2016. augusztus - november

A hazai oktatás rendje és...

Egymással versengő állami iskolákra van szükség - állítja Zoltán István egyetemi docens. A tanár szerint az évezredes értékeket hordozó magyar oktatási rendszert bizonyos erők szét akarják verni. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. október 1.

 

- Tanár úr, mi az a terület, amelyen az állami iskolák egymással versenyezhetnek?

 

- Általánosságban a színvonalat említeném, aminek sokféle, bevált mérőszáma létezik: az iskolába való túljelentkezés mértéke, tanulmányi átlagok, tanulmányi, művészeti és sportversenyeken elért helyezések, továbbtanulási esélyek, egykori tanítványok sikerei.

Szinte minden tantárgyhoz szervezhetők versenyek. A sportban az atlétika, úszás, labdarúgás, a művészetekben az ének, zene, rajz kiváló területek a megmérettetésre. A humán és reáltárgyakhoz kapcsolódó hagyományos tanulmányi versenyek jól jelzik, hogy az iskolák oktató-nevelő munkája miben sikeres, miben átlagos és miben fejlesztendő.

A kérdés csupán az, hogy miként alakul a versenyképes állami iskolák száma. Az a sejtésem, hogy jó esetben stagnál. Ugyanakkor tény, hogy határozott átáramlás tapasztalható bizonyos állami iskolákból az egyházi iskolák felé. A gyermekeikért felelősséget érző szülők ítélkeznek a túlzottan liberális vagy a csökkenő színvonalú állami iskolák felett? Az állami iskoláknak így versenytársaik, kihívóik is vannak: az egyre növekvő súlyú egyházi iskolák és a költséges magániskolák.

A versengéshez persze idő és anyagiak is szükségesek, amiben sajnos nem dúskálnak a mai iskolák.

 

- Hogyan kell az oktatásban fölfedezni a tehetségeket - amiként a Katolikus Egyház tanító rendjei ezt évszázadokon át tették?

 

- Egy tanár számára a legnagyobb öröm, ha egy rossz útra tévedt gyermeket, ifjút jó útra terelhet, vagy ha egy tehetséget sugárzó csiszolatlan gyémántra bukkan.

A tehetség nem hangoskodik, szerényen rejtőzködik, ezért nem könnyű felismerni.

Számtalan apró jele van annak, hogy a sors tehetséges gyermekkel, ifjúval ajándékozott meg egy tanárt és ezzel együtt felelősséget is rakott a vállára:

A tehetséges gyermeknek csillog a szeme, ami tudásszomjának kifejeződése. Apró, de jellegzetes „tünet”, hogy a tehetséges fiatal intenzív szemkontaktust tart tanárával. Ha azonban elmélyülten gondolkodik, senkivel sincs szemkontaktusban, mert csak így tud igazán koncentrálni. A tehetséges figyelmét nem aprózza el, tanulás közben nem hallgat zenét, nem nézeget TV-t. 

Nem ijed meg egy feladattól, bármilyen nehéznek tűnik is az.  Épp ellenkezőleg. Intellektuális izgalomba jön, és addig nem alszik, amíg a problémát meg nem oldotta. A tehetséget gondolkoztató feladatokon keresztül lehet kiugratni a „bokorból”. Ha netán nem kap feladatot egy igyekvő és tehetséges, akkor keres magának, így soha nem unatkozik. Ha segítséget kérve kérdez, akkor látszik, hogy már alaposan foglalkozott a problémával, és világosan képes megfogalmazni, hogy hol és miért akadt el. A tehetség egy adottság, de ez a kincs csak tudatosan irányított belső erőkkel bontakoztatható ki. Az igazi tehetséget nem kell örökösen nógatni, elég csiszolni, (olykor persze faragni is), motiválni, bátorítani, mentorálni.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Maga Balassi Bálint, sőt öccse, Balassa Ferenc is Nürnbergben végzett középfokú tanulmányokat. Ez a külföldi tanulás azonban nem tompította hazaszeretetüket: mindketten a haza védelmében haltak hősi halált. Ezt az értéket miképpen kell a jövő oktatásában fölvillanyozni?

 

- Hajdanán még az iparos tanoncok is bejárták Európát, hogy választott szakmájuk mesterei lehessenek. Közben idegen nyelveket, ipari technológiákat tanulhattak meg, szakmai mesterfogásokat leshettek el. Megtapasztalhatták a kulturális különbségeket, más nemzetek magyarhoz képesti erényeit és gyengeségeit. Hazatérve, mesterré válva a haza javára kamatoztatták a külföldi tanulóévek során felhalmozott tudást és képességeket.

Évtizedekig tartó bezártság után a rendszerváltás újra lehetővé tette a külföldi tapasztalatszerzést, elsősorban a felsőoktatásban tanuló fiataloknak. Kívánatos lenne a középiskolás réteg számára is biztosítani egy legalább tíz hónapos külföldi tanulást. Annál is inkább, mert több mint 50 ezerre nőtt a nyelvvizsga hiányában bennragadt diplomák száma. Ez a szomorú tény alig magyarázható, mert lassan három évtizede, hogy szabadon utazhatunk, megugrott a hazai idegenforgalom is, se szeri se száma az idegen nyelvű TV-csatornáknak és számtalan külföldi cég telepedett meg hazánkban. Megítélésem szerint a megcsappant szorgalom és a kitartás hiánya lehet az oka ennek a nyelvi elégtelenségnek.

A rendszerváltás időszaka sajnos nem a hazaszeretetről szólt, ebben a tekintetben pozitív példákat nemigen tudnék felhozni. Azoknak a fiataloknak, akik ebben az időszakban nőttek fel, nem tehetünk szemrehányást, ha szótárukból hiányzik az a szó, hogy hazaszeretet. Helyébe inkább a pénz szeretete lépett.

Néhány brüsszeli képviselőnk sem a magyar nemzet, hanem inkább a nemzeteket elsorvasztani kívánó globalizáció szószólója. Válaszút előtt állunk: mint karakteres nemzet megmaradunk, vagy egy új európai masszában feloldódva, kínok közepette, kiugróan sokszínű kultúránkkal együtt eltűnünk. Ha ez bekövetkezik, akkor az erőszakkal kialakított „monokultúrális” Európa elveszíti a nemzetek egészséges, szabályozott versengéséből fakadó hihetetlen mozgósító erőt a kultúra, a gazdaság és a sport területén.

A hazaszeretet ébren tartásához a magyar nyelv és irodalom valamint a „kigyomlált”, valós történelem színvonalas oktatása nélkülözhetetlen. Ha azonban az innen meríthető példák nem párosulnak politikusaink, vezetőink példamutatásával, akkor múltunk nemes cselekedetei érthetetlenné válnak fiataljaink számára. És ekkor (összetartozásunkat erősítő kötőanyag hiányában) előbb-utóbb megszűnünk nemzetként létezni. Létrejön egy atomizált, kényelmesen manipulálható társadalom.

Az iskola önmagában tehát vajmi kevés. Történelmünkben és kultúránkban megfogant eszméket tetteikkel hitelesítő, tiszteletre méltó vezetőkre és politikusokra van szüksége Magyarországnak. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy eljutottunk a megoldás kulcsához, gondolkozzunk el a következő kérdésen: mi történne, mi változna hazánkban rövid vagy akár középtávon, ha holnaptól az összes parlamenti képviselő és kormánytag helyébe egy-egy angyal lépne és napi 12 órát hiba nélkül dolgozna? Vajon a „hétköznapi hazaszeretet” jegyében mi, polgárok mit tettünk és mit teszünk naponta Magyarországért?

 

 

Attrakció a balatoni halak balatoni íze

 

A Balatoni Szövetség fontosnak tartja, hogy az üdülőtérség vendéglátóegységei, lacikonyhái, halsütödéi balatoni halhoz juthassanak, ennek érdekében két megoldási javaslatot dolgozott ki a vezető testület. Balassa Balázs, a BSZ elnöke közölte, a kezdeményezésről a szervezet legutóbbi elnökségi ülésén született határozat. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. szeptember 28.

- Elnök úr, a Balatonon megszűnt a halászat, a vendéglátósok jelenleg csak halastavakból vagy külföldről tudják beszerezni az alapanyagot, a balatoni hal fogyasztása csak a horgászok kiváltsága lett. Önök a környező halastavakból származó halakat a Balaton elkülönített részén tartanák egy meghatározott ideig, amíg a halak íze hasonlóvá válik a Balatonban élőkéhez. Hogyan őrizhető megy így a Balaton egységes, szép képe? 

 

- Ahogy a BSZ elnökségének állásfoglalásában is megfogalmaztuk, a szakemberektől várjuk a megoldási javaslatot, mi csak a problémára szerettük volna felhívni a figyelmet. Valójában ennél többet tettünk, mert az elnökség tagjainak részéről fogalmazódtak meg javaslatok, melyek életképességéről majd döntenek az illetékes minisztérium részéről. A kérdésére válaszolva, ez az úsztatott ponty mint megoldás nem most lett kitalálva, ez tíz évvel ezelőtt is elfogadott gyakorlat volt. Bátran mondhatom, hogy ez nem rontja az összképet, hiszen szinte nem is látszik, mivel elsüllyesztett, nagyméretű dereglyékben, uszályokban tárolták régebben is a halakat. 

- Önök egy halfelvásárlói hálózat létrehozását várják a térségben, ahol az engedéllyel rendelkező horgászok leadhatnák, illetve értékesíthetnék a Balatonból kifogott halakat. Miért kell ehhez az állam segítsége, miért nem oldja meg önállóan a BSZ?

 

- Mivel ehhez törvényi, vagy éppen jogszabályi változtatásokra lenne szükség. Jelenleg legálisan a horgász nem értékesítheti a kifogott halat, vagyis nem adott a jogszabályi háttér.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miképpen érhető el, hogy azt a "konyhaművészeti forradalmat", amely a Balatonnál is zajlik, és amelynek sajátossága, hogy a vendéglátóipar 

helyi alapanyagot használ fel, halételek esetében ez a balatoni hal legyen, mégpedig úgy, hogy az éttermek séfjei eleve ezt igényeljék, sőt követeljék?

- Véleményem szerint a vállalkozó, a vendéglátós a piaci igényeknek megfelelően módosítja a kínálatát. Ha a vendégek számára fontos, hogy helyi alapanyagból készült ételeket fogyasszanak, - ezért is érkeztek a térségbe, és az esetleges megnövekedett árat is hajlandóak kifizetni –, akkor a piac eszerint változik. Sajnos jelenleg még a legtöbb esetben az ár dominál, és nem a minőség. Azt azért sajnálom, hogy nem a vendéglátósok hallatják a hangjukat.

 

 

Színházi csúcson Vas vármegyében

 

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Ványa bá című produkciója, Réthly Attila rendezése nyerte el a legjobb előadás díját a Thália Színházban megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválján. A főrendezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. szeptember 20. 

- Főrendező úr, a magyar színházak szemléjén a legjobb előadás díját a Ványa bá című produkció nyerte el; Csehov művének címszerepét Mertz Tibor alakította. Miért fontos ezt a kiemelkedő orosz szerzőt a magyar színpadokon elevenen tartani?

- A Vidéki Színházak Fesztiváljának legjobb előadás díja is bizonyítja, hogy nehezen találunk ma elevenebb szerzőt Csehovnál. Igaz, ez elmúlt évtizedek színházi tradíciója Csehovot valódi kalsszikussá érlelte a magyar színpadokon, ma mégis kortárs szerzőként hat Hamvai Kornél új fordításában. Csehov szereplői hús-vér emberek, rólunk és a mából szólnak hozzánk. Tragédiáikban könnyen magunkra ismerünk. Képesek elgondolkodtatni, és egyszersmind megnevettetni mindnyájunkat.

- Hogyan éri el, hogy a szombathelyi társulat előadásai Burgenlandból is vonzzanak közönséget?

 

- A szombathelyi Weöres Sándor Színház előtt további kihívások állnak. Mára a legrangosabb vidéki színházak közé sorolnak bennünket, de a nyugati régióban betöltött kulturális szerepünkön és szerepvállalásunkon még van mit erősíteni. Ennek lehetőségét elsősorban a hozzánk közel található színházakkal létrehozott koprodukciós programok kidolgozásában látom. A határon túli népszerűség megszerzésének elengedhetetlen feltétele, hogy csatlakozzunk az Európai Színházi Szövetséghez. Főrendezőként ezen kihívások megválaszolásán fáradozom.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mit tesz azért, hogy művészi munkájával a fiatal nemzedékek tagjait is a magyar színházművészet híveivé emelje?

- Az az osztály, amelyet 2010-ben indítottam a Kaposvári Egyetemen, mára végzett, tehetséges diplomás növendékeim az ország legkülönbözőbb teátrumaiban kaptak szerződést a Weöres Színháztól, a Radnóti Színházon át a Tháliáig és más vidéki teátrumokig. Ennél többet nem igazán tudok tenni, mint hogy a mestereimtől kapott tudást igyekszem átadni az utánunk érkező fiatal művészgenerációknak. Az ő feladatuk lesz saját korosztályukat őszintén, hitelesen és húsbavágóan megszólítani. Mindezek mellett rendezőként olyan műveket igyekszem színpadra állítani, amelyek kortól függetlenül képesek az arra érzékeny közönségben felkelteni a színházművészet iránti kíváncsiságot, legyen szó akár megrendítően katartikus vagy felemelően mulatságos produkciókról. 

MTI Fotó: Balogh Zoltán

 

 

Férfisors – az érem másik oldala

 

A hagyományos felfogás szerint a férfi dolga, hogy családjának házat építsen, családját, hazáját megvédje, tűz esetén családját az égő házból kimentse, árvíz idején tutajt ácsoljon. Ez a hagyományos elvárás már régóta intézményesült az építőipar, a rendvédelmi szervek, a honvédség, a tűzoltóság és a polgári védelem formájában. Jellegzetes, férfiak által űzött foglalkozások kötődnek a felsorolt szervezetekhez.

2016. szeptember 10.

A férfiakkal szemben további elvárások is vannak: képes legyen családját eltartani, vegyen részt a gyermekgondozásában, vegye ki részét a hagyományosan női (fizetetlennek tartott) házimunkából, legyen a család sofőrje, vezessen évente 200-400 óra alatt 10-20 ezer kilométert, tartsa karban az autót, a háztartási eszközöket, a lakást vagy házat. Mindezek mellett legyen vonzó, szerető férj, szórakoztasson, legyen a parkett ördöge.

A rideg tények szerint a férfiak a nőknél 5-10 évvel rövidebb ideig élnek, 5 évvel magasabb a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatár, összességében 10-15 évvel rövidebb a nyugdíjas életszakaszuk. Ennek oka többek között az lehet, hogy fizikailag és szellemileg nehéz és olykor veszélyes munkaköröket töltenek be, a hadkötelezettségről nem is beszélve. A család gyakran irreális jóléti és anyagi igényeinek való görcsös megfelelni akarás sem kedvez a férfiak egészségének. A másodállás, mellékfoglalkozás vállalása, általában a túlzott tehervállalás gyakran vezet kiégéshez, váláshoz, alkoholizmushoz, infarktushoz.

A vitathatatlan tények ellenére érthetetlenek a médiából áradó férfiellenes, általánosító megnyilatkozások, olykor pedig a férfiak elleni gyűlöletkeltés. Kriminális esetekből általánosítani több mint hiba. Röviden szólva: egyesek „túltolták a biciklit”. Pedig a férfiak inkább elismerésre és segítségre szorulnának. Kopp Mária professzor asszony szavaival élve: „Mentsük meg a férfiakat!”

A házimunka fogalma és tartalma évszázadok, de még évtizedek során is rengeteget változott. A kőbaltától és a tűzcsiholástól a modern háztartási gépekig vezető fejlődés igencsak látványos, és elsősorban a férfiak innovációs tevékenységének köszönhető. Se szeri se száma a munkát megkönnyítő, a kényelmet szolgáló háztartási gépeknek: mosógép, mosogatógép, porszívó, vasaló, hajszárító, villanytűzhely, mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, bojler, kazán. Ma már nem kell befőzni, tésztát gyúrni, kenyeret sütni, csirkét vágni. Mindezek készen megvásárolhatók. Valójában ez a főleg férfiak által megvalósított folyamatos technikai fejlődés tette lehetővé, hogy a nők tömegesen kiléphettek a szűkebb otthoni környezetből.

A munka és így az otthoni munka sem mérhető csupán a ráfordított idővel. Meghatározó fontosságú annak fizikai-szellemi nehézsége, intenzitása (teljesítménye), olykor veszélyessége. Nyolc óra portaszolgálat messze nem azonos nyolc bánya mélyén eltöltött órával.

Ha a hagyományosan női házimunkát egyenlően kell megosztani, akkor viszonossági alapon a hagyományosan férfiak által otthon végzett, sokszor nehéz fizikai munkát is így kellene. Erről azonban nem esik szó. Ne is essen. Az egyenlőség szélsőséges értelmezéséből a családi és társadalmi szinten végzett nehéz, olykor egészségre ártalmas fizikai munkákból való egyenlő részesedés, közös hadkötelezettség, azonos nyugdíjkorhatár, stb. következne. Isten mentsen ettől. A nőket megillető korkedvezmény például a gyermekvállalással járó, megoszthatatlan terheket hivatott kompenzálni. Az ötvenes évek „kísérletét” sem kellene megismételni: hogyan hat a vetélési statisztikára, ha nőket traktorvezetésre kényszerítenek.

Gyakran felvetődik a női kvóta kérdése is, elsősorban vezetői pozíciókban. A férfiak oldaláról nézve ez nem más, mint numerus clausus. Természetesebb lenne a vezetői pozíciókat az alkalmasság és a képesség egyidejű meglétéhez kötni.

Az egyenlőség egyoldalú, makacs követelése bomlasztó módon hat a családokra, mert nem összefogásra ösztökél, hanem szembeállít, és végső soron a társadalom atomizálódásához vezet. Ezt a folyamatot jelzik a válási statisztikák is. Ha így haladunk, akkor például a férfiak nőkkel szembeni, hagyományokon nyugvó (de sajnos eltűnőben lévő) udvariassága előbb-utóbb szexuális zaklatásnak minősül.

A fiatal fiúk személyiségfejlődése szempontjából súlyos gond a férfiminta iskolai hiánya. Károsan hat erre a korosztályra a reklámokból és az interneten ömlő szexuális zaklatás, pornó.

A média válogat, kiemel, felnagyít, és így nem nyújthat reprezentatív mintát. Ebből következően a „fogyasztó” többnyire tévesen általánosít, irreális mintát követ. A média a magasan képzett értelmiségi, a szakmai karriert fontosnak tartó nők korántsem reprezentatív véleményét, elvárásait tálalja a heterogén társadalom elé. Teszi ezt gyakran svéd referenciákkal.  A valóságban azonban a magyar családok helyzete rendkívül széles skálán mozog: munkanélküli, képzetlen, szociálisan rossz helyzetben lévő, háztartási gépeket nélkülöző családok az egyik véglet, míg a másik a korszerű, jól felszerelt háztartással bíró, jól szituált családok, nem ritkán a házimunkára alkalmazott személyzettel.

Mindezek következtében krónikus bizonytalanság nyomasztja a fiatal férfiakat: úgy érzik, hogy lehetetlen elvárásoknak kell megfelelniük, félnek a felelősséggel és kockázattal járó családalapítástól.

Az erősen különböző és emellett még gyakran változó élethelyzetek miatt a családi munkamegosztásra vonatkozó „kaptafa-szemlélet” nem alkalmazható, mert a mélyszegénység és a magas életszínvonal között igen széles a skála. Az élethelyzetet illetően a három műszakban vagy például tengerészként dolgozó emberek lehetőségei jelentősen beszűkülnek. Tartós betegség esetén pedig minden korábbi rend felborul. De például jelentős nagyszülői segítség mellett sokkal nagyobb lehet a szülők szabadsága. Bizton állítható, hogy nem létezik mindenki által követhető és követendő „szabványos” munkamegosztási modell. Az abszolút egyenlőség követendő mintaként való értelmezése irreális és ráadásul bomlasztó hatású, mi több, rendkívül mérgező gumicsont.

Hiányzik a férfi-nő kapcsolat igen összetett problémájának sokoldalú, kiegyensúlyozott megvitatása is. A férfiak inkább hallgatásba burkolóznak. De miért? Nem jutunk semmire, ha érdemi vita helyett csak „feminista” és „hímsoviniszta” bélyegeket ragasztgatunk egymásra.

A legfontosabb lenne egymás munkájának jobb megismerése és kölcsönös megbecsülése. Nem csak a munkaidőt, hanem a munka fizikai és szellemi nehézségét, veszélyességét, intenzitását is figyelembe véve. Ebben egyik fél sem áll jól, különben nem született volna meg ez az írás.

Az abszolút egyenlőség hirdetése, követelése és a rivalizálás helyett inkább azon kellene gondolkozni, hogy adott nő és adott férfi adott élethelyzetben hogyan tudja egymást harmonikusan kiegészíteni, segíteni, hogy együttesük több legyen, mint az „algebrai összegük”. És még egymásra is maradjon idejük. Éppen ezért kívánatos lenne a családokra fókuszáló szervezetek, egyesületek erősítése.

Végezetül az érem harmadik oldala: a nő-férfi kapcsolat kialakításánál a gyermekek érdekeit nem szabad figyelmen kívül hagyni.  A gyermekvállalás főleg női áldozatot kívánó biológiai parancs, egyben a nemzet megmaradásának kérdése. Ha csak annyi áldozatot hoznunk (leendő) gyermekeinkért, amennyit szüleink (sokkal nehezebb körülmények között) értünk már meghoztak, akkor jó úton járunk. Szerencsére a magyar családok állami támogatása – nemzetközi összehasonlításban is – kiemelkedő, igen sokrétű és példaszerű.

Zoltán István

gyakorló férj, apa és nagyapa

 

Eszes barátaink terelnek: vérükben a tudás

 

A Jani nevű puli versenyez országos

terelőbajnoksáon 2016. augusztus 6-án.

MTI Fotó: Sóki Tamás

 

Valamennyi magyar pásztorkutyafajtával: pumival, mudival, pulival, kuvasszal és komondorral is találkozhatnak az érdeklődők a Magyar Pásztorkutyák

Találkozóján szombaton Bugacon, ahol a tenyésztők minden fajtából a legszebb példányokat sorakoztatják fel. Keve Gábornak, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 29.

- Elnök úr,  Önök országos terelőbajnokságot is rendeznek: a pumik, mudik és pulik a természettől kapott tehetségüket az ösztönpróbán csillogtathatják meg, amelyen a rackajuhokkal először találkozó fiatal kutyáknak veleszületett képességüket használva kell egyben tartani a nyájat. Ez a képesség miért marad fontos a XXI. században, sőt talán a XXII-ikben is?

- Minden pásztorkutyafajta eredeti tenyésztési szelekciójában a speciális munkakészség dominált, ami páratlan tettrekészség, teherbírás és értelmi képesség kifejlődéséhez vezetett. 

Ezen elért eredményt kell megőriznünk, mert jellemzi még ma is őshonos kutyafajtáinkat. A terelésre mint eredeti feladatra már nem használhatjuk valamennyi egyedet, mert nyilván való, nem minden gazdi juhász. Azonban a különböző kutyás sportokban – agility, dogg danceing, flyball s a többi – pásztorkutyáink remekelnek. Az új kor feladata a munkakészség és értelem megőrzése, csakúgy, mint az egészség és kitűnő küllem szem előtt tartása. A terelő sport és minden a magyar pásztorkultúrával kapcsolatos hagyományőrzés pedig azért fontos, hogy az elődök által felhalmozott tudást élő és kézzel fogható mivoltában hagyhassuk örökül az utókor számára. Ilyen megközelítésben a legfontosabb feladat, hogy az őshonos pásztorkutyáink eredeti foglalkozásukban is helyt állhassanak a jövőben is. Ehhez pedig a terelő ösztön megtartása nélkülözhetetlen tenyésztési szempont kell legyen.   

 

- A nagyobb testű pásztorkutyákat, a kuvaszokat és komondorokat inkább őrzésre használták egykor, a tanyát és a jószágot védték farkasoktól, a medvéktől, valamint a rossz szándékú emberektől. Az Európai Unión belül hazánkban a legnagyobb a mezei lopás. Komondoraink, kuvaszaink a vagyonvédelemben milyen szerepet kaphatnak a jövőben?

 

- Tudni kell, hogy a II. Világháború hatalmas pusztítást végzett őrző-védő őshonos kutyáinkban, ezen nem csak a populáció csökkenését kell érteni, hanem mindazt ami abból következett. Éppen az vezetett kutyáink pusztulásához, hogy tökéletesen látták el feladataikat. A tanyavilágban fosztogatni akaró katonák csak a kutyák lelövésével kerülhettek portán belülre. Bár a golyóállóságra nem tenyészthetünk egyetlen fajtát sem, a kevésbé felfegyverzett fosztogatók ellen a leghatékonyabb védelmet szolgáltatják még ma is. Más fajtákkal ellentétben viszont az agresszió talán nem olyan erős bennük. Saját komondorom például az elkapott betörőt ösztönösen földre kényszeríti és őrzi a gazda megérkezéséig, de ha az nyugton van, nem bántja. Mi más ez, ha nem EU-konform megoldás?

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Lényeges-e, hogy a magyar fiatalok a Török, Lázár, Kiss, Lahner, Aulich, Nagy-Sándor, Poeltenberg, Damjanich, Leiningen, Knezich, Dessewffy, Schweidel, Vécsei, valamint a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor névsor mellett a következő szósort is megtanulják: komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, vizsla, drótszőrű vizsla, magyar agár, erdélyi kopó?

- Nem garantálhatom, hogy így lesz, de egyesületünk egyik kitűzött célja éppen ez. Sőt azzal kiegészítve, ha kutyát szeretne egy magyar család, akkor ez a szósor jusson eszükbe először.

Ördögkatlan a magyar mediterrániumban

 

A Wombo Orchestra koncertje a 9. ÖrdögkatlanFesztivál második napján Nagyharsányban 2016. augusztus 3-án.

MTI Fotó: Sóki Tamás

Több mint 680 programot kínál várhatóan 50 ezer látogatónak a kilencedik Ördögkatlan Fesztivál, amelynek augusztus 2. és 6. között ad otthont a dél-baranyai Nagyharsány, Kisharsány, Beremend és az idén csatlakozó Villánykövesd. Bérczes Lászlónak,

a fesztivál főszervezőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 1.

- Főszervező úr, az idén öt nap alatt a négy faluban összesen 20-25 helyszínen 680 programot, köztük mintegy 100 színházi előadást, több mint 150 családi programot, 132 koncertet, mintegy 140 kiállítást tartanak, továbbá cirkuszi produkciók, irodalmi programok, kiállítások, filmvetítések, táncelőadások és beszélgetések várják az érdeklődőket. Mekkora apparátust toborzott össze e jelentős munkához, s hogyan motiválta a szervezőtársakat? 

- Kilencedik éve csináljuk már, évről évre csatlakoznak hozzánk olyanok, akiknek szívügyükké vált ez az egész. Amikor ezt 

 írom, velem szemben borítékolja a karszalagokat egy lány, egy órával ezelőtt ismertem meg, csatlakozott az önkéntesekhez, mert a Kanári-szigeteken hallotta, hogy ide érdemes jönni. Radnóti Gábor vezetésével immár 140 önkéntes segít nekünk. De említhetem a helyieket is, akik között nagyszerű segítőink vannak, Balassa Évi, Beregszászi Marcsi, Somogyi Edit… Folytathatnám napestig. És senkit nem „toboroztunk”. Jönnek, mert büszkék arra, hogy egy jó dolog születésénél bábáskodhatnak.

- Az idén a szponzorok jóvoltából az Ormánságban található, mintegy száz lakosú Besencéről érkező gyermekek ingyen vehetnek részt a fesztiválon. Miért fontos, hogy az Ördögkatlan a jövendő nemzedékeknek is emlékezetes, távlatosan vonzó élményeket adjon?

- Azt szoktuk mondani, hogy „öt napig jók vagyunk”, itt az Ördögkatlanban. De arról is ábrándozunk, hogy akik itt részesülnek ebben a fajta közösségi élményben, viszik azt haza, és máshol, máskor is „jók lesznek”. Nem beszélve arról, hogy azok a gyerekek és fiatalok, akik a Katlanon nőnek fel, mi ezt hisszük, jobb világot fognak építeni majd. Az úgynevezett „mezítlábasságunknak” pedig természetes része az, hogy a szegényeket segítjük, részben azzal, hogy nagyon olcsó a belépő, részben azzal, hogy a mélyszegénységben élőket kicsi gesztusokkal ráébresztjük arra, ami az Ördögkatlan egyik állandó programjának, a Mulatság című előadásnak jelszava: Mi sem vagyunk rosszabb fajták!”

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A fesztivál eddigi legnagyobb vállalkozásaként Bartók Béla Concertója hangzik el augusztus 5-én Beremenden. A Hungarian Studio Orchestra fellépésével Dinyés Dániel vezényletével lesz hallható a mű, a Concerto táncszínházi változatát Horváth Csaba koreográfus-rendező vezetésével a Forte Társulat készíti el a fesztiválra. Miért érezte fontosnak, hogy egy klasszikus mű friss külcsínnel elevenebbé téve kínáljon élményt az Ördögkatlan közönségének?

- Közös álom része ez, nem minden kötődik hozzám. Kiss Mónival kezdettől vágyunk volt az, hogy sok ezer ember számára klasszikus koncertek legyenek. Negyedik éve meg is valósul ez. De amikor Dinyés Dániel és Horváth Csaba is állandó vendégművészeink közé tartoznak, szinte munkatársaink, meghallgatjuk az ő ötleteiket is. Csabának régi vágya volt, hogy a Concerto-ra táncelőadást koreografáljon, Dinyés Dani pedig évről évre mondja, jó lenne már Bartókot vezényelni. Mindez most megvalósul. Sok hasonló történet van, amikor nagyszerű művészek megkeresnek bennünket ötleteikkel. Mi pedig nyitottak vagyunk, ahogyan maga az Ördögkatlan is az.

 

 

Vendégforgalom, országjárás: távlatok

 

Országjárás, falusi vendégjárás, konyhaművészet, vendégforgalom... Az állam eltökélt a SZÉP-kártya fenntartásában, a 300 milliárd forintos balatoni fejlesztési forrást áttekintik, és szükség szerint átcsoportosítják az új stratégiának, a minőségi turizmusnak megfelelően - közölte Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója Siófokon tájékoztatón. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 26.

 

- Vezérigazgató úr, az Ön által irányított ügynökség elsődleges célja összpontosított fejlesztésekkel a mennyiségi helyett a minőségi vendégforgalom irányába fordítani a magyar vendégforgalom szekerének rúdját. Elérhető-e, hogy e folyamatban a tömegesség ne csökkenjen, a vékonypénzű családok gyermekei is élményekhez jussanak? 

 

- A Magyar Turisztikai Ügynökség legfontosabb feladata, hogy Magyarország turizmusból származó bevételei növekedjenek. Ehhez a célhoz az egyik út a jól fizető kereslet megnyerése, olyan célpiacok, vendégszegmensek eddigieknél hatékonyabb megszólítása, amelyek jellemzően sokat költenek az utazásaik során. Ezek a vendégek nyilvánvalóan magas minőségű szolgáltatásokat várnak el, ezért gondoljuk azt, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőségnek kell az előtérbe kerülni. Fontos látni, hogy a turisztikai és vendéglátóipari vállalkozások bevételeinek növekedése az állam turizmusból származó adóbevételeinek növekedésével jár, ezért a fent vázolt szakmapolitikai cél sikere közérdek. Arról nem is beszélve, hogy a KSH adatai szerint a magyar foglalkoztatottak több mint 12%-a valamilyen formában a turizmusnak köszönheti a munkáját. A több bevétel tehát a közcélú állami forrásokat növeli, és munkahelyeket teremt.

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ingyenesen, vagy nagyon olcsón igénybe vehető turisztikai szolgáltatások köre is egyre bővül. A 2020-ig tartó uniós fejlesztési ciklusban döntően olyan turisztikai fejlesztéseket támogatunk, amelyek a tartalmas, de olcsó szabadidő-eltöltést segítik. Ilyen a természetjárás, a kerékpározás, vagy éppen a kajak-kenu túrázás infrastruktúrájának fejlesztése. E mellett a kevésbé tehetős családok üdülését segítheti a SZÉP Kártya rendszere is, amelyben a munkáltatók kedvező adózási feltételek mellett adhatnak munkavállalóiknak turisztikai szolgáltatóknál elkölthető juttatást. Ma már több mint 27 ezer munkáltató 1,3 millió dolgozójának van SZÉP Kártyája, aminek nagy szerepe van abban, hogy a belföldi turizmus évek óta markánsan bővül.

- Ma egy külföldi turista Magyarországon átlagosan 2,5 napot tölt, és 288 eurót költ el. Az Ön ügynöksége hatással lehet-e arra, hogy a vonzerő fokozása végett a budapesti rendezvényeken ne a magamutogató celebek, hanem az igazi művészek kapjanak lehetőséget, és az adófizetők pénze ez utóbbiakat juttassa - részben külföldi - közönséghez?

 

- Egy turisztikai szakembernek ebben a kérdésben el kell tudni választani a személyes ízlését és azt, hogy a turistáknak mire van igénye. A Magyar Turisztikai Ügynökségnek az az egyik legfontosabb feladata, hogy minél több turistát minél több költésre sarkalljon Magyarországon. Ezért számunkra a vezérfonál a turisztikai vonzerő. 

Ezzel együtt a nagy tömegeket, különösen külföldieket megmozgató kulturális nagyrendezvények fellépői jellemzően a saját irányzatuk nemzetközileg is jegyzett előadói, akik az adott műfajban magas színvonalat alkotnak. Én azt tatom jónak, ha egy ország turisztikai, kulturális kínálatában mindenki meg tudja találni a kedvére valót. Ennek megfelelően támogatunk könnyűzenei fesztivált, kortárs komolyzenei fesztivált, de pl. gasztronómiai nagyrendezvényt is.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A SZÉP-kártya rendszere elősegítheti-e, hogy minél több fiatal jusson a magyar kultúra kincsesbányája közelébe, és nemes élményekkel gazdagodjon?

 

- A SZÉP Kártya a turizmus és a vendéglátóipar mellett a kultúrát is támogatja, hiszen a szabadidő zsebéről pl. színházban és múzeumban is lehet fizetni. A kártya a belföldi turizmus egyik legfontosabb motorja, így nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minél többen megismerjék az ország különböző tájait, azok természeti szépségeit, hagyományait, építészetét.

 

 

 

Pszichés hatások a hitelkockázati besorolásban

 

Nagy valószínűséggel szerepet játszhatott az Egyesült Királyság uniós kilépéséről tartott népszavazás eredménye, a Brexit győzelme abban, hogy a Moody's Investors Service nemzetközi hitelminősítő elhalasztotta, így nem is vizsgálta július 8-án a magyar államadósság besorolását - vélekedett a szaktárca. Török Zoltánnak, a Raiffeisen Bank vezető elemzőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 12.

- A szaktárca szerint a Brexit jelentős bizonytalanságot teremtett a piacokon. Elképzelhető-e, hogy ez a bizonytalanság csak pszichés, hiszen Nagy-Britannia az Unióból majd kiválik ugyan, de Európában marad, és az üzleti szerződések érvényben maradnak, új üzletek is köttetnek a szigetország tényleges kiválása után is?

 

- Az emberi döntésekben meghatározó szerepe van a pszichés állapotnak - ez pedig nem csak a pénzügyi piacokra, hanem, a reálgazdaságra is hatással van. A népszavazás előtti hónapokban már láthatóak és mérhetőek voltak az üzleti életben az elbizonytalanodás jelei: például a beruházási döntéseiket egyre többen halasztották el a szigetországban. A népszavazás eredménye hidegzuhanyként érte a pénzügyi piacokat, ennek tudható be az első negatív reakciók, így az angol font jelentős értékvesztése is. Természetesen az élet nem áll meg, és az üzletmenetet a legtöbb esetben nem befolyásolja a Brexit, de ahol igen, ott viszont inkább negatívan. Így nagy biztonsággal kijelenthető, hogy rövid-távon az Egyesült Királyság gazdasága a kilépés miatt veszíteni fog. Ma még nem látható előre hogy milyen ütemezéssel és milyen felételek mellett fog megtörténni az elválás, de az EU tagországai - így hazánk - számára is kedvezőtlen gazdasági hatásai lesznek annak.

- A nemzetgazdasági tárca szerint a magyar gazdaság teljesítménye és az állampapírok után fizetendő hozamok régóta azt jelzik, hogy Magyarország megérdemli a befektetésre javasolt besorolást. A Fitch Ratings májusban sorolta befektetési kategóriába a magyar államkötvényeket. Vélhető-e, hogy a nagy hitelminősítőknél sem csak a gazdaság valós teljesítménye számít, hanem mögöttes, általunk csak sejtett okok és célok is meghatároznak egy-egy döntést?

- A hitelminősítés szempontjából legelső szempont mindenféleképpen az, hogy az adós milyen gazdasági mutatókkal rendelkezik és azok változása az elmúlt időszakban kedvező vagy kedvezőtlen irányban változott-e. Magyarország esetében az államadósság állománya sajnos továbbra is kiemelkedően magas, legalábbis a hasonló fejlettségű országokkal összevetve - ez egy olyan öröklött mutató, amelyik rövid idő alatt radikálisan nem tud javulni. 

Az elmúlt években azonban a gazdasági növekedés visszatérése mellett számos kedvező folyamatról lehet beszámolni - így például alacsony államháztartási hiányról, tartósan magas külkereskedelmi többletről, a devizaeladósodottság jelentős mérséklődéséről - amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzügyi sérülékenység hazánkban csökkent a legnagyobb mértékben. Ez az ami megnyitja az utat a hitelminősítési besorolás javulása előtt, és ez az amiatt a pénzügyi piacokon Magyarország megítélése lényeges változáson ment keresztül. Mindazonáltal a hitelminősítők a magyar gazdaságpolitikával szemben számos olyan minőségi kritikát fogalmaznak meg, amelyek  - megítélésük szerint - hosszabb távon csökkentik a magyar gazdaság növekedési képességét, ez pedig lassítja a felminősítési folyamatot.

 Tehát valóban vannak olyan szempontok amelyek késleltetik a felminősítést és ezek döntően nem a kemény számok világába tartoznak (tehát nem a valós gazdasági teljesítményt tükrözik), hanem inkább a puha tényezők közé sorolhatóak és így a jövőbeni gazdasági teljesítményről alkotott véleményt befolyásolják - ebben pedig Magyarország nem áll túl jól a hitelminősítőknél.    

- Ha a GDP növekedése stabilizálódni fog a következő negyedévekben, és az idén átlagosan eléri a 2 százalékot, a fölminősítéseknek nagyobb lesz az esélye. A növekedést gyorsíthatja-e, ha a kis- és középvállalkozási szektor versenyképességét állami és banki intézkedések nemcsak szavakban, hanem ténylegesen fejlesztik?

- Ez a terület azok közé tartozik, ahol még sok tennivalója van a hazai politikai vezetésnek. A vállalkozói környezet javítása elemi érdeke Magyarországnak és ide nagyon sok olyan intézményi kérdés sorolható, amelyik nem pusztán, vagy nem elsődlegesen gazdaságpolitikai természetű, hanem a szélesebb értelemben vett jogi és vállalkozási környezetet befolyásolja kezdve az oktatási rendszer minőségétől a hivatali ügyintézés egyszerűségén vagy bonyolultságán át, az adózási terhek nagyságáig. Ahol a gazdasági növekedésben oroszlánszerepet nem a nagy multinacionális vállalatok vagy az állami megrendelések, hanem a kis és középvállalati szektor tudja biztosítani ott joggal lehet reménykedni szélesebbé váló és terjedő jólétben valamint tartós gazdasági növekedésben.  

Kép: NAVA

 

 

Az igazi Európa képviselői Visegrádon

 

A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok immár a XXXII. alkalommal fényez emléket az 1335-ös visegrádi királytalálkozónak, a középkori Közép-Európa legfontosabb eseményének. E három napon szikrázó lovagi tornák, pompateli királyi menet és esti fáklyás felvonulás, vásár, hangversenyek, királyi borudvar várja az idelátogatókat, megidézve a középkori hangulatot, melynek egyik helyszíne Visegrád volt. Július 8-án, pénteken indul az uralkodói menet... Cseke Lászlónak, a Szent György Lovagrend kancellárjának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 7.

 

- Kancellár úr, a Palotajátékok színvonala rendre emelkedik, tapasztalja-e, hogy a sokezres közönség igénye, viselkedése, szellemisége ugyanígy magasabbra hág?

 

- A mi esetünkben ez azért különleges, mert a bő három évtizedes múlt hatása, hogy a rajongói tábor először hozta a gyermekét, most pedig már az unokák is érkeznek. Sok mindent megszoktak, és elvárnak tőlünk, és ha valami változás történik, azt észreveszik és véleményezik is! A Palotajátékok rétegrendezvény, az volt eleve, és az is marad. Ezen nem akarunk változtatni, és nem akarunk versenyezni tömegrendezvényekkel. Mindamellett európai összehasonlításban az egyik legnagyobb, középkort idéző rendezvény a miénk, és nagy tekintélyt élvez a földrészen. 

Jönnek olasz zászlósok Lancianóból, tarnówi lovagok lengyel földről, emellett az egykori visegrádi körön túlról, Szlovéniából és Szerbiából is érkeznek csatabíró férfiak. Hogyan erősíti térségünket ez a szélesedő művelődési közösség?

 

Most az Európai Unióban válság van: nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi és sok szempontból kulturális válság is! Az értéket közvetítő rendezvények megritkultak – így amelyek megmaradtak, annál nagyobb megbecsülést élveznek. Két hete Nándorfehérváron tapasztaltuk, hogy ott az érdeklődés lanyhult, Szerbia amerikanizálódik, 15 éve nagyobb érdeklődés övezte ott is a régi történelmi gyökereket felidéző fesztivált. Visegrád ugyanakkor erőtől duzzad, és ennek egyik fokozója az a sokszínűség is, amelyet tíz ország jelenléte hoz magával. Minden csapat a XIV. századot idézi fel, ám mivel más volt a XIV. század Ítáliában, Erdélyben vagy Lengyelországban, sokféle szín jelenik meg most Visegrádon, ám mégis: ha a csapatok egymás mellett felsorakoznak, egységet mutatnak fel.

 

 Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segítik a magyar fiatalok kulturális tájékozódását a Palotajátékokra érkező kisújszállási szabad lovagok, szobi nehézgyalogosok, a diósdi bajvívók, a kaposvári fekete hollók, a debreceni Hunyadi-fiak, a szegedi oroszlánszívűek?

- A fiatalok itt szembesülnek azzal, hogy ez nem a virtuális világ. Amikor tőle két méterre ugranak egymásnak a kisújszállási lovagok, érzékelik, hogy itt valódi fizikumra, igazi ügyességre van szükség – és felébred bennük is a harci kedv; az, ami egyébként is bennük volt – de csak szunnyadt. Amikor a nehézgyalogosok a maguk 30-40 kilós páncélzatában felvonulnak az utcán, a gyerekek azt tapasztalják: olyan ez, mintha harckocsik dübörögnének a kövezeten. 

 

 

A maszkok megtestesítette kulisszák mögött...

Lázár Balázs Maszkaland című kötetét mutatták be a napokban Budapesten. A színész, költő alkotásáról előzetesen azt jelezték: a commedia dell-arte bemutatásában honi viszonyulási pont, a tárgyat vitára serkentően dolgozza fel. Lázár Balázsnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 5. 

 

- Művész úr, miért fontos, hogy a hazai színháztörténet értéke körül szellemi pezsgés alakuljon ki?

 

- Én nem hazai színháztörténetet, hanem a Színház-és Filmművészeti Egyetemen tartott maszkos kurzusaim elméleti és gyakorlati hátteréről írok, benne színháztörténettől, a maszk , mint entitás vizsgálatán át konkrét gyakorlatokig. Magyar színháztörténetet minimálisan tartalmaz a dolgozat. Talán arra gondoltak, hogy műhelymunkáim, kutatásaim alapján néhány következtetést is levonok a szintézisteremtés igényén túl, amikkel lehet vitatkozni...

 

- A mai színművészet nívóját hogyan emeli, ha eredeti felfogású színészpedagógia munka lát könyv alakban napvilágot?

 

- Színészpedagógiai könyv tudomásom szerint régen jelent meg magyar szerző tollából, ebben a témakörben pedig különösen hiánypótló az általam ajánlott tematika és megközelítés. Az Egyetemen hét éven keresztül tartottam kurzusokat Maszkos Karakterizáció címmel, s szeretnék tanítani a jövőben is, azt hiszem, hogy szokásostól eltérő metódusommal termékenyítőleg hatok a növendékek kreatív fantáziájára, fizikai kifejezőkészségére, mely így a későbbi színházi munkájukban is megjelenik 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miként gazdagítja a magyar fiatalok világlátását, ha kíváncsiságuk egy egészséges szellemi provokáció határára a színháztörténet kulisszái mögé is fénycsóvát vet?

                       

- A kíváncsiság és a megfogalmazás vágya alapvető minden művészeti ágban, s bár én elsősorban olasz és francia színházi hatásokkal foglalkozom Maszkaland című könyvemben, a semleges maszkoktól, a karakterorrokon át a commedia dell' arte archetípusaiig, azt gondolom, hogy ez a magyar színházművészet számára is hasznos. És természetesen saját kultúránk és nyelvünk megőrzésében elsődleges szerepe van színházművészetünknek, melyet azt gondolom, hogy a 21. században sok kihívás érhet, ezért is különösen fontos a múlt ismerete, hogy a jövőben is jó, vagy legalábbis kevésbé rossz  döntéseket tudjunk hozni.

 

Ma már kockázatos a tények elhallgatása, torzítása 

A magyar sajtó napja alkalmából elismeréseket adtak át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában Budapesten. 

Komlósi Gábor, a MÚOSZ elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a szervezetnek már ebben az évben 45 új tagja van, egyre fiatalodik a MÚOSZ, már 4 százalék a 30 éven aluli tagok száma. Az elnöknek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

2016. március 31.

 

- Elnök Úr, hazánkban - és a földkerekségen is - a médiumok száma magas, a világháló fölpörgette új sajtótermékek létrejöttét, s ezeknek a változásokra való reagálását. Ez a lehetőség mennyire emeli a demokrácia színvonalát?

 

- A demokráciát nem lehet sem rőfben, sem sajtótermékek vagy akár weblapok számában mérni. Sőt, a mennyiség néha épp igénytelenségbe csap át. Nem az a baj, hogy boldog-boldogtalannak eszébe juthat hírt adni magáról. Ez még egészséges is lehet. A gond az, hogy ezt néha olyan színvonalon – mondjuk ki: igénytelenül – teszik, ami nemcsak az adott nézetnek, mozgalomnak, irányzatnak, szervezetnek, vagy tömörülésnek kínos, hanem az újságírást is lejáratja, olykor méltatlan a szakmánkra nézve.
Másfelől a hagyományos médiánál tágabban értett nyilvánosság, az internet gyorsan és olcsón elérhető kommunikációs csatornája fontos, demokratikus érték. Óriási kockázat a tényeket elhallgatni vagy torzítani akaró politikusok és újságírók számára.

 

- A média ma Magyarországon "nem közügy" - fogalmazott Ön. Tekinthetjük-e ezt jónak is? A média természetes módon végzi munkáját, tájékoztatja és értelmezésekkel segíti a társadalmat: az általa közvetített témák váltak fontossá, s csak kevéssé a közvetítő.

- Gizi néni portréfotóját nézve senkinek nem jut eszébe a fényképészt is megemlíteni. S ez így is van rendjén. De, ha a portréról nem a „drága Gizus” jut az ember eszébe, hanem egyből a fotós felmenőit kezdi emlegetni, akkor már gond van. Mert annyira homályos, torz vagy akár csak előnytelen a kép, hamis a beállítás, hogy sért, megtéveszt, befolyásol. Azzal a legkisebb baj sincs, ha az újságíró, a riporter, a szóvivő nem válik főszereplővé, hanem az általa képviselt ügyek kerülnek előtérbe. Csakhogy ma már nemcsak a médiáról mondhatjuk el, hogy politizálódott, hanem a politikáról is, hogy mediatizálódott. S olykor – nem is ritkán – csupán felhasználják a sajtót, kihasználják a médiamunkásokat. Nem feltétlenül azért torzítja valaki a képet, mert nem tudná a valós helyzetet is elénk tárni. Tudatosan szépít. Vagy épp befeketít. Vagy csak az egyik oldalról mutat be valamit. Ezért aztán, valljuk be: csökkent a média megbecsülése, erősen visszaesett a szakmánk elismertsége. S ezért mindannyian felelősök vagyunk. Hagytuk, hogy torzuljon a kép. S a politika sem tett sokat ez ellen. Nem mindig volt ellenére… Nem mindig tekintette közügynek a nyilvánosságot…

- Ön azt is megjegyezte: "fáj, hogy nem mindegyik újságíró-szövetséget" kérdezték meg, hogy kit jelöljenek "az elvben legrangosabb hazai médiakitüntetésre, a Táncsics-díjra". Noha az idén 120 éves MUOSZ nagy múltú, de mégis "csak" civil szervezet. Önmaga is ad át díjakat, és vannak más, nagy múltú civil újságíródíjak is. Ezek rangját nem központi testület, hanem a társadalom ítéli meg. Vélhető-e, hogy a demokrácia épp ebben az irányban fejlődik: az állam és a civil világ egymásra figyelve ugyan, de a szó legjobb értelmében: FÜGGETLENÜL alakítja a jövőt?

 

- A Táncsics-díj állami díj. Mindig is az volt. De korábban a hatalom minden esztendőben kikérte a szakmai szervezetek véleményét, a kitüntetésre javaslatot tevő bizottságba meghívták a MÚOSZ képviselőjét is. Ez a konszenzusra törekvő rendszer az elmúlt években kisiklott. Nem tartom helyesnek, ha az állami díjak elveszítik szakmai legitimációjukat. Ez a leértékelésükhöz vezet, ami senkinek nem lehet az érdeke, különösképpen méltatlan a korábbi díjazottakkal szemben. 

 

 

 

 

 

Magyar körkép németül

 

A közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét Georg Engel - Engel György németországi magyar újságíró, az Ungarn Panorama főszerkesztője. Születésnapján magyar állami üdvözlet-kifejezést is kapott Budapestről. Engel Györgynek, a visegrádi

Szent György Lovagrend tagjának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

A közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét Georg Engel - Engel György németországi magyar újságíró, az Ungarn Panorama főszerkesztője. Születésnapján magyar állami üdvözlet-kifejezést is kapott Budapestről. Engel Györgynek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 28.

 

- Főszerkesztő úr, miért fontos, hogy német nyelvterületen az emberek hiteles tájékoztatást is kapjanak Magyarországról?

 

- A német mindig világnyelv volt. Magyarország - ha valósághűen gondolkodunk – az egész földkerekségnek a múltban és a mai napig minden területen: a tudományban, a sportban, a művészetben rengeteg értéket alkotott, és világegyéniségeket szolgáltatott! Tehát a világ értelmes embereinek tudomására kell hozni ezt az igazságot. Eben nyújtanak segítséget online-újságjaink!

- Mi, itthon élő magyarok mit tehetünk azért, hogy a valaha kivándorolt magyarok, illetve ezek gyermekei, unokái szorosan kötődjenek hazánkhoz?

 

- Folyamatosan ápolni, fejleszteni kell a magyar nyelvet, gazdagítani, frissíteni, a kultúrát! Azért, hogy az óhazába látogató fiatalok fölemelő élményekhez jussanak. E tekintetben a biztató szavakért, a szervezésért és esetenként a konkrét támogatásokért köszönetet kell mondanom Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak és a magyar politikai élet számos más vezetőjének.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hazai fiataljaink hogyan ismerhetik meg azokat a művelődési, művészeti, tudományos értékeket, amelyeket a kivándorolt magyarok hoztak létre a Lajtán túl, illetve a tengerentúlon, s az emigráció hogyan ismerheti meg a távozásuk után idehaza létrejött művészeti kincseket?

 

- A turizmus fejlesztésével, az országjárással!  Jó példa a Szent György Lovagrend nyári egyetemeinek sora, melyeket az utóbbi években az államhatáron túl rendeznek: tavaly Burgenlandban, az idén a Partiumban adják tovább az értékes, különleges tudást. A Visegrádi palotajátékok – benne a lovagi tornák – hatalmas élményt nyújtanak a fiataloknak, és az idősebbeknek is. Sokat segíthetnek még a külföldön élő művészek festménytárlatai, zenei rendezvényei, a külföldön élő írók – mint jómagam – felolvasóestjei és könyvbemutatói. Ebben a civil szervezetek tehetnek sokat: a határon inneniek és túliak a baráti együttműködéssel, és a közös költségviseléssel.

 

 

Magyar-brit pikturák

 

A képzőművészetben hazánkat és Nyugat-Európát évtizedek választják el. A magyarországi festészet, szobrászat saját ízlésvilág mókuskerekében mozog, a Nyugat új dinamizmussal szalad előre - néha túl messzire... Hegedűs Tamásnak, Nagy-Britanniában élő képzőművésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 15.

 

- Művész úr, számosan úgy vélik: a figuratív ábrázolás eleve elmaradott. Mások úgy látják: a tehetség, illetve annak hiánya a döntő különbség. Az Ön művészetében figuratív és nonfiguratív alkotások egyaránt föllelhetők. Mit lát lényegesnek?

 

- Véleményem szerint az alkotás témája, annak üzenete a legfontosabb és ahogy a szólás tartja, a cél szentesíti az eszközt. Számomra a közvetítendő üzenet az, ami meghatározza a formát és mindent, ami a mű elkészítéséig vezet. A legtöbb művész adott korlátok között mozog, hogy stílusa jól felismerhető legyen, én azonban a technikától kezdve a megjelenítés módjáig mindent a témának rendelek alá. A minimalizmus korában természetesen kedvezőtlen megítélése lehet a figuratív ábrázolásnak, ám szerintem nagyon fontos, hogy a tradícionális értékeket is megőrizzük, hiszen minden kornak és művészeti stílusnak megvan a szépsége. Ezért sem tudok személy szerint egyetlen adott stílushoz elköteleződni, mivel hiszem, hogy különböző megjelenítési formákkal hangsúlyozható a mondanivaló.

 

- Egyes művészek lebecsülik a sznob műkedvelőket, mondván: nem jutnak el a mélységekhez. Mások nagyra értékelik a sznobokat, hiszen ők képviselik a vásárlóerő jelentős részét, emellett sznobnak lenni már egy elért szellemi színvonalat jelent. Ön hol helyezi el a sznobériát?

 

- Hiszem, hogy a sznob réteg nélkül nincs vásárlóképes kereslet a művészetre és egészséges mértékű sznobéria hiányában nehéz túljutni a felszínes rajongáson. Sajnos manapság a znobizmus pejoratív értelmet kapott a köznyelvben és talán okkal, hiszen amíg ténylegesen magasabb 

szellemi színvonalat kellene jelentenie, összemosódhat a pusztán divatkövető, mindenféle intellektuális hátteret nélkülöző magatartással. Egészséges mértékben sznobnak tartom magam, ha lehet egyáltalán különböző szintekről beszélni ezzel kapcsolatban, így engem nem zavar ez a bélyeg, ugyanakkor nem gondolom többnek magam, vagy a véleményemet egy átlagos műkedvelőénél. Úgy vélem, a sznob réteg lehet a reménye minden művésznek egy olyan korban, ahol a művészet is a tömegtermelés és sorozatgyártás trendje felé közelít.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy fiataljaink megismerjék a nyugat-európai, benne a szigetországi magyar művészet teljesítményeit?

 

- Azon túl, hogy egy újfajta perspektívát mutathat az otthoniaknak és az idegen kultúrába, valamint annak befolyásába engedhet bepillantást, nem fontosabb, mint a hazai művészek teljesítményének elismerése. Alapvetően elengedhetetlennek tartom, hogy a művészet, de legalább az alkotások szeretetét mindenkibe elültethessük és hiszem, hogy a művészetek minden ágának tisztelete és az arra való nevelés mind az érzelmi, mind pedig az értelmi intelligencia fejlesztésének eszköze függetlenül attól, honnan származik. Az idegenben elért eredmények ismerete igazolást adhat az otthon nevelkedő fiatalok számára, hogy a magyar értékek nemzetközileg is megállják helyüket és bátoríthatják, vagy büszkeséggel töltheti őket ennek tudata. Azt pedig csak remélni tudom külföldön alkotó művészként, hogy eredményeink és művészetünk inspirációt nyújthat otthoni testvéreinknek.

 

 

 

Tojai Írótábor: Forradalom a művészetekben

 

A ma nyíló 44. Tokaji írótábor évfordulós témát dolgoz fel: "2016-ban ünnepeljük a forradalom 60. évfordulóját. Ezúttal megvizsgáljuk, hogy 20. századi történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye mennyire és milyen formában épült bele művészeink alkotásaiba az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház és filmművészet, a tánc területén egyaránt" - írják beharangozójukban a tábor szervezői. Az egyik fölkért előadónak, Salamon Konrád történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 10.  

- Professzor úr, az Írószövetség a forradalom napjaiban rizikós szerepvállalásokba futott bele. Minthogy Ötvenhat ma is - nem történelem, hanem - napi politika, várható-e, hogy a Tokaji Írótábor is szenvedélyeket kelt?

- Sajnos napjainkban mindenből szenvedélyeket keltő ügyeket csinál a politika. Ez az úgynevezett tömegdemokrácia, régiesebben szólva csőcselékuralom lényegéből következik. Ugyanis a szavazatok megszerzése érdekében meg kell nyerni a legműveletlenebb rétegeket is, ez pedig másként nem megy, csak botrányokkal. Én, aki nem vagyok politikus, kimondhatom, hogy a választójogot egy műveltségi cenzushoz kellene kötni. Tehát csak az szavazhatna, aki minimum szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenrangú végzettséggel rendelkezik. A Tokaji Írótáborban viszont nem ilyen kérdésekről lesz szó, hanem az írók és művészek 1956-os tevékenységéről. Ennek ellenére itt is kialakulhat vita, például abban a kérdésben, hogy a forradalom idején létrejövő politikai erők egyértelművé tették: szó sem lehet a két világháború közti rendszer restaurálásáról.

 

- Nemcsak hatvanadik évfordulót ülünk október 23-án, hanem tizediket is. 2006-ban megint piros volt a vér a pesti utcán. Udvariasan hallgathatnak-e erről - a polgárverésről - a Bodrog és a Tisza találkozásánál, az egykori földvár alapzatmintájára fölépített gimnázium aulájában íróink?

- Valószínűnek tartom, hogy ez a kérdés is előkerül, annál is inkább, mert 1956 – Németh László szavaival – az „emelkedő nemzetet” jelentette, más szóval a „minőség forradalmát”. A magyarságot a kommunista diktatúra felett aratott győzelem egy pillanatra önmaga fölé emelte. Megszűnt a több évtizedes gyűlölködés és önmarcangolás. A közös siker a nemzetet megbékítette önmagával. Egyik napról a másikra megváltozott az emberek viselkedése. Élhető társadalommá váltunk, amelyben jó együtt lenni és élni. Ezt semmisítette meg a szovjet beavatkozás és a Kádár-féle kommunista ellenforradalom. Az „emelkedő nemzetből” egy meggyötört, megtört, szétzüllesztett társadalommá váltunk, amely még a kommunizmus 1989-es bukása után negyed századdal sem tudott igazán feltápászkodni. Ezért kerülhetett sor a forradalom ötvenedik évfordulójának szégyenletes eseményeire.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ha erre gondolunk, fontos-e arról is beszélni, hogy a forradalom nem október 23-án Pesten, hanem 16-án Szegeden indult, és nem november 4-én ért véget, hiszen a szovjet diplomáciának blamát okozott, hogy részben civilekből verbuvált csapataink harcban álltak még hetekkel később is?

- Természetesen nemcsak a 12 nap szabadságról kell szólni, de annak előzményeiről, valamint a hősies utóvédharcokról, és a szörnyű megtorlásról, azaz a harmadik vörösterrorról is. A Kun Béla- majd Rákosi-féle vörösterrorok után a Kádár-féle vörösterror állt kegyetlen bosszút 1956 miatt. Itt szeretném felhívni a figyelmet egy szerencsétlen szóhasználatra. Általánosan elterjedt, hogy az 1956 utáni nyílt diktatúrát felváltotta egy  úgynevezett puha diktatúra. Ez így pontatlan, a nyílt diktatúra után – amely mintegy 400 embert gyilkolt meg – egy álcázott diktatúra következett. S ez is az ellenforradalmak törvénye – akár fehér, akár vörös –, hogy miután sikerült megfélemlíteniük az egész országot, áttértek az általuk irányított konszolidációra, s az immár mukkanni sem merő társadalom közömbösen hajtotta végre mindazt, amit felülről megparancsoltak.

 

 

Verseny, össztermék, hazai gyártás

 

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb közlése szerint bruttó hazai termék (GDP) 2,6 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva az első negyedévi 0,9 százalékos emelkedés után. Az adat jelentősen felülmúlja az elemzők 2,1 százalékos várakozását. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője szerint a következő negyedévekben tovább élénkülhet a növekedés. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 13. 

- Vezető Elemző úr, Ön szerint az ipari termelés növekedése gyorsulhat a Magyarországon gyártott autómodellek frissítését követően. Igen ám, de Varga Mihály szakminiszter szerint az autógyártás jó, ám sérülékennyé, függővé teszi gazdaságunkat. Tényleges lehetőségünk nyílhat-e eme függőség enyhítésére?

- Az Audi és a Mercedes – egyébként örvendetes – kapacitásnövelései révén az autógyártás súlya középtávon mindenképpen növekedni fog, ezen beruházások és a majdani meginduló termelés jelentősen gyorsítani fogja a gazdasági növekedést a következő években. (Egyébként Szlovákiában az autógyártás súlya lényegesen nagyobb, és újabb óriásberuházások miatt ott is emelkedni fog az autógyártás súlya). Hosszútávon a globális autóeladások növekedése várható, ezért nem is kell feltétlenül aggódni emiatt. Viszont érdemes más ágazatokat - például az elektronikai cikkek, a gyógyszerek, a gépek gyártását - is a jelenleginél gyorsabb ütemben fejleszteni, de igazán annak van jelentősége, hogy egy adott iparágon belül a nagyobb hozzáadott értékű gyártás irányába mozduljon a szerkezet.

- Ön úgy látja, hogy a beruházások és az építőipar visszaesése fokozatosan mérséklődik a lakásépítések, az állami beruházások és az uniós források gyorsuló felhasználása okán. A hazai kis- és középvállalkozói szektornak lehet-e szerepe a beruházások felpörgetésében?

- A kkv-k beruházásait támogatják az EU fejlesztési forrásainak a kkv-k irányába való átcsoportosítása a 2014-2020-as ciklusban, illetve a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramjai is. Ez utóbbi már hozzájárult a kkv- hitelállomány csökkenésének megállításához is. A belső kereslet élénkülése szintén hozzájárulhat a kkv-k beruházási aktivitásának növeléséhez. Így összességében a kkv-k beruházásai is élénkülhetnek.

- Magyar fortély: világszínvonal – hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. Térfoglalásra késztetheti-e a hazai gyártást, hogy jövőre az idei alacsony bázis és a nagyobb beruházások hatására 3,3 százalékos lehet a növekedés, újabb autóipari beruházások jönnek, az EU-források lehívása pedig érdemben gyorsul? 

- A hazai gyártás túlnyomó részét a hazánkban megtelepült multik adják. Mivel azok a világpiacra termelnek, elsősorban a saját vállalati, ágazati és globális kilátások befolyásolják a gyártási volument. Ehhez ugyanakkor kapcsolódhatnak hazai vállalatok is, illetve hazánkban megtelepülő beszállítók. A lakásépítések és állami infrastrukturális beruházások kivitelezésébe szintén bekapcsolódhatnak a hazai vállalkozások.

 

Magyar sors: támolygás az idők sikátorán

 

A nemzetszolgálat egyik legnagyobb feladata és lehetősége az öt kontinensen élő földrajzilag, gazdaságilag, politikai, vallási és kulturális szempontokból megosztott (évszázadok óta megosztott) magyarság egyesítésének álma - írta elemzésében Szijártó István irodalomtörténész. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 17.

- Tanár úr, Ön a Magyarok Világszövetségének küzdelmeit taglalva úgy látja: „kanyargós és göröngyös volt az utunk – de a szándék nyílegyenes." Szabó Zoltánra hivatkozva jelzi, hogy a magyarságot az szolgálja legjobban, aki segíti egyesíteni. Mi lehet ennek az egyesítésnek a tartalma a nyelvi egység mellett? 

- Már a nyelvi egység sem természetes – sok példát hozhatunk erre –, bár kétségtelenül ez a meghatározó, a lehetséges közös nevező. A közösen átélt múlt, a történelem nagy tanulságai, a tudás: hogy Kárpát-medencei évezredünkben: Mohácsig az első félezer évben középhatalmi státusunk volt, majd a második félezer évben Babits szavaival " úgy támolygott a magyar az idők sikátorán, mint az átvezetett rab a fogház udvarán, börtönből börtönbe".  Szekfű Gyula ezért írhatta, hogy az első sikeres félezer évben jellemünk meghatározta a történelmünket, később a történelem határozta meg a jellemünket. (Igy maradhatott meg ma is némelyek fejében, hogy kicsinynek kell maradnunk.) A nemzeti kultúra egésze óriási összetartó erő, népdalaink, szokásaink, tudósaink teljesítménye, hallatlanul gazdag művészetünk, a kereszténység, imáink nemzetmegőrző szerepe, a sport, melyben a világ legeredményesebb nemzetei közé tartozunk. A közel félszázada sikertelen nemzeti futball válogatott EB-szereplésének szurkolói fogadtatása – a helyszinen és országszerte tapasztalt szeretet – bizonyítja, hogy milyen kevés kell a közös örömhöz... Nem csak – árvizek és vörös iszap okozta – katasztrófa teremthet nemzeti összefogást.

- A fagytól a virágzó gyümölcsfát kell óvni – hivatkozik Ön Janus Pannonius mecseki mandulafájára. E mostani fagyos időben mitől remélhetjük a valamikori dús termést?

- Elsősorban a jó akarattól. Megannyi "homo sincerusra" – jó akaratú emberre – van szükség. Hogy ne legyen hullámhosszunk a gyűlölködésre, irigységre. "Szükségben egység, kételkedésben szabadság, de mindenben szeretet." Mindnyájan tanultuk ezt gimnáziumban, miért nem akarunk emlékezni  Szent Ágoston szavaira?

Legnagyobb bajunk hogy nem tudunk bízni egymásban, nincs elfogadott értékrendünk. Tudjuk, hogy az Igazság szabaddá tesz - de nem gondoljuk tovább, hogy a Hazugság, gyűlölködés, irigység pedig rabbá tesz. "Rab vagy, mig szíved lázad, úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ..." Ki gondol ma József Attilára és ki Vörösmartyra, Petőfire, Adyra?  "Babits nincs benne a kánonban" – mondják jeles kortárs írók és ítészek. Én meg azt gondolom, hogy nem érdekel az a Kánon, melyben nincs benne Babits. A hit reneszánszát látom – egyre többen gondolják, hogy összefogással sok baj, nyomorúság enyhíthető. Kiváló kis közösségek ismerték fel, amit orvosaink is igazolnak, hogy még betegségeink többsége is lelki eredetű.  Anómiáink: társadalmi és egyéni értékrendünk zavarai, a modern ember rohanása, híréhsége, a félelem, hogy lemaradunk valamiről – párhuzamosan a reklámok butító erejével, a pártpolitika, újabban már az európai politika visszásságai – nem kedveznek az elmélyült felelős, értelmiségi magatartásnak.

Barátaimmal szeretnék én is a bizalom, a reménység hirdetője lenni, tudva, hogy Isten a legfontosabb értékeket közösségekre bízta. Családokra, eklézsiákra, nemzetekre.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miként ismerhetik föl fiataljaink ama bölcsességet, mely szerint egy ember, akinek hite van, mindig erősebb, mint kilencvenkilenc, akinek csak érdekei vannak?

 

- Stuart Mill felismerésének igazságát mi ismerjük Széchenyi életművéből, ismerjük Németh László, Hamvas Béla, Márai, Cs. Szabó László az igazán messze látó magyarok: az igazi "europoszok" életművéből.
A világot igazán az érdekli, amit mi magyarok tudunk adni. Például Balassi és Zrinyi nemzetféltését. Azt hogy "ne bántsd a magyart!", hozzátéve Csoóri szavait: "Magyar, Te se bántsd a magyart!", és millió csodáját tudománynak, művészetnek, lovas íjászatnak. 1982-ben Santiago de Compostelából küldte II.János Pál pápa az üzenetet, hogy "Fedezd fel, Európa, valódi értékeidet! Légy erős és azt, amit adtál más földrészeknek is, azt újra meg újra sokszorozd meg és vállald bátran a történetedet, a jótékony erejét annak, ami az európai eszmény." Látjuk, mit ér ma a hitetlenné tett Európa – de szegezzük makacsul szembe Tacitust: "Specta iuvenis! – Figyelj, ifjú! olyan időket élünk, amikor jó lelkünket megerősíteni állhatatos példákkal." Mi ismerünk példákat: Platónt, Arisztotelészt, Cicerót, a Názáreti Jézust, mi Közép-Európaiak rendelkezünk egy különleges tudással: ha nincs miért meghalni, nincs miért élni sem.

 

 

Etyeki aromamustra - bor, mámor, művészetek

 

Őszi Etyeki Piknik  - szeptember első hétvégéjén 10 órától borkóstolók, konyhaművészeti különlegességek, kézművesek kiállítása és vására, főzőverseny, pezsgőkészítés-bemutató, zenés színház, táncház, „Pohárral a kézben” – pincetúra, hangversenyek és számos izgalmas esemény várja a közönséget a borvárosban.  Rókusfalvy Pálnak, az Etyeki Piknik rendezvénysorozat, ötletgazdájának, főszervezőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 24.

- Rókusfalvy úr, miért fontos, hogy Tokaj, Villány és a Balaton mellett más borászati csúcsok is fölmagasodjanak, és a teljes Magyarország egységes és egy borvidékké emelkedjen?

- Nem az a cél, hogy egységes és egyetlen borvidék legyen Magyarországon, sőt az lenne a jó, ha meg tudnánk mutatni, hogy milyen kimeríthetetlen kincsekkel rendelkezünk és milyen sokszínűek vagyunk borászati, gasztronómiai és kulturális téren egyaránt. 

Az Ön által említett Tokaj, Villány és a Balaton mellett még számos települést sorolhatnánk föl a 22 borvidékről, ahol nagyszerű borokat készítenek és értékőrző, értékteremtő koncepcióban gondolkodnak az emberek. A magunk részéről elsősorban azt tartjuk feladatunknak, hogy az etyeki régió varázsát tárjuk a látogatók elé és hosszú távon gondolkodva fejlődjünk.

 

- Önök az államhatáron túli magyar borvidékekről is hívnak bortermelőket. Hogyan gazdagítja ez - a szellemi mellett - az ízélményt?

- Vendégborászainkat valóban a Kárpát Medence teljes területéről invitáljuk a Piknikekre, amelynek azt gondolom, a szellemi és összetartozás élményét nem kell túlmagyarázni. A boroknak még birtokon belül, dűlőnként is önálló, félreismerhetetlen karakterük tud lenni, ha a teljes Kárpát Medence kínálatát próbáljuk megismerni, az egy életre elegendő feladatot adhat a borszerető embernek. Mi próbáljuk ezt a hazánkban megtalálható sokszínűséget megmutatni a rendezvényeinken.  

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Önök az ünneplés keretében szerepeltetik a Bahorka Társulatot, a Cimbalibandet és a Meszecsinkát! Mi a művészeti hozama annak, hogy az ismertek mellett a most megismerendő arcokat is szerepeltetik az Őszi Etyeki Pikniken?

- A folk zenét kedvelők már biztosan hallottak a Bahorka Társulatról és a Meszecsinkáról is, a Cimbalibandet pedig szerintem a szélesebb közönség is jól ismerheti, de egyetlen etyeki rendezvényünkön sem volt cél a popularitás. E helyett eseményeink minden szegmensében, azok gasztronómiai, kulturális- és szórakoztató kínálatában egyaránt a minőségre törekszünk. Ki kell jönni szeptember 3-4-én az etyeki Gasztrosétányra és meghallgatni a zenészeket, megkóstolni a borokat, gasztronómiai különlegességeket vagy képezni magunkat a Piknik Borkollégiumon és személyesen megtapasztalni, hogy miről is szól az Etyeki Piknik! Meglátják, nem fognak csalódni.

 

 

A véleménypluralizmus az eleven demokrácia jele

A Demokratikus Koalíció korábbi elnökségi ülésén Kerék-Bárczy Szabolcs bejelentette, hogy lemond pártelnökségi tagságáról és kilép a DK-ból. A bejelentés után széles nyilvánosságot kapott az a politikai elemzés, amelyet a volt pártelnökségi tag megfogalmazott. Erre az írásra vonatkozólag is tett föl kérdéseket a politikusnak a Présház Hírportál.

2016. szeptember 7.

- Ön a nyilvánosságra került írásában paradigmaváltást siettetett, patthelyzetnek ítélve, hogy bár 2014-ben az összefogás bebizonyította, elégtelen a válság legyőzésére és a hídépítésre, ma lényegében ugyanazok a szereplők vannak porondon. Az "ugyanazok a szereplők" kifejezéssel arra utalt, hogy aki tíz évvel ezelőtt Balatonőszödön beismerte, hogy magas állami beosztásában félrevezette az állampolgárokat, esetleg húzódjon hátrébb? 

- Botladozó Krisztus-követőként meggyőződésem, hogy mások vélt vagy valós bűneivel nem igazolhatjuk a sajátunkat. Abban is bizonyos vagyok, éppen Jézus példájából merítve, hogy egyéni példamutatással kell törekednünk a jóra, és a felelősségünket elsősorban magunkban kell keresnünk és vállalnunk, mielőtt a másikra mutatunk.

Az idézett írásomat a lelkiismeretem és a felelősségérzetem diktálta. Óriási a baj Magyarországon, és a tíz évvel ezelőtti politikai események - minden máig érződő hatásuk ellenére - eltörpülnek ahhoz képest, amilyen kárt okoz a magát kereszténynek hazudó, bűnszövetkezetként működő Orbán-kormány. Minden Újszövetségben hívő, ahhoz hűen élni próbáló ember számára fontos kimondani, hogy a 2010-es választásokat hazugsággal megnyerő-elcsaló, a köz vagyonát sajátjaként kezelő, az emberi méltóság tiszteletéből gúnyt űző, Krisztust ezzel is látványosan 

megtagadó, hazánkat keleti önkényuralmak felé lökő és a legjobb zsidó-keresztény európai (nyugati) kultúrától és hagyományoktól eltávolító jelenlegi magyar kormány rövid távon erkölcsi és hosszabb távon anyagi pusztulást hoz nemzetünkre. Nem gyűlölheti egyetlen keresztény sem úgy az ellenfelét, hogy vakká válik a valósággal szemben. (Általában se gyűlöljünk senkit, legfeljebb a bűnt.) Mert a mi hitünk számára Jézus az iránymutató, nem pedig holmi pártpreferenciák. És azzal, ha kimondjuk, hogy a hatalom emberei farizeusok és hamis próféták, ezzel nem a politikai ellenfelet erősítjük, hanem a bennünk elő Krisztust.

- Ön fölvetette, hogy - immár - volt pártjában egy sor kérdés, amellyel stratégiai és szervezeti szinten foglalkoznak, korántsem a 2018-as győzelmet szolgálja, hanem azt, hogy egy-két tucatnyi vezetőjük képviselői helyhez jusson. Értékelhető-e ez úgy is, hogy politikai realitásérzékkel belátták: győzelemre most nem számíthatnak, ám ha sokan jutnak be a parlamentbe, ezzel nagyobb lesz az érdekérvényesítő képesség?

- Az előbbiek szellemében vallom, hogy a politikai pozíció csak annyiban érdekes, amennyiben szilárd értékeken alapul, és a közjó szolgálatának eszközévé válik. A társadalomban ma többségben vannak azok, akik válságosnak élik meg a saját mindennapjaikat, és ezért elsősorban a jelenlegi kormányt teszik felelőssé, szerintem joggal.

Ugyanakkor az emberek ma nem bíznak annyira a demokratikus ellenzékben, hogy kormányra juttassák. Nyitni kell azon, magukat konzervatívoknak, szabadelvű-konzervatívoknak és kereszténydemokratának vallók felé is, akik világosan látják, hogy nem képviseli őket a kormány, akik nem árkokban és szekértáborokban, hanem hidakban gondolkodnak, akik elutasítják a gyűlöletkeltés politikáját, akik hisznek a szabadságban és az erős társadalmi szolidaritásban. Le kell számolni azzal a hazugsággal, hogy a tisztességes emberek ellenségei egymásnak pusztán azért, mert ilyen vagy olyan politikai nézeteket vallanak; ha demokraták vagyunk, ha tisztelettel viseltetünk a másik iránt, akkor testvérekként élhetünk és köthetünk szövetséget. A normalitást, a szóértést kell újra meghonosítani, és akkor új többség, valódi nemzeti egység születhet 2018-ban, ahol Krisztus botladozó követői is lelki otthonra lelnek.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat 

jelmondata. Meríthet-e a mai nemzedék a korábbi magyar politikai kultúrából akkor, ha belátja: egy - terveivel szemben - ellenzékbe szorult párt vezetősége sem mondhat le a választáson - nem listán, hanem személyesen - megszerzett mandátumáról, hiszen ezzel választóit, közvetve magát a demokráciát hagyná cserben?

- Ismétlem: politikai pozíciót, hivatalt, magas titulust csak akkor szabad elfogadni, ha ezekkel az emberek sorsán javíthatunk. Küzdeni a változásért nagyon is értelmes és fontos feladat, sőt hazafias kötelesség, ezért kell indulni a választáson. Ám az országgyűlés a hetvenes évek kádári parlamentjéhez hasonlít, s az orbáni önkényuralom folytatása esetén 2018-tól még inkább ez lenne a helyzet, így ott helyet foglalni értelmetlen volna. Ha ezt előre kimondjuk, azzal nem hogy nem áruljuk el a szavazókat, hanem becsületesek maradunk. Vállaljunk komoly felelősséget egymás iránt, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a népképviselet újra azt jelenthesse Magyarországon, amiben a nemzetünket felemelő elődök hittek és amiért sokan küzdöttek a rendszerváltozáskor!

 

 

Az európai Balassi-folyamat erősségei

 

Elfogadta a kormány a Nemzeti Várprogramot, amelynek keretében országszerte 31 vár teljes vagy részleges felújítása történik meg a következő években - jelentette be L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára Budapesten. A politikus válaszolt a Présház.Eu kérdéseire.

 

- Több mint három évszázaddal az I. Lipót-i várromboló rendelet után hazánk újraemeli az egykor nemzetünket védő falakat. Remélhetjük-e, hogy ezek a hős helyek a jövő nemzedékeit szorosabban a hazához vonzzák?

 

- Nem kis feladat a jövő nemzedékeit a virtuális valóságból kicsalogatni, és megértetni velük, hogy nem ugyanaz valamit lájkolni, mint személyesen megnézni és megtapasztalni. Ehhez azonban olyan élményeket kell tudnunk nyújtani, amelyek anélkül is kimozdítják a fiatalokat a számítógépeik és okos

telefonjaik elől, hogy a szülők vagy a tanárok noszogatnák

 

- Öt év alatt 25 milliárd forintból 31 művelődési és természeti örökségi helyszín újulhat meg. Maga az újjáépítési folyamat is - a fél évtized - közösségi élményeket adhat-e a társadalomnak?

 

- Számtalan olyan műemlékünk van, amelynek már a felújítása is különleges élmény. Azt hiszem, sokan követték a Várkert Bazár megújítását, vagy említhetném a Gödöllői Kastély folyamatos felújítását, vagy éppen a Csókakői vár megmentését. Ezek évekig húzódtak, de már maga az is vonzerőt jelentett, visszatérésre ösztönzött, hogy mi készült el legutóbbi ott jártunk óta. Biztos vagyok abban, hogy a Nemzeti Várprogram várainak megmentése és felújítása is mindenesetben ilyen folyamat lesz. Nemcsak 

őket. Azt remélem, hogy a most elfogadott Nemzeti Várprogram végrehajtása révén néhány várunk nemcsak megmenekül a pusztulástól, néhányuk esetében nemcsak folytatódik az elkezdett rekonstrukció, hanem a mai fiatalok által felfedezendő vonzó turisztikai attrakciókká válnak. Mert a hazaszeretet érzésének az elmélyítéséhez az egyik út a hőseink emlékén, a történelmünkön keresztül vezet, ami leginkább a történelmi helyszíneken érinthet meg bennünket. És nem mindegy, hogy ezek a helyszínek milyen állapotban vannak.   a várak környékén élők, de a turisták is vissza fognak térni egy-egy helyszínre csak azért, hogy lássák, miként újulnak meg az értékeink.

 

- A szögligeti Szádvár, a kereki Fejérkő vára, a döbröntei Szarvaskő, a gyulakeszi Csobánc vára, és a többi magyar erősség mint művészeti rendezvények helyszíne magával ragadóbb sodrásúvá teheti-e az európai Balassi-folyamatot?

 

- A Nemzeti Várprogram kidolgozásánál fontos szempont volt, hogy a kiválasztott várakat ne csak megmentsük vagy felújítsuk, hanem a rekonstrukció végén olyan funkciókat is kapjanak, amelyek vonzóvá és fenntarthatóvá tehetik őket. Ebbe beletartozhat, hogy a Balassi-folyamathoz kapcsolódó programok méltó helyszínei legyenek ezek a várak.

 

 

Intézmények a nemzeti azonosság őrzézéhez

 

Zajlik a Kárpát-medencei Magyar Lelki Segítő Szolgálat hálózatépítése. Berekfürdőn konferencián Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta: a magyar emberek hányattatott lelkületű közösségben élnek, amit alátámasztanak a szegénységi mutatók is, ezért lelki megújulásra van szükség. Ebben hogyan segíthet a művelődés? Az államtitkárnak erről tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 22.

- Államtitkár Úr, a lelki megújítást elősegíthetné-e, ha a társadalomban tudatosítanánk: a magyarságban ősi a demokratikus hagyomány, a magyar kultúrában természetes a demokrácia igénye, nálunk soha nem kellett "bevezetni"?

 

- Alaptörvényünk szövege rögzíti, hogy: a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. A lelki megújulás egyik előfeltétele a segítő hivatású szakemberek határokon átívelő együttműködése, tervszerű és  

összehangolt tevékenysége. Nem feledkezhetünk meg a határokon túl élő magyarság alkalmazkodási terheinek fokozottabb megjelenéseiről, ezért van szükség Karpát-medencei szintű összefogásra.

 

- A berekfürdői konferenciára Erdélyből, a Felvidékről, a Délvidékről és Kárpátaljáról is érkeztek résztvevők. Lelkierőt adna-e a Kárpát-medence magyarságának a mentális megújulását segítő hálózatok létrehozásához, ha a nyolcezer lelkes burgenlandi magyarságot is beemelnénk a fontosként említett nemzetrészek közé?

- A megközelítőleg 10 000 fős burgenlandi magyarság fontos nemzetrésznek számít jelenleg is. Szervezeteit idén eddig mintegy 30 millió forinttal támogatta a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-n keresztül. Az őrvidéki magyaroknak, akárcsak az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyarságnak nagyon fontos a magyar kultúra, a magyar hagyományok, a magyar identitás megőrzése, ápolása. A magyar kormány együttműködésével ebben kíván segítséget nyújtani például a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, vagy az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, akik vallják a szórványban csakis lelki, szervezett közösségekben lehetséges a magyarság összefogása; tehát egyesületeken keresztül jelenül meg és él a magyarság.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - így hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Új erőforrást jelenthetne-e, ha a ma is őrzött néphagyomány mellett fényt bocsátanánk a nemesi kultúra, a katonai művészet kallódó értékeire is?

- A hagyomány az azonosságtudat felépítésében fontos szerepet tölt be. Azonban az identitás őrzése intézményi keretek között valósulhat meg a legjobban, ugyanúgy, mint a nemzeti kultúra fenntartása és átadása: templom, iskola, család, folklór-csoport, párt, média és egyebek. Ha ezek hiányoznak vagy elvesznek, az identitásőrzés nehezebb vagy egyszerűen lehetetlen lesz. Ilyenkor kaphat nagyobb szerepet a hagyományos kultúra egy vagy több eleme: a népviselet, az ételek, vagy a vallással összefüggő számos kulturális megnyilvánulás, különösen az ünnepek szokásrendje. 

Az elmúlt évtizedek totalitárius rendszerének elmúltával az emlékezet- és identitásépítés napjainkban nemcsak országos szinten folyik, hanem a helyi közösségek szintjén is, hiszen a szocializmus elsősorban ezeket verte szét. A létező szocializmus idején a népi kultúra az elgyökértelenedés elleni fellépés alternatív eszköze és forrása lett. Ma azt látjuk, hogy a globalizáció folyamatában egyre fontosabbá válik a helyi kultúra rögzítése és megőrzése. A cél most inkább a helyi közösségteremtés- és megőrzés, az érzelmi nevelés. A hagyományok iránti érdeklődés nagymértékben összefügg napjainkban azzal az igénnyel, amely szeretné megérteni a saját kultúráját. A közösségépítő erő növeléséhez a kultúra dalokban, táncokban, rítusokban, természetszemléletben megnyilvánuló értékek felhasználására van szükség.

 

 

 

 

 

Forrás előtt a dél-baranyai Ördögkatlan

 

A Villányi-hegység közepén eleven falvakban öt napon át  forr majd az Ördögkatlan fesztivál augusztus 2-6. között. Immár a kilencedik alkalommal telik meg a környék a szélrózsa minden irányából érkező emberekkel. Hozza őket a minőség igénye, a kíváncsiság. Színházi és táncelőadások, koncertek a könnyűzenétől a világzenén, népzenén át a komolyzenéig, azaz sokféle érték ad színt a szemlén. Bérczes László szervezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 8.

- Szervező Úr, miért fontos, hogy fesztiválok az ország több pontján elevenítsék a honi művelődési életet, hagyománnyá is nemesbedve?

 

- Az, hogy a minőségi kultúra mindenhová eljusson, magától értetődő. Mégis sokat kell érte tenni, mert egy vízfejű országban élünk, és sokan hihetik azt, hogy csak az számít, ami Budapesten történik. Ebből az elmúlt száz évben kialakult felfogásból következik az úgynevezett „vidék” kisebbségi érzése, önbecsülésének eltűnése. Nekünk, akik Dél-Baranyában szervezzük a magunk fesztiválját, az Ördögkatlant, kettős célunk van: mindenfelől összegyűjtjük a magyar kultúra legjobb produktumait, miközben minél több helyben született és most születő értékre hívjuk fel a figyelmet. Önmagát emeli fel a nagyharsányi, kisharsányi, beremendi, villánykövesdi lakos, amikor kultúrházába vagy éppen portájára világhírű alkotókat fogad be Udvaros Dorottyától Ránki Dezsőig, Törőcsik Maritól Korniss Péterig. Ugyanakkor büszkévé teheti az a tény is, hogy egyre több produkció születik itt és most. Néhány példa a 2016-os tervekből: a Forte Társulat Bartók Concertójára készít táncszínházi előadást, amelynek világpremierje Beremenden lesz; a k2 színházi csoport villánykövesdi  történetekből a helyszínen készít színházi előadást; a Faluturisták évről évre másik falut mutatnak be mulatságos performansz keretében; Nagyharsány épületeinek falain gyűlnek a híres képzőművészek ott készülő freskói…

 

- Az Ördögszekér felveri kézműves táborát Nagyharsányban, hogy válogatott portékáival, vásári hangulatával tovább színesítse az összművészeti katlanos palettát. Hogyan érik el, hogy bóvlik helyett való értékeket kínáljon a vásár?

 

- Egy közösségi esemény legfőbb alapja a bizalom. Bízunk az Ördögszekér szervezőiben, ők válogatnak, és ebbe mi nem szólunk bele.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ördögkatlan hogyan nyitja rá a fiatalok szemét a magyar műveltség kincsesbányájára?


- Az Ördögkatlan kilencedik éve mutatja fel, milyen gazdag a magyar kultúra. Újra meg újra rácsodálkozunk, mennyi rejtett értéke van régi és mai alkotásainknak, legyen az képzőművészet, irodalom, jazz, komolyzene vagy éppen színház. Az Ördögkatlan leglényege az a személyesség, amelyben látogató és úgynevezett művész egyenrangúan és megszólíthatóan együtt tölti az idejét. És ilyenkor az a fiatal, aki még nem volt színházban, felismerheti, hogy az róla is szól. Az, aki életében nem hallotta Mozart zenéjét, rájöhet, az is kortárs zene, ha őt szólítjuk meg, ha egyenrangú társnak tekintjük, és nem az úgynevezett magas kultúra elefánttornyából őt lenézve szólunk hozzá. Így sikerülhet a magyar kultúrtörténet megszakadt láncát újra összeforrasztani, és a fiatalokat abba bekapcsolni.

 

 

 

Füzéri vár: Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

 

Megújult Füzér vára, a történelmi Zemplén vármegye nevezetessége pünkösdkor is megnyitja kapuit a látogatók előtt. Felépült az Alsóvár, megerősödött a Felsővár Várkápolnája, Palotaszárnya és az Alsóbástyája. A Füzéri Várgondnokság Élő vár Zemplénben című elképzelését több mint 1,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesítették. Farkas Imre Andornak, a Füzéri Várgondnokság rendezvényszervezőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 15.

 

- Rendezvényszervező úr, a fejlesztés célja az volt, hogy a zempléni térség egyik legnagyobb vendégforgalmi látványossága még inkább – és pünkösdkor is - az országjárás középpontjába kerüljön. Füzér tíz évvel ezelőtt is gyönyörű látvány, vonzó kirándulóhely volt. Mi az, amit ehhez a másfél milliárdos fejlesztés hozzátett?

 

- 1910-ben már a füzéri erdőgondnok, Wittich Béla kérte, mentsék meg az erődítményt a végső pusztulástól. A Károlyi család tett állagmegóvási munkálatokat, majd 1977-ben elkezdődtek a helyreállítási munkák. Ebből látszik, hogy évszázadokon át törekedtek a vár megmentésére, szerencsére mára ez valósággá vált. Az Élő Vár Zemplénben című fejlesztésünk ennek a hosszú folyamatnak a végeredménye, bár jelentős munkák vannak még hátra. Ezzel a fejlesztéssel, reméljük, olyan sorozat indul el, amely nem csak otthon- és munkahely-teremtés Füzéren és a környező településeken, hanem más várak is újjáéledhetnek hasonló támogatások eredményeképp.

- A meredek hegy tetején épített várban 1526-ban Perényi Péter koronaőr Szapolyai János koronázása után - ahelyett, hogy szokott helyére, a visegrádi várba vitte volna - Füzérre szállíttatta a Szent Koronát, és legalább egy évig ott rejtegette. A napjainkban felfénylő Szent Korona-kultusz kiteljesítéséért mit tesz, mi mindent tervez Füzér?

A Szent Korona az egyetemes magyarság jelképe, amely magában hordozza a múltat, a jelent, és a jövőt. Kevés olyan település van Magyarországon, ahol annak idején hosszabb időt töltött volna ez a jelkép. A vár számos termében, a tornyokon és a tetején a koronáról levett motívumok jelennek meg. Az emeleten nyílik egy kiállítás, amely méltó emléket állít annak az egy évnek, amíg itt rejtőzött a korona. A Szent György napi zártkörű ünnepségünkön a Magyar Királyi Koronaőrség jóvoltából jelen volt a Szent Korona hiteles másolata, és amikor bekerült a Tárházba, ahol őrizték, pont az a mondat hangzott el a háttérben a narrációban, hogy „a Szent Korona újra Füzéren.”

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Önök Várgondnoksága - jelképes várkapitánysága - hogyan vonzza a zempléni erősségbe a kortárs nemzeti zene, irodalom és képzőművészet csúcsteljesítményeit áldott szép pünkösdnek gyönyörű idején?

 

- Hagyományainkhoz híven a nevesebb rendezvényeinken és a mindennapokban mindig arra törekszünk, hogy korhű zene jelenjen  meg a vár falai között. Tárogatószóra nyitja meg kapuit Pünkösd vasárnap Füzér Vára, majd a Holló Ének Hungarica zenél az idelátogatóknak egész nap. A zenei anyagot - amely a helyiségekben és a filmeken is hallható – a Tinódi-lantos Csörsz Rumen István állította össze, aki a Musica Historica együttes vezetője is. A tetőtérben hamarosan Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas művész képei lesznek láthatóak, és a rekonstruált várban Dr. Várkonyi Gábor kurátor és Dr. Lukács Zsófia belsőépítész a 16-17. századból fennmaradt leltári feljegyzések alapján terveztek a századot megidéző, korhű belső berendezést és kiállítást.

Képek: fuzer.hu

 

 

 

Magyar emlékek Nápolyban és Firenzében

 

Az elmúlt hetekben Firenzében járt Prokopp Mária művészettörténész professzor. Az egyetemeink közötti Erasmus-szerződés keretében kutatott a Firenzei Levéltárban. Nápolyban pedig Magyarországi  Mária nápolyi királyné (1254-1323) nyomdokain vezette a Nápoly magyar emlékei című könyv olvasóiból alakult lelkes csoportot. Prokopp Máriának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 1.

 

- Professzor asszony, milyen magyar, eddig homályban maradt kincsek lelhetők a Firenzei Levéltárban?

- Az ELTE és a Firenzei Egyetem általam létesített Erasmus szerződése keretében idén április végén, május elején Firenzében voltam. Az egyetemi előadásaim mellett folytattam a Firenzei Levéltár hatalmas anyagában a kutatásaimat  Botticelli esztergomi működésére vonatkozóan. Erre csak közvetve találhatok utalást, mert az elmúlt 100 évben számos Botticelli-kutató fésülte át a levéltár anyagát. Magyar részről Balogh Jolán kutatta itt a legalaposabban Firenze és Magyarország reneszánszkori kapcsolatát, de azért nekem is maradt felfedezés. Az idén elsősorban a Mercanzia Kereskedő Céh jegyzőkönyveit néztem át, főképpen az 1468-1470 közötti évek anyagát,  mert Botticellit ennek a céhnek a vezetője, Tommaso Soderini a várost vezető Lorenzo Medici utasítására bízta meg két Erény-allegória megfestésével 1470 májusában, amikor öt év távollét után visszatért Firenzében. Ezt a megbízást, minden valószínűség szerint, az esztergomi Studiolo falképei nyomán kapta a művész. 

- Előbukkant-e izgalmas, fölfedezésnek beillő anyag?

- Rendkívül izgalmas volt olvasni a különböző kézírásokkal írt beszámolókat a céh életéről. S e feljegyzések ismeretében egészen másképpen léptem be a város főterén, a Palazzo Vecchionak nevezett Városháza mellett álló hatalmas Mercanzia-palotába. S bár ma már a belsőt átalakították, az Erény-allegóriák az Uffizi Képtárban vannak, míg Esztergomban az Erény-allegóriák az eredeti helyükön láthatók! Botticelli az adóbevallások szerint 1465 és 1470 között nincs Firenzében! S éppen 1465-ben nevezik ki Vitéz Jánost esztergomi érsekké, és két év múlva, 1467. június 20-án tartják Esztergomban a Mátyás-kori híres, négy egyetemi karral rendelkező Akademia Istropolitana ünnepélyes megnyitóját.

Az esztergomi Várpalota első emeletén, a 8 x 4 méteres dolgozószoba  falképei az egyetem programját mutatják be, amely Dante Isteni Színjátéka alapján, a Paradicsom vízióját jeleníti meg. Az Egyetem ugyanis az emberek boldogulását kívánja szolgálni az Erények uralmával, amelyeket a Bolygó-istenségek  világítanak meg.

- Ön nemrég vendégül látta a tanszéken, ugyancsak az Erasmus keretében, Sabine Frommel professzor asszonyt, a Sorbonne tanszékvezetőjét, az itáliai reneszánsz nagy tekintélyű kutatóját, aki az Ön esztergomi kutatásainak, Vitéz János esztergomi Studiolója eredményeinek lelkes támogatója. Az ő segítségével jelent meg az Ön  cikke Párizs jeles műemléki folyóiratában,a Monumentalban. Miért fontos, hogy Közép-Európa és Nyugat-Európa most jobban egymásra találjon, mint amennyire ez Vitéz János idejében sikerült? 

 

- Sabine Frommel professzor asszonnyl, a Sorbonne művészettörténeti doktori iskola vezetőjével, reneszánsz művészettörténeti igazgatójával igen szoros kapcsolatban van az ELTE BTK Művészettörténeti Intézete. Jelenleg is két doktoranduszunk végzi a posztgraduális tanulmányait az ELTÉ-n és Párizsban a Sorbonne-on. A professzor asszony már másodszor látogatott el hozzánk. Ő nagyon segíti a magyar kutatási eredmények megismertetését a nyugat-európai kollégákkal. Ezért is közöltette az én tanulmányomat Botticelli esztergomi falképeinek bemutatását a Monumental című neves francia műemléki folyóiratban.

 

 

 

 

A XXI. században a mozgókép a kultúravivő

 

A filmforgalmazást is támogatja az állam egy friss döntés szerint. A politikai oppozíció ezt úgy értelmezi, hogy egy működő piacra való állami beavatkozás történik, s ez a Magyar Nemzeti Filmalap eddigi működésének a bukását is jelenti. Puszt Tibor Balassi-emlékérmes filmrendezőnek, az erkölcsileg legrangosabb magyar filmelismerés, a Szkíta Aranyszarvas-díj társalapítójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 11.

- Mester, a Filmalap ötéves fennállása alatt körülbelül 22 milliárd forintot fordított filmek támogatására, ennek az összegnek a felét hat producer kapta meg, sőt Hutlassa Tamás, a filmalap vezérigazgatójának, Havas Ágnesnek a volt élettársa egymaga 4 milliárd forint támogatáshoz jutott. Ezek az adatok jeleznek-e vállalhatatlan aszimmetriát, sőt nepotizmust?

- Azt hiszem, nem Hutlassa Tamás kapta a legtöbbet, de véleményem szerint nem ez a fő kérdés. Létrehoztunk egy amerikai rendszert, olyan döntéshozási mechanizmussal, amelyben kódolva van az összefonódás. Ráadásul megkap minden jogot, és tulajdonává válik az film, amelyet a magyar állam finanszíroz. Úgy teszünk, mintha piac lenne, pedig ez egyszerűen úgy működik: az állam fizet, producer cég meg úgy tesz mintha ő finanszírozta volna filmet. Önmagában a 22 milliárd soknak tűnik, de felhasználás milyensége határozza meg hogy sok vagy kevés. Egyébként ha jól tudom, a kérdéses 4 milliárd fele egy most készülő film támogatása.

- Az alap eddig 65 film elkészítését támogatta, ebből négy film tudta "visszahozni" a ráfordított támogatási összegnek legalább az egyharmadát. Az alap filmjei tehát üzletileg megbuktak. Baj-e ez, vagy a filmiparban természetes dolog?

- A mozi az egész világon válságban van. Átalakulás előtt áll. Magyar moziforgalmazás külföldi kézen van, talán csak 20-30 moziterem, elsősorban kis városokban maradt magyar tulajdonú. A magyar filmek hamar kikerülnek a moziból, mert kell a hely az amerikai filmeknek. A vetítési időpontok is meghatározzák a nézőszámot, és a reklám mennyisége is, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani ma, hogy egy film megbukott. 

A kérdés mögött egy másik ellentmondásra szeretném felhívni figyelmet. Az elkészült  65 filmet hányszor vetítette a magyar televízió főműsor időben? Tudjuk, hogy a most forgó filmek miről szólnak, kik a főszereplők? Megteremtjük-e azt az információs hátteret, amelytől a néző várná és sajátjának érezné a készülő filmet. Pénzben nem lehet mérni a film sikerét, hiszen 33 millió nem hasonlítható össze 333 millióval, és mindkettő lehet egy játékfilm egyharmadnyi költsége. Reálisan ma magyar moziban százezer néző  már siker, és ez körülbelül 50 millió forint bevételt jelent. Az kérdés, hogy a filmiparban ez-e a természetes, azért rossz, mert Magyarországon nem lehet filmiparról beszélni és nem szabad filmiparban gondolkodni.  A mi   10 milliós piacunkon nem lehet üzleti alapon filmet gyártani.

A kérdés inkább az hogy hányszor és hol vetítik az elkészült filmet, és milyen lehetőséget nyújtunk az adófizetőnek, hogy láthassa az alkotást. Másik kérdés: megillet-e bármilyen bevétel a gyártó céget a forgalmazásból, amikor az állam pénzét  költötte. Igaz-e a mondás, hogy kispénz sikertelen film, nagypénz sikeres film? Ha ezt évet nézzük, két kis költségvetésű film lett sikeres: az egyik a Lovas íjász, a másik a Saul fia. A döntéshozóknak el kellene gondolkodni a Lovas íjász sikerén. Szóval van itt ezer ellentmondás, akkor, mikor a megváltozott világban már nem az kérdés, hogy olvastam egy könyvet, szerintem filmet kellene alkotni belőle, hanem az, hogy láttam egy filmet, azt hallottam könyvben is megvan, hol lehet megtalálni, elolvasnám.

- Meglepő, hogy a magyar történelem dicső időszakait bemutató filmek nem készültek a Filmalap támogatásával az elmúlt öt évben. Holott ezek a filmek a pártállam évtizedeiben "a" közönségsikert jelentették, 

nemcsak az állami filmgyártást, hanem magát a rendszert is valamennyire legitimálták. Indokolható-e a mai gyakorlat azzal, hogy a művészek önmegvalósítása fontosabb, mint az adófizetőkből, azaz a filmipar pénzelőiből álló közönség?

- Erre több válaszom is van. Az első: talán kevés alkotó hisz abban, hogy történelmi filmet kellene alkotni, és ezért gondolom, kevés ilyen  forgatókönyvet írnak. A második: mivel kurátorok nem mernek  dönteni, hogy egy adott esemény, történet vihart arat, vagy nem, ezért inkább kerülik az ilyen filmeket. Gondoljunk az elutasított Tóth Ilona-filmre. Ezért a történelmi film a Kincsem lett, meg a Saul fia. Korábban, amikor még volt történelmi filmalapítvány, öt-hat történész ült a kuratóriumban, hogy alapos döntést hozzanak. A harmadik: az említett időben volt egy Budapest Stúdió, Nemeskürty tanár úr vezetésével, aki fontosnak érezte, hogy megszülessenek azok a filmek, amelyekre máig emlékezünk. Itt, a végén arra a kérdésre, hogy megbukott-e a Filmalap, arra  nem lehet sem igennel, sem nemmel válaszolni. Az a rendszer, amely a Filmalap révén felépült, szerintem egy jó út. A döntési mechanizmus is jó lehet, de egy helyet legalább négy kell, hogy sokszínű döntéshozatal legyen, és mindegyik más stílust és gondolkodást hozhatna. Meg kell szüntetni  az ál-produceri rendszert, kellenek kivitelező cégek, amelyek a Filmalappal szerződnek gyártásra és forgalmazásra. Meg kell szabadulni a több évtizedes törésvonaltól, ami a televízió és mozifilm között repedt,  ma már mindenkinek mozi  van a szobájában. Ki kell építeni egy magyar forgalmazási láncot, egy klub mozirendszert, kocsmában, könyvtárban iskolában. Legalább 50 fikciós nagyfilmet, 10 animációs filmet és 350 dokumentum, kisjáték, népszerű tudományos filmet kellene gyártani évente. Akkor lesz magyar színész sztár, és akkor lenne ismertsége és hitele színészeknek, és ha az ő szavaiknak hitelük lesz, akkor hitelük lesz a költészetnek, a költőnek. A filmek miatt többen olvasnának, a regényeket. A XXI század kultúraközvetítője a mozgókép, ha Magyarországot akarunk, akkor mindent meg kell tenni, hogy a magyar kultúra mindennap megjelenjen mozgóképen. Egy biztos: nem lehet üzleti alapon a magyar tudatot, kultúrát szolgáló mozgóképrendszert működtetni.

Kép: dunatv.hu

 

 

 

Tokaj-Hegyalja is labdába rúgott az EB-n

 

Különleges borkóstolóval tisztelgett a magyar és az osztrák borműveltség előtt Bordeaux új bormúzeuma, a La Cité du Vin kedden, amikor a magyar válogatott Ausztria ellen lépett pályára a labdarúgó Európa-bajnokságon. A kóstolón a mádi Holdvölgy pincészet csúcsborai képviselik Magyarországot. Jójárt Gergőnek, a Holdvölgy kereskedelmi igazgatójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 14.

- Igazgató úr, a borairól világhírű délnyugat-franciaországi város futurisztikus stílusú, új bormúzeuma mind a négy, Bordeaux-ban rendezendő Eb-csoportmérkőzéshez szervezett a pályára lépő országok boraiból kóstolóestet. A borpalota pohárnoka által vezetett borízlelésnek a La Cité du Vin tízemeletes épületének egyik legnagyobb rendezvényterme, a Thomas Jefferson Auditorium ad helyet. Érzékelteti-e ez az esemény, hogy a futballnak igenis közvetlen gazdasági hatása is lehet, érdemes és fontos jó labdarúgó-válogatottat kialakítani, mert általa az egész ország profitál?

- Számunkra ez az esemény leginkább azt bizonyítja, hogy a magyar bor bármilyen nemzetközi rendezvényhez vagy versenyhez kapcsolódva sikerrel képviselheti Magyarországot. Legyen szó akár gasztronómiai vagy borversenyről, művelődési fesztiválról, vagy akár most a sokak által nagy figyelemmel övezett futball Európa-bajnokságról, a kiváló minőségű magyar borok bárhol megállják a helyüket, és hatékonyan hívják fel a világ figyelmét Magyarország értékeire. Büszkék vagyunk rá, hogy ez alkalommal a nemzetközi borvilág fellegvárában, a borkereskedelem és borkészítés legfontosabb központjában, Bordeaux-ban lesz lehetőségünk a Tokaji borvidéket és a magyar borkultúrát megismertetni az érdeklődőkkel. Arra számítunk, hogy a labdarúgó EB kapcsán még nagyobb figyelem kíséri majd ezt a különleges borkóstoló estet. Bízunk abban, hogy a Holdvölgy borok és a magyar fociválogatott egyaránt sikert aratnak majd  Bordeaux-ban!

- A Holdvölgy lesz az első magyar borászat, amely bemutatkozhat a François Hollande francia köztársasági elnök által május 31-én átadott, monumentális élményközpontban és bormúzeumban, amelyet különleges építészeti megoldásai miatt máris a borvilág – egyébként Bilbaóban álló – Guggenheim Múzeumaként emlegetnek. Levonhatjuk-e azt a tanulságot, hogy a Hegyalja megújulása lendületben van, immár nemcsak az 1990-es években indult nagy klasszikus borászatok, hanem az új nemzedékek is rivaldafénybe léptek?

- Hiszünk benne, hogy a borvidékünk jó úton jár. Mi kezdettől fogva a hagyományos szőlőművelés több évszázados előzményeire, szakértelemre és a legmodernebb borászati technológiára építve próbáljuk újraértelmezni a „Tokaji álmot”. Úgy gondolom, hogy egy újabb fontos lépést teszünk most, amely nemcsak minket visz közelebb, hanem valamennyi tokaji borászatot, a térség egészét is ahhoz, hogy boraink elfoglalják a nekik járó helyet a világ borpalettáján.

- A mai kóstolóra Önök két borral készülnek: az egyik a Holdvölgy 2007-es évjáratú, Eloquence nevű édes tokaji szamorodnija, a másik pedig a Vision nevű, 2013-as évjáratú száraz fehér birtokválogatása, amelyhez egyedi arányban házasítottak furmint, hárslevelű és kabar szőlőfajtákat, egy új tokaji száraz borkülönlegességet létrehozva. Mennyire mutat a jövőbe, hogy Tokaj most már a "száraz képességeit" is mind több alkalommal megmutatja?- Évről évre Tokaj-hegyalja mind több borászatában születnek kimagasló tételek száraz borban. A Holdvölgy egyik legkiválóbb tétele, a most Bordaeux-ban bemutatkozó Vision is száraz válogatásbor. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Tokaj a világ élvonalába a természetes édes borok készítésével került, és a termőhely, a klíma és az itteni szőlőfajták olyan édes borok készítésére adnak lehetőséget, amelyeknek szinte nincs is, vagy csak nagyon kevés  versenytársa van a világban. Fontos, hogy mindkét oldalt, vagyis a tokaji száraz és édes borokat egyaránt hitelesen tudjuk képviselni. A Holdvölgynél az a célunk, hogy minden évjáratban, valamennyi borfajtánkban elkészítsük a tőlünk megszokott stílusú, kimagasló minőségű száraz és édes borokat. Nem mennyiségi, hanem minőségi termelésre törekszünk, arra viszont évjárattól függetlenül, maximálisan kiaknázva a hagyományos tokaji szőlőfajtákban rejlő lehetőségeket, legyen szó akár száraz, akár édes borokról. A természet és a borászati szakmai tudás csodálatos eredménye, hogy ugyanazon szőlőfajtából készülhet egyformán csodálatos száraz vagy édes bor. Erre igyekszünk ma Bordeaux-ban is példát adni, a kóstolóra kiválasztott száraz fehér birtokválogatás borunkkal és az édes szamorodni tételünkkel, amelyek jól illusztrálják majd a Tokaji borvidékben rejlő, hatalmas lehetőségeket.

 

 

 

 

 

 

Magyar világmárkacég létrejöttének esélye

 

Megtanult leckék címmel rendeznek konferenciát Budapesten. Témája: a nekirugaszkodó vállalatok itthoni, őket segítő - vagy gátoló - környezete. A tanácskozáson gazdasági vezetők elemzik azt, hogy a nekirugaszkodó vállalkozások - divatos elnevezéssel: "startup cégek" - piacra lépésük legelején milyen együttműködésre számíthatnak a kormányzattól, a gazdasági érdekvédelemtől, a piaci szereplőktől. Kozmann György közgazdásznak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 24.

- Kozmann úr, a privatizációs elernyesztés óta gazdaságunk újraiparosítása gyakran rebesgetett cél. Ennek eléréséért elsősorban mely képességeikkel tehetnek valamit a nekirugaszkodó cégek?

 

- Azt gondolom, hogy sajnos Magyarország nagyon le van maradva a nemzetközi versenyképesség tekintetében. A mai fiatal feltörekvő nemzedéknek ( cégnek)  több gonddal is meg kell küzdenie.

1. Nagyon nehéz forrást szerezni az ötlet megvalósításához, és borzasztóan hosszúak a döntéshozatali mechanizmusok a külföldi gyakorlathoz képest. Sok esetben egy K+F pályázat eredmény kihirdetésére akár egy évet is kell várni, és csak ekkor indulhat a megvalósítás. Ez azt jelenti, hogy az ötlettől számított négy év múlva lesz termék a piacon, ez túl sok idő ahhoz, hogy a nemzetközi piac ne menjen el az ötlet mellett bármilyen kiváló is az.

2. Banki finanszírozás egy start up számára lényegében nincsen (vagy csak olyan feltételekkel - itt a fedezeti oldalra gondolok -, amelyeket egy átlag kezdő vállalkozó nem tud teljesíteni).

3. Angyal tőkét nehéz bevonni, mivel konkrétan a mi fejlesztési piacunkat (hordható egészségügyi technológiákat) nem ismerik, ezért félnek tőle, holott minden nemzetközi publikáció arról szól, hogy ez az iparág fejlődik leggyorsabban világ viszonylatban.

Tehát a kérdésre válaszolva, csak azok tudnak sikert elérni, akik agyongyötrik magukat, soha nem adják fel, mindenüket hajlandók kockára tenni a termékük, fejlesztésük érdekében (emberi kapcsolat, pénz, idő, idegzet). Mi ilyenek vagyunk, és nem is állunk meg, ameddig a fejlesztéseinkkel sikert nem érünk el, mert szentül hisszük, hogy bennük van a jövő, és ki kell bírni azt a pár évet, ameddig nem lesz referencia. Sajnos ilyen világ, a kutatás, a fejlesztés.

 4. Fell kell fogni, hogy a mai vállalat- és terméképítés már más, mint 20-30 éve volt. A világ változása gyors, és ha nem tudunk megfelelő finanszírozást megfelelő ütemben biztosítani, annak a cégnek, amely adott területen a világelitbe akar lépni, akkor a legjobb ötlet is el fog halni.

 

- A nekirugaszkodó vállalatok mit kezdeményezhetnek azért, hogy a hazai gazdaságot, a hazai ipart elsősorban a csúcstechnika képviselje a világpiacon? 

 

- Azt gondolom, hogy itt nagy jelentősége lenne az inkubátorházaknak (nekik kell annyira érteni a piacot, hogy el tudják dönteni, melyik odakerülő ötlet lehet világsiker a maga területén).

Lényegében külföldön az inkubátorház egy azonos területen dolgozó sorsközösség, ezt Magyarországon is nagyon jó lenne megvalósítani, hogy mint a sportban, itt is tudjunk egymásról és egymás sikeréért tudjunk harcolni. A kezdő vállalkozások megkapják azt a segítséget és tudást a hazánkban jelenlévő , de nemzetközi szinten dolgozó vállalatok vezetőitől, hogy lássák az utat, amelyen végig kell menniük azért, hogy mind cégstruktúrában, mind felépítésben, mind gondolkodásban versenyképesek legyünk a világban lévő versenytársainkkal. Meggyőződésem, hogy az ország gazdaságát a startupok tudják helyretenni hosszú távon, mivel azok tudnak nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is a legtöbb munkahelyet a legrövidebb idő alatt létrehozni, ha elkezdenek fejlődni. El kell fogadni azonban, hogy nálunk sem lesz mindegyik startup sikeres, de ha 10-20 százalék eléri a kívánt sikert, az már elég ahhoz, hogy jelentős változások mutatkozzanak a gazdaságban is. Ezért kormányzati és tőkebefektetői oldalon is muszáj pénzt fektetni a kezdő vállalkozásokba.

 

- Magyar fortély: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. Az állam és a nekirugaszkodó cégek hogyan működhetnek együtt azért, hogy két évtizeden belül erőteljes magyar márkacég legyen jelen a glóbuszon, valós versenytársaként a mai nagy neveknek?

 

- Először is létre kell hozni a kiszámítható (időben behatárolható és attól el nem térő) finanszírozási és döntéshozatalai mechanizmusokat.

2. Létre kell hozni olyan szakmai inkubátorházakat, amelyek ismerik az adott piacot, és szakmai tudásukkal képesek segíteni az inkubátorházban jelen lévő startup vállalkozásokat.

3. Hagyni kell dolgozni és bízni kell azon fiatalokban, akikben látható az eltökéltség és a tenni akarás a saját területükön, és meg kell nyitni számukra a lehetőséget, hogy részt vegyenek nemzetközi kiállításokon a saját területükön, hogy lássák merre megy a világ, milyen magas az a szint, amelyet minimálisan meg kell ugraniuk.

 

 

 

Gazdaságunk az informatika vonzerejében

 

A Magyar Innovációs Szövetség részvételével megalakult Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform első munkaülésére 2016. június 16-án került sor az MTA SZTAKI központi irodaépületében. A munkaülésen a MISZ képviseletében Frischmann Gábor, alelnök vett részt. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 1.

- Alelnök úr, a csaknem ötven bemutatkozó cég - a kisvállalkozástól a nemzetközi óriáscégig, velük egyetemekig és szakmai érdekképviseletekig - elegendő erejű szinergiát alkotnak-e ahhoz, hogy két évtized alatt a világpiacon megjelenjen és működjön egy magyar gyökerű multinacionális márkacég?

 

- Véleményem szerint ez a Platform még csak a kezdet. Annak a jelzése, hogy van már egy olyan hazai kör, melynek tagjai felismerték a már elkezdődött 4. ipari forradalom kihívásait és lehetőségeit, és e felismerésből fakadó felelősségük alapján úttörő, iránymutató szerepet vállalnak egy olyan folyamatban, amelynek még igazán csak bizonyos jelenségeit ismerjük, de a „végét” nem. Ez az úttörő szerepvállalás, ha megfelelő együttműködéssel, pozitív kormányzati hozzáállással párosul, olyan – ma még hagyományos iparágnak tekintett - területeken is hozhat áttörést, amelyre ma még nem is gondol az adott iparág képviselőinek 95 százaléka. Emellett ha a platform egyik céljaként megfogalmazott „hittérítő” tevékenységben elég hatékonyak leszünk, a „változásokat csak elszenvedő” többség jelentős része aktivizálódhat, és az adott szakterület professzionális ismerete a digitalizálás megfelelő „házasításával” nemzetközileg is komoly eredményeket érhet el. Talán nem járok messze a valóságtól, ha azt állítom, hogy erre messze nem kell 20 évet várni, hiszen több magyar sikeres innováció hódította már meg a világot, vagy áll ennek küszöbénél.

 

- Céljaik között szerepe például a nagy adattömeg-feldolgozás - BigData -, az internet of Things - IoT - technológiák, illetve a felhő alapú számítás - Cloud - hazai meggyökereztetése. Hogyan lehetséges e célok eléréséért az üzleti világ, a civil Magyarország és az állam együttműködése? 

 

- Ezek a technológiák – bár sokak számára még kicsit idegennek tűnnek – már jelen vannak hazánkban is. Fő alkalmazóik természetesen a technológiában élenjáró multinacionális vállalkozások, de felhasználásuk gyorsan terjed, nemcsak vállalkozói körben. A felhasználáson túl természetesen a különböző szegmenseknek különböző szerepek jutnak a technológiai fejlődéshez kapcsolódóan: természetes, hogy az üzleti világ stratégiai – például versenyelőny – és hatékonyság, üzleti eredmény alapon dönt az új technológiák bevezetéséről. Az állam szerepe egészen más: nem akadályozni az új technológiák alkalmazását, sőt, proaktívan, a szabályozási környezet megfelelő alakításával támogatni is az üzleti világ és a felhasználók számára fontos fejlesztéseket: például információbiztonság s a többi. A civil szervezetek – és ilyen a Magyar Innovációs Szövetség is – feladata elsősorban a már említett „hittérítés”, valamint a kormányzat figyelmének ráirányítása a szabályozási 

akadálymentesítés, vagy éppen a támogatási  rendszer alakításának fontosságára. Egy ilyen Platform komoly katalizátora lehet e három – eltérő feladatú, da hosszútávon hasonló érdekű – szereplő együttműködésének.  

 

- Magyar fortély: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. Mit tehet a hazai piac magyar árukkal történő elfoglalásért az uniós és hazai pályázati monitorozás, a networking és a partnerkeresés, benne a GINOP 2.1.4 voucher program? 

 

- Én egy kicsit átértelmezném a kérdést. A cél véleményem szerint a sikeres hazai vállalkozások körének folyamatos és jelentős növelése. Nem vitatom a „magyar fortély” meglétét és jelentőségét, de csak az innovációk sikeres végig vitele – beleértve a sikeres piaci megjelenést és a „termelői kapacitás növelésének” képességét is – eredményezhet sikeres, versenyképes vállalkozásokat. A pályázat monitorozás, networking, partnerkeresés, és a voucher program – és a hasonló programok – pontosan a kis- és középvállalkozások e kezdeti lépéseit támogatják, de például a networking /partnerkeresés akár a multik számára is értékes szolgáltatás lehet a legmegfelelőbb beszállítók megtalálásában. Azt se felejtsük el, hogy a versenyképes vállalkozások gyorsan ki is nőhetik a hazai piacot, így egyre inkább előtérbe kerül a nemzetközi versenyképesség is. Ehhez pedig újabb, már nemzetközi kapcsolatépítési támogatások és újabb pályázati támogatások (is) nyújthatnak segítséget.  

Kép: vialto.hu

 

 

Nyeregszemlére sorakozó! Díszmenet!

 

Ópusztaszer, Kunszállás és a Hortobágy után az idén Kiskunfélegyházán szervezik meg – júliusban – a Nyeregszemle és Nemzeti Lovaskultúra Ünnepet, amelyre már több mint háromszáz lovat jegyeztek – közölte Solymosi Bertold főszervező. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 8.

- Főszervező úr, a július 15. és 17. között a kiskunfélegyházi Parkerdőben zajló Nyeregszemlére már el is indult az első lovas a Székelyföldről, Kézdivásárhelyről. Miért fontos, hogy a Nyeregszemle a teljes Kárpát-medencét bekapcsolja a lovas ünneplésbe?

– A Nyeregszemle egy az összmagyarság lovaskultúráját megjelenítő családi rendezvény, ezért számunkra természetes, hogy az elszakított területekről és Nyugat- illetve Észak-Európából is érkezzenek hozzánk magyarok. Évente-kétévente rendszeres, hogy egy-egy kisebb lovascsapat nekiindul Erdélyből, rendszerint a székelyföldi 

térségből, és lábon teszi meg a rendezvény helyszínére az utat. Tegyük hozzá, ez nem mindenkinek sikerül, hiszen a csaknem 800-1000 kilométeres út sok viszontagsággal jár, és mentálisan sem bírja mindenki az ezzel járó terhelést. 

- Solymászszemle, vadászkutya-futtató, fogatverseny, íjlövés, csikósbajnokság, kirakodóvásár, gyerekedző lovas- és kézműves-foglalkozások, állatsimogatók is élményt kínálnak a közönségnek. Miért fontosak ezek az értékek a XXI. század magyar fiataljainak?

– Én nem tudom, hogy a mai kor fiataljainak fontosak-e! De nekem azok, s ezért építettük be ezeket az aktív élményszerzési lehetőségeket a programba. Mivel évek óta sikeresek, gondolom, hogy a látogatóink többségének ízlésvilága nem tér el különösebben a miénktől.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Nyeregszemlén a tanyavilágot idéző kistisztáson háziállatokkal találkozhatnak a gyerekek. A Kecskeméti Vadaskert munkatársai vadállat-simogatóval készülnek, de lesz solymászbemutató, Furioso fajtabemutató. Az estéket muzsikaszó és hajnalig tartó táncház zárja. A jövőben miként kapcsolják be az irodalmat, a verséneklést, hogyan működnek együtt a Balassi Kard Művészeti Alapítvánnyal?

– Már korábban is volt példa arra, hogy a Balassi Kard Művészeti Alapítvány segítségével egy kis stúdióbeszélgetést szervezzünk a közönség és a média előtt arról, hogy miként jelenik meg a ló és a lóval való kapcsolat a Kárpát-medencei, elsősorban magyar irodalomban. Jelenleg pedig egy igen nívós lovas tematikájú kortárs képzőművészeti kiállítás látható a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ aulájában, amely aula egyébként 100 éve még a személyszállító hintók és postakocsik fedett beállójaként üzemelt. A jövőben is szeretnénk hasonló összművészeti eseményeket szervezni, és ehhez szívesen vesszük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány segítségét.

Kép: lovasok.hu

 

 

Hajtűkanyar előtt a magyar buszpiac

 

Abban bíznak a magyar autóbuszgyártók, hogy a 3-as metró pótlására beállítandó 150 csuklós autóbusz hazai termék lesz – mondta a sajtónak Vincze-Pap Sándor. A Magyar Buszgyártók Szövetségének elnöke fenntartja azt az állítását, hogy 2010 és 2014 között a fővárosi közlekedési vállalat jóval kevesebb hazai gyártású buszt vett, mint amennyire módja lett volna. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 11. 

 

- Elnök úr, a hazai autóbuszgyártás az innovációt felpörgetve robog előre. Mi állhat a mögött, hogy a politika ezt a különleges értéket és előnyt nem veszi észre?

 

- Kormányzati szinten hosszú ideig nem ismerték fel ennek az ágazatnak a különleges képességét. Elhitték, mivel a közvetlen buszbeszerzésben érdekelt (!) döntéshozók elhitették velük, hogy nincs is magyar buszgyártás, mert az az Ikarus gyár csődjével 

megszűnt. A jelenleg működő két autóbuszgyár (Kravtex , Mabi--Bus) több mint másfél tucat európai minősítésű helyi, helyközi és távolsági buszok gyártására képes a hazai igényeket 90%-ban kitudná szolgálni, hiszen ezekre lettek kifejlesztve, műszakilag semmivel sem rosszabbak és olcsóbbak mint külföldi versenytársaik, mégsem ezeket veszik. Egy magyar busz 65-85%-ban magyar hozzáadott értéket tartalmaz, a költségvetésnek évente sok tíz milliárd forint megtakarítást jelentene ha ezeket vennék.

- A magyar villamos buszok a világ élvonalában haladnak. Városokban különleges előny lenne, ha környezettiszta magyar buszok szállítanák a polgárokat. Önök miért nem tájékoztatják erről a városvezetői testületeket?

- Remélem naiv kérdésnek szánta. Mindegyik busztípust hónapokig, némelyiket évekig szokták tesztelni az egyes városok, szolgáltatók, sok-sok sajtótájékoztatót is tartanak a gyártók, de ezek szerint sem sajtó, sem közvélemény szinten nem érik el az ingerküszöböt. Vagy legalábbis nem hatásosan. Nagyobb baj, hogy mire közbeszerzési pályázatra kerül sor, akkor valahogy olyan műszaki és pénzügyi feltételek, határidők  kerülnek a kiírásokba, hogy ha csak nüansznyival is, milyen az élet (?),de mégis lemaradnak a lehetőségről. Úgy látszik, az egyes adott beszerzés döntéshozóira a külföldi gyártók nagyobb érdekérvényesítő képességgel bírnak.

- Magyar fortély: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. A hazai buszgyártó ágazat hogyan tud gázfröccsöt adni a politika által is tervbe vett újraiparosításnak?

- Évente legalább félezer új magyar busz tudna megjelenni a magyar utakon, ami a nemzetgazdaságnak 100 milliárd forintnyi itthon tartott pénzt, háromezer új munkahelyet, sokszáz mérnöki és ezernyi szakmai, érdekes fejlesztési lehetőséget jelentene. A két végtermék kibocsájtón kívül mintegy 15-20 más vállalkozás biztos lábra állását is magával hozná és megnyílhatnának az exportpiacok is. És ne feledjük: egy 85%-ban magyar hozzáadott értéket jelentő száz köbméteres, százával megjelenő csuklós autóbusz szakmai és nemzeti büszkeségünket is növelné.

 

 

 

 

 

Megújul a balatoni konyhaművészet

 

A Balaton és a Velencei-tó legjobb éttermeit, lacikonyháit, fogadóit, borászatait gyűjti egybe a Balaton 2016 - 336 hely nem csak ínyenceknek című konyhaművészeti útikalauz. A kötet egyik szerzője Laky Zoltán újságíró. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 14.

- Szerkesztő úr, a most megjelent kötet hat térségre osztja fel a Balaton környékét; felmérték, mely helyek milyen típusú ételeket és borokat, milyen alapanyagokból, milyen áron és minőségben kínálnak. Ezáltal elősegítik-e, hogy a Magyar Tenger körüli vendégforgalom gazdái följebb lépjenek egy klasszissal: megújítsák, fejlesszék kínálatukat?

- Reményeink szerint igen. Amióta a Magyar Konyha magazin 2010 decemberében Vinkó József főszerkesztő vezetésével megújult, nem csak dokumentálni szeretnénk a magyar gasztronómia fejlődését, hanem ösztönözni is. Reméljük, hogy minden jó példa felvillantása más vendéglátókat, termelőket, séfeket is arra ösztönöz, hogy "lépjenek szintet", szakítsanak a megszokással, és helyezzék előtérbe a minőséget. Ezt a katalizátor-szerepet a balatoni gasztronómiai útikalauzunkkal is felvállaltuk.

- A zsebkönyv 2013 óta minden esztendőben frissült, az idén azonban ismét végigjárták az összes térség új és régi vendéglátóhelyeit egyaránt. Kitapintottak-e olyan folyamatot, amelynek egyes sodrára ráerősítve a nagy egész felgyorsulva haladhat előre?

- A Balatonon is azok a folyamatok játszódnak le, amelyek országszerte viszik előre a gasztronómia fejlődését. Ilyen az alapanyagokra irányuló kiemelt figyelem. Idén már találtunk olyan kisvendéglőst Balatonszéplakon, aki örömmel posztolja ki a Facebookra a frissen érkezett gombák fényképét, miközben ez korábban nem volt jellemző. Azok, akik Budapesten hozzászoktak az újhullámos street foodhoz, azok a nyaralás alatt sem szívesen mondanak le róla, így egyre több balatoni strandon már nemcsak a szokásos büfékben, hanem igényes strandbisztrókban is ebédelhetünk. Különösen szép látni, ahogy a bor- és az étkezési kultúra húzza fel egymást. A legjobb éttermek között nem egy pincészeté is ott van, elég például a Homola által nemrég nyitott Sáfránkertre gondolni.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy fiataljaink egy-egy térség konyhaművészetét is megízleljék, és ínyenc élményekkel is gazdagítsák tudáskincstárukat?

- A középkori monostorokban az ebédlőt a templom másaként építették meg, hogy így is kifejezzék a liturgikus és a tényleges étkezés közötti összefüggést – vagyis az étkezés nem pusztán egy fizikai szükséglet kielégítése, hanem magasabb rendű tevékenység. A nemzetek és régiók változatos étkezési kultúrája ugyanolyan identitáshordozó elem, mint a kultúra többi eleme, és ugyanúgy veszélyezteti az ipari mezőgazdaság, a gyorsétkezés és a plázagasztronómia, mint a globalizáció a világ kulturális sokszínűségét. Mi úgy gondoljuk, érdemes megőrizni - és továbbgondolni, gazdagítani - a sokszínűséget, és reméljük, sok fiatal is így van ezzel.

 

 

Vad és bor házasítása az ízek asztalán

 

Nemesnádudvaron tartották a Vadászok és Borászok II. Nemzetközi Vad-szakácsművészeti Találkozóját. Az eseményre ellátogató helybéliek és a környező településről érkezettek mellett a határon túlról is jöttek vendégek. A találkozón a meghívott vadásztársaságok által készített ételek és a helybéli borok kóstolása adott élményt a közönségnek.

Etsberger Józsefnek, a Nemesnádudvari Nimród Vadásztársaság elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. július 9.

- Elnök úr, ön két talentumot is kapott az Égiektől, nemcsak vadászként, hanem pincegazdaként is jól ismert a térségben. Miért fölemelő a vadászszenvedélyt borral házasítani?

 

- A vadászat legősibb indoka az élelemszerzés, az élet legelemibb feltételeinek egyike. Ezt az ősi mesterséget űzni saját területünkön, a csaknem 300 éves Nemesnádudvaron, ez az igazi kiváltság. A természet másik évezredes ajándéka a bor, amely kiváló minőségben terem nálunk. Az asztalra kerülő vadételek saját borral való fogyasztása, kínálása emberi kapcsolatok kialakulásának egy kiváló formája.

- Miért fontos, hogy a híres nemesnádudvari pinceszer ne csak a vadászokat és a borászokat hozza össze, hanem élményt adjon az államhatáron túlra szakadt, de a nemzethatáron nagyon is belül maradt nemzettársainknak, akiket többek közt Fekete Pál Székelyvécke polgármestere képviselt?

 

- A vadászat régen is a csoport csak néhány tagjának a feladata volt, ők látták el a többieket is hússal. Mi is ezt tesszük , a barátainkat, környezetünket látjuk el a kulináris ranglétra csúcsán lévő vadhúsból készült ételekkel. A vendéglátók a borászok, a vadászok, a megvendégeltek a rendezvény látogatói, akik idén közel kétezren jöttek el Nemesnádudvarra. Ezen paletta szélesítésében vannak segítségünkre a magyarországi és a határon túli barátaink, immár második éve.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A nemesnádudvari Vadászok és Borászok Nemzetközi Vadgasztronómiai Találkozója hogyan segíti elő, hogy fiataljaink kultúránk mélyebben rejlő kincseit is meglássák?

Nagyon nagy jelentőségű találkozó a mienk. A 750 pincéből álló pincefalu egyre több présháza valóságos helytörténeti múzeum, a hozzá tartozó történetekkel együtt. Ezekben a tulajdonosokkal való borozgatás mellett ismerjük meg az igazi, még sok esetben nem teljesen feltárt valóságot,a közelmúlt történelmét. Ennyi régió egyidejű történelemórája egy helyen fontos feltétele a megismerésnek, a feledés megakadályozásának. Mondanivalónk sok van, borunk-vadunk is elegendő, így jövőre is várunk mindenkit Nemesnádudvarra, 2017. június első szombatjára.

Kép: NAVA

 

 

Önkéntesekkel segít a Katolikus Karitász

 

Huszonöt éve, 1991. június 14-én jegyezte be a Fővárosi Bíróság egyházi jogi személyként a Katolikus Karitászt, a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetét. A segélyszervezet országos központjában, 16 egyházmegyei irodájában és 17 saját fenntartású szociális intézményében több mint 300 munkatárs dolgozik. Országszerte 802 csoportban 8950, a segélyakciók során pedig további több ezer önkéntes segíti a rászorulókat. Zagyva Richárd országos karitászigazgató-helyettesnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 30.

- Igazgató-helyettes úr, munkatársai és önkéntesei nyolc fő területen - idősek látogatása, házi gondozása; családok anyagi, természetbeni és lelki támogatása; munkanélküliek és hajléktalanok segítése; szenvedélybetegek gondozása; fogyatékkal élők gondozása; nemzetiségi problémák enyhítése; menekültek és bevándorlók segítése, gondozása; humanitárius katasztrófahelyzetben történő segítségnyújtás - végzik munkájukat. Segítenek-e az utcán gyermekbűnözők által kifosztott nyugdíjasoknak, és az "öregezés" névvel emlegetett bűncselekmények áldozatainak?

 

- Az idősek támogatása fontos feladat szervezetünk számára és az ország több pontján komplex otthoni idős-gondozási feladatokat végeznek önkénteseink. Külön ilyen céllal indított programunk nincs, azonban önkénteseink számos településen látogatják rendszeresen az egyedül élő idős, beteg személyeket, akiknek a ház körüli munkában, bevásárlásban és alapvető gondozási feladatokban segítenek, és akiknek ez a látogatás jelenti sokszor a társadalommal való kapcsolatot, akiknek fontos, hogy valaki felkeresi őket, beszélget velük. Ezen feladat során különböző problémák, nehézségek is felszínre kerülnek, amelyeket vagy közvetlenül az önkéntesek, vagy komolyabb probléma esetén a Karitász egyházmegyei vagy országos központjának bevonásával orvosolnak. Így több esetben kerül sor tárgyi adományok, élelmiszersegély és gyógyszertámogatások útján adott segítségre is. Ha bűncselekmény áldozatai lesznek idősek, a rendszeres látogatások során ez is kiderül, és akkor is igyekszünk segíteni a nélkülöző és lelkileg is megrendült idős embereknek, hogy a mindennapi megélhetés segítésén túl lelki feszültségükön is enyhítsünk.

Az ilyen jellegű programunkat azokon a településeken tudják az önkéntesek végezni, ahol a helyi karitász csoport működik és állandó önkéntes tagjai vannak, akik vállalják a rendszeres látogatást. Jelenleg Magyarországon több száz ilyen település van. Jó lenne, ha még többen csatlakoznának a Karitászhoz önkéntesként, hogy több településen is jelen lehessünk és a helyben adódó nehézségeken segíthessünk.

- A szervezet újraalakulásával egy időben bekapcsolódott a nemzetközi karitász hálózatba, és tagja lett a világ 166 országát összekapcsoló Caritas Internationalis szervezetnek. E kapcsolatrendszernek köszönhetően a magyarországi szervezet számos alkalommal indított segélyprogramot Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján a határon túli magyar rászorulókért. Ezek a segélyakciók hogyan erősítették meg a külhoni magyar fiatalok nemzeti azonosságát?

- Ezeknek a programoknak elsődleges célja a nehéz sorsú, adott esetben krízishelyzetbe kerülő vagy éppen természeti katasztrófát szenvedő külhoni magyarok – és a bajba jutott lakosság – támogatása. Úgy érezzük ez a segítség erős kapocs a magyarországi és külhoni magyarok között.

Számukra nagyon fontos, hogy az anyaországi magyarok felelősséget éreznek irántuk, és ezt sokszor ki is fejezik számunkra. Sok megindító pillanatot éltünk már át a Kárpátalján, amikor családok százait segítettük, vagy hozzájárultunk a magyar gyerekek ellátást végző karitász-feladatokhoz vagy éppen az erdélyi árvizeknél nyújtott segítség és összefogás során, de említhetem a vajdasági magyar iskolások támogatását és elérzékenyülő szüleiket is. Azt gondolom, hogy ez a felelősség, ez a Magyarországról érkező összefogás erősíti, „életben tartja” és megerősíti őket.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Karitász 2016-ban megalakulásának 85. évfordulóját is ünnepli, hiszen a Magyar Katolikus Egyház eredetileg 1931-ben alapította meg hivatalos segélyszervezetét, amelyet a szocialista államhatalom 1948-ban megszüntetett. Az Önök szervezete mit tesz azért, hogy a karitász történetét: benne a kommunista diktatúra károkozását minél több magyar fiatal megismerje?

 

- Öt évvel ezelőtt egy könyv került kiadásra a Karitász teljes történetéről Lángoló szeretet címmel, amelyben a kommunista államhatalom által megszüntetett Karitász küzdelméről, az elítélt Karitász vezetőkről, valamint az „illegalitás” évei alatt titokban működő egyházi karitatív tevékenységről is lehet olvasni. Emellett az idén a Karitász kettős jubileumi évében is több olyan eseményt szerveztünk, amely a Karitász történetét mutatja be. Ilyen például a veszprémi Szaléziánumban megnyitott kiállítás is, amely szeptember 8-ig látogatható, de ilyen program például az 1948-ban a svájci karitász segélyének kiosztását „valutaüzérkedésnek” minősítő, és a „hatalom elleni lázító viselkedése” miatt távollétében 10 év börtönre ítélt karitászigazgató, Mihalovics Zsigmond atya emléktáblájának avatása, amire szülőfalujában, Homokbödögén kerül sor. És ide tartozik még számos esemény, rendezvény megszervezése, amelyeken fontos téma a Karitász erőszakos megszüntetése és teljes ellehetetlenítése. Fontosnak tartjuk, hogy nyíltan beszéljünk erről a korszakról is.

 

 

 

Műhelyek vagy óriásplakátok hatnak a tömegre

A 2018-as választás azon fog múlni, „hogy minket, a mi koncepciónkat, a mi elveinket, gazdaságpolitikánkat, társadalompolitikai szemléletünket a társadalom mennyire fogja elfogadni. Ennek a gondolkodásnak minden egyetemi oktatónak a fejében ott kell lennie. A hallgatóknak rendelkezniük kell ezzel a tudással" - mondta a televízióban Lentner Csaba egyetemi tanár. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. június 29.

- Professzor úr, az Ön reményei szerint a gondolkodásmód formálásához könyvek kellenek. „Ez az elfogadottság nem plakátok szintjén fog menni, hanem szellemi, tudományos műhelyeknek a produktumait, illetve magát a gondolkodást, a közgondolkodást kell ahhoz megváltoztatni, de országos szinten." Valószínűleg Ön téved. Ahhoz, hogy az emberek elfogadják, elhiggyék, tudomásul vegyék és akarják ezt a fajta gazdaságpolitikai tevékenységet, nos ehhez nem könyvek, hanem tévéműsorok, világhálós felületek, és igenis: falragaszok kellenek. Szakkönyvekből nem fog a társadalom fejébe behatolni a korszerű tudás. Nem gondolja?

 

- A történelem igazolja, hogy azok birodalmak, rendszerek maradtak tartósak, amelyek mögött stabil társadalmi-gazdasági tudományos elméletek jöttek létre, vagyis a regnáló gyakorlatok tudományos magyarázatát is megadták. Tehát a jó gyakorlatok társadalmi legitimációjához szükséges a tudományos háttér. Ez az alapja a tömegkommunikációnak. És nem fordítva. Az emberek tudatosabban gondolkodnak. Azt gondolom, nem elég már egy-egy papír fecnire leírt választási ígéret, a választók egyre inkább utána is néznek, mélyebben is érdeklődnek a folyamatok iránt. Számos médiaszereplésem után kapom a kérdést, hogy amit elmondtam a tévében, hol olvashatnak erről bővebben. Ilyenkor tudok hivatkozni az „Egyensúly és Növekedés”, „Magyarország a változó világban”, „Bankmenedzsmenet-Bankszabályozás- Pénzügyi Fogyasztóvédelem”, „Közpénzügyek és Államháztartástan”, a „Devizahitelezés Nagy Kézikönyve”, vagy a „Adózási Pénzügytan és Államháztartási Gazdálkodás” című könyvkiadványainkra, amelyek a nem konvencionális eszközrendszerű, unortodox pénzügyi politikát mutatják be.

- Ön is úgy látja, vannak még „utóvédharcok a neoliberális értelmiség részéről”, s közülük néhányan a Magyar Tudományos Akadémiába „beszorulva” próbálják tartani magukat. Igen, a "liberalizmus vallás" térítőereje megfogyatkozott, de még mindig sok fiatalt tud szektáiba húzni. Ehhez külföldi pénzforrások buzognak, de a magyar adófizetőktől is pénzt kapnak "fesztiválokra". Legalább ezt az utóbbi csapot el lehetne-e zárni?

- A neoliberális piacgazdaság rendszerszinten megbukott. A 2007-es észak-amerikai válság nem csak másodlagos jelzálogpiaci válság, nem csak bankválság volt, hanem a piaci szereplő korlátlan autonómiáját hirdető struktúra kudarca. Igazolódott, hogy az állami ellenőrzés és szabályozás kiiktatása, az állami vagyon privatizálása, a piaci szereplők kontrolálatlan működésének lehetővé tétele egy idő után vállalati, banki, majd nemzetgazdasági, sőt világgazdasági recesszióhoz, de a jelenség valódi lényegét megragadva: anarchiához vezet.

A pénzpiacok globalizálódottsága okán ez a válság átterjedt Európára, az egész világra. Míg az 1929-33-as válság túltermelési válság volt, addig a 2007-től kibontakozó krízis túlhitelezési krízis. Mindegyik nagy világkudarc annak következménye, hogy az üzleti körök kiharcolták az állami koordináció háttérbe szorítását. Ésszerű állami gazdaságbefolyásolás nélkül márpedig nincs sikeres piacgazdaság, amit a történelemben ezt számos sikeres modell igazolja, mint például a II. Világháború után Konrad Adenauer-i, Ludwig Erhard-i német szociális piacgazdaság is. Azt gondolom, hogy a válság után szükség van arra, hogy az új típusú gazdaságpolitika oktatása markánsan megjelenjen a felsőoktatásban, de a közoktatásban is a pénzügyi gondolkodás, a pénzügyi tudatosság új értelmezést nyerjen. Ha lassan is, de a világ ebbe az irányba megy. Nyilván nem egyszerre érünk célt, és igaz, vannak még utóvédharcok a régi rend hívei részéről.  Ám a fejlődést nem lehet megakasztani.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ha történeteket hozunk a magyar megújulásból: akár a Károly Róbert-i pénzügyi reformokból, akár a Mátyás királyi reneszánszból, akár a XIX. század elején nekilendült reformkorból, nos, ezek a történelmi minták adnak-e bátorítást a mai nemzedékeknek?

 

- A magyar állam akkor volt sikeres, amikor önálló gazdaságpolitikát vitt. Amikor nem állt idegen elnyomás alatt. Magyarország visszafizette a Nemzetközi Valutalap (IMF), a Világbank és az Európai Központi Bank hiteleit. A közteherviselést kiterjesztette a nemzetközi vállalatokra és bankokra. Egyensúlyba került a költségvetés, növekedés tapasztalható mind nemzetgazdasági, mind családi-háztartási szinteken. A Magyar Nemzeti Bank új vezetősége pedig eszközeit a közjó szolgálatába állította. Beruházási hitelekkel, alacsony kamatokkal, és a közgazdasági gondolkodás fejlesztésével segíti a nemzetgazdasági és társadalmi célok megvalósítását. Ugyanúgy, mint Károly Róbert vagy Mátyás király idejében: Magyarország sikeres.

 

 

 

 

Jövendölés a napfényről és a viharról

 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 146 éves múltra tekint vissza, az egyik legrégebbi meteorológiai szervezet Európában. Átadták az intézmény Marczell György Főobszervatóriumának felújított földfelszíni automata mérőkertjét és az újonnan kialakított meteorológiai méréstechnikai tanösvényt, mely Dr. Ambrózy Pál nevét viseli. A kor kihívásai szükségessé tették az obszervatóriumban működő földfelszíni automata állomás felújítását, melynek munkálatai során felmerült az ötlet, hogy a meteorológiai méréstechnika múltját, jelenét és jövőjét bemutató tanösvény épüljön az OMSZ Főobszervatóriumában. A kertben létrehozott pár száz méteres tanösvény a meteorológiai műszerek gazdag világában kalauzolja el a látogatókat, bemutatva a tudomány történetének egyes korszakaiban használt, illetve a ma használatos legmodernebb meteorológiai műszereket. Horváth Gyulának, a Megfigyelési Főosztály vezetőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 25.

- Főosztályvezető úr, az OMSZ már 260 helyen üzemeltet magas színvonalon, a WMO előírásainak megfelelően meteorológiai megfigyelő állomásokat, melyek központja a Marczell György Főobszervatórium. Mennyire közelítettük meg a világ élvonalát?

 

- Az Országos Meteorológiai Szolgálat minőségirányítási rendszert üzemeltet, minden egyes érzékelő rendszeres kalibráláson esik át, mindemellett a hálózatban használt érzékelők a "profi" kategóriába tartoznak. Az  üzemeltetett mérőhálózat európai viszonylatban is magas színvonalat képvisel. Mind az állomások száma a terület arányában, mind a mérőérzékelők pontossága, stabilitása megfelel a Nemzetközi Meteorológiai Világszervezet (WMO) előírásainak. A Nyugat-Európában üzemeltetett hálózatokhoz képest elmaradásban nem vagyunk, mindössze lassabban tudunk reagálni a legújabb technikai megoldások megjelenésére. Összességében kijelenthető, hogy a meteorológiai méréstechnika minden területén – időjárási radarok, légkörfizikai mérések, földfelszíni automata állomások – európai színvonalú eszközöket, berendezéseket működtetünk európai színvonalon.

 

- A tanösvény a szervezet profizmusát is jelképezi, hisz Magyarországon az Országos Meteorológiai Szolgálat minden ágazat számára a leghitelesebb mérőhálózat. Gazdaságunk meteorológiai kiszolgálása, ennek színvonala jelent-e versenyelőnyt a térségben?

 

- Az időjárás kicsit olyan, mint a labdarúgás, mindenki ért hozzá. Ki kell azonban jelenteni, hogy a meteorológia, és ezen belül a meteorológiai méréstechnika egy komoly tudomány. Az időjárás mindennapjaink része a magánszemélyektől kezdődően a földművelésen át az ipari tevékenységig. A pontos, naprakész meteorológiai információ igény szerint segítheti a munkát a földeken, tervezni a gyártást, biztonságban tudni értékeinket. Nem elegendő természetesen a pontos adatsorok birtoklása, azok megfelelő értelmezése, felhasználása ugyan olyan fontos dolog. 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat törekszik arra, hogy nem csak adatok átadásával, hanem azok értelmezésével is segítse a felhasználókat. A Főobszervatórium, a tanösvény valóban egy kirakat a teljes mérőhálózatra vonatkozóan, mutatni próbálja azt a tényt, hogy a teljes országos mérőrendszer profi módon működik. Sajnos manapság nem egyértelmű, hogy komoly gazdasági hatással járó döntéseket kizárólag magas színvonalú adatsorok felhasználásával lehet meghozni. A Meteorológiai Világszervezet kutatásai szerint minden meteorológiába fektetett összeg hatszorosan térül meg a későbbiekben, így bátran ki merem jelenteni, hogy a pontos légköri adatok használata középtávon megtérül, a gazdasági szereplők számára versenyelőnyt jelenthet.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mostani fejlesztéssel a már hagyományos intézménybeli séta új szegmenssel bővül, mely az érdeklődők számára izgalmas, érdekes, új információkat nyújthat a meteorológia világából. Elérhető-e, hogy fiataljaink a magyar meteorológiai szolgálatban kiérlelt kultúrára is büszkék legyenek?

- Reményeim szerint igen. Pontosan evégett alakítottuk ki a meteorológiai megfigyelés múltjába, jelenébe és jövőjébe is betekintést nyitó tanösvényt. Az eddigiekben a látogatók számára a bemutatott eszközök idegenek lehettek, tűnhettek nyers fémdaraboknak, amelyek értéke, haszna az Obszervatórium megtekintésekor nem volt egyértelmű. Mostanra a muzeális kertben a mérőeszközök megfoghatóak, a mérési eredmények leolvashatóak, az automata állomás esetében pedig az interaktív kijelzőn azonnal megtekinthetőek a mérési adatok, követhetőek az időjárás apró változásai, valamint betekintést nyerhetnek az országos hálózat mérési eredményeibe is. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 146 éves múltra tekint vissza, az egyik legrégebbi meteorológiai szervezet Európában. Az első szervezett európai meteorológiai mérőhálózatnak Buda állomás szerves része volt. Azóta a magyar meteorológusok méltán szereztek hírnevet külföldön is, sokan közülük a vezető európai meteorológiai központokban dolgoznak. Nagy múltú intézmény, amire Magyarország méltán lehet büszke.

Kép: nava.hu

 

Magyarországon a tökéletes bor lehet a cél

 

A 10. Borászok Borásza díjátadógálán borszakmai szempontból is jelentős bejelentéseket tettek a szervezők: elindították a Borászok Borásza ösztöndíjprogramot és megmutatták a Borász Csillagok megvalósítási terveit. A szőlész-borász alapképzésben részt vevő hallgatók részére indított Borászok Borásza Ösztöndíjprogram célja a jövő Borászok Borászának megtalálása, aki választott hivatása iránt elkötelezett, határozott jövőképpel rendelkezik és számára a „tökéletes bor” elkészítése mellett a közösség építése, ápolása egyaránt fontos. Prónay Bence kuratóriumi elnöknek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 13.

- Elnök úr, a Borászok Borásza-ösztöndíjat elnyerő fiatal egymillió forintot kap külföldi gyakorlathoz, hogy szüreti tapasztalatot szerezhessen valamely Borászok borászánál vagy a díj jelöltjeinél. Az Önök testületének miért fontos, hogy ezen az ágon is fölfusson a magyar szőlő és bor jövője?

 

- Ha ilyen „ágak” nincsenek, meggyőződésem, hogy a magyar szőlőnek és bornak sincs hosszú távú jövője. Azon túl, hogy évente egy diáknak nyitunk egy olyan keretet, amellyel gyakorlatilag a világ bármely pontjára el lehet jutni a szakmai gyakorlat megkezdéséhez, fontos az üzenet, és fontos a célközönség is. Fontos, hogy a következő borász nemzedékek értsék a világ megismerésével egybekötött tanulás szükségességét!

- A Belváros-Lipótvárosi Önkormányzattal együttműködésben folyamatban van az emlékmű-program elindítása, a Borászok Borásza Csillagok engedélyeztetése és megvalósítása. Impozáns környezetben, a Zrínyi utcában hamarosan megjelennek a Borászok borászainak emléket állító elegáns csillagok. Kik azok a művészek, akiket bevonnak ebbe a fejlesztésbe, s miért épp őket? 

- Igazi megtiszteltetés a számunkra, hogy a programban a Zrínyi utcát, a Szent István teret tervező, Bécsben és Budapesten dolgozó neves építésszel, Egyed Lászlóval és irodájával dolgozhatunk együtt. A kivitelezéshez is művészi színvonalon dolgozó társakat keresünk, vannak jelöltek, de itt még – remélem, érthető okokból - konkrét neveket nem tudok mondani.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat 

jelmondata. Testületük hogyan tervezi a bor és az irodalom házasítását?

 

- A most meghirdetett pályázat egyik célja, ahogy erre már utaltam, a világ megismerésével egybekötött tanulás. Legfontosabb része talán annak a felismerése – majd hazai hasznosítása –, hogy más országok hogyan építik be történetüket, hagyományaikat, kultúrájukat ezekbe az ikonikus termékekbe, mindezeken túl nem tartom kizártnak azt sem, hogy a jövőben a pályázati kiírásban konkrétan feladatként is megjelenjen a bor és irodalom kapcsolatának vizsgálata. Köszönöm az értékes felvetést!

 

 

Esztergomon magyar zászló...

 

Trianonban 96 éve a bizánci ravaszságú diplomácia és más sötét szándék okozott tetemes területvesztést Magyarországnak. A XVI. században vérrel, vassal hódították a könnyen kóborló török dandárok térségeinket. Ezt a kort idézi fel Az érsek vitéze címmel írt történelmi regényben Borz Tamás történész. A mű Esztergom 1543-as elestét mutatja be a szépírás eszközeivel. A kötet az idei könyvhéten jelenik meg. A Nemzeti összetartozás napja előtt a szerzőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 4.

- Borz úr, miért fontos XXI. század második évtizedének derekán előállni a XVI. század egyik tragikus fejleményének leírásával?

- Az ötlet, hogy megírom Esztergom 1543-as ostromának történetét egy alig ismert, de valóságos személy szemszögéből, még két éve született meg. Azért fogtam bele, mert Horváth Bertalan érseki vitéz bár nem volt hatalmas hadvezér vagy várkapitány, mégis kitartóan véghezvitte azt, amit egy ember megtehetett az adott helyzetben. Mikor elolvastam azt a kevés dolgot, amit tudunk róla, rögtön éreztem, hogy érdemes lenne elmesélni, mivel kellett megküzdenie egy átlagos magyar vitéznek és családjának, barátainak a török-kor legelején, mivel erőfeszítései és céljai szép példát adnak a mai embernek is. A regénynek ugyan számos "tanulsága" lehet, de mivel azt szeretném, ha mindenki maga gondolkodna el azon, hogy Neki személy szerint mit jelent a könyv, én csak egy gondolatot emelnék ki - azt is Az ember tragédiája záró szavaival: "Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!" Bár 1543-ban Esztergom elesett és a jövő sötétnek látszott, mégis folytatódott ez a küzdelem, továbbra is volt miért élni, volt miért felállni. A történelem az élet tanítómestere, és mint tudjuk, a magyar történelemben elég sok szomorú fejezet van. Mégis itt vagyunk ma, mert a régiek mindig megtalálták a fényt az alagút végén, még ha nem is mindig hamar. Erről ma is példát vehetnénk.
Mindemellett a regény megírásakor - mivel történész végzettségem van - nagyon ügyeltem arra, hogy a történet izgalmassága mellett minden részlet a lehető leghitelesebb is legyen. A céljaim között ugyanis az is szerepelt, hogy a Tisztelt Olvasó úgy ismerhesse meg Esztergom és rajta keresztül az ország török-kori történelmét, hogy közben észre se vegye, hogy éppen "tanul". A történelem megismerésének pedig - bármely korszakról legyen is szó - szerintem nem kell feltétlenül befejeződnie az iskola elhagyásával, bármikor érdemes folytatni.

- Esztergomot, a Magyar Siont ellenség foglalta el, idegenek szállták meg. Volt-e ennek Európa nyugati felére átgyűrűző lelki hatása?

- Tömeghisztéria tört ki, és ez nem túlzás. Mindenki tudta ugyanis, hogy Szulejmán szultán nagy álma nem más, mint Bécs elfoglalása. Esztergom - bár a bécsiek akkor még nem tudták, mennyire hősies - védői alig több, mint kétheti ostrom után kénytelenek voltak elfogadni a szultán - a biztos győzelmet jelentő helyzetében hihetetlen - szabad elvonulást engedő ajánlatát és átadták a várat. A védők tisztjeit ma úgy mondanánk, hogy koncepciós perbe fogták, mert a császárváros lakói azt hitték, Szulejmán szultán az esztergomi védők "gyávasága" és "árulása" miatt Bécsig meg sem áll. Később kiderült, hogy alaptalan volt az összes vád, mert bár Esztergom elesett, akkora veszteségeket okozott az ostromlóknak az európai, nemzetközi védősereg - ami annak ellenére védte oroszlán módjára a várost, hogy a spanyolok, németek és olaszok mellett magyarok szinte alig harcoltak benne -, hogy a törökök Esztergom után délre fordultak és így Bécs ismét megmenekült egy ostromtól.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata.  Fontos-e, hogy a magyar fiatalok fölfedezzék, mi bújhat meg amögött: miután Esztergomot az ellenség elfoglalta, a magyar kereszténység központja északabbra: előbb Érsekújvárra, majd - annak idegen megszállása miatt - Nagyszombatba költözött.  Eltelt majdnem két évszázad, ám a visszaköltözésig végig "Esztergomi" volt a szent territórium elnevezése; az 1990-es évek elején azonban minden kényszer nélkül Esztergom-budapestivé ereszkedett a név?  Nos fölfedezhetik-e ifjaink az Ön könyvéből, hogy mi rejtezhet e különösség mögött?

- A regény a török-korban játszódik, és emiatt természetesen Esztergom keresztény központisága és az esztergomi érsek szerepe kiemelten fontos, főleg abban a tekintetben, hogy a 16. században olyan, hogy ateista vagy "hitehagyott" szinte nem is létezett. Mivel maga Szent István alapította az egyházmegyét és tette meg az ország vallási vezetőjének a mindenkori esztergomi érseket, nyilván komoly rangja volt a címnek, amelyről nem könnyen mondtak le az érsekek a jogfolytonosság jegyében akkor sem, mikor a város török uralom alatt volt. Manapság valójában Budapest neve csak "felzárkózott" Esztergom mögé, az egyházmegye hivatalos neve ugyanis Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Budapest nevének felvétele egy bizonyos szemszögből nézve érthető, mivel Esztergom manapság nem versenyezhet Budapest fontosságával.
Azt viszont, hogy Esztergom Magyarország bölcsője, hogy itt született, itt keresztelkedett, itt koronázták meg, ideje nagy részében itt tartózkodott és itt is halt meg István király, sosem vehetik el Esztergomtól, mert ez megkérdőjelezhetetlen tény. Magyar nyelvű írásos emlék van arról, hogy több mint 400 évvel ezelőtt a török-korban ugyanezekkel a szavakkal emlegették ezt a várost a magyar vitézek - köztük az akkor hősi halált halt Balassi Bálinttal - 1594-ben, mikor a várat először próbálták visszafoglalni a töröktől. De nem csak István királyt kell megemlítenünk. Ma is látható várának alapjait és a messze földön híres Várkápolnáját például III. Béla király építtette, de a reneszánsz érsekeink, mint Bakócz Tamás és Vitéz János is olyan kulturális fellegvárat emeltek Esztergomban, ami európai mércével nézve, nemzetközi szinten is jelentős volt.
Ez a város szimbólum, és ha emlékezünk a több mint ezer éves történelmére, hogy mit adott és mit jelentett ez a város századokon át egész Magyarországnak, akkor talán már nem is olyan lényeges, hogy Budapest neve is bekerült Esztergom mögé az egyházmegye teljes nevébe. A lényeg, hogy éljen az öröksége, legyen ismert a hosszú, akár dicső, akár tragikus története. Remélem, hogy egy kicsit talán az én könyvem is hozzájárulhat ezekhez a célokhoz, valamint a Tisztelt Olvasók is továbbadják majd azt, amit erről a különleges városról megismernek.

 

Pezsgő a hegyaljai aranyvenyigék fürtjeiből

 

Jubileumot ül a neves tokaji  borász: a száraz borokat is a Hegyalja különlegességévé emelő pincészet gazdája.  Demeter Zoltán húszéves borászata a tokaji termőhelyek és borok újrafelfedezését tűzte ki célul. Ma már öt Tokaj-hegyaljai faluban, kilenc dűlőben összesen hét hektáron van szőlőültetvénye, három bortípusa a száraz borok, a Főborok és az Aszúborokon felül a pezsgőn keresztül is kutatja a vidéket. Demeter Zoltánnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 28.

 

- Bormester úr, a két évtizedes hegyaljai munka miben változtatta meg az Ön gondolkodását?

- Természetesen ez olyan hosszú időszak, amelynek az esetében nem csak változtatásról kell beszélnünk, hanem az alapok formálásáról. Az ismerkedés önmagammal mélyebb rétegekbe került. Ehhez nagy segítséget adott a szakmám és maga az alkotás megélése. Nagyon sajnáltam apámat, hogy olyan korban élt, amikor az ilyen jellegű önmegismerésnek, önmegvalósításnak nem volt meg a lehetősége. Még emlékszem a készségre amely benne volt. Ettől függetlenül egészséges, jó erkölcsű családot neveltek fel anyámmal. Az én lehetőségeim kiszélesedtek, de a próbatétel talán még nagyobb volt, mint az Övék, illetve beszélhetünk jelenidőben is, mivel a környezet a mai napig nem tudott azonosulni a megváltozott világgal. Az új nemzedék tovább örökíti elődjeinek gondolkodásmódját. 

Soha nem gondoltam volna, hogy a folytonosságnak az ilyen jellegét meg fogom tapasztalni. Ebben a közegben nem egyszerű dolog a tökéletesre törekedni. De legalább lehet. Ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak és Tokajnak. "You can't go beyond your culture" – írta Matt Kramer. Nem haladhatod meg saját kultúrád.

- A legnevesebb magyar pezsgővállalat külföldi kézbe privatizálása számos hazai borásznak kihívást üzent: serkenteni kell a magyar pezsgő-előállítást. Hogyan érzékeltetheti a társadalommal Hegyalja, hogy a pezsgő az elegancia itala: fölpezsdíti a nemes rendezvényeket, istenhoztaitalnak és jánosáldásnak is a legjobb? 

- A pezsgő az ünnepek és a hétköznapok itala is. Ha csak ünneplünk vele, úgy járunk, mint az Aszúval. Próbáljuk meg átélni a hétköznapok ünnepét, a létezés ünnepét. Erre kiváló társaság a pezsgő. Nagyon örülök, hogy egy egyszerűnek tűnő kormányzati hatásra a magyar pezsgőkultúra újraéledhet 2013-tól. Talán nem helyes az újraéledés szó használata, mert már olyan messzeségben van ennek a szakmai minőségnek a környezete, hogy csak szép szakmai történelmi emlékként lehet kezelni, talán helyesebb az elkezdődik szó használata. Megtisztelő, hogy részese lehetek ennek az újjászületésnek. Reménykedem, hogy egy évtizeden belül a pezsgő sikertörténetté alakul a magyar borászatban. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön húszéves pincészete miket tesz azért, hogy a magyar borműveltséget irodalommal, zenével is házasítsa, s így is élményeket nyújtson?

 

- Két éve létrehoztam egy alapítványt, mely több programja támogatja a kérdésben felvetetteket. Talán ezek közül a legmeghatározóbb, hogy létrehoztuk a Tokaji Borvidéki Emlékparkot, mely arra hivatott, hogy a borvidék félezer éves múltjából közénk hozza azokat a szereplőket, akik nagy befolyással voltak a tokaji bor világhírűvé tételében. Meg kell tudni állnunk, és egy pillanatra elgondolkozni azon, hogy milyen örökséget hagyományoztak ránk, illetve milyen felelősséggel ruháztak fel elődeink. Ha ezt nem tesszük, akkor csak sodródunk.

 

 

Somlón csúcsra emelkedhet a honi pezsgőgyártás

 

Somló a magyar pezsgő magaslatává emelkedett az utóbbi esztendőkben. A kilencvenes években elprivatizált nemzeti értéket, a magyar pezsgőt újraalkotják a honi borászok. A legígéretesebb kísérletek a legendás pannóniai hegy körül érlelődnek. Bogdán Józsefnek, a Nagysomlói Borvidék

Hegyközségi Tanácsa elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 22. 

 

- Elnök úr, a Somlón termő szőlőkből kipréselt must miért találtatott kiváltképp alkalmas pezsgőalapanyagnak? 

- A somlói talajadottság alapján a magas, elegáns savtartalom miatt már a Törley Pezsgőpincészet is vásárolt alapanyagot, majd a Hungarovin készítette a Somló pezsgőt, és 2010-ben újra gondolták a Kreinbacher birtoknál a pezsgő készítését. A furmint szőlő a meghatározó alapanyag. Egy magas minőséget, több fajtát határoztak meg palackerjesztéses technológiával. 2014. karácsonyára jelent meg a piacon ez a termék és sikert aratott ebben a minőségi kategóriában, piaci részesedése mára 25-30 százalékos. A saját alapanyag mellett a Kreinbacher birtok jelentős furmintfelvásárlást is végez, ami gazdasági előny a partnerek számára.

 

- Az Ön húszhektáros szőleje milyen egyedi értékeket alapoz meg a jövő tekintetében?

 

- A Bogdán Birtok pincészete a szőlőműveléssel foglalkozó elődeik óta az ötödik nemzedékkel van jelen a Somló-hegyen. Mi helybeliek, bennszülöttek vagyunk, Somlószőllősről származunk. A birtok jelenlegi nagyságrendjének a kiépítése a 80-as évek első felében kezdődött, amikor még nem volt kereslet a somlói szőlőterületekre. Mi jól ismertük a területet, fekvése alapján elérhető, minőségi potenciált és a legjobb szőlő területeket vásároltuk fel az évek során 121 korábbi tulajdonostól. A hegy dél-nyugati, nyugati, észak-keleti oldalán vannak a súlyponti területeink a Szent Ilona- és a Szent Márton-dűlőben. A területek korábban egyházi birtokok voltak, és a Somló legígéretesebb fekvéseiben foglalnak helyet. A fajtaösszetételünk a modern és klasszikus ötvözésű borászati technológia, és a három gyermekünk több éves, évtizedes szakmai munkája képezi egyedi értékünket. Nagyon fontosnak véljük még, hogy mindenről szakszerű hirdető munkával üzenjünk az érdeklődőknek.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Somlón egybetoborzódott-e már az az agytröszt, amely alkalmas a pezsgőt az elegancia jelképévé emelni?

 

- Ez a kérdéskör a szőlő, a bor szempontjából integrált formában jelen van a Somlón, hiszen az 1500 tulajdonosból 15 birtokolja az 560 hektáros teljes terület 45 százalékát, és európai színvonalú szőlészeti, borászati technikával rendelkezünk, amit egy, a 2015. év elején kezdett piac-szervező munkával szeretnénk a Hegyközség szervezésében közkinccsé tenni. Mindezt erősíti a pezsgőkészítő és a magas színvonalú pálinkafőző is. Ezen a szakterületen nagy tudást és tapasztalatot halmozott fel a Kreinbacher birtok, illetve a Somló Spirit Pálinkaház. 

 

 

 

Gyöngybagoly fészke a kőszegi várotonyban 

 

Gyöngybagoly megtelepedésére alkalmas költőláda került a kőszegi Jurisics vár északi tornyának ablakába. A fokozott természetvédelmi oltalom alatt álló gyöngybagoly az emberi településekhez kötődő bagolyfaj, a rejtett életű madár kedvelt költőhelyei közé tartoznak a templomtornyok és mezőgazdasági épületek elhagyott padlásai. Harsányi Krisztiánnak, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága osztályvezetőjének, a kőszegi természetvédelmi körzet terület-felügyelőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 17. 

 

Területfelügyelő úr, miért kincs Kőszeg térségének a gyöngybagoly?

 

​- A gyöngybagoly rejtett életmódja miatt nem könnyű megállapítani annak jelenlétét, ahogy a hazai állomány létszámában bekövetkező változásokat sem. Mindez a fokozott természetvédelmi oltalom alatt álló madár eredményes megóvását is megnehezíti. Jelenlegi ismereteink szerint sérülékeny, ritka fajról van szó, amely Kőszeghez legközelebb 70-80 kilométeres távolságban fészkel. 

Nagyszerű lenne, ha a kezdeményezésünk eredményeképpen néhány év múlva elmondhatnánk, hogy sikerült egy biztos zugot létrehozni ennek a gyönyörű és rendkívül hasznos kártevőirtónak.

​- A gyöngybagoly fészkelése a vártoronyban mennyire teszi még attraktívabbá a turisták számára az erődítményt?

 

​- Természetesen örülnénk neki, ha még többen látogatnának el a városba és a várba, de minket nem ilyen cél vezérelt. Sokkalta fontosabbnak véljük, hogy az erődítményt látogató évi több tízezer vendég - köztük rengeteg gyerek - értesüljön róla, hogy létezik ez a bagoly, régóta köztünk él, de egyre nagyobb bajban van és a megmaradásáért tenni helyes és példamutató dolog.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy a fiatalok a kultúraformáló természeti értékeket is megismerjék?

 

- Ezek a fiatalok egyszer majd döntéshozó felnőttek lesznek. Az, hogy majd egy adott helyzetben miként fognak határozni, figyelembe veszik-e a természeti értékek megőrzésének fontosságát, azon is múlik, hogy rendelkeznek-e a természethez kapcsolódó közvetlen élményekkel. Lényeges, hogy minél többen tisztában legyenek vele: mindannyiunk jól felfogott érdeke az élővilág sokszínűségének megőrzése.

Kép: macsekdesign.fw.hu

 

 

 

A hegyaljai hely szelleme

 

Hegyalján a nyár első hétvégéjén rendezik a Tokaji bornapokat. Az idénynyitó rendezvényen a bor- és a konyhaművészet kap főszerepet, kicsit másként, mint eddig. Nagyobb hangsúly jut a bornak és az egyedülálló igazi „tokaji” atmoszférának. Több lehetőség nyílik személyes találkozásokra a borászokkal, és több olyan programelem jelenik meg a rendezvényen, amely a honi borműveltség továbbfejlesztését célozza. Felcsigázzák a kíváncsiságot a Tokajt körülvevő festői környezet iránt is.  A Kulturális és Konferencia Központ igazgatójának, Kerekes Áronnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 11.

 

- Igazgató Úr, hogyan házasítják a bort irodalommal, zenével június 3-án, 4-én és 5-én a világhírű városban? 


- A június első hétvégéjén megrendezésre kerülő Tokaji Bornapok valóban ünnepi alkalomnak minősülnek a borkedvelők és a kultúrafogyasztók köreiben. Ennek igyekszünk mi is megfelelni, a ránk bízott értékeket, hagyományokat méltóképpen megóvni és átadni. Tokaj neve és a híres tokaji borok számtalan irodalmi műben fellelhetőek, ezekre büszkék vagyunk. Az elmúlt évekhez képest felfrissítettük a rendezvényt mind programok, mind pedig arculat terén. Ami az irodalom részét illeti. Egy eddig sehol nem látott estével készülünk június 4-én. A Slam poetry hazai legjobbjait kértük fel egy estére. Ezen az estén, kifejezetten erre az alkalomra született műveket fognak bemutatni. A művek témája a tokaji borok és tokaji borászok lesznek. Mindezt remek zenei kísérettel vonultatjuk majd fel. Ilyenre a világon még nem volt példa. Azért találtam ki, mert úgy gondoltam, hogy így egyszerre lesz jelen a színpadon az irodalom és a világhírű tokaji bor.  

A további zenei programokat említve a minőséget tartottuk a legfontosabb szempontnak. Így örömmel mondhatom, hogy a Carnegie Hall-t is megjárt Palya Bea vendégszerepel a Tokaji Bornapok nagy-színpadán ebben az évben.

 

- Miért találták fontosnak, hogy a borászok személyiségével is fölpezsdítsék a borkóstolások alkalmát? Azt gondolom, hogy Tokaj-hegyalja borászainak népszerűsítésében nekünk is részt kell vennünk. A legjobb borászainkra én úgy tekintek, mint a város nagykövetei. Azt látom, hogy a manapság nagyon fontos, hogy az emberek ne csupán a palackba zárt nedűvel találkozzanak, hanem személyes élményük legyen a bor készítőjével is. Idén ebben is óriásit előrelépés történik, hiszen a világszinten elismert Demeter Zoltán és a Tokaj Reneszánsz Egyesület tagjai hosszú idő után ismét képviseltetik magukat a rendezvényünkön. Demeter Zoltán, pincészetének 20 évéről tart majd egy kóstolóestet június 4-én, amely azt gondolom, hogy mindenképpen a kuriózum kategóriába sorolandó.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A fesztiválon hogyan irányítják rá a művelődési kincseket fölfedezni vágyók figyelmét az egykori földvár hagyományára, és az eme földvárban vicekapitányként szolgáló Balassi Ferenc emlékére?

 

- A földvár és Balassi Ferenc hagyományainak ápolását főként a Tokaji Múzeum végzi. A Balassi testvérek jelentős szerepet töltöttek be Hegyalja életében, elég ha csak arra gondolunk, hogy Balassi Bálint jelentős szőlőbirtokkal rendelkezett a térségben. Balassi Ferenc az idei eseményünkön nem jelenik meg önálló programmal, de korábban több alkalommal tartottunk emlékükre kulturális rendezvényeket.

 

 

Közép-európai nyelvstratégiák: fordulat előtt

 

Közép-Európai nyelvstratégiai fórumot rendez a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 14-én. A fórum célja, hogy a 20 éves magyar, 15 éves észt nyelvstratégia kapcsán gondolatokat cseréljenek a már eredményeket elért országok nyelvész képviselői. Balázs Géza professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 6.

 

- Professzor Úr, Észtországban rögzített és egyszer már meghosszabbított nyelvstratégia hat. Finnországban állami szinten foglalkoznak a nyelvstratégiával. Lengyelországban a lengyel nyelvet védő nyelvtörvényt fogadtak el. Mindhárom ország tagja az Európai Uniónak. Nálunk olyan sugallatok hatnak, amelyek szerint az anyanyelv védelme nem EU-konform. Hogyan kell védekeznünk e populista erőlködés ellen?

 

- Nincs egységes nyelvpolitika, mert nyelv, ország, terület, identitás viszonya sokféle alakzatban jelenhet meg. Van, ahol szükséges harcos nyelvvédelem, kidolgozott nyelvstratégia, van, ahol nem. Ám minden kultúrállam törődik a kultúrájával, nyelvével, annak jövőjével – s ha okosan teszi, akkor tudományosan megalapozott 

tervekkel teszi. 1996-ban vetettem fel a magyar nyelvstratégia szükségességét. Bár sok minden történt, de az általam, s a közösségem, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport által kidolgozott elképzelések, tervek, programok nem kaptak támogatást. E tekintetben Észtország, Finnország és Lengyelország is előttünk jár.

 

- A fórum tájékoztatást ad a magyar nyelv délvidéki, felvidéki, erdélyi helyzetéről, a burgenlandiról sajnos nem. Az ott őshonosként élő nyolcezer magyart miért rekesztik ki a figyelem fényköréből a nyelvvédők is? 

 

- Pusztán véletlen, hogy nincs néven nevezve a burgenlandi vagy a szlovéniai (csehországi s a többi) magyarság. De elhangzik majd olyan előadás, amelyben megdöbbentő számokat sorolunk fel a határon túli magyarság egyre gyorsuló fogyásáról, egyes vidékeken teljes eltűnéséről. A stratégia lényege, hogy jövőképet is vázol. Mi mondtuk ki először – a rendelkezésre álló statisztikák elemzése nyomán -, hogy a jelenlegi folyamatok 2060-ra a határon túli magyar nyelv felszámolódásához vezetnek. Minden tisztességes törekvés ellenére. Valószínűleg a módszereink nem a legjobbak.

 

- Ön  A magyar nyelvstratégia előző 20 és jövendő 20 éve címmel tart előadást. Hogyan lehet elérni, hogy a nyelvstratégiáért ne állami bürokraták ügyködjenek, miként lehet bevonni igazi civil erőket, köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítványt?

 

- Én Lőrincze Lajostól és Grétsy Lászlótól vettem át a kardot. Szó szerint, mert soha nem akartam nyelvművelő lenni (most sem akarok), de az 1990-es években úgy láttam, ha nem ragadom meg, akkor Magyarországon nem lesz többé nyelvművelés. Az elmúlt 20 évben a nyelvstratégia kidolgozásán túl a nyelvművelés megújítását és társadalmiasítását tűztem ki célul. Igyekeztem kapcsolatba lépni mindenkivel, civil egyesületekkel, más szakmák képviselőivel, mindenkivel, akinek fontos a magyar nyelv és kultúra jövője. Sok eredményt elértünk, például azt, ha ma körülnézünk, vannak intézmények, rendszeres rendezvények, nyelvhét, magyar nyelv napja, nyelvésztábor, kiadványok, honlapok, van érdeklődés. Egy dolog nem sikerült: az általunk szorgalmazott, kitalált intézmény egy furcsa, befelé forduló, kontraproduktív kormányhivatal lett. Pedig ez lett volna a legfontosabb: a civil nyelvművelés fölé állami védőernyőt vonni. De nem adjuk fel. A magyar nyelv kiművelésére Széchenyi által alapított Akadémia jelmondata is ez: Borúra derű!

 

 

A képszépségipar mutatja be a fővárost

 

A világhálón keltett feltűnést különleges fényképeivel Bódis Krisztián fotós. Többek közt a magyar fővárost állítja elénk annak egyedi szépségeivel: az elkapott pillanatokkal fedezzük fel igazán azt, amit minden nap látunk, tapasztalunk, s amelyről minden nap továbblépünk - anélkül, hogy az ott rejlő szépséget észrevennénk. Bódis Krisztiánnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. január 9.

 

- A XXI. században miért fontos, hogy egy-egy tehetségesen elkapott pillanattal a lényeg és a szépség meglátásához segítsük a friss - és a korosabb - nemzedékeket?

 

- Manapság az emberek folyamatosan rohannak, szinte elrohannak a sok szépség mellett, ami körülveszi őket. Legyen az materiális vagy érzelmi. Mindenki elvan a maga világában, a fiatalok bújják az okostelefonjukat, az idősebbek a problémáikkal vannak elfoglalva. Egy-egy jó fotó képes lehet arra, hogy kicsit kizökkentsen, felrázzon, hogy aztán saját szemünkkel is körbenézzünk.- A fényképek a múlt században a nyomtatott sajtóban és albumokban várták a közönséget. Ma a világháló óriási felületet nyit a fotóművészet számára. Állít-e ez új kihívást a fotósok elé?

 

- Az internet és a digitális fotózás hatásának van egy bizonyos kettőssége. A világhálónak és a közösségi oldalaknak köszönhetően soha nem látott mennyiségű fotó és ezzel együtt fotós termelődik. Emiatt óriási a verseny. Ugyanakkor ez a verseny egy mindenki számára nyitott terepen játszódik, a kevésbé tehetségesek általában lemorzsolódnak. Az analóg korszakban, ha valaki fotós akart lenni, akkor minden a kapcsolatokon múlott, ki kit ismer egy-egy szerkesztőségben. Manapság erre már nem feltétlen van szükség, kellő szorgalom mellett a tehetségek sokkal jobban ki tudnak tűnni.A képek óriási mennyisége viszont egyértelműen a minőség rovására megy, a képek pedig véleményformálóak, alakítják a közízlést. Fotósként fontos feladatnak tartom, hogy a fényképek segítségével a közönséget is tanítsuk meg jobban "látni".

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A fotózás - akár a fotóművészet, akár a riportfotózás - elősegítheti-e, hogy a friss nemzedékek érzékenyebben reagáljanak akár az építészeti, képzőművészeti értékekre, akár - rendezvényfotózás révén - az irodalom és a zene kincseire ma és a jövőben? 

- Természetesen én is lényeges küldetésnek tartom, hogy felhívjuk a figyelmet kultúránk értékeire. Erre a fotó az egyik legalkalmasabb közlési forma, hiszen rendkívül gyorsan, másodpercek alatt felfogjuk egy kép tartalmát és juttat minket információkhoz. Emiatt veszélyes is, hiszen egy rossz, unalmas fotó vagy képriport ugyanígy el is veheti a kedvünket egy amúgy izgalmas eseménytől. Az építészet és a képzőművészet alapvetően vizuális, megérinthető műfaj, a zenészeken és a közönségen keresztül pedig a zene is elég jól érzékeltethető, az irodalom megszerettetésére ugyanakkor a mozgóképet alkalmasabbnak gondolnám.

 

 

Nem jött arab nyár az arab tavaszra

 

Az „iszlamizmus” a feszültségforrás: az a politika, amely az iszlámot hatalmi célra próbálja felhasználni – derült ki Rostoványi Zsolt egyetemi rektor pazar előadásából a Külgazdasági és Külügyi Intézetben. A Bérc utcai központban július 7-én mutatták be Nagyné Rózsa Erzsébet könyvhétre megjelent kötetét: Az arab tavasz – A Közel-Kelet átalakítása című művet.

A 2010 decemberében Tuniéziában kezdődő, a térségben sok mindent felforgató folyamat látszólag váratlanul indult el. Két stabilnak látszó országot rombolt le a különös szervezkedés, Tunéziát és Egyiptomot. Zein el-Ábidin Ben Alinak és Mohamed Hoszni Mubaraknak menekülnie kellett, majd Jemenben is távozásra kényszerült Ali Abdullah Szaleh. Bahreinben többségi síita tüntetéseket vertek le kegyetlenül. A máig beláthatatlan következményekkel járó fejlemény Líbiában történt: megdöntötték Moammar Kaddáfi hatalmát, majd meg is ölték a politikust. Szíriában pedig négy éve úgynevezett „polgárháború” zajlik.

E történéseket 2011 tavasza óta „arab tavasznak” nevezi a média, az elnevezés egyik gyenge pontja azonban, hogy nem következett, és nincs is kilátásban arab nyár.

Mi több, kialakult a történelem talán legborzalmasabb szörnyszüleménye, az „iszlám állam”.

Noha az Európai Unió többször is megpróbált befolyást  gyakorolni a Mediterrán világban, a kísérletek – 1995-ben, 2003-ban, 2008-ban – hatástalannak bizonyultak.  Kontinensünkön a média nagy része képtelen értőn viszonyulni a közel-keleti, észak-afrikai térség folyamataihoz. Rögeszmésen a demokrácia exportját erőltetnék, annak ellenére, hogy itt, Európában – sőt az Európai Unióban – is többféle demokrácia vívódik, többféle demokrácia-felfogás verseng.

Óriási erők mozognak az iszlám térségben, ezek egyik kiváltója lehet az ifjú nemzedékek hirtelen megnövekedett aránya.  A modernizáció – benne az írástudás terjedése -, és az ősi hagyomány élni akarása egymás mellett fejt ki aktivitást. A mesterséges államok igazi nemzetállamokká fragmentálódnak, s fölemelkedőben van az új gazdasági elit, amely talán a konszolidációt hozhatja közelebb.

Maga a könyvismertetésről szóló rendezvény érzékeltette, hogy nemcsak az arab világban, hanem Budapesten is adódnak ellentmondások. A könyv másik – itt most névtelenségben hagyott, egyébként kiváló és érdemekben gazdag – értékelője nem a friss kötettel foglalkozott, hanem saját, három éve írt, akkor le nem adott jelentéséből olvasott fel – nagyrészt követhetetlen – részletet. A kötet szerzője pedig hangsúlyozottan csak „a régi barátokat” köszöntötte, akarva-akaratlanul kifejezve, hogy zavarják a téma iránt érdeklődő, a nyilvánosan meghirdetett rendezvényre érkezett – így a belterjességet megbontó – ismeretlenek.

Az Osiris Kiadó könyve annyiban szenzáció, hogy valószínűleg a földkerekségen első alkalommal adott ki az arab tavasszal foglalkozó összefoglaló művet.

 

 

 

Kimutatható-e a megtervezettség a migránsözönlésben?

A ma még beláthatatlan következményekkel járó tömeges embercsempészetről Földi László ezredesnek, a magyar hírszerzés volt műveleti igazgatójának tett föl kérdéseket 2005 júniusában a Présház Hírportál.

 

- Zajlik-e befolyásolási akció térségünkben a migránsözönlés ügyében? Elhallgatják, hogy a határátlépők törvényt sértenek, az illegális migrációt "bevándorlásnak" füllentik egyes médiumok.

 

- Nem zárható ki, hogy "bizonyos szervezettség" megnyilvánulhat a menekültáradat ilyetén formája mögött. Bár ma még inkább az a a döntő, hogy az Észak-Afrikába exportált demokratikus forradalmak - Arab Tavasz jelzővel illetett felfordulás - társadalmi feszültséget okozott ezen országokban. Ez pedig arra késztetett sokakat, hogy elhagyják a zűrzavarossá vált hazájukat. Az internet mindeközben olyan információt hordoz ezen térségekbe az európai életformáról, mely nyilvánvalóan vonzó, a szegénységben és kilátástalanságban élő emberek számára. Joggal hihetik ezen szerencsétlen sorsú emberek, hogy csak el kell jutniuk az Európai Unióba és életük rendeződik. 

Az hogy kapnak-e ehhez "biztatást" majd később derül ki. Például a magyar titkosszolgálatoknak, együttműködve az EU országainak többi titkosszolgálatával ezt is elemezniük kell. Fel kell deríteniük, hogy áll-e idegen hatalom érdeke ezen népvándorlás mögött. 

 

- Minthogy hazánkba többszörös számban érkeznek illegális migránsok, mint Romániába, Szlovákiába, Ausztriába vagy Horvátországba, feltételezhetjük-e, hogy megtervezettség áll a spontánnak feltüntetett folyamat mögött?

 

- A problémának több összetevője van. Egyrészt mi vagyunk az első lépcső Ausztria, Szlovákia felé. Másrészt  Románia és Horvátország kissé kiesik a klasszikus balkáni útvonalból, ami tipikusan inkább Koszovó, Szerbia, majd Magyarország. Ok továbbá az is, hogy a jelztett országok nem beszélnek, politikia pártjaik nem egymással vitatkoznak - mint Magyarországon -, ráadásul nem a médián keresztül, hanem cselekszenek. Szorosabb határzárat, közúti ellenőrzést vezettek be, és megpróbálják gyorsan kiszorítani a nem kívánt tömegeket. Ma még nem bizonyított, hogy Magyarországot valakik ily módon is próbálják gyengíteni, (ugyanakkor ezt nem is kellene megvárni), a magyar szolgálatoknak feladata, hogy kezeljék ezt a potenciális lehetőséget. 

 

- Pitiáner embercsempészeket naponta fog el a rendőrség. Sejthető-e, hogy vállalhatatlan célban gondolkodó agytröszt bújik meg a tömeges mozgást serkentgető köznapi bűnözők mögött?

 

- Nem hiszem, hogy piti bűnözők akciójáról lenne szó. Ehhez már túl jól szervezettnek tűnik a folyamat. A pénzről, az üzletről szól a dolog. Akkor is ha bűnszervezetek szerencsétlen embereket kizsebelik, és akkor is ha bárkinek célja Európa gazdaságának, működésének gyengítése. Ugyanakkor ma még - jó hiszeműen - úgy vélem, hogy a brüsszeli bürokraták felelőtlensége  az alapja annak, hogy az Unió rosszul kezeli a népvándorlás ügyét, és Magyarországot szinte kilátástalan helyzetbe sodorja. 

 

 

 

Összmagyar segítségre vár a bukaresti Ady Líceum

 

Megostromolták - följelentéssel - a bukaresti magyar iskola bejárati ajtaját.  Az Ady Endre Líceum nemrég kapott új ajtót, mert a régi rozzanttá vált néhány évtized használat után. Az új ajtó a székelykapukra emlékeztet. Föltehetően ez keltett indulatot, s indított följelentéssel csatát az Európa-szerte köztiszteletet élvező magyar középiskola ellen. Bencze Mihály igazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 2.

 

- Igazgató Úr, két frusztrált egyed indított rohamot a kétszáz esztendős magyar iskola ellen. Sejthető-e, hogy kik állnak mögöttük?

 

- Három évvel ezelőtt a bukaresti Ady Endre Líceum vezetésében történt egy mentalitásváltás, azóta van és volt egy iskola építkezési program, egy elképzelés, egy rend, egy szabály, amely mindenkit a megfelelő helyére és szintjére próbált tenni. És mindenkinek megadta a bízonyítás, a támogatott munka feltételét. Akinek nem az volt a célja, hogy ez az iskola felzárkozzék az erdélyi iskolák szintjére, gondolkodására, azoknak nem esett jól e váltás, és megtettek és megtesznek mindent, hogy akadályozzák, lassítsák a reformfolyamatot,  a szülőket elijesszék attól, hogy gyerekeiket ide hozzák,

rontsák az iskola belső egységét, közhangulatát.

 A háttérhatalom mindig megkapja 30 ezüstért a Judásokat, akik célírányos feljelentéseikkel, a bukaresti magyarság iskolapolitikáját különböző román pártok ellenünk irányuló programjába csatolják, és tudni kell, hogy ezen pártok a beteges nacionalizmus zászlója alatt a választási kvótájukat próbálják ezzel is növelni. Az elmúlt három év alatt nagyon sok ellenünk irányuló támadást védtünk ki, de a mostani több irányból érkezik és nagyon egybehangolt, ellenünk úszította Bukarest második körzetének polgármesteri hivatalát és tanfelügyelőségét, 

belemagyarázva a Makovecz stilúsú bejárati ajtónkba érthetetlen szimbolúmokat.

 

- A nagy múltú bukaresti magyar intézmény ellen immár a harmadik éve zajlik az ostrom. Még a padlástér takarítását is el akarták söpörni. Ez a jól megszervezett hadjárat vezethet-e az iskola tönkretételéhez, a diákok elijesztéséhez, a szülők félrevezetéséhez, a tanári kar lejáratásához?

 

- Ha ez még így folytatódik egy néhány évet, minden pozítiv hozzáállást kifáraszt, és megtörténhet az, hogy csökken a gyereklétszám, az Erdélyből felhozott új tanerők többet nem vállalják a küldetést, ha tanár és diák nélkül maradunk, akkor magától felszámolódik az iskola, megszünik a Kárpátokon kívüli egyetlen magyar nyelvű bástya.

 

- Hogyan erősíti meg az iskolát az, ha a jövő év februárjának derekán bekapcsolódnak az európai Balassi-folyamatba? Február 14-én, Bálint napján mit rendeznek? Intézményük milyen programmal készül a Balassi-ünnepre?

 

- Ha az iskolánk is be tud kapcsolódni nemzetközi programokba, akkor az jó hatással van tanárra, diákra, szülőre. Új ismeretségek, új kapcsolatok, új személyes élmények  gazdagítják diákjaink lelkét-szellemét. Három hete kezdtük a tanítást, remélem lesz időnk megszervezni a bekapcsolódást a Balassi-folyamatba.

 

A tudomány csak tanácsadással segíthet

 

Nem áll le a menekültek Európába áramlása ebben az évtizedben - állapította meg a Magyar Tudományos Akadémia munkacsoportja.

Szanyi Miklósnak, az MTA Világgazdasági Intézet igazgatójábak véleménye szerint a néptömeg, amelynek elhelyezése a jobban ellátott országokban is problémát okoz, kitermeli magából a frusztrált, deviáns magatartású személyeket. Az intézetigazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. november 3.

 

- Igazgató Úr, a jobban ellátott országokban is problémát okoz a migráns néptömeg elhelyezése. Mi bénítja az adott politikusi grémiumokat abban, hogy friss, tudományos megalapozottságú döntéseket hozzanak?

 

- Most teljesen új jelenséggel van dolgunk. A korábbi évtizedekben is jelentős számban települtek át a világ fejlett országaiba a fejlődő térségből. Ennek a hagyományos vándorlási folyamatnak a végpontján vagy valamelyik korábbi gyarmattartó ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Spanyolország), vagy pedig a történelmi fejlődésében a bevándorlással érkező emberi erőforrásra 

 

építő országok (USA, Ausztrália, Új-Zéland) álltak.A társadalmak viszonyulási módja, de a politikusi reflexek is főleg ebből az időszakból, a kiszámítható migráció folyamatával kapcsolatban halmozódtak fel. Ezek a viselkedési minták a mostani migrációs hullámban nem alkalmazhatók. Főleg nem azokban az országokban, amelyek számára ez a jelenség új, szokatlan. A politikusok, döntéshozók azért érezhetik magukat zavarban, mert nincsen tapasztalatuk ilyen helyzetek kezelésében.

 

- A frusztrált, deviáns magatartású személyek sokasodásából adódó kockázat csökkentésében hogyan segítheti az érintett társadalmakat a tudomány?

 

- A biztonsági kockázatot jelentő folyamatokban szerintem két dolog összetalálkozása játszik fontos szerepet. Ez érvényes nem csak a ma tapasztalható, a radikális iszlámhoz kapcsolódó terrorizmus kialakulására, hanem minden más, akár nem vallási alapú radikalizmusra is. Az egyik oldalon állnak azok a személyek, akik életpályája kilátástalan „nincsen veszíteni valójuk”. Az európai jóléti rendszerek kiépítése a leszakadó néprétegek felkarolásával éppen ezen rétegek politikai radikalizálódását szerette volna megakadályozni (jelentős sikerrel például Svédországban). Tehát a leszakadás, mint társadalmi jelenség nem nemzethez, ideológiához vagy valláshoz kötődő folyamat. Ezért általában véve is szükséges ennek a folyamatnak a lassítása, megfordítása. A másik pont radikális pártok, szervezetek működése, amelyek tevékenységükkel biztonsági kockázatot jelentenek, akiknek a soraiba a kiábrándult, frusztrált emberek belépnek. A tudomány ennek a folyamatnak a kezelésében úgy tud segíteni, hogy kutatja, bemutatja a legjobb gyakorlatokat, tanácsot ad a politikai döntéshozóknak. A XX. századi jóléti állam modelljét az 1930-as években közgazdászok és társadalomtudósok dolgozták ki. A rendszernek mai viszonyok között szükségessé vált reformját is ők tudják megtervezni.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek sodrása miként segítheti az európai társadalmakat abban, hogy elkerüljék a behódolást?

 

- Bennem többféle gondolat, indíttatás keveredik. Az egyik oldalon büszke vagyok a hazámra. Nagy örömet okoz nekem a Kárpát-mdence felfedezése. Idén nyáron például a Csiki havasokban a Magyaros tetőre kirándultunk barátaimmal, hogy lássuk a haza védelmére folytatott két háború 1917-es és 1944-es küzdelmeinek a színterét. Ugyanakkor lenyűgöznek más kultúrák alkotásai is. Ugyanolyan élvezettel tudom átadni magam egy orosz vagy német nagyregény sodrásának, mint egy Gárdonyi, Mikszáth vagy Jókai regénynek. Nagyra értékelem Toszkánában, Anatóliában vagy a Colorado fennsíkján szerzett élményeimet, ahogyan a Balaton-felvidék varázslatos tájait is kedvelem. Mindezek bennem a nyitottság révén kapcsolódnak össze. A végeredmény pedig az, hogy ismervén egyet s mást más nemzetek kincseiből, megtanultam nagyra értékelni mindazt, amit a mi hazánk tud nyújtani!

 

 

Játszmák a nagy sakktáblán

Három hónappal ismét meghosszabbította a korábban elrendelt fokozott ellenőrzést az ország egész területén Papp Károly országos rendőr-főkapitány. A tábornok április elsején 0 órától június 30-án éjfélig Magyarország teljes közigazgatási területére vonatkozóan a jogsértő cselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, illetve megszakítása érdekében rendelte el a fokozott ellenőrzést. Földi László ezredesnek, a magyar hírszerzés korábbi műveleti igazgatójának tett föl kérdéseket a Prásház Hírportál.

2016. április 1.

 

- Ezredes Úr,  friss hír, hogy az Egyesült Államok páncélos dandárt telepít KELET-EURÓPÁBA, nyilvánvalóan a Kelet Európát fenyegető várható orosz támadás kivédésére. Washington szóhasználatát ismerve: vélhetően a közép-európai Magyarországot is "kelet"-európainak minősíti a garnitúra. Némelyek úgy értelmezik a lépést, hogy inkább a kelet-európai országoknak az USA kolonializáló politikája elleni rezisztenciának a fegyveres semlegesítése a cél. Mi állhat a háttérben?

 

- Az Egyesült Államok elveti a sulykot, ez nyilvánvaló. A korábbi nyilatkozatuk, hogy Oroszország támogatja a bevándorlással érkező terroristákat, bevezetése volt egy várható stratégiának. Mint egy film forgatókönyve. Mutasd meg, ki a "rossz fiú", hogy később amikor majd kemény csatában legyőzi őt a "jó", a nézőkben ne legyenek erkölcsi aggályok. Fogadják el a pusztítás tényét és körülményeit. A kelet-európai "fertőzés" tönkre teheti az elmúlt 60 év azon erőfeszítéseit, hogy Európát a globáltőke sajátjaként kezelje. A renitens Orbán, a kezelhetetlen Fico és legújabban a lengyelek jelentik ezen veszélyt és kihívást. Az amerikai fegyverek jelenléte ezt akarja fékezni, és amikor eljön az idő, provokálni. Az oroszoknak ugyanis valami válasz kell adniuk az USA páncélosaira. Csak remélni lehet, hogy Putyinék megőrzik hidegvérüket... 

- George Friedman, Budapesten született kiváló amerikai biztonságpolitikai intézeti igazgató egy nem régen tett sajtótájékoztatói nyilatkozatában arra a kérdésre, hogy hol lesz a világban legközelebb háború, azt válaszolta, hogy itt, meg ott ÉS KELET EURÓPÁBAN. A nagy tudású férfiú is valószínűleg a közép-európai Magyarországot"Kelet"-Európába sorolta, követve az angolszász szokást. Így szerinte mi is kockázattal nézünk szembe. Milyen föltételezések alaposak?

 

- Adódó magyarázat: az amerikai politika információval rendelkezik arról a komoly fantáziát feltételező fantazmagóriáról, hogy elszántabb iszlám támadás sem kizárt Európa ellen, akár török irányítás mellet... Bármi is motiválja Washingtont, nem találok indokot az amerikai páncélosok telepítésére, hisz Kelet-Európa országai rendelkeznek védelmi képességgel.

 

- A bibói "szabadság kis körei" új értelmezést kapnak. A pártállamban fennállt egyfajta "jogállam", ezen belül csak elenyészve élt párhuzamos - bűnelkövető - társadalom. Belgiumban most a jogállam alapjai recsegnek, a párhuzamos társadalom saját - saría - joggyakorlatot vezet be, és fennáll a fizikai fenyegetés, megvalósul életek kioltása. Megszerveződhetnek-e e kihívásra válaszul a "szabadság új kis körei"? 

- Természetesen megszervezhető. Jobb persze, ha ennek kiépítésében az állam is részt vesz, hisz akkor garantált teljes mértékben a törvényesség. Én úgy érzékelem, a magyar kormány igyekszik ehhez a törekvéshez partner lenni.

 

- Hazánkban vélhetően pénzelt, nagyrészt külföldről irányított személyek is és csoportok is azon ügyködnek, hogy ebben a térségben is a belgiumihoz hasonló tragédiák következzenek be. Leleplezésük - noha nagyrészt tudjuk, hogy kikről van szó - óriási kockázatot jelent. Kifinomíthatók-e olyan módszerek, amelyekkel jogtisztán, demokratikusan és humánusan vonhatók ki a rendszerből?  

 

- A "Magyar Idők" napilapban 2016. március 23-án "Mindenki célkeresztbe kerül" című írásomban erről a témáról hosszan értekezek. (Akik magukra ismertek, már neki is estek szapulni az írást...) Mert látnivaló, hogy tudatosan és alattomosan lopakodik közénk olyan "technika", amelyet csak akkor veszünk majd észre, amikor nem leszünk képesek érdemben védekezni ellene.

 

- A magyar állam erőteljesen védekezni próbál a veszély ellen, ám az európai unió központjában egy érettségizett tisztségviselő szinte a rágalmazásig elmegy, hogy gyengítse a magyar önvédelmet. Az állam mellett kifejleszthető-e olyan civil rendszer, amely szellemi eszközökkel a törvények betartását erősítheti, fokozhatja hazánkban, illetve a visegrádi térségben?

 

- Meggyőződésem, hogy már elkezdődött ez a fajta gondolkodás és mozgolódás. Ma még atomizált a struktúra. De előbb-utóbb találkoznak ezen kezdeményezések, és kialakul egy komoly önvédelmi erő.

 

 

 

 

A torockói Duna-nap

Község az erdélyi Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt. Lakói székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára – írja a szakirodalom Torockóról. Itt magasodik a magyar közmédia létesítménye, a Duna-ház. Ehhez az intézményhez kapcsolódik a Duna-nap, ezt az ünnepet másodszor tartották meg az idén. Dobos Menyhért, a Duna Televízió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója beszédet mondott a megnyitón, 2015.  június 6-án. Őt kérdezte a Présház.Eu művészeti hírportál.

 

 

- Egy éve azzal a céllal nyitották meg a torockói Duna-házat, és azért szervezték meg immár másodszor a Duna-napot, hogy közösséget építsenek, és segítsék a 

szórványban élő magyarság megmaradását. A magyar közszolgálati médiumon kívül milyen civil erőket kell megmozgatni ahhoz, hogy a szórvány tömbbé erősödjön? 

 

- Tamási Áron Jégtörő gondolataival élve „Nekünk a világ szívének ajtaján kell kopogtatni azért, hogy a szórványban élő magyarság hangját meghallják.” Kopogtatni kell minden civil szervezetnek, legyen az az anyaországon belül vagy a külhonban működő egyesület. Természetesen a politikusoknak is részt kell venni ebben a missziós folyamatban.

- A Duna-ház az elmúlt egy évben történészkonferenciának, nyelvi konferenciának, mezőgazdasági konferenciának, rendhagyó irodalomóráknak és filmvetítéseknek adott otthont. Elérhető-e, hogy ezek a szellemi műhelyek ne csak Erdélyre, hanem akár a Várvidékre is kisugározzanak?

 

- Van egy titkos célunk: egy Duna-ház hálózat kiépítése a Kárpát-medencében, elsősorban a szórványban. Ezek a kulturális központok segíthetnének abban, hogy az ott élő magyarság a szülőföldjén maradjon.

 

- Az idei Duna-nap színpadára olyan előadókat hívtak, akik minden korosztálynak élményt nyújthatnak. Elképzelhető-e, hogy már a belátható jövőben az európai Balassi-folyamat művészeit is bevonják a Duna-ház műsorpezsgésébe?

 

- Nyitottak vagyunk minden olyan programra és kezdeményezésre, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a magyarság visszataláljon saját történelmi és kulturális hagyományaihoz.

 

 

Kortársak Vásárhelyt: művészet államhatárokon túl

Határokon át címmel kiállítást rendezett a Romániai Képzőművészek Szövetsége Marosvásárhelyi Szervezete és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület. A tavasszal nyitották meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Ruda Gábor szervezőnek, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Elnök Úr, miért fontos, hogy például a határokon átlépő művészeti –képzőművészeti – alkalmak fejezzék ki egyrészt a magyar nemzet egységét, másrészt a nemzetek közötti kölcsönös megértést?

 

- Nem tudja mindenki, hol is található a Muravidék, hogy milyen is a kulturális élete a Szlovénia északkeleti, Magyarországgal határos csücskében, mintegy 30 településen élő, alig ötezer lelket számláló magyar közösségnek. Az 1997-ben Pilisvörösváron megalakult, jelenleg több mint 200 fős tagsággal rendelkező Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) tevékenységével hozzá kíván járulni a muravidéki magyarok – de általában a határon túli magyar közösségek – és a magyarországi nemzeti kisebbségek kultúrájának minél szélesebb körben való megismertetéséhez. Művészeti kiállítások, alkotótáborok, irodalmi estek, könyvbemutatók, beszélgetések, tudományos konferenciák szervezésével, a nemzetiségi oktatással kapcsolatos tudományos kutatómunkával, könyv- és folyóirat-kiadással – Muravidék kulturális folyóirat és Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális Folyóirat (EVID) –, valamint többoldalú közép-európai kulturális kapcsolatok építésével.

Az öt részből álló „Határokon át” című kiállítás-sorozat befejező részéhez érkezett Marosvásárhelyen, összesen 24 – ausztriai, erdélyi, magyarországi, USA-beli, szlovákiai és szlovéniai – magyar kiállítóval. Az egész sorozat 65 résztvevője között viszont voltak nem magyar anyanyelvű alkotók is. Még két kiállításnak lett nem magyarországi helyszín választva: a 2. kiállítás a szlovéniai Lendván, a 4. pedig Komárom szlovákiai részében valósult meg, így feltehetőleg megtekintették, megtekintik ezeket a kiállításokat az illető országok nem magyar anyanyelvű polgárai is. A képzőművészet különösen alkalmas a különböző nemzetek, különböző nyelvet beszélő emberek egymáshoz való közeledésének, a kölcsönös megismerésnek elősegítésére, a közös „nyelv” megtalálására, a magas  

esztétikai étéket képviselő műalkotások létrehozásával, ellentétben a – lehet, hogy pillanatnyilag könnyebben pénzé tehető, de – voltaképpen silány, giccses termékekkel. A pénz vezérelte, hazugsághalmazokból kreált, meghamisított kultúra nem lehet hosszú életű, mint ahogy a hazugság-„táptalajon” összeerőltetett politikai rendszerek, diktatúrák végnapjai is meg vannak számlálva. Az irodalmi programokkal kapcsolatban megemlítendő, hogy az MBKKE két- és többnyelvű köteteiben a nem magyar anyanyelvű szerzők művei eredetiben és – a Muravidék és az EVID folyóiratban jellemzően – műfordításban jelennek meg.

 

- A kortárs magyar képzőművészet eltér valamennyire a nyugatitól. Elképzelhető-e, hogy az ott élő, alkotó magyar képzőművészek bevonásával nemes ötvözetet hozzunk létre?

 

- Az MBKKE eddigi legnagyobb teljesítménye volt az EU „Kultúra 2000” keretprogramja támogatásával a „Hidak a Dunán” című, 2002-ben hat hónapig tartó komplex művészeti programsorozat hét társszervezővel, három különböző országban (Ausztriában, Magyarországon és Szlovákiában), 16 helyszínen és mintegy 150 aktív, nagyrészt európai résztvevővel. Abban az évben a vizuális kategóriában főszervezőként Magyarországról egyedüli nyertes volt az MBKKE (de nagyobb sajtónyilvánosságot mégis egyéb projektek „ügyesebb” magyarországi társszervezői kaptak). Az MBKKE programsorozatában szükségszerűen részt vettek Nyugaton élő magyar (de nem csak magyar) művészek is. 

Az MBKKE tevékenységének kezdetétől épít nyugati országokban élő művészekre. Ilyen volt a „Magyar naiv művészek kiállítás-sorozata 1998” című program, kicsi katalógus megjelentetésével. Ebben kilenc más alkotóval a Nyugat-Németországba emigrált Rozovits Ferenc (Bicske, 1928 – Balsa Nova, Paraná, Brazília, 1994) is szerepelt. A most befejeződő „Határokon át” című programban Balogh István Vilmos (USA), Czirok Ferenc (Ausztria), Csikós Tibor (Svédország), Nyilasi Tibor (Kesztölc, 1936 – Hamilton, Ontario, Kanada, 2015), Varga-Welther Júlia (Ausztria) vett részt, de más programoknak voltak további, Nyugaton élő résztvevői is.

 

- Fedezd föl saját kultúrád! – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mennyire fontos, hogy ne „csak” a múltban alkotott művészeti kincsesbányába ereszkedjünk, hanem a kortárs művészetet is erőteljesen a kultúránkhoz kötve a magyar fiatalokkal ezt az értéket is megismertessük?

 

- A kultúra megőrzéséhez hozzátartozik – az európai Balassi-folyamattal összhangban – nemcsak a hagyományok, hanem az európai értékek finomítása és megújítása, a „kortárs kultúra” ápolása, a sokféle egyéniség összképéből kialakuló sokrétűség támogatása is. Nagyon veszélyes irányt venne a kultúra alakulása – mint erre voltak már szomorú példák nem is olyan régen –, ha csak egyfajta stílushoz kötődő értékrend lenne megengedett, már csak azért is, mert az ilyeneknek a hamisítás, a csalás, a hazugság s a többi a fő komponensei.

 

 

Ezüstcsapataink is fényes nemzeti kincsek

A reformáció hónapjának gálaestjét tartotta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Pesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Novotny Zoltán, a Magyar Rádió örökös főmunkatársa, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke a keresztyén elkötelezettségű újságírásról beszélt egy

kitüntetettet méltatva. Az igazmondás elemi erény a kereszténységben. A széles körben elismert újságírónak tett föl

kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 27.

- Elnök Úr, a Tízparancsolat is megfogalmazza az egyik legfontosabb újságírói követelményt: Ne tégy hamis tanúbizonyságot. Korunkban, amikor szinte üzletággá vált a lódítás, mi adhat erőt egy keresztyén újságírónak a nyolcadik parancsolat betartásához?

 

- A hit és az önbecsülés. A hit önmagamban, a felkészülésben, az Istenben. Hajtómotor a hit. Amikor a világ nem hisz Istenben, beszéljünk a hit nyelvén! Amikor a világ nem hisz az örök életben, mondjuk a remény szavait! Amikor a világ az igazságosságot csűri-csavarja, beszéljünk a szeretet nyelvén! Az önbecsülés. Csak ellenőrzött adatokkal dolgozzam, ne vadásszak olcsó hírekre, korunkban emberfeletti elszántságot és erőt követelve értékeket, örömhíreket közvetítsek. Ne legyek celeb, se sztár, se stella, se asztér, hanem inkább, ahogy Pál apostol a filippibelieknek írta: "fényforrások, akik másoknak világosságot gyújtanak az élet sötétségében". 

- A médiumok nagy része a teljesítmény nélküli figurákat: a celebeket helyezi fénybe, hamis világképet is sugallva. Ezt a sugallatot húzza keresztül a futball: a legtehetségesebb, nagy felkészültségű emberek becsületes küzdelmét mutatja be, az igazi értékrendet, a való világot reflektorfénybe helyezve. Örülhetünk-e, hogy a futball eszerint mint propagandatartalom is megmenti az ifjúság egy részét? 

- Örülhetünk, de örömünk nem lehet teljes, hiszen a világban spanyolokra, németekre, angolokra, olaszokra, portugálokra, argentinokra, brazilokra, afrikaiakra irányul a figyelem, nem pedig magyarokra. 

Még nagyon az út elején járunk, s mondhatom: hazai ellenszélben. De a különböző "akadémiákon" - Agárdtól Felcsútig - pallérozódó fiatalok magukban hordozzák a reményt.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Fontos-e, hogy szinte az iskolában megtanulják a gyerekek a

Grosics, Buzánkszky, Lóránt, Lantos... névsort, tehát a Tizenegyekét éppúgy, mint a Tizenhármakét: Török, Lázár, Kiss, Lahner, Aulich, Nagy-Sándor, Poeltemberg...?

 

- Nagyon fontos. Fontos, hogy egy utca, egy kerület, egy település, egy haza, egy nemzet sikereit magunkénak érezzük, hozzá tartozzunk. A névsort kiegészítem az 1938-ban ugyancsak világbajnoki ezüstöt nyerő válogatott játékosaival:Sárosi, Zsengellér, Lázár, Titkos, Turay, Toldi, Bíró... A világban ismert művészeinkkel, tudósainkkal, feltalálóinkkal: Liszt Ferenc, Szentgyörgyi Albert, Rubik Ernő... A "marslakó" matematikusainkkal, fizikusainkkal. 

 

 

Jelen van a Petőfit talpra parancsoló költő

Talpra, Petőfi, sírodat rázom, szólj még egyszer a szabadságról – kérte a szent suhanc jelenését Zúg Március című híres versében Utassy József, Balassi-kardos költő. A szellem napvilágát többször is a társadalomra roppantották a hétszer gyávák. Léka Gáza költőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. február 12.

 

- Az Ön költészetében kifejezésre jut Utassy József hiánya. Dzsó bátor költészete vagy szenvedélyes jelleme kellene most jobban a hazának?

 

- Jóska valóban nagyon hiányzik. Mióta elment, jóval nehézkesebben létezem nélküle. Mert nemcsak ország-világ, és persze az irodalom dolgairól gondolkodtunk mi hasonlóan, de tudatosan és büszkén vállaltuk palóc gyökereinket is, ha úgy tetszik, közös volt a mitológiánk. Mindezeken túl természetesen Isten ments, hogy magamat hozzá mérjem, de tény, ami tény, 1990-től senkivel se tudtuk olyan pillanatok alatt megértetni magunkat, mint egymással. Ezt ő is érezte, és élvezte is, s bár sose mondta, de mindenkor nagy megnyugvással vette tudomásul, s a maga módján hálás volt érte. A kérdésre azonban sajnos nagyon könnyű a válasz, hiszen minden olyan szellemi érték – így a költészet is! –, amely kicsivel is túlmutat önmagán, a közmegítélés szempontjából továbbra is látványos zuhanórepülésben van. Ezért jellemes emberek hadaira ma nagyságrendekkel nagyobb szükség lenne, mint költőkre, beleértve akár a legnagyobbakat is. Akiknek érzékeny fülük és jó szemük van – és az irodalom háza táján talán még mindig az ilyenek vannak többségben –, azok pontosan tudják, hogy a helyzet a valóságasnál is kiábrándítóbb. „A vers ma hallgat, mint akit összevertek, / szétrugdalt padok közt egy kietlen parkban.” Ezt pedig nem egy lázálmaiból fölzavart könnyű kezű ifjonc, hanem Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke vetette papírra, és én mélységesen egyetértek vele.  

 

- Utassy életének egy részlete bizonyítványt állít ki a magyar közélet színvonaláról. Dzsó versét, a Zúg Márciust egy polgári párt rendezvényein indításként és zárásként is lejátszották énekként. Ő mégis egy kérdéses figurától, baloldali alaktól volt kénytelen átvenni a Kossuth-díjat. Tanul-e ebből a bizarr mozzanatból a politikusi elit?

 

- Dzsót enyhén szólva nem lelkesítette, hogy elhíresült versét olyan sokan és sokfelé hordták széjjel, mert a politikát, de különösen a politikusokat a rendszerváltoztatás után is ugyanazzal a megkülönböztetett gyanakvással illette, mint annak előtte. Ő akkor volt igazán elemében, ha konkrétan, és átvitt értelemben is minél távolabb tudhatta magát tőlük. Önvédelmi ösztöne, „szimata”, akár a nagyragadozóké, ilyenkor működött a legmegbízhatóbban. Egyre inkább elhatalmasodó betegsége okán a Kossuth-díjat sajnos már nem ugyanaz az Utassy József kapta, akit oly sokan tiszteltünk és szerettünk. Azt viszont bátran elárulhatom, hogy azon a kétes alakon, akinek a kezéből 2008. március 15-én átvette, abban a pillanatban pontosan úgy nézett keresztül „mint a szőke szitán”, azaz, mint egykori Guszti nevű rokona rajta, midőn megtudta, hogy Jóskából nem géplakatos lett, miként belőle, hanem csak egy költő. Valahogy így kellett volna cselekednie Blaskónak is, magyarázta nekem másnap, vagy úgy, ahogy Illyés mondta valahol: „Meghajlok előtted, Uram, hogy ne lássalak.”A politikus elit pedig meggyőződésem szerint soha sem fog eljutni odáig, hogy egy ilyen, a kitüntetettek legtöbbje számára mélyen morális pillanatot az ép ész, és az emelkedett lélek pozíciójából megítélhessen. Egyszerűen nincs hatalmában. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat

jelmondata. Utassy Balassi-kardos költő, szablyáját büszkén vitte magával a Mura-vidéken, államhatáron keresztül is akár. Balassi-strófában is írt verset. Hadd legyek vitéz itt, a szellemi végeknél - kérte az Istent. Ma mennyire fontos a szellemi végek fölmagasítása?

 

- „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!” Ez utóbbi volt Utassy Dzsó kedvenc, vagy ahogyan ő szokta mondani, a legnagyobb energiaértékűnek tartott sora Balassitól. Példabeszédeiben, magyarázataiban rendszeresen visszatért hozzá, leginkább abban a vonatkozásban, hogy ha a költészet fele részben íráskészség, akkor a másik fele, mi lenne más, mint fülhallás dolga. Valamit nagyon eltalált, mert vannak, akik azonnal rábólintanak, de olyanok is, aki csak néznek értetlenül. A szellemi végek számontartása és a velük való, magától értetődő nemzetépítő együttműködés felmutatása leginkább a fiatal Utassynál érhető tetten. Ám ha jól szétnézünk, ma már azt látjuk, hogy a helyzet itt is, ott is igencsak megváltozott. Mert amíg például az önazonosságra, az identitásra apelláló határainkon túli magyar irodalmak esetében a bölcsőhelynek nem is olyan régen még parancsai voltak, a közösségi terhek alól önmagukat fölszabadító legújabb generációk szemében ma már leginkább csak irrelevanciájuk van. Talán abban az egyben bízhatunk, hogy jöhet még idő, amikor az irodalom, a költészet mécsesét mind többen és többen állják majd körül, mert akkor a láng is fölmagasodik. Ha mégsem így lesz, csupán pislákolni fog, és jobb, ha most nem is gondoljuk tovább. 

 

 

Jászok - a nemzet pillérei

A napokban újjáalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte az elszármazott jászságiakat az otthon élőkkel összekapcsoló Jászok Egyesülete Budapesten. A rendezvényen Dobos László alapító ügyvivő kiemelte: "egyek
vagyunk, egy történelmi múlt összekapcsol bennünket". Neki tett föl
kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 13.

- Alapító Ügyvivő Úr, az egyesület legfontosabb küldetése az elszármazott és otthon élő jászok összefogása, a rendszeres találkozási pont megteremtése a diaszpóra számára, és az évenkénti Jász Világtalálkozó megszervezése társrendezőként. Hogyan tapasztalja, hogy ez a folyamat növeli jászaink lelki erejét.

- Értékek csak közösségben születhetnek. A mai, atomizált világban egyre többen vágynak a valahová tartozás élményére. Ez adatik meg azoknak, akik bekapcsolódnak a Jászok Egyesülete munkájába. Megtapasztalhatják az útra bocsátó szülőföld vonzását, hazahívó erejét, az elszármazott és otthon élő jászok összetartozását. Tagdíjukkal, adományaikkal, adóforintjaikkal hozzájárulhatnak a jászkun hagyományok közkinccsé tételéhez, a nemzet egészével való megismertetéséhez.  

Elősegíthetik a jász népcsoport értékeit felmutató kiadványok megjelentetését, rendezvények, összejövetelek megszervezését. Széchenyit követjük: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”

- A jász értékrend megerősödéséhez és a jász öntudat reneszánszához való hozzájárulás fontos eredménye az eltelt negyedszázadnak. Mely jász értékek a legfontosabbak a XXI. századi, közép-európai életben? 

- Engedje meg, hogy egy rövid felsorolással válaszoljak: a család megtartó ereje, a föld szeretete, a hitben élés, a múlt ismerete és megbecsülése.-

 

- Miért fontos a Lajtától a Berecki-havasokig a teljes magyarságban tudatosítani, hogy a jászság a nemzet részeként nélkülözhetetlen szín, fenntartó pillér?

 

- Annyian faragták már nemzetünk törzsét, hogy olykor szinte beléroppant a magyarság. Mi, jászok a magyar néptörzs derekához tartozónak tartjuk magunkat. Kun testvéreinkkel együtt úgy lettünk magyarrá jó félezer éve, hogy máig nem feledtük: kik vagyunk, honnan jöttünk. Öntudatunkat soha sem a magyarsággal szemben, hanem annak részeként fogalmaztuk meg. Őseink a vérükkel adóztak, közjogi kiváltságaik alapja katonai szolgálatuk volt. Az ősi szabadságért vívott harcunk sikere pedig az eladatás alól való önfelszabadítás: a jászkun redemptio (1745). Mindezek a magyar nemzet történelmének aranylapjain is feljegyzett tények. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Országgyűlés (oly ritka) egyhangú határozata, mely május 6-át a Jászkun önmegváltás emléknapjává nyilvánította.

 

 

Budapest művészeti vonzása fokozódik

Zajlik a 36. Budapesti tavaszi fesztivál. Az európai rangú rendezvénysorozat ügyében elhangzott: egy uniós kutatás szerint az európai polgárok negyede kifejezetten kulturális motivációval választ turisztikai célpontot. A minőségi kultúra, a budapesti kulturálisfesztivál-választék és kiemelten a BTF nagyban hozzájárult az elmúlt év jelentős turisztikai sikereihez. Káel Csabának, a BTF Operatív Testülete elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 21.

- Elnök Úr, a BTF-re jelentős adófizetői befektetést kap: az évi 2 milliárd forintos állami támogatást az idén a Bartók emlékévre szánt 1 milliárd forinttal egészül ki. Működik-e ehhez méltó ötletgyár, amely szavatolja, hogy ezt a hatalmas pénzt hatásos, innovatív művelődési, művészeti kezdeményezések "szívják fel"?

 

- Először is pontosítanom kell, a BTF és a Bartók Év támogatása teljesen elkülönül egymástól, a BTF-re külön kormányrendelet rögzíti a támogatást, ami összesen 1 milliárd 350 millió forint a Nemzeti Színház által szervezett MITEM-mel együtt. A Bartók Évre külön kormányrendelet van, annak a büdzséjét az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezeli.  A két eseménysorozat eltérően valósul meg. A BTF 17 napon át tart és alapvetően Magyarország és Budapest kulturális sokszínűségét helyezi fókuszba, míg a Bartók Év a géniusz előtt tisztelegve egész évben tartalmaz programokat. Természetesen a BTF programjának összeállításakor is figyeltünk arra, hogy Bartók munkásságára ezúton is felhívjuk a figyelmet.  Ahogy a BTF Budapest jelentős kulturális intézményeinek együttműködésében valósul meg, úgy a Bartók Év az egész országot fedi le, az országos – Budapesti és vidéki – kulturális intézmények programjait az EMMI koordinálja. Visszatérve a műsorok színvonalának szavatolására, nincs kétségem afelől, hogy minőségi produkciók születnek, hiszen a program megvalósításában Magyarország kulturális intézményeinek legjobb szakemberei vesznek részt. Egy-egy ilyen jubileumi év kiválóan alkalmas arra, hogy egy fókuszba állított tematika a legváltozatosabb módon jelenjen meg újszerű megfogalmazásokban.  

 

- A BTF 17 napon át csaknem 150 programot emel felszínre, a Bálnától az Állatkertig több mint 60 fővárosi intézmény vesz részt benne. Emellett az idelátogatók az utcán is számos 

izgalmas programmal találkozhatnak. Mérhető-e ennek üzleti hatékonysága: a szálloda-feltöltöttség, a későbbi visszalátogatás, illetve a Magyarország-arculat, a Budapest-imázs egészséges színesedése Nyugaton és Keleten?

 

- Érezhetőek ezek a hatások. Amióta áthelyeztük a fesztivál időszakát áprilisra, amikor az időjárás is kedvezőbb, a turisták szívesebben kötik össze a kulturális élményeket az utazással. Tavaly óta látjuk, hogy ebben az időszakban konkrétan nincs szabad szállodaszoba Budapesten, olykor még az is nehézséget okoz, hogy a fesztiválra érkező külföldi művészeket, zenekarokat elszállásoljuk. Nemzetközi felmérések vannak arról, hogy Budapest az egyik legkedveltebb úti cél, és ezt olyan rangos orgánumok mérik fel, mint a Lonley Planet vagy a Condé Nast Traveller.  

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A BTF hogyan segíti elő, hogy Sopronból, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Nagykanizsáról, de akár Marosvásárhelyről, Kismartonból is Budapestre utazzanak a fiatalok, hogy a BTF révén fölfedezzék a magyar főváros kultúráját?

 

- A BTF amellett, hogy kiemelten figyel arra, hogy olyan programokat is kínáljon, amelyek a fiatalokat is megérinti, sok olyan eseményünk van városszerte, amelyekbe bekapcsolódva maguk is aktív részesei lehetnek a produkciónak. Programjaink egy része ingyenesen látogatható, illetve az ideérkezőknek a legtöbb programhelyszínen adott a lehetőség, hogy diákjeggyel jussanak be egy-egy produkcióra, például a Müpába, ahol esténként kedvezményes 500 Ft-os jeggyel nézhetik meg az előadásokat, amelyek adott esetben már hetekkel korábban teltházasak.

Kép: btf.hu

 

 

A tiszta közélet a demokrácia alapja

"Amit én megtehetek egy vidéki település polgármestereként annak érdekében, hogy ebben az országban tisztább viszonyok legyenek, meg fogom tenni. Egyrészt, mert polgármesteri esküm is erre kötelez, másrészt pedig magyar emberként a lelkiismeretem is" - fogalmazott Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere, amikor bejelentette, hogy részt vesz a korrupcióellenes országos hadjáratban. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 28.

 

- Polgármester Úr, 2004 augusztusában az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter a Népszabadságban bejelentette, hogy a kormánykoalíciós párt, „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.” E tényfeltárását pár nappal később a köztelevízió élő adásában megismételte. Majd újabb pár nap múlva a leleplezett párt megbuktatta. Akkor sem a legfőbb ügyész, sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok Külügyminisztériuma – szokásos évi országelemző jelentésében – nem lépett, a harsány civil szervezetek némák maradtak. Van-e kettős mérce a korrupcióellenes harcban?

 

- Igen, nekem úgy tűnik, hogy jellemzően az éppen ellenzéki erők számára fontos ez a harc,

aztán amikor ők jutnak a húsos fazék közelébe, már nem is annyira.  No, ezen kellene változtatni a jövőben, hiteles, valóban tiszta politikusokkal.

 

- Kétszázmilliárd forintos pert indított a napokban a magyar állam ellen egy francia állami cég egy amerikai választott bíróságon, mert a rezsicsökkentés folyamata zsugorította korábbi luxusprofitjukat. Ez a francia cég 1995-ben, a kiárusító privatizációban jutott vitatott áron magyar energetikai közvagyonhoz. Noha több mint két évtized a kótyavetye óta eltelt, az esetleges korrupciós cselekmény elévült, egy demokráciában fontos-e mégis a tények földerítése és nyilvánosságra hozása, hogy a társadalom tanuljon belőlük?

 

- Abszolút. A büntetőjogi igény elévülése egy dolog, az utána maradó morális felelősség és a tanulságok halmaza egy másik. Legalábbis valódi demokráciákban.

 

- Nehezíti-e a mai korrupcióellenes küzdelmet, hogy olyan politikai erők is „harcolnak”, amelyek korábban maguk is korruptak voltak, alakjaik luxusvillában élnek, így mostani fellépésük hiteltelen?

 

- Ha és amennyiben ez így van, akkor és az ilyen emberek tekintetében teljesen hiteltelen.

 

 

 

No free lunch? De! Van ingyen ebéd!

 

"A liberális közgazdászok szeretik azt mondogatni, hogy ’nincs ingyen ebéd’. Peig a tőketulajdonosoknak nagyon is van. Az entrópia szempontjából ugyanis bármilyen biológiai vagy gazdasági vállalkozás költsége mindig nagyobb, mint a létrehozott termék értéke. Az entrópia fogalma szerint tehát bármilyen ilyesfajta tevékenység deficitet eredményez. Csakhogy ezt a deficitet a munkaerő-tulajdonosokkal fizettetik meg" – írja Entrópia, élet, ember és gazdaság című esszéjében Bogár László közgazdász professzor. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 15.

 

- Professzor úr, Marx fejtegette, hogy a tőkések nem fizetik meg a bérben a munkaerő újratermeléséhez kellő költséget, ezáltal kizsákmányolják a munkásokat - munkaerő-tulajdonosokat -, s így keletkezik a profit. Ő profitnak hívta, amit Ön deficitként említ. Párhuzamos gondolatról van-e szó?

 

- Ez a probléma a legmélyebb kérdés, amire kétségtelen, nagyon nehéz választ adni. A dolog onnan indul, hogy a megszépítő módon "eredeti tőkefelhalmozásnak" nevezett folyamat során a paraszti társadalmat brutálisan kifosztják. A nekilóduló kapitalizmus tehát nem a "semmiből" indul, hanem ebből a - mai áron - tízezer-milliárd dollárokban mérhető "eredeti rablásból". Ebből építik fel a városi manufaktúrák techno-struktúráját, ahol a parasztot aztán harmadára csökkentett jövedelem, testileg és lelkileg megalázó nyomor és az azt megelőzőnél sokkal brutálisabb fegyelmezés várja. Plusz a korabeli média cinizmusa, miszerint a "városi levegő szabaddá tesz". Ugye ismerős?...

 

- Ez még VIII. Henrik Angliájára lehetett jellemző. De azóta évszázadok teltek el!

 

- És jött a kuláklista, padlássöprés és kubikus-lét páldául Sztálinvárosban a magyar ötvenes években... Szóval a leírt módon indul Angliában, és aztán úgy folytatódik ötszáz éven át, hogy a profit ötször olyan gyorsan emelkedik, mint a reálbér, és ez ötszáz év alatt százezer-milliárd dolláros a "gap". Mindez csak azért lehetséges, mert az emberiséget mesterségesen túlnövelik... Munkaerő-lények milliárdjait hívják életre, hogy e túlkínálat révén tartósan olcsó lehessen... 

 

- Csakhogy azóta hosszú évtizedek teltek el, s a rendszerváltoztatás eredményeképp valamennyire kiteljesedett a demokrácia!

 

- A mai kifosztás ennek ellenére például úgy zajlik, hogy Kína északi részén a világ "ritka-földfém" termelésének felét adó külszíni bányában a veszélyes nehézfém szállópor terhelés kétezerszerese - 2000! - a nyugat-európai - még - megengedett szintnek...Ötmilliárd dollárért ezt a normál szintre lehetne csökkenteni, de akkor "eltűnne" a profit... Szóval így értem én a deficitet...  Meg úgy, hogy a tőkés azt mondja, hogy kedves munkás, én megveszem a testi és szellemi munkavégző-képességednek azt a kombinációját, ami a munkaköri leírásodban szerepel... Csak hogy az EGÉSZ EMBER dolgozik, aki ebbe a munkába EGÉSZ EMBERSÉGÉT viszi bele, de csak annak a RÉSZNEK az ellenértékét kapja meg hazug-hamis módon, amelyet a tőketulajdonos kijelölt… Marx nem állított valótlant ebben a kérdésben, de világképe korlátolt, és összességében alapvetően téves volt, ezért (is) lehetett tudományos életművét pusztító célok szolgálatába állítani… Politikai életműve meg egyszerűen egy begőzölt ultra-szadeszes életveszélyes hőzöngése... Ami egyébként még egy amúgy Isten áldotta Petőfire is átragadt... Olvassuk el az Akasszátok fel a királyokat című rémes indulatkitörését… Fájdalmas törvényszerűségek  ezek.

 

 

Vegyészből a szabadságharc jeles hadvezére

Száz éve - május 21-én - hunyt el Görgey Artúr tábornok, az 1848-49-es magyar szabadságharc generálisa. Emlékét megülik prágai magyarjaink, a cseh fővárosban évekig vegyészkedett - sikeresen - a magyar értelmiségi. Idehaza azonban még pár évtizeddel ezelőtt is komoly historikusok vitatták el érdemeit. Salamon Konrád történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 21.

 

- Tanár Úr, a történelemben szinte senkit nem lehet csak feketére vagy csak fehérre festeni. Jól sejtjük-e, hogy Görgey tábornok esetében a fehér szín a döntő?

 

- Görgei Artur a magyar történelem egyik legjelentősebb hadvezére. Ezt bizonyítják a legújabb kutatások, a nemrég megjelent és rövidesen megjelenő szakmunkák is. Ez nem azt jelenti, hogy a szabadságharcot meg kellett volna nyernie, hiszen a 200 ezres orosz haderő megjelenése eleve eldöntötte hazánk sorsát. Görgei viszont az utolsó pillanatig harcolt, mégpedig nagyszerűen. Mindenekelőtt a gyors helyzetfelismerés és a jó rögtönzés mestere volt. Így tudott Vác után kibújni az orosz gyűrűből, s az ellenségnek egy ideig fogalma sem volt, hogy hová tűnt a magyar haderő. Amikor tehát a túlerő ellen vívott, levert szabadságharcainkról beszélünk, az akkori hősök kitartására, helytállására legyünk büszkék, és ne árulókat keressünk.

 

- Görgey valószínűleg inkább professzor szeretett volna lenni egy egyetemen, ám a história úgy hozta, hogy a harctéren kellett tudós elmével elemeznie, és feszült helyzetekben döntéseket hoznia. Sok magyar család neki köszönhette, hogy fiai nem estek el értelmetlen harcban az orosz túlerő ellen. Ám az aradi, a pozsonyi tizenhármak és a többiek bitó alá, vagy osztag elé kerültek, miközben Görgey 98 éves koráig élt. Hogyan véleményezi ezt a higgadt történész?

 

- Görgeit sokan tartották árulónak, mert letette a fegyvert. Ezt az utolsó pillanatban meg kellett tennie, mert az is a magyar helytállást bizonyította. Ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el Németh László szavain, amit Görgeivel mondat el „Áruló” című drámája végén: A nép, „amely az ellenállásra csak úgy volt képes, hogy az én barátom (Kossuth S. K.) legyőzhetetlenségéről s a világkonstellációk gyors kedvezéséről meggyőzte: az bukásában csak úgy őrizheti meg önérzetét, ha tovább hisz ebben a legyőzhetetlenségben. S ezért kell Görgei Arturnak árulónak lenni.” Mindehhez még egy idézet a drámából: „Az igazság szürke és sokágú, nem olyan rikító, mutatós, egyszerű, mint a hazugság.” Ezért nehéz tehát felvenni a versenyt a hazugság hirdetőivel.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Tömegessé válhat-e az a 

történelemértékelés, amely a hősmítosz Szküllája és az önfeladás Kharübdisze között elhajózva a józan értékelésnél köt ki?

 

-  A történelmi értékelés tehát nem egyszerűsíthető le a hősmítosz, illetve az önfeladás ellentétére. Mindig azt kell vizsgálni, hogy az adott korszakban mihez volt erőnk, mire lehettünk volna valóban képesek és hol tévesztettünk utat. Ez annál is inkább fontos kérdés, mert közeledik az első világháborús vereségünk századik évfordulója, s nagy hiba lenne, ha a nemzheti oldal többsége a vereséget és annak következményeit néhány „áruló” nyakába varrná. Ennél sokkal bonyolultabb a történet. Egy apró adalék: Görgei igazát az elsők közt kezdte hirdetni az egyetemi tanulmányait éppen befejező Jászi Oszkár, aki Elemér Oszkár néven adott ki egy Görgei védelmében írt könyvet. Amíg ugyanis nem tudunk ferdítések nélkül szembe nézni a múltunkkal, addig a jövőnk is reménytelen marad.

 

 

 

Teleki Pál példájának mához szóló üzenetei

 

„Vissza a jövőbe?” Teleki Pál politikai öröksége és emlékezete az 1942–1944 közötti időszak külpolitikájában címmel tartott előadást Joó András, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa 2016. április 12-én, a Teleki Pál halálának hetvenedik évfordulója alkalmával megrendezett tanácskozáson. A történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 4.

 

- Tanár Úr, Teleki Pál emlékezete szembenállásokat kelt: zseniális szobra, amelyet Rieger Tibor M. S. mester-díjas szobrász alkotott, száműzetett a magyarok fővárosából, ma egy Balaton-parti településen fogadja a zarándokmenetet. A tudomány csillapíthatja-e az indulatokat, vagy tudománytól független érdekharcról van szó?

 

- Igen, a tudomány feltétlenül csillapíthatja az indulatokat, és objektív, feltáró vizsgálódásai révén új felismerésekhez vezet. Az indulatokat persze, ismerve a második világháború későbbi eseményeit, meg lehet érteni, az ellenérzések pedig nem ok nélkül valóak. Ami Teleki személyét és politikusi tevékenységét illeti, azzal szemben a megalapozott kritikának mindenkor helye van, figyelembe véve számos kiváló és emberséges intézkedését (lengyel menekültek, köztük sok zsidó származású, befogadását és védelmét), átmeneti külpolitikai eredményeit, valamint tragikus halálának körülményeit, amely őt kétségen felül, hibái ellenére is, erkölcsi magaslatokba emeli. Rieger Tibor, akit egyébként gyermekkoromban volt szerencsém személyesen és jól ismerni, jól megragadta Teleki személyiségét és vívódásait, vagyis helyzetének a tragikumát az alkotásában.

 

- Az 1942 és 44 közötti külpolitika lényeges érdeme, hogy Hitler csak 1944 tavaszán zúdított katonai özönt Magyarországra, hazánk addig biztonságos terület volt azoknak, akiket Európa-szerte üldöztek, öltek, táborokba hurcoltak. Noha a hála nem politikai kategória, a tények föltárása és ismételt nyilvánosságra hozása kiegyensúlyozottabbá teheti-e a Teleki-imázst?

- Magyarország viszonylagosan biztonságos volt a menekültek és a hazai zsidóság számára. Egészen bizonyos, hogy a magyar politikai vezetők (Horthy és Kállay) nem kívántak a népirtás politikájához segédkezet nyújtani, de sajnos azt is el kell mondani, hogy számos intézkedés született, amely emberi jogaiban és vagyonbiztonságában súlyosan érintette a magyar zsidóságot,  ezeknek pedig volt jelentős demoralizáló hatásuk is. 1919 óta a zsidóság, sajnos a bűnbak szerepét játszotta sok tekintetben, s ennek tragikus következményei voltak, ezt pedig viszonylag kevesen ismerték fel idejében. Teleki imázsán bizony nem nagyon javít a második zsidótörvény beterjesztése, amelyet már az egyházak képviselői és a felsőház tagjai, valamint az ebben az időben kis súlyt képező demokratikus ellenzék (például szociáldemokraták, Rassay pártja) részéről is keményen bíráltak. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A tudós, a cserkészvezető, a nemzeti politikus ötvözete kínálhat-e attraktív mintát hazaszerető magyar fiataloknak?

 

- Teleki mint tudós kiváló és nagyszerű, mint politikus viszont számos tekintetben ellentmondásos. Őszintén szólva, hivatalos példakép rangjára nem emelném őt. Kevés is a vitán felül álló példaképnek alkalmas politikus a XX. században. Ilyen volt ez a század, és ezt, ha nehéz is, el kell fogadnunk, nem torzítva a nemzeti önismeretet. Így vitán felül álló idol aligha lehet Teleki a XXI. században, amikor az emberi jogok és a demokrácia tekintetében - szerintem igen helyesen - nagyon szigorú kritériumokat érvényesítünk. Emlékének tapintatos ápolását azonban helyén valónak ítélem, hiszen kevesen jutottak el a végső erkölcsi példaadásnak arra a fokára a háború idején, amelyre ő eljutott végül, és ez fontosnak látszik történelmi tudatunk formálása szempontjából is. Rieger Tibor műalkotása az említett tapintat követelményeinek egyébként alapvetően megfelel, a művész igyekezett a személyiség ellentmondásait és tragikumát is egyszerre érzékeltetni. Idővel kialakul majd remélhetőleg egy konszenzuális felfogás is Telekivel kapcsolatban, amely sine ira et studio helyezi el őt történelmünkben. Eddig ez nem történt meg. Inkább harcos nézetek csaptak össze. Higgadt, tárgyilagos, de egyúttal könyörtelenül őszinte, tudományos igényű viták vezetnek csak tovább, e téren pedig van még mit tanulnunk, függetlenül világnézeti vagy egyéb politikai beállítottságtól. A jövő cserkészeinek pedig a lehető legteljesebb képet kell kapniuk Teleki koráról is, megismerve minden álláspontot, mert, ahogyan azt a Szentírás is mondja: az igazság tesz minket szabaddá. Erre pedig egyoldalú látásmód nem segít minket. Aki valláserkölcsi alapokon áll, annak más útja nincs és nem is lehet, ahogy a múlt sebei sem gyógyulnak be őszinte szembenézés, adott esetben megbánás hiányában. 1938 és 1945 között számos olyan döntés született, amin semmiképp sem lehetséges egy vállrándítással túllépni. Helyes sorrend kellene, előbb a viták, a kölcsönös tisztelet mellett lefolytatott érvelés - mert a nemzeti emlékezeti minimum is hiányzik, az egyéb nemzeti minimumok mellett -, és csak ezek után következhetne logikusan az emlékezés módozatainak és helyszíneinek a kiválasztása. Meggyőződésem, hogy ez így helyes, nem pedig fordítva, továbbá ilyen dolgokat nem szabadna a napi politikának sem alárendelni. Ez téves gondolkodás.

 

 

Közösségi márkák fényezése a honi borpiacon

 

A földrajzi árujelzők használata jó eszköz a szőlő- és bortermelés jövedelmezőségének fenntartására, javítására és a piaci helyzet megszilárdítására – hangsúlyozta Gál Péter eredetvédelemért felelős helyettes államtitkár a Borjog és Bormarketing konferencián Budapesten. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 3.

 

- Helyettes Államtitkár Úr, a magyar piacon a célfeladat a közösségi márkaépítés, hiszen sok a kistermelő, a tőkeellátottság hiányos, ebben pedig nagy segítséget jelenthet a földrajzi árujelzők használata. Ezeket – az egyéni tulajdonban lévő márkanévvel ellentétben – bárki használhatja, aki megfelel a közösség által meghatározott feltételeknek, így minőségjelzőként is értelmezhető. Ennek elérése elsősorban alulról kialakuló önszerveződéssel lehetséges. Hogyan adhat impulzust mégis az állam?

 

- Az állam ebben a folyamatban komoly szerepet játszhat, mint az ellenőrző rendszer finanszírozója, és mint szakmai segítségnyújtó. Az egyes földrajzi árujelzők használati szabályainak kialakítása vagy módosítása során az FM továbbra is az érintett termelői közösségek rendelkezésére áll szaktanácsadóként, továbbá szakmai eseményeken, konferenciákon előadásokat tart, ahol a szakma képviselői tájékozódhatnak.

- A földrajzi árujelzők használatának terjedését az is jól mutatja, hogy két év alatt felére csökkent a földrajzi jelzés nélküli borok mennyisége. A 90-es években - ezt fölismerve - egy politikus egy névtelen borvidéken szerzett meg szőlőültetvényt, majd ezt a földet kapcsolatai révén egy híres 

borvidékhez sikerült csatoltatnia. Az effajta hamisítások ellen jelen korunkban védelmet ad-e a jogállam?

 

- A földrajzi árujelzők használatának szabályait rögzítő termékleírások módosításában a hegyközségi törvény szerint az illetékes hegyközségi tanácsok kizárólagos jogkörrel rendelkeznek. A módosításokat minden érintett hegyközségi tag megismerheti és véleményezheti az érintett hegyközségek közgyűlésein. A termékleírások vagy azok módosításainak nemzeti jóváhagyásáért az agrárminiszter, végleges jóváhagyásáért pedig az Európai Bizottság felel.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy az ifjabb nemzedékek is fölismerjék: a hazai bortermőhelyek a magyar borkultúra sok évszázados fejlődését érzékeltetik?

 - Nagyon fontos, hogy az ifjabb nemzedékek is felfedezzék: a magyar bor minőség, tradíció és kultúra egyben. Az FM többek között emiatt támogat és vesz részt olyan eseményeken, mint például a Nagy Egyetemi Borteszt, ahol a hallgatók megismerkedhetnek a magyar borokkal, alapvető tudást szereznek a bortermő vidékekről, magukról a borokról, ezenkívül találkozhatnak a borkészítőkkel is, tehát magával a szakmával. A Nemzeti Borkiválóság Program Országkóstolóiból készült könyvekből is tájékozódhatnak nemcsak a borokról, hanem a bortermőhelyekről és azok történetéről, történelméről is. 

 

 

Lék az Unió hajóján, hazánk a mentőcsónak

 

Az Unió hajóját tengerrengés fenyegeti. Ennek a terrorcselekmények csupán riasztó – felriasztó? – előjelei. Magyarország: mentőcsónak az Európa-Titanic oldalán - írta Kelemen András, pszichiáterből lett politikus Elözönlés című publicisztikájában. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Doktor Úr, az Ön írásában az a kép rajzolódik ki, hogy a terrormigráció Európában fejetlen intézkedéseket, kapkodást váltott ki. Holott más tekintetben úgy látszik: nagyon is átgondolt, tervszerű akciósorozat zajlik. Ez utóbbiról tanácsos-e elemzést írni?

 

- