Testőrpalotánk a pártállami kótyavetye áldozata lett

 

A Jászok Egyesülete hívta meg találkozóra Nánay Mihályt, az ELTE történész doktoranduszát, a Magyarrá lett Habsburgok – a Habsburgok magyar ága című könyv íróját. József nádor és leszármazottai számos alkalommal hoztak olyan döntést, amely fejlesztette Magyarországot, szellemi és vagyoni értelemben is gazdagította a magyar

családokat. Több Habsburg

magas szinten beszélte a magyart, együttéreztek népünkkel. A történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 30. 

 

- Tanár Úr, a Habsburgokról vegyes kép él elménkben: az oszmánok kiverése után lerabolták az országot, üldözték protestánsainkat, a katolikus Rákóczi ellen is háborúztak, 1849-ben behívták az oroszokat, kivégezték az Aradi Tizenhármat, a Pozsonyi Tizenkettőt, majd belerángattak minket a Nagy Háborúba, Trianonba... Igaz, testőrköltőink bécsi tanulmányai új szellemet hoztak az országba. Miért érdemes teljesebbé tennünk a képet a magyar Habsburgokról?
 

- A 19. század második felében kialakuló professzionális magyar történetírás valóban függetlenségi (’48-as) szemszögből vizsgálta a Habsburgok magyarországi szerepét, és ez a „kurucos” nézőpont emiatt átöröklődött a 20. századra is, majd pedig a kommunista történelemszemlélet magától értetődően osztályharcos módon fordult szembe a „népnyúzó” Habsburg királyokkal, amit jól jelez szobraik eltávolítása a Hősök teréről. Újabban már tisztábban látunk a kérdésben, és például Pálffy Géza egyre inkább hangsúlyozza, hogy például a török korban a Habsburg dinasztia az Európában maradást jelentette az oszmán uralom által kínált balkanizálódás helyett, továbbá világosan kimutatta, hogy milyen irdatlan költségek árán tartották fönn a végvárrendszert – amire Magyarország önerőből gondolni sem mer-hetett. Emellett ma már evidencia, hogy az annyit ostorozott Mária Terézia-féle vámrendelet „gyarmati” jellege mellett komoly fejlesztő hatást gyakorolt a magyar mezőgazdaságra, és egy biztos, védett birodalmi piacot nyitott. Talán az sem véletlen, hogy a magyar rendek – bár többször alkalmuk lett volna az önálló-sodásra: 1740-ben, 1809-ben –, krízishelyzetekben mindig kitartottak a Habsburg dinasztia mellett, hiszen jól látták, hogy egy napóleoni, vagy porosz jellegű abszolutizmus sem lett volna kedvezőbb a hellyel-közzel fönntartott rendi dualizmus helyett. Mindezt szükséges látni ahhoz, hogy a fő (bécsi) ág megítélésében árnyaltabban járjunk el. A dinasztia azonban számos ágból állt, különösen II. Lipót uralma után, akinek több fia is megérte a felnőttkort. Az uralkodó fiai különböző tartományokban kaptak politikai vezető szerepet. A leghíresebb talán a Toszkán Nagyhercegség, ahol egy úgynevezett szekundogenitúra alakult másodszülött Habsburg főhercegekből. Egy ilyen „kvázi” szekundogenitúraként alakult meg a magyar ág is, először Sándor Lipót, majd József (Antal) nádor és leszármazottjai nyomán, akik a magyar nádori tisztséget töltötték be. Az említett főhercegek dinasztikus hűsége természetesen megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor szükségszerűen – hiszen Magyarországra költöztek, ellentétben a nálunk csak „vendégségben időző” királyainkkal, és magyar ügyekkel foglalkoztak – jobban, behatóbban megismerték a magyar helyzetet, ezért részben, vagy alkalmanként egészében azonosultak a magyarság érdekeivel, céljaival, azokat felkarolva igyekeztek nekik Bécsben is érvényt szerezni – amennyire a dinasztikus elkötelezettségük ezt lehetővé tette.  A magyarság természetesen rajongásával tüntette ki őket, hiszen fontos volt, hogy végre lett a magyaroknak is „saját” főhercegük, királypótlékuk Budán, akik hellyel-közzel (generációnként egyre jobban, végül anyanyelvi szinten) beszéltek magyarul, és valóban igyekeztek is tenni a magyarságért.

A magyarság természetesen rajongásával tüntette ki őket, hiszen fontos volt, hogy végre lett a magyaroknak is „saját” főhercegük, királypótlékuk Budán, akik hellyel-közzel (generációnként egyre jobban, végül anyanyelvi szinten) beszéltek magyarul, és valóban igyekeztek is tenni a magyarságért. Terjedelmi okokból nem sorolom fel József nádor, István nádor, majd pedig a József főhercegek - József Károly és József Ágost - pozitív intézkedéseit, kezdeményezéseit, de általában azt fontos leszögeznünk, hogy a dinasztiának volt tehát egy olyan ága, amely itt élt Magyarországon – Alcsúton -, és jelentős mértékben tekinthetünk úgy rájuk, hogy magyarrá váltak, továbbá szerepük egyértelműen pozitív a magyar történelemben.

 

- Miért fontos megkülönböztetnünk ma is a magyarrá lett Habsburgokat az üzleti okból - nagyköveti fizetésért - magyarként feltűnő Habsburgoktól?

