2015 december

Németh László eszmekatedrálisának főhajója

Németh László 1925-ben, decemberben

nyerte meg a Nyugat 

novellapályázatát, és neve a folyóirat címoldalán együtt szerepelt az akkori igen híres írókéval… Az eltelt kilencven évben fény ragyogta be az írófejedelem eszmekatedrálisának főhajóját. Erre a fényre a feledés homálya borul napjainkban. Cs. Varga Istvánnak, az ELTE BTK nyugalmazott irodalom-történész tanárának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. december 5.

 

- Tanár úr, Németh László a Szent Örökkévalósághoz szánt imájában írta: „Megtagadván a csábító súgókat – nem akartam a fölém került hóhérok megafonja lenni.” Ez a megafonszerep mára tömegessé vált, s Németh László öröksége csak egy minőségi szint fölött pislákoltatja forradalmát. Miként villanthat mégis tömeges világosságot?

 

– Jelenünkből fájdalmasan hiányzik Németh László másokat is érteni és tisztelni tudó szellemisége. Egyik létfontosságú felismerése: „A szeretet egy bizonyos fokán az ember elmeorvos.” Az esszé-, regény- és drámaíró, a magyar népi írói mozgalom eszmeteremtő és mintaadó személyisége, Adyhoz hasonlóan, nem „keseregte a magyarságot, hanem alkotta is.” Valójában mindig a maga egyszemélyes mozgalmát képviselte. Adyról írott szavai önjellemzőek: egy alkotó „műve azzal, hogy itthagyta, nem kész. Nemzete szellemében kell elkészülnie.”

Irodalmunk „templomépítő” írógéniusza volt. Életműve kivételes egység és teljesség, műfajai: egy egyetemes kifejezőkészség megnyilvánulásai. Eszmekatedrálisának főhajója: A minőség forradalma. Esszéírása kísérlet, vallomás és vita: az emberi lélek önkeresése. Mintegy tíz regénye közül klasszikusan kiemelkedő tudatregény a Gyász, világirodalmi rangú az Iszony. A mintegy 30 drámája között kétségtelenül maradandó értékű a Széchenyi, a Galilei, a Két Bolyai s a többi.

Esszéírása kísérlet, vallomás és vita: az emberi lélek önkeresése. Ady nyomán a veszendő „magyar szellemi erők organizátora”, majd pedig „nemzedékszervező” akart lenni. A magyar esszéírás legmagasabb szintjén közvetítette az európai gondolkodás és irodalom eredményeit. Szubjektivizálta és intellektualizálta a magyar prózát. Művekkel bizonyította: „A művészet akkor is varázslat, ha az ember realista”. 1945 után is az oktatásügy nemzetnevelő jelentőségét hangsúlyozta: A tanügy rendezése (1945). Hódmezővásárhelyen tanítva tanult, műveltségét megújító „tapasztalat- és álomátadást” végzett. A pedagógus hite éltette: az ember többre tanítható meg és jobbá nevelhető. 1951-től 1956-ig a politika tilalma miatt saját műveket nem publikálhatott, műfordítóként „gályapadból laboratóriumot” épített. Vértelen szellemi hódítást végzett, tízezer oldalt fordított magyarra. Közte az Anna Kareniná-t, Ibsen Nórá-ját. Az etikum és minőség jegyében legfőbb álma az „Emelkedő nemzet” (1956) volt, és egy olyan Magyar műhely (1957), amelyben „a nemzeti feladatok az egyetemes algebra szerint az egész világ használatára oldódnak meg”. 

Szerinte korunk fehér civilizációja a kötelességvallásról áttért az élvezetvallásra. A kultúra lényege az áldozatvállalás a Jó Ügy érdekében. „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” (Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk, 1928.)

 

- Nehéz időkben, 1954-ben írta Németh László Az Ószövetség olvasása közben: „A mi feladatunk ebben az átalakulásban nem lehet az, hogy erkölcsiségünk miatt önmagunkon kétségbeessünk, hanem hogy a világ nyers erőinek a szelídség s belátás zabláit szájába vessük.” A bökkenő, hogy az eszközök – a zablák is – csaknem egészében a nyers erők kezében vannak, így a végzetes önfeláldozás is kevésnek látszik „a renddé dermedt kegyetlenség” szelídítéséhez. Merre csapható ösvény a cselekvéshez?

 

– 1945 után Németh érdeklődése „a kor mitológiája”, a történelem felé fordul. A magyar küldetéstudat tragikumát jeleníti meg a Széchenyi (1946). Tudatosítja: „Minden fej Isten kápolnája. De a Széchenyié: székesegyház.” Döbling sorsmetafora: „menny és pokol”, egyben „csodálatos nemzeti szentély”. Széchenyi végső, nemzetébresztő tette: a „szent csontok lerakása”. Önfeláldozása tiltakozás a zsarnoki „üdvözítéssel” szemben. Halálával is népe életjussát, hitét, jogát és öntudatát erősíti. Adytól örökölte a magyarság tragikus sorsérzését: a szembesülés etikai imperatívuszát. „A szétszóródás előtt” költőjét a magyarság iránti mélységes szeretet és a valós helyzetelemzés igénye egyszerre jellemezte: „…S míg úrfajtánk egymást s a népet falta, / Tunya álmainkat jég verte / S még a Templomot sem építettük föl.”

