Tizenegy bemutatót tervez a 2015/2016-os évadban a kaposvári Csiky Gergely Színház. A nagyszínpadon öt, a stúdióban két új darabot láthat a közönség, a gyerekeket pedig négy mesejátékkal várják. A formai frissítés közelebb hozza a közönséghez a korábbi, máig érvényes remekműveket. "Nem adhatjuk alább a minőséget" - hangsúlyozta Rátóti Zoltán igazgató. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

Igazgató úr, a színház szerzői bátran nyúlnak híres darabokhoz, hogy átiratban bocsássanak a somogyi közönség elé mai üzenetet. Azt érzékelteti-e ez, hogy korunk éles fordulatot hozott: a régebbi felismerések ma közhelyekké koptak, s új feleleteket kell keresnünk; vagy éppen ma nincsen a korábbiakhoz hasonló magvas tartalom?

- Nem érzem úgy, hogy a régebbi felismerések érvénytelenek lennének. A máig érvényes darabok éppen tartalmuknál fogva, örökérvényű mondanivalójuk miatt maradtak fenn. Az átiratok egyik indoka lehet, a formai megközelítések modernizálása, másrészt a nyelvi frissesség igénye. Szinte már közhely, de az emberi alaptulajdonságok nem változnak, a környezet változik.

- Az Ön színháza törekszik-e arra, hogy kortárs drámaírót fölfedezzen, még kevésbé neves szerzőt lendítsen rivaldafénybe?

Schwajda György emlékét ápolva, több alkalommal drámapályázatot hirdetett meg színházunk. Első alkalommal nyílt, másodszor feltételekhez kötött, végül meghívásos formában. Új drámaírót nem fedeztünk fel, de színpadunkra alkalmas darabot sem. Felolvasó színházi keretek között mutattunk be egy-egy művet. Mondhatjuk tehát, hogy törekszünk, látványos eredmény még várat magára. Már ismert, és színházainkban kedvelt szerzők darabjait folyamatosan játsszuk. 

- A kaposvári társulat hogyan erősíti az európai Balassi-folyamat sodrását a somogyi szellemi térben?

- Balassi Bálint az első igazán nagy magyar, igazán európai költő volt, munkássága, Európára és a világra való nyitottsága máig példa művész számára. Ez a fajta nyitottság vezérel minket, amikor Magyarország határain kívül működő színházakkal dolgozunk közösen, illetve nemzetközi szinten méretjük meg magunkat.

Csak utólag kap fényt a Gondviselés logikája

Két kisregénnyel örvendeztette meg olvasótárborát Elmer István József Attila-díjas író. A bolondajtó és a Violin című alkotás térben és időben egymástól távol játszódik, a lelki kalandok szemszögéből azonban egymáshoz nagyon is közel vibrálnak. Az életveszélyből a Gondviselés segíti a hithez az egyik hőst. A másik hős pedig a zeneszerzéshez talál ihletetvalahol... A kötetet a Napkút Kiadó dobta piacra. Az írónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. november 2.

- A Gondviselés logikájának megfejthetetlenségére hoz példát A bolondajtó című kisregény. A templomfalba épített nyílás három évszázadon át fölösleges, ám egyszer csak megmenti egy ember életét, sőt... De a folytatás maradjon az olvasók fölfedezése, élménye. Szépírással kell-e megerősíteni a Gondviselésben való hitet?

- Az irodalom nem arra hivatott, hogy választ adjon – természettudományos, filozófiai vagy akár teológiai értelemben – az úgynevezett végső, alapvető kérdésekre. Arra tehet kísérletet, hogy bemutassa az ember viszonyát - hárítását, tagadását, keresését, rátalálását - a közvetlen, érzékszervi tapasztaláson túlmutató valósághoz. Ezt a  valóságot az ember „tudja”, minden ember tudja, s keresi a maga helyét a teljes világban. Olykor isteneket farag magának, ábrándokat kerget, mítoszokat alkot, sokféle szellemi és érzelmi pótcselekvésre ragadtatja magát. Ezzel ugyanakkor lefokozza önnön életét, önmegváltásra törekszik, amikor pedig néhány perces gondolkodással, pusztán értelmi alapon – és akkor még a hitbeli megismerésről nem is szóltunk – eljuthat Isten létének belátásához. Az irodalom élményt nyújthat az Igazság kereséséhez. Ígyminden irodalom szakrális művészet, végső soron irodalommá minősítését ez adja meg. Félreértés ne essék: nem a témaválasztástól válik valami irodalommá, szakrális művészetté.