 

- A Habsburg-dinasztia mindig is nemzetek fölött álló uralkodócsalád volt. Valahol, sok évszázados sikerüket szemlélve ez is jelentette fényes pályájuknak kulcsát, hiszen a XIII. században még egy sváb nemesi família voltak kisebb svájci és Rajna-vidéki birtokokkal. Miután a szövetségre lépő kantonok elűzték őket, a Babenbergek kihalása miatt éppen megürülő, és a cseh-magyar vetélkedés miatt bizonytalan osztrák és stájer hercegségeket szerezték meg, amelyek aztán a későbbiekben uralmuk bázisát jelentették. De a 16. században felbukkantak Németalföldön és Spanyolországban is, és ekkor még egyáltalán nem volt biztos, hogy egy közép-európai birodalom lesz a Habsburg. III. Károly például az örökösödési háborúban egyértelműen inkább szeretett volna spanyol király lenni, mint a furcsa – később Habsburg Birodalomnak nevezett – közép-európai államkonglomerátummal vesződni. De a 16. században felbukkantak Németalföldön és Spanyolországban is, és ekkor még egyáltalán nem volt biztos,hogy egy közép-európai birodalom lesz a Habsburg. III. Károly például az örökösödési háborúban egyértelműen inkább szeretett volna spanyol király lenni, mint a furcsa – később Habsburg Birodalomnak nevezett – közép-európai államkonglomerátummal vesződni. Tehát azt láthatjuk, hogy a dinasztia területei története során folytonosan váltakoztak, és maga az uralkodó család sosem vett föl egy igazán nemzeti karaktert, bár kétségtelen, hogy legközelebb az osztrákokhoz állt. Még egyszer hangsúlyoznám viszont, hogy éppen ebben állt a sikerének kulcsa. Nem véletlen, hogy a birodalom felbomlása óta sem sikerül a közép-európai kis nemzetállamokból semmiféle együttműködő egységet létrehozni - őszintén drukkolunk a V4-eknek, kíváncsiak vagyunk, hogy hová jutnak -, ugyanis a Habsburgok pont a nemzetek fölött álló egység összetartására voltak alkalmasak. Habsburg Ottó éppen ezért döntött úgy, hogy gyermekei közül lehetőleg a birodalom több 

utódállamában - Ausztriában, Horvátországban, Magyarországon - is éljen egy-egy, hogy megmaradjon az egyes országok és a dinasztia kapcsolata. A fentebb elmondottakból tehát következik, hogy a dinasztiának valóban nincsen nemzeti karaktere, de ettől függetlenül léphetnek fel hatékonyan a magyar érdekek kapcsán is. Ezen a téren is különbséget tehetünk a magyar ág és a fő ág között. A 20. században úgy alakult, hogy míg IV. Károly és Ottó trónörökös nem tartózkodhatott Magyarországon a királykérdés és annak nemzetközi vonatkozásai miatt, addig a magyar Habsburgok - József Ágost, József Ferenc - itt maradhattak; rajtuk kívül még a tescheni ágból Albrecht élt itthon; és integrálódtak a magyar nemzeti keretek közé, sok társadalmi kezdeményezést fölkarolva, aktív közösségi szerepet vállalva.  szovjet megszállás azonban az ő jelenlétüknek is véget vetett, így külföldre emigráltak. Ennek megfelelően két generáció külföldön nőtt fel, így az ő Magyarországhoz való kötődésük is jelentősen lazult.Ennek ellenére a magyar érzelmű nevelés mégis megmaradt, és többen ma is aktív szerepet vállalnak a magyar közéletben. Leginkább Habsbrug-Lotharingiai Mihály főherceg véteti magát észre különböző területeken, akár a Mindszenty Alapítvány vezetőjeként, vagy a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi követeként.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mi kultúránk fontos része a bécsi Pázmáneum a Boltzmanngassén, a nagykövetség a Bankgasse 4-6-ban, és az 1963-ban a kommunisták által elkótyavetyélt Testőrpalota Hollandstrasse-i épülete is. Miért fontos tudnunk a magyar Habsburgok cselekedeteiről is?
 
- Újkori történetünket alapvetően határozta meg a Habsburg-dinasztia. Éppen ezért az uralkodócsalád beható ismerete mindenképpen szükséges a magyar történelem megértéshez. Nem mindegy tehát, hogy volt az uralkodócsaládnak jó pár magyar szempontból egyértelműen pozitív szerepet játszó tagja. De nem csak emiatt fontos rájuk emlékezni. Számos konkrét tettük vagy gyakorlati kezdeményezésük éreztet máig nyúló hatást. József nádor emlékezetét jól jellemzi szobra és a róla elnevezett tér a belvárosban. Ez Pest legrégebbi köztéri szobra, és Magyarországon sokat mondó tény, hogy a 20. század egyetlen rendszere sem döntötte le. De ha a Nemzeti Múzeum főlépcsőjén megyünk fel az első emeletre, akkor is a nagy nádor néz le ránk az egyik freskóról, ugyanis óriási összeggel támogatta a múzeum létrejöttét, csak úgy mint az MTA-ét is. De nélküle nem jött volna létre a BME - „József Ipartanoda” -, vagy a Ludovika - ma NKE - sem. István nádor szerepe is elévülhetetlen volt az 1848-as forradalom idején, melyet jól jelez, hogy az ő képével a Parlament képviselőházi üléstermében találkozhatunk, ugyanis királyi alter egoként ő nyitotta meg az első magyar népképviseleti országgyűlést, de a márciusi felirati javaslat elfogadtatásában is kulcsszerepet játszott. Az utókor meglehetősen hálátlanul jár el vele szemben, amikor még ma is sokan árulónak tekintik azért, mert nem fordult nyíltan szembe a dinasztiával, és nem vállalta el a magyar hadsereg vezetését, valamint esetleg a nemzeti királyságot. József Károly is igen színes egyénisége volt a magyar közéletnek, akár a Honvédség főparancsnokaként, vagy épp cigánykutatásai kapcsán. József Ágost neve az első világháború centenáriuma miatt kezd egyre többször előkerülni, ugyanis a magyar katonák tömegei rajongtak érte, és nevezték sokat mondóan „József apánknak”, mivel amellett, hogy sikeres harctéri parancsnok volt, azon kevés magas rangú katona közé tartozott, aki mindig megértéssel fordult a bakák problémái felé, és különösen hangsúlyozta a magyar katonák iránti szeretetét és megbecsülését. Mindezt összegezve tehát elmondható, hogy egyfelől az uralkodócsalád általános értékelésénél jelent egy fontos szempontot, hogy volt egy magyar ága is, másfelől pedig az ország 19-20. századi történetében ettől függetlenül is több alkalommal fontos, néha máig ható szerepet játszottak.