A „Templomot sem építettük föl” kérdésben Kányádi Sándor szelíden vitatkozik Adyval. Szerinte irodalmunkban, főképpen líránkban felépült – és újulva folyvást tovább épül – költészetünk virtuális temploma. Németh etikumra emelt Minőség forradalmá-ról, 1956-ben „Emelkedő nemzet”-ről álmodott. A tehetséget, a műveltséget, a szellemi felemelkedést tartotta egyéni és népnyi méretben is iránymutató lehetőségnek. Tudta és vallotta: „Két egysorsú, egyfájdalmú és egykincsű testvér ők: a magyar tehetség és a magyar nép.”

 

- A Kert-Magyarországban még 2010 előtt elburjánzott a politikusi korrupció dudvája, muhara. Fent kapa nélkül, „csupán” a kultúra csíráztatásával mire mehetünk?

 

– Ady szerint „A magyarság szükség és érték az emberiség és az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.” (Vallomás a patriotizmusról.) A „Szép magyar sors” című ciklusban, a „A tavalyi cselédekhez” című versében írja: „Testvéremül elfogadom, / Ki tiszta ember és magyar / (…) Kirabolt, szegény, kis magyar, / Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom…”

A Németh-dráma igazi színpada a lélek. A Galilei (1953) hőse egyetemes célt szolgál, kikényszerített esküjét megtagadja: „nem az életéért áldozza fel becsületét, hanem a tudományért, az emberekért.” A Két Bolyai (1961) a magyar tudomány erdélyi héroszainak és tragikus küzdelmüknek állít emléket. A „történelem eszközeit”, az 

erőszakmentességet és fanatizmust kutatja a Gandhi halála (1962). A Csapda (1966) Bulgakov és Iwaszkiewicz Puskin-drámájának magyar párja. Puskin élete: „kozák-tánc gúzsba kötve”. Jellemző, ahogyan Puskin arcvonásaiban cenzorként tetszése szerint válogat a cári önkény. A Négy próféta ötödik szereplője Deuterojazia, akit „a zsidó közösségen túllátó tapasztalat tanított meg népe javára világméretekben gondolkozni, s missziót találni.” Élete végéig etikai és közösségi megfontolások motiválták. Attól félt, hogy utókora kiiktatja magából szellemi örökségét, amint Széchenyi utókora rendre megvalósította Széchenyi terveit és kiirtotta magából a szellemiségét. Igazi „híd-szellem” volt, a XX. század egyik legfontosabb, legegyetemesebb magyar létdokumentációja, létértelmezője. Fontos gondolata: „A Minőség nemcsak eszme, utópia: anthropologikum.”

Pilinszky Ama kései című négysorosát a Nagyvárosi ikonokban (1970) nyomtatásban is Németh Lászlónak dedikálta. Ebben a miniatűr remeklésben prófétikus erővel őrződött meg valami rendkívül fontos Németh életéről, szellemi örökségének sorsáról és ember és Isten ellen legnagyobbat vétő koráról: Ama kései, tékozló remény, / az utolsó, már nem a földet lakja, / mint viharokra emelt nyárderű / felköltözik a halálos magasba.

Ez a vers minősítő bizonyítéka Németh és Pilinszky barátságának, amelyet több kortárs is hiteles tanúként erősít meg. Vekerdi László mutatott rá arra, hogy a vers sugárzó központja, a „viharokra emelt nyárderű”: Erdély-metafora. Pilinszky Némethtől kölcsönözte ezt az Erdély világhatalmak szorításában kiküzdött aranykorára utaló poétikus képet és verses dedikációval adta vissza eredeti szerzőjének a fenséges gondolatot.

Magyarországnak annyi helye lesz Európában, amennyit a minőséggel ki tud szorítani magának. A minőség forradalmára van szükség és a különféle kisebb-nagyobb rendszereknek is ehhez a követelményhez kell igazodniuk. Illyés Gyula Németh Lászlónak ajánlott, Üdvösség vagy halál című versének intelme: „Vagy fölépítjük mi is azt a Templomot, / vagy népét Hadúr is szétszórja, / s a kárhozókra kőre kő / a büntető / idő botja kopog.”

Budapesten szobrot, szerte az országban emléktáblákat kapott, pedig „Nem szoborra: visszhangra vágyott, az írói gondjába emeltek válaszjeleire.” (Sütő András, 1975.) A bibliai-tolsztoji gondolatot képviselő VII. Gergely szavait saját sírfeliratának szánta: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben.”

