életérzését. Több évtizedes tapasztalataim alapján felismertem, hogy a magyar népzene ősrétegében olyan elemi erejű életigenlés rejlik, ami a mai magyarság fennmaradásához kulcsfontosságú lehet. Zenekarommal ennek az őserejű magyar népzenének a felfedezésére és átélhető formába öntésére törekszünk.

 

 

Schengen, Dublin - a rendszer átalakításra vár

 

"Én sokkal többet vártam volna Juncker elnöktől és attól a bizottságtól, amelyben hemzsegnek a volt tagállami miniszterelnökök, miniszterek. Őróluk igazán nem lehet azt mondani, hogy nem láttak még komoly politikai helyzetet" - fogalmazott Balázs Péter volt külügyminiszter és uniós biztos a Népszavának nyilatkozva. A közgazdásznak, a Közép-Európa Egyetem tanárának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

2016. január 4.

 

 

 

- Miniszter Úr, a mai brüsszeli vezetőség fantáziaszegénysége, vagy inkább kompromisszum-képtelensége az oka annak, hogy kettészakadni látszik az Unió?

 

 

 

- A brüsszeli „vezetőség” nem más, mint a tagállamok kormányfőiből álló csúcsszerv, az Európai Tanács. Semmi sem történhet az ő akaratuk és egyetértésük nélkül. 28 országgal az unió már igen nagy és az érdekek, elképzelések is sokfélék. Végül az megy keresztül, amit a többség támogat. Az aktuális menekültválság kapcsán valóban fennáll a kompromisszumképtelenség veszélye, mivel a terhek és az önként vállalt felelősség megoszlása rendkívül egyenetlen a tagállamok között. Ilyen esetekben az előkészítő és végrehajtó szakértői intézmény, az Európai Bizottság szokott segíteni ügyes áthidaló javaslatokkal, most azonban – amint azt az említett interjúban is elmondtam – lassúnak és fantáziátlannak bizonyult és nem mérlegelte a várható politikai következményeket.

 

 

 

- Putyin elnök konfliktusba keveredett Törökországgal, s ezzel nyílt egy újabb orosz front Törökországon és a NATO-n keresztül az Egyesült Államokkal. Elképzelhető-e, hogy ez megtervezett manőver volt, azaz Ankara washingtoni sugallatra lőtte le az orosz vadászgépet a vitatott helyszínen?Folytatás: 
- Oroszország erősen ellenzi a NATO további bővítését a volt Szovjetunió területén és mindent megtesz azért, hogy ezt megakadályozza, viszont a szíriai válságövezetben hajlandónak mutatkozott az USA-val való együttműködésre. A latens feszültség azonban fennáll közöttük. Az egyébként is expanzív török külpolitika valószínűleg csak az alkalomra várt, hogy regionális ambícióit demonstrálhassa, az ürügyet azonban – úgy tűnik – az orosz vadászgép repülési pályája szolgáltatta. A szíriai helyzet akkor fog oldódni, ha a térség minden szereplője hajlik a kompromisszumra, ám mindegyikőjüknek megvannak a saját külön céljaik és érdekeik is.

- A Visegrádi Négyes mit tehet azért, hogy kontinensünkön a migránsválság ügyében a józan, felnőtt gondolkodásmód kerekedjen a megfeleléskényszeres gyerekesség fölé?   
- A józan, felnőtt politika azt követelné, hogy párhuzamosan történjék a migráció kiváltó okainak csökkentése, az Európába tartó emberfolyamra ráépült, nagyobbrészt illegális üzletek (közvetítők, utaztatók, csónakok s a többi) kiiktatása, a már úton lévők emberséges kezelése és személyenkénti azonosítása, a valóban menedékre szorulók befogadása és a többiek visszaszállítása. Ebből az összefüggés láncból egyik témát sem lehet önmagában kiragadni, mert az emberi tragédiákat és súlyos politikai feszültségeket okozhat. A migránsok teljes elutasítása ugyanúgy tévútra vezet, mint a válogatás és korlátozás nélküli befogadásuk. Az EU schengeni és a dublini rendszereit is sürgősen át kell alakítani, hogy a kialakult körülmények között működőképesek legyenek. A „gyerekességet” én abban az olcsó politikai mellékvágányban látom, amely hamis helyzetképpel ijesztget (minden migráns potenciális terrorista, jön a kötelező betelepítés s a többi). Ez ma – sajnálatos módon és a pártpolitikai háttértől függetlenül – a visegrádi országokra jellemző, miközben az EU erős többsége keservesen keresi az átfogó és Európához méltó megoldásokat. A V4 kormányok viszont a migránsügy rövidtávú belpolitikai hasznának hajszolása közben megfeledkeznek arról, hogy akiknek most hátat fordítanak, azok az EU költségvetését tápláló, nettó befizető országok. Márpedig a szolidaritás kétirányú utca.

 

 

 

 

Géza fejedelem

A kereszténység fölvételének Európa-szerte zajló folyamatába kapcsolta be a tizedik században a Magyar Fejedelmséget annak uralkodója, Géza fejedelem.

Tizenkét főembert küldött 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésre, diplomáciai jellegűre emelve az addig kalandozásokkal fordulatossá tett nemzetközi kapcsolatokat. Fiának, Vajknak Bajorországból hozott feleséget, ezzel is előkészítve a Magyar Királyság létrejöttét. Az államreformja ellen harcoló törzsfőnököket nagyrészt semlegesítette. Zseniális bel- és külpolitikájának megkoronázását: a tényleges koronázást már nem érhette meg, így augusztus 20-án név szerint nem őt dicsőítjük, ám politikusi erőfeszítéseinek valós hatását, máig ható eredményét ünnepeljük.