 

Nyelvünk vigyázása ma is várvédői feladat

 

Gárdonyi Gézáról szóló könyvet mutattak be Szőlősgyörökön november 6-án. Keller Péter, az író dédunokája írt Az élő Gárdonyi-arc címmel művet az Egri csillagok alkotójáról. A somogyi helység Gárdonyi Géza Művelődési Házában - több napos, Gárdonyihoz kapcsolódó művelődési rendezvény keretében - Dr. Cs. Varga István Egerben élő irodalomtörténész beszélgetett az új könyv írójá-val. Keller Péter számára a Présház Hírportál öntött formába kérdéseket.
2015. október 29.
 

Mi adta a fő késztetést ahhoz, hogy most, a 2010-es évek derekán megírja és kiadja Az élő Gárdonyi-arc című kötetét?

 

- Hiszek a Gondviselésben és hiszek az emberi kapcsolatokat felülről irányító Erőben. A kötet megjelenése visszaigazolja számomra, hogy az Ida regényének bevezetése, előszava mennyire igaz: „…láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”

Ennek a kiadványnak a történetéhez tartozik, hogy mintegy tíz éve megismerkedtem Cs. Varga István Tanár Úrral egy egri Gárdonyi-előadáson. Akkor Nagyapám, Gárdonyi József könyvéről, az Élő Gárdonyiról beszéltem. A Tanár Úr az előadás után odajött hozzám. Kiderült, hogy mindketten bencés öregdiákok vagyunk. Érte is, értem is minden nap imádkoztak és dolgoztak tanáraink. A Tanár Úr őrzi a bencés szellemiséget, iránymutató elődei példáját követve bátorított gondolataim írásba foglalására. Két évvel ezelőtt Pannonhalmán, a húsvéti szent három napban azt éreztem: „Valaki” vezeti a kezemet, hogy arra tudjak figyelni, amit Dédapám örökül hagyott Nagymamámnak, és így nekem is: „Mikor híres ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.”

 

- Becsületesség, lelkiismeretesség, hazaszeretet - három érték, amely - a többi között - Gárdonyi Gézáról nekünk, magyaroknak eszünkbe jut. Hallatlanul fontos, de a legkevésbé sem divatos erények ezek a mai Európában - gondolnánk a médiumokat böngészve. Ugyanakkor ifjak és idősebbek is falják a Gárdonyi-könyveket. Megfejthető-e a titok?

 

- Bizonyítható, hogy Dédapám élete Jézus-követő élet, tevékenysége tudatosan felvállalt apostolkodás. A magyarok íróapostola akart lenni, aki Szent Jeromoshoz hasonlóan elvonult, hogy a krisztusi értékeket minden magyar ember számára a példabeszédekhez hasonló nyelven adja át. Ez olyan törekvés, melyet a jóakaratú emberek észrevesznek és értékelnek. Tekintettel arra, hogy az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, vagy ahogyan Dédapám fogalmazta minden ember „agyagedénybe zárt Isten-sugár”, bízni lehet abban, hogy az Isten-sugár mentén való kommunikáció sosem hal ki a világból, Európából a Magyarságból sem. A titok tehát magában az emberben van. Olyan szépen, láttató erővel fogalmaz Dédapám:„A hegymászás testi bolondságnak látszik. Pedig az életünk mindvégig hegymászás. Jézus ma is ott áll a hegyen. Jézus a tökéletesség. Mindenki megismerheti: mily fokán áll a tökéletességnek, akár maga, akár más. Minél jobban megérti Jézust, annál tökéletesebb. Kezdetben mindenki vak iránta. Egyszer csak világosodik a szemének. Egyszer csak bámul. Egyszercsak indul utána. Mind a hegy körül vagyunk. Valamennyiünknek fel kell jutnunk valamikor a hegyre: "Ha az emberek a „hegymászásra” figyelnek, szükségük van olyan jelzőtáblákra, fogódzókra, mint a becsületesség, lelkiismeretesség, hazaszeretet.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Balassi, amiként három évszázaddal később Gárdonyi is, megírta az "egriek, vitézek" dicséretét, kiknek dicső tetteit "minden föld beszéli". Ha beletekintünk Az élő Gárdonyi-arcba, átjárja-e agytekervényeinket a felismerés, hogy a saját kultúra kincstárából árad felénk a fény?
 