A gondolkodó Németh egyik fontos próféciája: „Az ember az Ószövetségben ismert rá magára s világára, s az Újszövetségben az orvosságra és megváltásra. (…) Az a civilizáció, mely a kereszténységet megnemesítette, a természettudományokat földajkálta, most csap végig egy világon, melyben az Ószövetség vadsága, ha fékeződött is, épp az átalakulás következtében mindenfelé újra előbukkan. A mi feladatunk ebben az átalakulásban nem lehet az, hogy erkölcsiségünk miatt önmagunkon kétségbeessünk, hanem hogy a világ nyers erőinek a szelídség s belátás zabláit szájába vessük. S ne attól féljünk, hogy túlságosan meg találjuk fékezni őket, hanem hogy még mélyebbre ne merítsenek, mint ahonnét az Ószövetség prófétái kiemeltek: – a mozgástalan vadságba, a renddé dermedt kegyetlenségbe.” (Az Ószövetség olvasása közben. 1954.)

Fodor András kérdése ma is jogos: „…megérdemeltük-e?”: „S most újra nézem, / nézem csak a képét. / Homloka égövét. Alatta / elfértünk volna mennyien! / S kérdem veletek együtt: / amíg élt, / megérdemeltük-e?” Nagy Gáspár Éjszakáimban lámpafény című, Németh László halhatatlan szellemének ajánlott verse igaz válasz mulasztásos vétkeinkre: „A szív meg leszámolt eleitől fogva, / idővel, bajjal, üldözőkkel: / a férfi a halál suhogó árnyékában élt, / bár igazán sose halt meg, / de azért jobb és értőbb utókort remélt!”

 

Hazai iparfejlesztés : cselekedj lokálisan

 

Hazai energetikai fejlesztések a közösségekért címmel tart országos tanácskozást a Magyar Természetvédők Szövetsége, az Éghajlatvédelmi Szövetség és a Klímabarát Települések Szövetsége. Államtitkár, civil programtervező, polgármester is a konferencia előadói között szerepel december 2-án. Farkas Istvánnak, a  Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Elnök Úr, a hazai energiaszektor nagy része külföldi tulajdonban van. Arról, hogy a magyar fővárosban hogyan égjen a villany, nem Budapesten döntenek, hanem Düsseldorfban. Mekkora tér nyílik így a civil mozgások előtt?
 

- Arról, hogy a magyar emberek mire használják az energiát és hogy mennyit használnak a magyar emberek döntenek. A mi döntésünk – még ha sokan akarják és tudják befolyásolni ezt a döntést – hogy mi a fontos az életünkben, mennyire vagyunk a fogyasztói társadalom rabjai. Az energiafelhasználás csökkentésben nagy tartalékunk van. Emellett dönthetünk abban is, hogy összefogunk-e és közösen alakítunk olyan vállalkozásokat, amelyek szelíd energiaforrásokat felhasználva, a mi hasznunkra termelik meg az energiát.

 

- A megújuló energia ügye fejlődést mutat, ám jelentősége eltörpül a szén, a gáz, az olaj és az atom mellett. A Magyar Természetvédők Szövetsége elsősorban mely szellemi folyamatokat akarja lendületbe lökni?

 

Ahogy az előző válaszból kitűnik, a termelés és fogyasztás kérdéseit összefüggéseiben kezelve arra törekszünk, hogy kevesebb energiával jobb és erkölcsösebb életre törekedjünk hazánkban és a világban. Nincs abszolút tiszta energia, ezért a csökkentésnek kell az elsődlegesnek lennie. Persze jelentős különbség van az energiatermelés különböző formái között.   

A fosszilis energia felhasználása nem csak a klímaváltozás katasztrófáiba lök minket, de az anyag felhasználás és a térhasználat fokozása miatt jelentős mértékben hozzájárul a talajerőforrásaink kimerüléséhez és a biológiai sokféleség csökkenéséhez. A biomassza korlátlan felhasználása hasonló károkkal jár, s az az atomenergia problémáit is látjuk. Nap, szél, geotermia – ezek a prioritásaink.
 
- A Made in Hungary-stratégia előtt széles tér nyílhatna a napelemek, a villamos buszok gyártásában. Önök mit tettek azért, hogy a honi városok ne külföldről hozzák be a járműveket, hanem magyar buszokat futtassanak utcáikon?
 
- Másfél évtizede hangoztatjuk, hogy a magyar gazdaságfejlesztésnek a helyi gazdaság fejlesztésére kell koncentrálnia, szemben a külföldi tőke vonzására alapuló fejlesztésekkel. Gondolunk például az EU támogatásokkal megvalósuló nemzeti fejlesztési tervekre. A munkánk részeként próbáljuk elősegíteni a lakosság és az önkormányzatok összefogásán alapuló közösségi energia projekteket, amely programunk leírása itt található:
 http://www.mtvsz.hu/kozossegi_energia

 

 

Szellemi végvárat is védő királyi kardforgatók

Vidermann Csaba rendkapitány, a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók parancsnoka. Ő a november 21-én kitüntetett három Fejér megyei Prima-Primissimima-fődíjas közül az egyik. "A magyar vitéz eszmeiségét, és harci ismereteit éltetni, gyakorolni, valamint tovább adni” - ez az egyik célja a Rendnek. Magyar fiatalokat edz, képez, oktat, gondolkodásra (is) bátorít, közösség alakítására nevel, vitézi élményeket ad csapatának. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. december 6.

 

- Rendkapitány Úr, hogyan éri el, hogy a keze alatt pallérozódó magyar fiataloknak eszük ágában sem legyen a droghoz nyúlni, hanem kardot, pajzsot, buzogányt, bárdot, csatacsillagot vegyenek a kezükbe, és küzdeni tanuljanak?
 
- Csapatom eleve olyan magasabb nívót képvisel, ahol nincs helye se dohányzásnak, se trágárságnak, se drogozásnak. Mi Székesfehérvár magyar történelmi múltjának, jelenbeli fontosságának tudatában dolgozunk, tesszük ezt azért, hogy a mai emberek is tisztában legyenek azzal, ez a város a nemzeti szakralitás központja. Székesfehérvár koronázási helyszín nélkül nem létezhetett hiteles magyar király, hiteles magyar király nélkül pedig nem létezhetett Magyar Királyság. A Magyar Királyság Európában sokáig meghatározó államalakulat volt, melynek kiemelkedő szerepének hiánya mind máig kihat. Fiataljaim feladata az, hogy e történelmi nagyszerűség örökébe lépve tevékenykedjenek, és eleink    

- Az Ön csapatában miképpen kerül harmóniába a XXI. századi világháló, informatika és a XVI. századi hadi viselet, a nemes, vitézi gondolkodásmód?  

- A harmóniát a vitézi múlt és a XXI. századi informatika vívmányai között tökéletesen ki lehet alakítani, és tesszük is. A csapat kommunikációját nagyban segíti, gyorsítja és teszi hatékonyabbá ez az eszköz. A gyakorlatunkban hasznos lehetősségként, "híradástechnikai fegyverként" kezeljük, melynek révén több helyszínre juthatunk el, mint ha papíralapú levelek használatával tevékenykedjenek, és eleink fegyvereinek magabiztos használatával, fortélyokmegtanulásával, ezeknek harcszerű bemutatásával tisztelegjenek eleink becses emlékének, miközben felhívják a figyelmet arra, hogy mind a jelenben, mind a jövőben szükség van és lesz a magyar vitézre. Legényeim a vázolt lelkületiség birtokában tevékenykednek, ők józan, intelligens emberek, akiknek valós, építő jellegű tervei vannak az élettel.  Értelmes célokat tűzök eléjük, melyeket meg is valósítunk. Személyes példámmal járok elöl minden tekintetben: felkészülten érkezek edzésekre, bemutatókra. Velük együttedzek, verejtékezek, fázom, szomjazom vagy éppen örvendezek. Így motiválva őket nagyon szépen haladunk a hagyományőrzés egyébként oly rögös útjain.

 

Itt kell a jó kommunikációt alakítani rendezvényszervező és megvalósító között.  A net adta lehetőségek segítenek a történelmi, fegyverismereti, helytörténeti, s a többi forrás felkutatásában és meglelésében. A bemutatók, versenyek, tiszteletadások, edzőtáborok, épített örökségeinkhez vitt kirándulásaink, jótékony eseményeink dokumentálásához, híreink továbbításához is remek lehetőségek tárulnak elénk az informatika áldásai által. A vitézi gondolkodásmód mindig is a lehetőségek kibontásából és felhasználásából merítkezett. Tehát úgy vélem, sikeresen tudjuk ötvözni a múlt jelenünkre vetített erényeit és példamutatásait a mai kor lehetőségeivel.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miket tesz azért, hogy fiataljai a testi edzettség megszerzése mellett a vitézi költeményeket is szeressék?
 
- Csapatunk egyik példaképe városunk hajdani kapitánya (1601-1602) a költő, katona, parancsnok, rajzoló: Wathay Ferenc. Az ő munkássága is hasznos útmutató a fiatalok számára. Balassi Bálint neve álló csillag a vitézi költészet egén. Gyakran jut fölemlegetésre alakjuk. Évente Balassi-megemlékezéseket is tartunk, ahol például feladat volt már az is, próbáljanak ők is verset írni adott témákban. Magam is csodálkoztam rajta, micsoda elgondolkodtató, hazafias, magasztos alkotások születtek. Ezeken túl, harci bemutatóink elején gyakorta mottóval kezdünk valamely illő versből, mely mintegy előre vetíti az elkövetkező fél, vagy egy óra tartalmát és érzelmi töltöttségét.

 

 

A műszaki tudás is nemzeti kultúránk része

 

A magyar energetika egyik kiemelkedő szellemi teljesítménye jelent meg kötetben. Szergényi István: ENERGIA, CIVILIZÁCIÓ, SZINTÉZISIGÉNY című műve akadémiai támogatással látott napvilágot: november 23-án a mutatták be Budapesten. A könyvet Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke taglalta a nívós hazai szakközönség előtt. Az elnöknek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. december 11.