- A csodálatos műveket alkotó zeneszerző, aki "ráadásul" pap, életének alkonyán szerelembe esik. Hit, küldetés, ihlet - és egy varázslatos, legalábbis a művész fülének varázslatosan csengő hang... A lelki atya lelke felbolydul. Ki vezetheti ki a labirintusból?

- A Violin című kisregényben a „szerelmi” szál – köznapi értelemben – felszíni esemény. A zeneszerző – mint minden művész – a nagy művet kívánja megalkotni, s mint minden művész, elégedetlen addigi teljesítményével, hiába ért el vele közönségsikert. Tudja ugyanis, hogy a mű – ha annak nevezhető – a mindenségbe kinyújtott kar. A mester keresi a hangokat, a dallamokat, s a mű születéséhez egy pattanásos arcú, csúnyácska serdülő leány énekhangja adja meg az indíttatást. Az alkotási folyamat során a csúnyácska leány széppé változik. Végül már nem tudjuk, valóságos leányról van-e szó, vagy egy leány megtestesítésében arról a lelki-érzelmi-hitbéli emelkedettségről, amely az alkotáshoz szükséges. A szerelem tehát azt jelenti, hogy a zeneszerző művében szerelmesen átöleli az élet misztériumát, azt a széles, mély és csodálatos öblöt, amelyet létezésünk jelent.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Kultúránk része-e a lélek mélye, és fontos-e belevágnunk ebben a dzsungelban a fölfedező kalandba? 

- Ha a lélek mélye nem tartozik hozzá kultúránkhoz, akkor nem beszélhetünk kultúráról. Az ember ideig-óráig megerőszakolhatja önmagát, leértékelheti, egydimenzióssá, kivasalttá teheti az életét, egyszer azonban – lehet, hogy éppen utolsó percében – igénye mutatkozik a „fölfedező kalandra”. Természeténél fogva igényli ezt, ha valamiféle álszeméremből igyekszik is elfedni, letagadni társadalmi életében. Minden civilizáció meghatározásának első kritériuma a vallási meggyőződés mibenléte.Még nem létezett olyan civilizáció az emberiség történelmében, amelynek középpontjában ne a vallás állt volna. Még akkor is, ha a vallás lényegének, esszenciájának akár az anyagot, a kommunista pártot, vagy mint napjainkban a fehér civilizáció, a pénzt tekinti. A pót- és álvallások azonban előbb-utóbb maguktól leomlanak - hiszen téridőben vélik meglelni az igazságot -, s megint csak ott marad az ember a kérdéssel: mi a természete a mozdíthatatlan, sem nem múlékony, sem nem törékeny, sem nem viszonylagos igazságnak? Hiszen mindenki három dologra vágyik: békére, biztonságra ésbizonyosságra. Békére a családban, a munka- és lakóhelyén, a társadalomban, a politika zűrzavaros, mert emberszerű világában; biztonságra maga körül, ezért keríti be – Babitscsal szólva – a gazda a házát. S harmadikként bizonyosságra, ami azt a kérdést jelenti: végül is (végül is! – tehát időn túlmutatóan) miért az élete? Mivégre? S mi lesz vele az időn túl? Teljes pusztulás várja, a semmi, amiről szava van, de fogalma nincs – vagy pedig valami, az én hitem szerint Valaki. Fontos-e tehát belevágnunk a fölfedező kalandba? Életfontosságú.