- Remélem, hogy igen. Dédapám a magyarságot, magyarságát isteni adománynak tekintette. Ezért az Ő vonatkozásában a kérdés állításként is igaz: műveit olvasva szükségszerű, hogy átjárja tudatunkat és a szívünket az a felismerés, hogy a saját kultúra kincstárából igazi fény árad felénk. Az Egri csillagok születését Az élő Gárdonyi-ban maga Dédapám meséli el: „Nálunk a történelem alakjai dicsőségükkel együtt el vannak temetve. A közönség nem ér­deklődik a múlt iránt, mert nincs honnan ismerje. Gyermekeink a rómaiak, a görögök és zsidók történetéből sokat tudnak, de kérdezzük csak őket a nemzet történetéből. Kevesen tudják, hogy az Egri csillagok írója az elkészülteknél több történelmi regényt tervezett. Szeretett volna egy tízkötetes sorozatot „Ezer év regényei” címmel, amelynek sajnos nem minden kötete készült el.
A könyvem egyik érdekessége, hogy idézek azokból a korabeli tanulmányokból, melyek Dédapám nyelvével, stílusával és nyelvféltésével is foglalkoztak. Nyelvünk fénye halványodásáért már akkor aggódott: Magyarul így című könyvében mondja: „Micsoda gazdag emberek voltak azok az országfoglaló magyarok! Ezer év óta rabolják ennek a nemzetnek a kincseit: német, tatár, török, osztrák. Maga magát is pusztítja ezer év óta: kártya, váltó, nemtörődömség. Még a nyelvét is rontja ezer év óta s még mindig gazdagabb a nyelvünk, mint akármelyik európai népé.” Azóta eltelt egy évszázad….
Sajnos, azt érzékelem, hogy száz évvel ezelőtti gondolatai ma is aktuálisak: „Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló!"

 

 

Hannoveri magyar sikertörténet 15 évvel ezelőtt

Moments of Glory – énekelte a Skorpions együttes, és a zeneszám elnyerte a 2000. évi hannoveri világkiállítás rendezőinek tetszését: az expó „himnuszának” tekintették a művet. Ennek nyomán lett A dicsőség pillanatai a világszemléről szóló magyar könyv címe. A sikeres magyar bemutatkozás szervezői 15 évvel az expó zárása után bankettet tartanak Budapesten. Gérnyi Gábornak, az expó akkori magyar kormánybiztosának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

2015. október 26.

 

- Kormánybíztos Úr, az ezredfordító évben nagy magyar siker volt a hannoveri világkiállításon való részvételünk - még akkor is, ha ennek híre csak hézagosan jutott el akkor a hazai képernyőkre. Az expó magyar szervezői miért érzik fontosnak most, hogy a sikeres globális találkozó zárásának 15. évfordulóján egyfajta bankettet rendezzenek?
 
- Mi magunk is úgy látjuk, érezzük, de a külső visszaigazolás is úgy szól, hogy magyar világkiállítási részvételek sorában ez egy különlegesen jól sikerült, jó tematikájú, jó fogadtatású rendezvény volt.Csapattá kovácsolta a résztvevőket, a tervező Vadász Györgyöt, az épületet megvalósító KÖZÉP és KIPSZER cégeket, az országimázs film alkotóját, Káel Csabát, a kiállítást tervező Gárdonyi Lászlót, a miniszteri biztosi irodát, a HUNGEXPO munkatársait. Ott és akkor mindenki nagyot akart álmodni és alkotni, ritka magyar pillanat, amikor így össze tudunk fogni egy cél érdekében. Ez az élmény mélyen benne él mindenkiben, főleg azért is, mert a sikert is, az elismerések kinyilvánítását is együtt éltük meg. S ez jött az állami oldalról, s az egyszerű látogatók részéről egyaránt. Éreztük, hogy Magyarország ott és akkor nagyon sikeres volt. S ezért jó újra együtt lenni, emlékezni a „Dicsőség pillanatai”-ra, ahogy a világkiállításról írt könyv jelzi címében.
 
- A hannoveri magyar pavilon egyfajta derűs nemzetegyesítő helyszín volt: a legőszintébb örömmel üdvözölték egymást a kiválóságok a politikai ízlésbeli, a hitbéli, a művészeti irányzatbeli differenciák ellenére? Megfejthető-e a titok, hogy Alsó-Szászország tartományi székhelyén ez miért sikerült?
Folytatás:

- Talán a könyvben is idézett mondat a kulcs: „ magyar kultúra egy és egységes” . Ezt az egységet színesen,különböző stílusokban megjelenítve, de mélyen alatta az érezhető összetartozást prezentálta a hannoveri magyar megjelenés: a csíkszeredai Hargita táncegyüttes, a felvidéki magyar viseleteket bemutató babakiállítás, a kárpátaljai festők felvonultatása, a délvidéki csodálatos énekhangok megszólaltatása olyan gyönyörűséges kaleidoszkópot adott a megtermékenyítő Kárpát-medencei magyar kultúrából, ahol mindenki 

megtalálta a számára kedves, elvarázsolóan ható benyomást. S így sikerült megbékélten összehozni minden jelenlévőt. S akkor még nem is beszéltünk a többi ország kiállítóira tett hatásunkról, ami egyértelműen pozitív és sikeres volt. Megcsináltuk a mi kis „keleti nyitásunkat”, hisz egyik leglelkesebb látogatócsapat épp az arab emírségekből jött rendszeresen hozzánk. Persze, mi is elvarázsolódtunk az ő „ezeregy éjszakájuktól”.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Egy-egy világkiállítás, amelyre sok ország hozza el sajátkultúráját, miért segítheti elő, hogy a rendezők, a szervezők, a látogatók a saját kultúra kincseire is világosabban rálássanak az expóélmény után?
 
- Az EXPO 2000 Hannover  Világkiállítás számunkra döntő és történelmi volt, úgy érzem jómagam, s még sokan mások is. Ez volt az első eset, amikor kiálltunk a világ elé bátran az összmagyar, Kárpát-medencei gondolattal és kultúrával. Mindennél többet elmond erről az „eszmélésről” az a tény, hogy a 2000. június 24-ei magyar nemzeti napon Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt a már említett
székelyföldi, csíkszeredai Hargita Táncegyüttes fogadta a magyar pavilon bejáratánál fergeteges műsorával. S a magyar miniszterelnök, a magyar gazdasági miniszter, Matolcsy György, a határon túl élő magyar emberekkel ünnepelt, zenélt, táncolt a magyar nemzeti pavilonban… Azt hiszem, ez volt a magyar összetartozás első igazán demonstratív felmutatása. S ez nagy közös élmény máig ható! S éppen a román kiállítók kerestek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy az ő máramarosi, Iza-völgy ízig-vérig román táncegyüttesük is felléphessen a „megszentelt” helyen, a magyar pavilonban. Ez volt a magyar jelenlét kisugárzása a tudatosodásukra is, úgy éreztem akkor, de máig is ez véleményem.