 

- Elnök Úr, az energetika civilizációnk hajtóanyaga — ez a könyv alaptézise. Ezért a mű az energetika alapkérdéseit elsősorban nem szakmapolitikai szempontból, hanem a Nyugat civilizációjának „hajtóanyagaként” tárgyalja. Ebben az összefüggésben mi különbözeti meg a civilizációt a kultúrától?


- A civilizáció a társadalom szinonimájaként is használatos fogalom, társadalmi, gazdasági, szellemi művelődést, műveltséget jelent. A szellemi kultúrával szemben  ma egyre inkább egy társadalom anyagi kultúráját, eszközeit és technikáját értik rajta. Napjainkban a magas szintű kulturális, ipari-technológiai fejlettséget, a városi kényelmet jelenti.

 

- A kötet taglalja a mindenkori állam szerepét, felelősségét. Mindez egyetemes emberi szempontok mérlegelésével, a civilizáció jövőjének védelmében. Hazánkban a Horn-Kuncze csoport az 1990-es évek közepén elkótyavetyélte az energiaszektor nagy részét. A jövendő magyar állama hogyan szerezheti vissza az elkótyavetyélt stratégiai vagyont, hogy felelősséget vállalhasson a fiatal nemzedékekért?

- Azzal a politikai elszántsággal, amellyel a Fidesz-kormány 2014 után szakított a hamis neoliberális doktrínával, amely szerint a piac mindent megold, s nemcsak megkezdte a nemzeti tulajdon visszaszerzését, de a kiterjesztését is folytatja. Az államok szerepéről Szergényi István ezt írja: A globalizáció viszonyai között annak az ország-csoportnak/civilizációnak van túlélési esélye, amelynek elitje ellent tud állni a globalizációs erőszaknak. Újra kell alkotnunk a közszférát, visszafordítani a privatizációt, visszafogni a túlfogyasztást, visszahozni a hosszú távú tervezést, a nagyvállalatokat szigorúan szabályozni és adóztatni kell. 

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Szergényi István kötete segít-e bennünket abban, hogy felismerjük, távolról sem csupán a magyar bölcselet és művészet értékei alkotják a magyar kultúrát, hanem "Új közgazdasági elméletre és gyakorlatra, továbbá a jelenleginél etikusabb emberi magatartásra — azaz globális paradigmaváltásra — van/lenne szükség"?

 

- A magyar kultúrán belül mindig, a 20. századtól pedig különösen, kiemelkedő szerepet játszott a technikai/műszaki kultúra is. Csak az energetikánál maradva, gondoljunk a nemzeti energetika atyjának, Lévai András professzornak a munkásságára, aki már a múlt század ötvenes éveitől szorgalmazta az atomenergia alkalmazását, ami talán a legsikeresebb energetikai döntésünk volt.

Az utóbbi években jelentős hazai lépés történt a közgazdasági „elmélet” megújítására is.  2014-ben a „Társadalomgazdaságtani makroökonómiai alapok” alcímmel címmel jelent meg Csath Magdolna professzor asszony szerkesztésében hat másik magyar közgazdász könyve, amelyben az emberi gazdálkodás egész filozófiai talapzatát átformálták. Bemutatták, hogy a nyugatias modernitás profit-elvre épülő gazdálkodása történelmi zsákutca, bizonyították, hogy létezik olyan modell, amely helyre állítja az emberi gazdálkodás lét-harmóniáját, és hogy ennek megvalósítása ma már nem utópia, hanem a kézzel fogható valóság.

 

 

 

 

 

Hazai vizek és asztalok - hálás halas fogások

 

A kormány kampánnyal, halvásárokkal ösztönzi a hazai halfogyasztást - jelentette be a Földművelésügyi Minisztérium. Hazánkban a világ- és az uniós átlaghoz képest is kevés halat fogyasztunk. Az unióban az éves átlagos fogyasztás 20 kilogramm körüli, míg idehaza 3,5 kiló. Hazánkban a szaktudás is rendelkezésre áll. Udvari Zsoltnak, a tárca főosztályvezetőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. december 22.

- Főosztályvezető Úr, Magyarországnak a mostani uniós költségvetési ciklusban a termelés támogatására 15,5 milliárd forint áll rendelkezésére. Az állam hogyan segíti, hogy a beruházások a lehető legmagasabb szakmai szinten történjenek?
 