Nagy László művei: A költő átért a túlsú partra

Nagy Lászlóról szóló antológiát tesz közkinccsé a Nap Kiadó, a kötet címe: Vállamon bárányos éggel. November 12-én este 6 órakor az Írószövetség palotájában mutatják be a könyvet. Neves magyar irodalmárok öntötték formába gondolataikat a káromkodásból katedrálist állító, a szerelmet a túlsó partra fogában tartva átvivő poétáról. A mű szerkesztőjének, Jánosi Zoltán irodalomtörténész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

2015. november 11.

- Nagy László versei mindkettőt kivételes mértékben segítik. Az igazi költészet, a jó metafora lényege a világ megértésének és folyamatai érzelmi-érzéki felfogásának kettős kifejezése és szolgálata. Ahogyan Görömbei András megfogalmazta: „a metafora alkotása magas rendű intellektuális művelet”, amely mindkét intellektuális tér (megértés és érzékivé varázsolás) irányába megnyitja a tudatot. Ő idézte Nagy Lászlónak ezt a képét is az ötvenes évek elejéről: „kezedben a rózsa lefejezve, / tövises szára az, amit szorítasz.” (Születésnapra). Magyarázatra sem szorul, milyen erővel, hogyan fejezte ki ez a két sor az ötvenes évek emberének becsapottságát, a történelmi hazugságokat, a szellem megtévesztését. De ilyen sor az életmű végéről a haza akkori állapotát, a hetvenes évek végének Magyarországát  a Don-kanyarban megélt vereséghez és katasztrófához mérő látomása is: „és hó szakad a nyári garamafon / aranykürtjéből a ribancok / torkából a csalárd égből / most és mindörökre az új / temetőre akár a Donnál (Hószakadás a szívre). S Nagy László költészetének erejét, értéktartományát az élet, a történelem, a halál, a szerelem, a belső meglátások és vívódások terepeit kifejező, átvilágító és értelmező, az értelemhez és a szívhez egyaránt szóló költői képek, sorok sokasága szövi át, költői életművének, eszközeinek gerincvonalában.

Tehetsége mellett ezt az intenzív kifejezésmódot egyszerre tanulta az erős képekre alapozó magyar és világköltészetből és, az irodalmi „bartóki” modellt is kiteljesítve, a magyar és az európai népköltészetekből s mítoszokból. E versek és képek mögött ezért, a jelen idő következetes analízisével együtt, hatalmas kultúrtörténeti távlatok is nyílnak, a fogalmi értelmezés csak kötetet kitevő tanulmányok során át volt képes a pontos, differenciált megfejtés kategóriáival közelíteni egyetlen olyan, viszonylag rövid terjedelmű, de hatalmas belső dimenziókat hordozó alkotásához is, mint a – Balázs Géza pontos véleménye szerint pedig már szállóigévé vált című – Ki viszi át a Szerelmet című verséhez.  

- Korunkban nagyon is időszerű káromkodásból katedrális állítani. A költő léte azonban végleg lemerült, és mint az Ön által szerkesztett kötet címadó poémájában írja: "Kik elmúlnak, szörnyen szegények". Ez a kötet épp cáfolat-e: Nagy László léte nem merült le, individuuma nem múlt el?

Fény derülhet az SZDSZ korrupciós ügyeire is?

Látogatható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet Archívumának honlapja. Az új világhálós oldalon az Archívummal kapcsolatos bővebb információkat, valamint az Archívum gyűjteményéhez tartozó digitális anyagokat és segédleteket találhatnak az érdeklődők. A hozzáférhető dokumentumok és tematikus válogatások listája folyamatosan bővül. Bíró Zoltánnak, a Retörki főigazgatójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. november 5.

Szellemi érték piaci versenyben

2015. november 14.

- A hungarikumok és általában a nemzeti értékgyűjtés törvény által szabályozott rendszere elsősorban egy olyan új és gazdasági potenciált is magában rejtő eszköz, amelynek segítségével, a nemzet egésze, a kisebb közösségek összefogásával megmutathatja évszázados alkotó tevékenységük kiemelkedő eredményeit. Az értékek megismertetése egyaránt fontos Kárpát-medencei és nemzetközi viszonylatban is, ennek konkrét gazdaság- és exportfejlesztési, valamint nemzetkép építő hatása is van.