 

A XX. században blokádokat emeltek a fejlődés elé

 

"Kis létszámú, de gátlástalan és erőszakos, az embereket hazug ígéretekkel és éktelen gyűlöletkeltéssel félrevezető kommunista és más szélsőbaloldali csoportok" voltak azok, amelyek 1918-ban és 1919-ben lehetetlenné tették, hogy a szomszédállamok területrabló törekvései ellen föllépjen a magyar kormány. Salamon Konrád történész a Hitel októberi számában írt leleplező tanulmányt. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. október 25.
 
- Tanár Úr, az Ön Utak és tévutak 1918-1920 című írása hátborzongatóan idézi föl az 1989-1990-ben az országot elöntő indulat jellemzőit. 1919-ben - mint Ön fogalmaz - "Az államcsíny sikerült." 1990 őszén azonban a taxis blokádként emlegetett puccskísérlet falnak ütközött. Elégedetten vonhatjuk-e le a következtetést, hogy az 1919-es katasztrófából, ha nem is az ország, de a rendszerváltozást irányító grémium tanult?
 
Az emberek sajnos nagyon keveset tanulnak a történelemből. 1990 őszén azonban egész más volt a helyzet, mint 1919-ben. Akkor az első világháború borzalmas szenvedései után sokak szemében a kommunizmus volt az új megváltó. 1990-re viszont, a kommunista uralom évtizedes borzalmai után az emberek többsége végre kiábrándult ebből a kártékony tévtanból.
Ugyanakkor jócskán akadtak, akik a szélsőséges baloldali irányzatok propagandájának hatására összezavarodtak. Az ország többsége azonban a törvényes kormány mellett állt, így nem sikerült annak megdöntése.
 
- Míg 1919-ben a szociáldemokraták addigi kirekesztettsége akadályozta meg, hogy a hazafias politikusok együtt védjék meg hazánkat a kommunisták hatalomra jutásától, 1990-ben a lényegében a szociáldemokráciát képviselő MSZP csak törpefrakcióként került a törvényhozásba, a másik posztkommunista párt azonban a második legnagyobb pártként foglalhatott el sok országgyűlési helyet. Üdvösebb lett volna-e, ha Antall József a kisebbik posztkommunista párttal köt paktumot?
 
- Sajnos 1989-90-ben a valódi, Garami Ernő, Peyer Károly, Kéthly Anna örökségét képviselő szociáldemokraták nem tudtak erős párttá válni. Az MSZP kommunista utódpárt volt és mind a mai napig az maradt, így tőlük el sem várható a valódi szociáldemokrata örökség képviselete. Az SZDSZ pedig egy szélsőségesen radikális pártként eleve mindent elutasított, ami hagyományos és nemzeti, majd gyorsan megtalálta az utat a posztkommunista MSZP-vel való együttműködésre, és 1994-ben átvették a hatalmat. Ezt követően felszámolták az addigi nemzeti demokrata irányzat által elért eredményeket, és egy féktelen privatizációval elkótyavetyélték a nemzeti vagyon jelentős részét.
 

- Amikor 1919-ben a tragikus, máig társadalomromboló hatású trianoni döntésre készültek a párizsi cinikusok, a magyar kormány tényfeltáró dokumentumokat küldött a testületeknek. Ezek azonban elakadtak a bürokrácia süllyesztőjében, mert - mint az egyik szélsőséges figura így minősítette őket: "A szokásos magyar propaganda a megszokott, bőségesen adatolt valótlanságokkal és pontatlan statisztikákkal."

Ez a hangvétel feltűnően hasonlít a mostani, a terrormigráció körüli brüsszeli reagálásokhoz. Trianon tragikus tapasztalatával a magyar agytröszt kialakíthat-e hatásos taktikát?
 
- A hatásos taktika és stratégia csak az lehet, amit már a Károlyi-kormányzat is meg akart valósítani. Nagyon alaposan felkészülni a tárgyalásokra, és azon igyekezni, hogy mindig a tárgyaló asztalhoz kerüljünk. A trianoni tragédia oka is az volt, hogy Károlyiék megbuktatása után a hatalmat megkaparintó kommunistákat nem engedték oda a tárgyalóasztalhoz. Mert a kérdések végső soron ott dőltek el, és nem az újabb katonai összecsapások során, ahogy erre Károlyi Mihály már akkor figyelmeztetett.

 

 

Európa szellemi kincsestára hatalmas erőt rejt

Az Atlanti-óceántól az Urálig - az egykori francia tábornok-államfő így jelölte ki Európa határait, máig érvényesen, a földrajzi mellett szellemi határvonalat is húzva. Értékrendbeli mezsgye is, ami így kijelöltetett, noha e mezsgyén túlról is sokan szeretnének betüremkedni.

Andrássy Gábor, a Magyar Páneurópa Unió elnöke - neves kardiológus - a páneurópa-gondolaton a nemzetek Európáját érti. Neki tett föl kérdéseket az európai művészet világhálós lapja, a Présház Hírportál.

2015. október 24.

 

- Elnök Úr, a páneurópa-gondolat a földrész nyugati felén érzékelhető szellemi elernyedés miatt veszített egykori fényéből. Mi itt Közép-Európában hogyan tehetjük a mostaninál vonzóbbá ezt az eszmeiséget?
 