- Mielőtt a kérdésekre válaszolnék, szeretnék néhány dolgot előrebocsátani, illetve megvilágítani. Nézzék el nekem, hogy a precizitás érdekében kicsit „szárazon” fogalmazok. A 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről szóló 1731/2013. számú Kormányhatározata és a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Miniszterelnökség Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2014. (VII. 23.) MvM utasítása alapján a Halászati Operatív Program (HOP) és a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) Irányító Hatósági feladatait teljes körűen a Miniszterelnökség gyakorolja 2014. augusztus 2-től. Az FM Székházából, Budapestről a Miniszterelnökség HOP és MAHOP Irányító Hatósága 2015. január 1-jével Kecskemétre költözött. A HOP és MAHOP Irányító Hatósági feladatait a továbbiakban a Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkárságának Irányító Hatósági Főosztálya és azon belül a Halászati Alapok Osztálya látja el. Ugyanakkor a Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztály is átalakult az FM-ben 2014. augusztus 2-án.Önálló, magasabb szintű szervezeti egység alakult Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály névvel. A továbbiakban a HOP és MAHOP kérdésekkel közreműködő szerepben a HHgF Akvakultúra-fejlesztési Osztálya foglalkozik. Ez a változás kihatással volt az egyeztetési folyamatokra. Azt azonban rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a két minisztérium halas szakemberei között nagyon jó az együttműködés. Az FM szakemberei közreműködőként részt vettek a MAHOP kidolgozásában. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem véletlenül használtam múlt időt Ezt azért tettem, mert örömmel mondhatom, hogy ezt a meghatározó dokumentumot az Európai Bizottság december 7.-én elfogadta – ténylegesen megnyitva az utat a 2014-2020-as Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) magyar tagállami keretének felhasználása előtt. Ez az a 15,5 milliárd forintos keret, amelyről a kérdés is említést tesz. Most a kérdésére válaszolva rögtön pontosítanék. Ez a keret nem csak a termelés támogatását szolgálja, hanem a feldolgozást és a halfogyasztást ösztönző marketinget is. Ahhoz, hogy az állam segíteni tudja, ahogy a kérdésben is szerepel „hogy a beruházások a lehető legmagasabb szakmai szinten történjenek” sokat kellett tennie magának a halas szakmának is. A szubszidiaritás jegyében – azaz az alulról jövő kezdeményezés és a megvalósítás helyéhez legközelebb eső döntési helyeken történő feladat meghatározások alapján készült el a halgazdálkodás rövid-, közép- és hosszú távú stratégiája. Ez alapján készültek el a MAHOP-ot megalapozó dokumentumok és ez alapján lett kidolgozva maga a támogatási rendszer is. És hol van az állam szerepe? Mindenhol. De leegyszerűsítve a kérdést elmondható, hogy az állam legfontosabb szerepe ott van, hogy a támogatási pályázati felhívásokat úgy fogalmazza meg, hogy azok alapján csak a legmagasabb színvonalú és minden előírásnak megfelelő beruházási elképzelések juthassanak támogatási forráshoz. Természetesen nagyon fontos, hogy e mögött a rendszer mögött egy nagyon szigorú ellenőrzési apparátus álljon elsősorban az európai uniós polgárok adójának minél hatékonyabb felhasználása céljából – és természetesen az igen alacsony magyar halfogyasztás növelése céljából. 2. A Magyar Turizmus Zrt. kampányt indított a magyar mező- és élelmiszergazdaság termékeinek népszerűsítésére. Elsősorban a feldolgozott termékeket szeretnék ajánlani, mivel ez munkahelyeket teremthet és őrizhet meg. Hogyan érik el, hogy új termékeket is kifejlesszen a szakma, teret kapjon az innováció?Itt is utalnék az előbb elmondottakra. Az innováció a 2014-2020-as időszak uniós hívószava. Most nem részletezve elmondhatom, hogy a Közös Halászati Politikát támogató ETHA rendeletet keresztül kasul átszövi az innovációra való hivatkozás. Tulajdonképpen szinte csak olyan tevékenység támogatható, amiben jelen van az innováció. De konkrétan a MAHOP is tartalmaz innovatív intézkedéseket. Ezek közül kiemelném az elsősorban a termékeket érintő halfeldolgozást támogatóakat. Az ez irányú pályázati felhívás mindenképpen figyelembe fogja venni az innovációs szükségletet. Azért itt pontosítanék. A sok innováció megfogalmazás közül az unió ebben az esetben nem csak teljesen új, már-már találmány szintű dologra gondol, hanem már máshol bizonyított és bevezetett eljárások adaptálására, illetve azok bevezetésére is. Véleményem szerint, bármely korszerűsítés a halfeldolgozás területén egyben innováció is. Ezekkel a támogatásokkal két fő célunk van. Egyrészről ösztönözni szeretnénk a már komoly igényként jelentkező magas feldolgozottsági fokú, de elérhető árú haltermékek előállítását a már említett halfogyasztás ösztönzés érdekében és itt elsősorban a hazai termelésű halakra gondolok. Másrészről kapcsolódva az elsőhöz el szeretnénk érni, hogy minél magasabb hozzáadott érték képződjön ezeknél a termékeknél, ezzel is növelve a vállalkozások gazdaságosságát és beruházási-fejlesztési kedvét. Úgy érzem, hogy a támogatási rendszerünk kellő képen ösztönzi a vállalkozásokat az innovációra. 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A szaktárca mit tesz azért, hogy e folyamat hullámverésében konyhaművészetünk halkülönlegességei felszínre csobbanjanak, s az új nemzedékek is felismerjék, mely sok hal terem az nagy Balatonban?
 
- A lezáruló 2007-2013-as Halászati Operatív Program III. prioritási tengelyében („Közös érdekeket célzó intézkedések”) szerepelt a „Halászati és akvakultúra termékek promóciójának elősegítése a magyarországi piacon” elnevezésű intézkedés. Ez adta a pénzügyi hátterét a hazai halkultúra erősödését és a lakosság halfogyasztásának növekedését célzó Közösségi Halmarketing Programnak. Emellett az V. prioritási tengelyhez tartozó technikai segítségnyújtási keretből is volt lehetőség promóciós tevékenységre. Ez utóbbi keretből indította a Miniszterelnökség 2014-ben a „Kapj rá” című halfogyasztást népszerűsítő kampányt.
A 2014-2020-as MAHOP keretében a marketing intézkedések az 5. uniós prioritáson belül („A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása”) kaptak helyet, amiből a termelői szervezetek támogatására és népszerűsítő kampányokra allokált összeg előzetesen a teljes magyar ETHA+nemzeti keret 7,5%-a, azaz mintegy 1,2 milliárd forint.
A HOP és a MAHOP keretein belül végzett halfogyasztás-népszerűsítő kampányokon túlmenően az ágazati törvényben is megteremtettük a lehetőséget a lakosság halfogyasztását serkentő tevékenységhez. Ezt szolgálta a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény 2015 tavaszán megvalósított módosítása. Ennek értelmében a halgazdálkodás fejlesztésére felhasználható bevételek miniszteri döntéssel felhasználható része már halételek és halfogyasztás népszerűsítésére és az ezek érdekében tartott rendezvények és a tudatformálás támogatására is fordítható.
Emellett az agrártárca részéről Fazekas Sándor szakminiszter az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet a karácsonyt megelőzően a halételek népszerűsítésére, amit a hazánkra oly jellemző, keresztény ünnepekhez kötődő halfogyasztás indokol. A fentiek mellett a Horgászati és Halgazdálkodási főosztály lehetőségeihez mérten igyekszik felkarolni a halfogyasztás javítását célzó ágazati kezdeményezéseket is. A hazai halas szakma számos alkalommal indított és indít a halfogyasztást népszerűsítő akciókat. Több alkalommal volt kísérlet egységes arculati elemek, logók szerepeltetésére a haltermékeken, azonban ezek hiányossága az volt, hogy ezek a képi és szöveges elemek általában termelői szervezetekhez kötődtek, vagyis a szervezet bármely tagja használhatta őket. Mivel e logókhoz nem kapcsolódtak minőségi kritériumok, nem voltak alkalmasak a vásárlói bizalom növelésére. A helyzet javítása érdekében a főosztály jelenleg dolgozik egy „Minőségi Magyar Hal” védjegy szabályzatának kialakításán, amely szigorú minőségi követelményrendszeren alapul, és így hozzájárulhat a minőségi haltermékek egyértelmű megkülönböztetéséhez, így a halfogyasztás növeléséhez.

 

Somogyi János-interjú

Ülnek különös módon fölhalmozott vagyonukon a közép-európai térség egyes múltbéli nagypolitikusai. Nyugodtak, mert védi őket a jogállam egyik különös vívmánya: az elévülés. Valóban végleges az évről évre sűrűsödő homály? Dr. Somogyi János ügyvédnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

 Segítené-e a jogállami kultúra elmélyülését, ha térségünkben az utóbbi 25 év nagypolitikusi vagyonosodását - elévüléstől függetlenül - bíróságok előtt tisztáznák, megneveznék a dúsgazdag politikusokat, és bejelentenék az immár csak jelképes ítéletet is?

 

- A jogállami kultúra elmélyülését feltétlenül elősegítené, ha az erkölcsi értékrenddel szinkronba hozva a jogi felelősséget, elmarasztalnák azokat a politikai elithez tartozókat, akik eddig ilyen-olyan okból (akár elhalálozásuk miatt is) megúszták a felelősségre vonást az elkövetett bűneikért. Más kérdés, hogy a „jogállami kultúra elmélyülése” mennyire foglalkoztatja a széles tömegeket és mennyi társadalmi haszna lenne a dolognak.

- Számtalan példa van arra. hogy a posztkommunista igazságszolgáltatás vezetőpolitikust leleplező állampolgárt hurcolt meg. Jómagam is védtem a büntető bíróság előtt egy újságírót, aki 

egy újságcikkben  leleplezte a titkosszolgálat összefonódását egy idegen állam állampolgárai által vezetett magyar gazdasági társasággal (Zrt.), és az újságíró évekig büntető eljárás alatt állt, mint vádlott, sőt az elsőfokú bíróság (PKKB) bűnösnek mondta ki és elítélte, amit a másodfokú bíróság (Fővárosi Bíróság) enyhített ugyan, de az újságíró bűnösségét fenntartotta és végül  - két év múltán - csak a Legfelsőbb Bíróság mentette fel, bűncselekmény hiányában.

 

- Ha adott uniós tagállam legfelsőbb bírósága mondja ki, hogy első és másodfokon hibásan ítélkezett összesen négy bíró, és hamis vádat képviselt legalább egy ügyész, akkor társadalmilag egészséges-e, ha ezek az érintett állami jogászok következmények nélkül fordíthatják figyelmüket a jövő felé?

 

- Az igazságszolgáltatás úgy működik  - mindenütt a világon –, hogy a tévedés joga biztosítva van a vádat képviselő ügyészeknek és az ítéletet hozó bíróknak is, hiszen az ügy több fokozatú elbírálása, a fellebbezés, a felülvizsgálat lehetőségének eredményeként a tévedések korrigálhatóak, a hibák helyrehozhatóak. Egy ügyész, vagy bíró szándékos szakmai „hibája”, vagy súlyos gondatlansága miatti helytelen eredmény azonban nem maradhatna következmény nélkül, mert fegyelmi felelősségre vonást, akár hivatalvesztést is, vagy szándékosság esetén büntetőjogi felelősség megállapítását is maga után vonhat az elkövetett vétség. Más kérdés, hogy ez mennyire érvényesül a gyakorlatban, miként él ezzel a lehetőséggel az igazságszolgáltatás belső kontrollja és felügyelete.

Politikusi meggazdagodások homályos háttere...

Ülnek különös módon fölhalmozott vagyonukon a közép-európai térség egyes múltbéli nagypolitikusai. Nyugodtak, mert védi őket a jogállam egyik különös vívmánya: az elévülés. Valóban végleges az évről évre sűrűsödő homály? Dr. Somogyi János ügyvédnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

 Segítené-e a jogállami kultúra elmélyülését, ha térségünkben az utóbbi 25 év nagypolitikusi vagyonosodását - elévüléstől függetlenül - bíróságok előtt tisztáznák, megneveznék a dúsgazdag politikusokat, és bejelentenék az immár csak jelképes ítéletet is?

 

- A jogállami kultúra elmélyülését feltétlenül elősegítené, ha az erkölcsi értékrenddel szinkronba hozva a jogi felelősséget, elmarasztalnák azokat a politikai elithez tartozókat, akik eddig ilyen-olyan okból (akár elhalálozásuk miatt is) megúszták a felelősségre vonást az elkövetett bűneikért. Más kérdés, hogy a „jogállami kultúra elmélyülése” mennyire foglalkoztatja a széles tömegeket és mennyi társadalmi haszna lenne a dolognak.

 

- A közép-európai övezetben előfordulhatott-e az elmúlt két és fél évtizedben, hogy vagyonosodott nagypolitikust védett a térség egy-egy posztkommunista igazságszolgáltatása, és a leleplező ellen érvényesített jogot?

- Számtalan példa van arra. hogy a posztkommunista igazságszolgáltatás vezetőpolitikust leleplező állampolgárt hurcolt meg. Jómagam is védtem a büntető bíróság előtt egy újságírót, aki 

egy újságcikkben  leleplezte a titkosszolgálat összefonódását egy idegen állam állampolgárai által vezetett magyar gazdasági társasággal (Zrt.), és az újságíró évekig büntető eljárás alatt állt, mint vádlott, sőt az elsőfokú bíróság (PKKB) bűnösnek mondta ki és elítélte, amit a másodfokú bíróság (Fővárosi Bíróság) enyhített ugyan, de az újságíró bűnösségét fenntartotta és végül  - két év múltán - csak a Legfelsőbb Bíróság mentette fel, bűncselekmény hiányában.

 

- Ha adott uniós tagállam legfelsőbb bírósága mondja ki, hogy első és másodfokon hibásan ítélkezett összesen négy bíró, és hamis vádat képviselt legalább egy ügyész, akkor társadalmilag egészséges-e, ha ezek az érintett állami jogászok következmények nélkül fordíthatják figyelmüket a jövő felé?

 

- Az igazságszolgáltatás úgy működik  - mindenütt a világon –, hogy a tévedés joga biztosítva van a vádat képviselő ügyészeknek és az ítéletet hozó bíróknak is, hiszen az ügy több fokozatú elbírálása, a fellebbezés, a felülvizsgálat lehetőségének eredményeként a tévedések korrigálhatóak, a hibák helyrehozhatóak. Egy ügyész, vagy bíró szándékos szakmai „hibája”, vagy súlyos gondatlansága miatti helytelen eredmény azonban nem maradhatna következmény nélkül, mert fegyelmi felelősségre vonást, akár hivatalvesztést is, vagy szándékosság esetén büntetőjogi felelősség megállapítását is maga után vonhat az elkövetett vétség. Más kérdés, hogy ez mennyire érvényesül a gyakorlatban, miként él ezzel a lehetőséggel az igazságszolgáltatás belső kontrollja és felügyelete.