A kormány költségvetési forrásból, elsősorban pályázati úton támogatja az alapvetően alulról érkező kezdeményezéseket. A hungarikum mozgalomban való részvétel önkéntes vállalás eredménye, a költségvetési támogatás kiegészíti a közösségi szintű erőfeszítéseket. Azonban annak érdekében, hogy a hungarikumok, mint a magyarság csúcsteljesítményei – jelenleg 54 darab - bel- és külföldön ismertek legyenek és képesek legyünk kihasználni a bennük lévő gazdasági és kultúrdiplomáciai természetű lehetőségeket is, fontos a kommunikációra és marketingre, a hazai és nemzetközi kiállításokon, vásárokon való részvételre fordítandó összegek növelése és azok lehető leghatékonyabb felhasználása. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy amikor közérdeklődésre számot tartó szakmai pályázatokat írunk ki, akkor pontosan és szakszerűen fogalmazzunk és betartsuk azokat a kritériumokat, amelyek a hasonló kiírásoknál elvártak.  Jelen pályázatnál arra is külön figyelmet fordítottunk a  felhívás megalkotása közben, hogy 

- Nem okoz értékvesztést, hiszen nemzeti értékeink gyűjtésére, dokumentálására, népszerűsítésére és megőrzésére már több ízben írt ki nyílt pályázatot a Földművelésügyi Minisztérium. 2013 óta öt pályázati felhívás jelent meg, ezeken összesen mintegy 700 millió forintnyi támogatási összeget lehetett megpályázni. Igyekszünk úgy alakítani folyamatosan megjelenő pályázatainkat, hogy minél szélesebb rétegekhez jusson el a támogatásunk, így egyre több ember, közösség kapcsolódhat be az értékgyűjtés folyamatába. Ennek a munkának az eredményét bizonyítja, hogy a hungarikum törvény 2012. évi elfogadása óta az értékgyűjtő munka sikeres mozgalommá nőtte ki magát. Ennek a sikernek az a titka, hogy ez az alulról felfelé szerveződő mozgalom, igazi párbeszéden és kölcsönösségen alapul.  Magyarországon eddig összesen 19 megyei értéktár bizottság jött létre, 532 települési értéktár bizottság- köztük három tájegységi értéktár bizottság működik.Továbbá: aA jelenlegi pályázati felhívás célja alapvetően a már működő értéktárakkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása a külhoni értékgyűjtés elősegítése érdekében. Mivel értéktárat települési vagy megyei önkormányzatok vagy az általuk ezzel megbízott civil szervezetek működtetnek, ezért magánszemélyek, gazdasági társaságok értelemszerűen nem kerültek be a pályázók körébe magánszemélyek, gazdasági társaságok. A második támogatási cél esetében pedig annak specifikussága miatt volt szükség a tevékenység pontos megjelölésére, hogy a valóban a kézműves hagyományok megőrzésének feladatát ellátó, az ezen a területen gyakorlattal rendelkező civil szervezetek nyújthassanak be pályázatot. Sem az értékalkotás, sem az értékátadás iránt elkötelezett magánszemélyeket, civil szervezeteket nem gátolja semmi abban, hogy a pályázat keretein belül együttműködjenek ezen a pályázatot beadni jogosult szervezetekkel. Így a kizáró jelleg valójában nemhogy értékvesztést nem okoz, hanem vélhetően épp az ellenkezőjét fogja eredményezni reményeink szerint.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Hungarikum-mozgalom teret nyit-e arra, hogy már maga az értékkeresés, föltárás fölemelő élményt jelentsen, és közösségeket hívjon egybe?

- Az 54 értéket tartalmazó Hungarikumok Gyűjteménye mellett számtalan nemzeti kincs található a helyi értéktárakban települési, megyei szinten is. Fontos, hogy ugyanúgy legyünk büszkék ezekre a feltárt és dokumentált nemzeti értékekre, mint ahogyan a hungarikumokra.  Ennek az értékfeltáró munkának közösségformáló, közösségteremtő ereje van. Jó érzés látni és hallani azokat a fiatalokat, akik egy értékmegőrző csoport tagjaként lelkesen mesélnek az élményekről. Jó értesülni arról, hogy egy kistelepülésen egy-egy elfeledett tevékenység vagy mesterség újra életre kel, jó látni a fiatalokat és időseket egyaránt, akik szabadidejüket nem kímélve olyan közösségeket kovácsolnak, melyek fontosnak tartják a nemzeti értékek megőrzését és ápolását, hogy majdan a jövő generáció is megismerhesse az őseink által teremtett hagyományokat és értékeket. Közös feladatunk, hogy értékeinket a jövőben is megtalálhassuk saját, természetes közegükben, azokon a tájakon, ahol születtek, azokban a közösségekben, amelyek megalkották és máig ápolják őket.

Csabai színész hitvallása 1848-as darabjáról

- Úgy gondolom, hogy egy nagyobb közösség, egy ország, egy nemzet becsülete azon múlik, hogy önmagát mennyire becsüli. Mennyire van tisztában a saját, múlt-béli tetteivel, művészeti, tudományos, kulturális értékeivel. Mennyire büszke önmagára és mindarra, amit az emberek, az emberiség javára cselekedett. Mennyire értékeli a saját történelmét, dicsőséges korszakait avagy mennyire becsüli meg a holtakat akkor is, amikor a győztes utókor átszínezett történelemtanításaiban lejáratni akarja, önmaga győzelmének igazolása végett a nemzetvesztő időszakainkat. Ugyanezt lebontva egyénekre: 

Ha egy nemzet fia öntudatos és büszke a tetteire, ha önmaga előtt becsületesnek érzi magát, akkor mások is, a Nagyvilágban úgy tekintenek rá, mint egy büszke és öntudatos nemzet képviselőjére.De ha egy nemzet képviselője csakis ármánykodásairól ismeretes, akkor természetszerűen úgy tekintenek rá, mint egy ármánykodó nemzet, ármánykodó egyénére. Ezért legyünk büszkék arra, amit a múltban teremtettünk, amit az emberiség szolgálatában cselekedtünk. Természetesen az 1848-as eseményekről nagyon sokféle értékelést lehet már manapság olvasni és így, megírni is. Lehet arról olvasni, hogy az 1848-as, magyarországi és bécsi események azt a célt szolgálták, hogy a Monarchia szétszakadhasson, darabjaira hulljon... amit akkor, ugyan a külső erőknek nem sikerült elérniük, mert leverték a forradalmat. De később, az I. világháború és az azt követő Trianon, már beteljesítette ezt a célkitűzést... De mégis, nagyon sok egyszerű ember életébe került addig is mindenféle, első sorban pénzügyi és kereskedelmi és az azzal összefüggő politikai eseménysorozat. De, lehetetlenség, hogy a saját hősi halottaink előtt ne tisztelegjünk, és ne emlékezzünk meg arról, hogy a saját nemzetünk fiai az életüket áldozták a nagy politikai játszmákban. Lehetetlenség, hogy ne kerüljenek haza Itáliából a hősi halott fiaink a pincék mélyéről, akik az I. világháborúban életüket adták ezért a hazáért. És, életüket adták fiaink az 1848-as forradalmi eseményekben is, akik, például Arad ostrománál szolgáltak. Sohasem fogok egyet érteni olyan politikai hatalmasságokkal, akik titkolni akarják előttünk a múltunkat, történelmünket és lejáratni akarják a nemzet fiainak életét, akik, most mindegy milyen küldetéssel, de életüket áldozták és föláldozták őket a hazáért.

A vörösborok a hazai művelődésben is érlelődnek

A Bordeaux-t világhírűvé tevő szőlőfajtákból, cabernet franc-ból, cabernet sauvignonból és merlot-ból készült magyar és külföldi borok várják a Nagy Bordói Kóstoló látogatóit, akik hetven pincészet 150 borát ízlelhetik meg szombaton a Corinthia Budapest Hotelben. Az egyik szervező, Harsányi Dávid elmondta, ez a három fajta megfelelő termőhelyen és évjáratban mély, karakteres, borokat ad. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

Az idegenek rendszergazdaként tevékenykednek