- A páneurópa-gondolat a kérdésben foglaltakkal ellentétben szerintünk nem vesztett eredeti fényéből. A mozgalom reflektorfénytől került kissé távolabb, mivel időközben az európai egységesítés folyamata jelentősen előrehaladt, és szárnyat bontottak más európai egységmozgalmak is. A Páneurópa mozgalom a klasszikus görög-római-keresztény tradíciók mentén történő európai egységesülésért küzd, és ez a gondolat soha nem volt aktuálisabb, mint most. A keresztény demokrácia

és ez a gondolat soha nem volt aktuálisabb, mint most. A keresztény demokrácia eszmerendszere és gyakorlata képviseli leginkább mozgalmunkat a politikai küzdőtéren és ez a politikai orientáció egyre inkább teret, nyer Közép-Európában is.
 
- A Páneurópa Unió értékkonzervatív elkötelezettséget vall, fő feladataként pedig a sajátos magyar érdekeket képviseli. Mi, akik Géza fejedelmünk, azaz a 973-as quedlinburgi követjárás óta a földrész nyugati feléhez tartozunk, nem a bizánci,   
 

hanem egyértelműen a római kereszténységet valljuk, miért érezzük azt, hogy kényszeresen hangsúlyoznunk kell nyugatiságunkat?

 

- Azt gondolom, hogy nem hangsúlyozzuk kényszeresen nyugatiságunkat, hanem amikor erről van szó, azt a Nyugat-Európából érkező, hovatartozásunkat megkérdőjelező hangokra reagálunk. Egyértelműen a nyugati kereszténységhez tartunk, és a másik fő vallás, a protestantizmus szintén Nyugat-Európához kapcsol bennünket. Mindez nem azt jelenti, hogy keleti szomszédainkat ellenségnek tekintjük.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat közismert 

jelmondata. A Páneurópa Unió miket tesz azért, hogy ennek a folyamatnak a hullámverése itáliai, bajor, flamand, ír és más tájakra is átcsapjon?
 
- A Magyar Páneurópa Unió a Nemzetközi Páneurópa Unió része, melynek 23 tagországa van, köztük több olyan is, mely nem tagja még az EU-nak, hanem aspirál tagságra. A mozgalom a nemzetek Európáját tűzte zászlajára, a Páneurópa gondolat a nemzetek közti szolidaritást és egymás kultúrájának megbecsülését jelenti.

 

 

Költőóriásunk európai mintát adott nekünk is

 

„1554. lett Balassa Bálint 20. octobris, 9. órakor délelőtt, szombat napon, Zólyomba” – jegyezte föl Balassa Menyhárt a családi Bibliába a forrásértékű mondatot. Október huszadika irodalmunk ünnepe – noha szerencsére nem hivatalos. Egy elit ünnepli, a saját fejjel gondolkodók elitje, iskolai végzettségtől és vagyoni helyzettől függetlenül. Cs. Varga Istvánnak, az ELTE BTK nyugalmazott irodalom-történész tanárának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 20.

 

- Tanár Úr, Balassi – legalábbis verseiben – soha nem írta le az „Európa” szót, ám beszélt és olvasott néhány európai nyelvet, ráadásul az ellenség nyelvét, a törököt is, amelyről költeményeket fordított magyarra. A mai, a XXI. századi mércével mérve elképzelhetőbb-e nála európaibb ember; nem akarom a lejáratott „européer” szót használni.
 

– Európa nemcsak térbeli fogalom, hanem szellemi-lelki, erkölcsi kategória is a magyar kultúrtörténetben, szellemi, irodalmi életben. Balassi vérbő reneszánsz végvári vitézként, életveszélyt vállalva védte hazáját és a keresztény Európát. Élete, műve és hősi halála sorstükör, arra példa, hogy mi történik egy elsőrendű szellemmel, ha sorsa egy három részre szakadt országban vetette világra. „Két pogány köz egy hazáért”, a magyar megmaradásért küzdött és áldozta fel életét. Példájával irányt mutatott, életével írta alá, hitelesítette életművét: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak…” Irodalomtörténeti jelentőségén túlmutat élete és műve. Megteremtette a magyar literatúra „Kard és lant” vonulatát – a Magyar Irodalomtörténeti Társaság címermotívumát –, és kijelölte lírafejlődésünk hazafias, szerelmi és istenes irányait. A Balassi-strófával olyan költői formát, verstani, esztétikai kompozíciót teremtett, amelynek jelentőségét, poétikai szépségét a közkedvelt és elterjedtebb szonett-formához lehet hasonlítani. Nemzedékek fejből idézték számos sorát, köztük híres búcsúversének nyitányát: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, / Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, / Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!... Balassi műve a Felvidék magyar örökségének elidegeníthetetlen része. Gál Sándor Ratkó Józsefhez írthomok című versében sűrített metonímiák képviselik a Felvidék legfontosabb magyar történelmi és irodalmi helyeit, mindazt, ami szervesen beletartozik nemzetünk szellemiségébe, történelmébe, irodalmába: „dobóruszka oltármélye, barsi szülőszobája / hibbe balassi-csúcsa / a kassai dóm kőkriptája / s feltörik a valóság vastitka / sztregovától szklabonyán át / komáromig felfénylenek a tájak/ szenc szép hívespatak-íze / stósz fenyőmagánya..” Balassi szellemében azt sugallja ez a vers, hogy ezeket a neveket, helyeket nem engedheti feledésbe merülni az anyaországi (pontosabban csonka-országi) oktatás, pedig ifjúságunk már szinte semmit sem tud róluk.

Balassi sok keserve, vétke, könyörgése és perlekedése jelenik meg a versben. Kiben bűne bocsánatáért könyörgött…A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ. Ez az alkotás ifjúkori költeményeit, nem csupán az első ciklust zárja le, hanem egy életszakaszt is, fiatalságának korszakát. Harminc éves ekkor, házasodni készül, nagy reményekkel egy új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. Három eltérő, de egymással össze is függő érzelmi-hangulati lelkiállapot követi egymást a költeményben.   
 

Az első szerkezeti egységben 1-5. versszak a bűnbocsánatért esdő sóhaj után a kétségek között hányódó meghasonlottság, a lelki válság, az ostorozó önvád állapota nyilatkozik meg. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, hitetlenségét, s keserűen vallja be, hogy nincs semmi érdeme, amivel az Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, rettegéssel, kétellyel. Gyötri bűnösségének tudata, a lélek szánalmas helyzetben vergődik. Bűneire nem talál semmi mentséget. A költő önmagát teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért. Talán a gyónás őszintesége, mély bűnbánata adja végül is kételyei, félelmei ellenére az erőt és bizalmat, hogy reménykedve mégis Isten szánalmáért könyörög a 6-10. versszakban...

 

– „Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár” – írta a költőóriás,

valószínűleg egri élményeiből merítve az ihletet. Ön, aki 43 év óta lakik Egerben, hogyan látja: azok a városok, amelyekben Balassi megfordult – Tokaj, Sárospatak, Hatvan, Érsekújvár, Liptóújvár és a többi – erőteljesebben idézhetnék-e föl a poéta születésnapját?”

 

- Salvador Dali szerint: „Aki kóstolni tud, többé nem bort iszik, hanem titkokat ízlelget.”Balassi hathatós alakítója a legalább ezer éves a magyar és lengyel nép barátságának is. A „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” (Bratanki lengyelül unokatestvér jelentésű, amely a régi lengyel nyelvben testvért jelenthetett.) A két nép egymás számára égi ajándék volt és maradt. Adam Czahrowski az egri várat Krakkó és Lengyelország kapujának tartja, az egri vitézeket Magyarország tükörének nevezi, az egri vár elestét elsiratja Eger és az egri híres vitézség című versében. A költő és végvári vitéz Czahrowski tudta, mit jelent stratégiai szempontból Eger eleste az egész felvidéki védrendszer, a magyar, szlovák és lengyel nép szempontjából. A lengyel irodalmi köztudatban Czahrowski emlékezetét elsősorban népdallá vált katonaéneke tartotta fenn, Balassi ”In laudem confiniorum”, A végek dicsérete (Egy katonaének) c. költeményének a parafrázisa: Duma ukraina (Végvidéki merengés.) A tokaji bor számos, a mai lengyel irodalmi kánonban is fontos alkotásban szerepel: például Adam Miczkiewicz Pan Tadeus, Sienkiewicz A kislovag, Boleszlaw Prus A bábu című művében is...Nyissuk meg szívünket, elménket, gyönyörködjünk Balassi textusában, dallamában, hogy lélekkel telített szívünk újból örömmel, gyönyörűséggel telítődhessen. „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idején… Mindent egészséggel látogató ege , alatt (…) élvén Isten kegyelmébül, / Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szűbűl, / Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbül.”     

A magyar bor zászlóshajója a szerémségi híres szőlőművelést és borkultúrát tönkretevő török kor óta a tokaji bor. A tokaji mellett az egri bornak is szerepe volt abban, hogy lengyel szólás lett a „Nincs jobb bor a magyar bornál”. A tokaji és az egri bor lengyel, egyúttal világhíre is Adam Czahrowskival kezdődik, akinek Balassi és Tinódi szobra közelében szobrot állítottak az egri várban.  XVI. század végén kilenc éven át élte a magyar végvári vitézek életét, 1588-ban jött hazánkba és Eger elestéig szolgált magyar végvárakban. Igaz, nem mérhető a Balassi vagy Kochanowski költői nagyságrendjével, de a lengyel reneszánsz líra joggal tartja számon. Az egri vitézek között harcolt, sok szép élmény, emlék kötötte Egerhez. A királyi Magyarországot Komáromig, Győrig, Pozsonyig, Nagykanizsáig bejárta. Ott volt Esztergom ostrománál, amikor Balassi „emberségből példát, vitézségből formát” adott és életét áldozta hazájáért. Az egri várat Krakkó és Lengyelország kapujának tartja, az egri vitézeket Magyarország tükörének nevezi.
Például az olasz irodalomban Giuseppe Parini A nap című művében szerepel a tokaji bor. Egy egri kötődésű történetben, Estei Hyppolit, Mátyás király sógora, a veresdadrágos, sárga kordováncsizmás egri bíboros-püspök elbocsátotta udvari poétáját, mert az nem akart vele Egerbe jönni. Csakhogy az elbocsátott poéta Lodovico Ariostovolt, az olasz reneszánsz vitathatatlanul legnagyobb, és mondhatjuk, hogy a legélvezetesebb elbeszélő költője. A világhírű „Orlando furioso”, az „Őrjöngő Roland/Lóránt” című romantikus elbeszélőköltemény poétája elbocsátátását versben is elpanaszolta: „Hogy nem követém Budára, / Egerbe, / Mindent elvont tőlem s én / tűrém, / Bár szárnyam legszebb tollát / veszíté.” Indokait is felsorolja: Egerben hideg van, fűteni kell, a nagyobb baj pedig: „Tiltva van nekem zamatos, erős / bor /s ott a magyarok közt / szentségtörés / nem inni tisztán s / körömszakadtig / és minden étel halmozva / borssal, / fahéjjal és más fűszerekkel. – / Orvosok mondják nekem / mind halálos.”
A Balassi által képviselt virtus az utódokban tovább élt. Például II. József egri látogatásakor a püspöki fogadóteremben megállott az Eszterházyak címere előtt, és azt kérdezte célozva az azon lévő griffmadárra, meg a magyarok Turul madarára is: „– Mondja püspök úr hol teremnek ezek a furcsa állatok?” „– Ott, ahol a kétfejű sasok – válaszolta a püspök. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola a rendszerváltás után nevet változtatott, a több évszázados egyetemmé válás álmát álmodó Egerben, a Líceum- és kultúraépítő egri püspök, az éles eszű, szellemes és magyarságában is állhatatos, európai műveltségű Eszterházy Károly nevét vette fel – abban a reményben, hogy a jövőben ezen már nem kell változtatni.
 
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért kell az európai költőóriás ránk hagyott kincseit mind teljesebben fölfedeznünk?
 
- Balassi szenvedéstörténete igazi mysterium passionis. Amikor Esztergom falainál életét áldozta a hazáért, döbbenetes léthelyzetét fejezik ki sorai: „Valjon meddig akarsz engem kesergetni?” (…) „Pokolbeli kísértetek faggatnak” Végül Az Palatics nótájára a végső könyörgés „Láss hozzám, idvösségemnek Istene!” „A te katonád voltam, az te seregedben szolgáltam.” Vere dignum et iustum est – illő és igazságos –, hogy elismerjük Balassi áldáskívánása visszhangzik, „Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel / áldjon Isten mezőkbe!” Balassi öröksége olyan egyetemes magyar érték, amelyben nagy intelem rejtőzik: olyan szellemi-lelki kincs, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.
Jeles költőutódok sora követték a Balassi-áldáskívánás hagyományát: „Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!”
 

Nemes kihívás: a honi fiatalok színházba csábítása

Tizenöt bemutatót tervez a 2015/2016-os színházi évadban a Békéscsabai 

Jókai Színház, amely az idén is megrendezi az Ádámok és Évák versenyét, a Magyar Teátrumi Gála díjátadót, és egy új kezdeményezéssel is élnek a fiatal korosztály megszólítására. Az alföldi közönség igényes évadból válogathat élményt szerző előadásokat. Seregi Zoltánmegbízott igazgatónak tett föl kérdéseket a Préház Hírportál.

 

- Igazgató úr, színháza szeptember végén Ibsen Stúdiószínházban A szűz és a szörny című tragikomédiát mutatja be, amelyet Pozsgai Zsolt íróként és rendezőként is jegyez. Ön mit vár: a Pozsgai-mű elsősorban szellemi üzenettel, vagy inkább érzés-impulzussal zsongja be a várost? 

 

- Nem hiszek abban a mai művészeti közéletben elharapózott és tudatosan manipulált kettéválasztásban, miszerint egy színdarab, egy  színielőadás vagy a szellemre vagy az érzelemre hat. Ugyanilyen a gondolkodtató vagy szórakoztató színház szembeállítása, hiszen miótaszínház létezik, ez a kettő nehezen választható el egymástól...

A szellemi vagy érzelmi gagyiról nem beszélek. Tehát erős érzelmi és szellem hatást várok A szűz és a szörnyeteg bemutatójától.

 

- Katona József klasszikus nemzeti drámáját, a Bánk bánt Szabó K. István rendező modernizálja márciusban. Mitől várja, hogy ez a több szempontból is hallatlanul aktuális mű a mai élethez, a jövőformáláshoz adjon üzenetet a közönségnek?

 A jövőformálás a politika dolga és nem a színházé, és az üzengetést sem szeretem a színpadon. Úgy gondolom ezek a múlt század levitézlett, haladó ideológiáinak poros esztétikai megfogalmazásai. Lásd: Brecht.

- A Bánk bán is és bármely klasszikus, az idő rostáját túlélt mű sokkal több annál, mint az a szelete, ami egy korban éppen aktuális, hiszen pontosan azért maradt fenn mostanáig. A Bánk bánt sem azért vesszük elő, mert aktuális - mert a remekmű mindig összességében az -, hanem azért mert a magyar kultúra része, a magyar szellemiség egyik alapműve és minden korosztálynak találkoznia kell vele a színpadon.

A modernizálás nem volt részemről jó fogalmazás - visszavonom -, inkább úgy fogalmazok: mai szemmel és füllel érthető, követhető, közérthető színházi, művészi élményt szeretnénk elérni - és nemcsak a fiatalok számára - úgy, hogy Katona szellemisége és szándékai ne sérüljenek.

 

- Fedezd föl saját kultúrád! - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön színháza hogyan ad ehhez sodróerőt akkor, amikor az ifjabb nemzedékeket próbálják a színház vonzerejébe húzni?

 

- Az európai Balassi folyamatról olvasottak nagyon szimpatikusak számomra. Úgy gondolom, hogy a globalizált világban a kultúra nemzeti, erkölcsi önazonosságot megőrző, erősítő szerepe mindennél fontosabb. Ezért a színházunk műsorterve olyan magyar és nemzetközi  irodalmi, színházi értékekkel van tele, amelyek ezt a célt is szolgálják. Az egy másik kérdés, hogy a fiatalok eljönnek-e a színházba. Mikor 1980-ban a pályámat kezdtem, ugyanez volt a probléma. Miért nem járnak a fiatalok színházba? Legutóbb egy színházi konferencián kiderült, hogy az összes színházigazgató ezzel küzd : érettségi után a fiatalok döntő többsége eltűnik a színházakból. Ezt a problémát 35 éve nem sikerült megoldania a színházi szakmának. Vagy 35 éve rosszul csináljuk vagy lehet, hogy nem is nekünk kell ezt megoldani. Egyébként a fiatalok színházba járása komoly és fontos kérdés, de mi a középkorúak és az idősek számára is szeretnénk színházat csinálni, mert ők viszont járnak színházba.

2015. szeptember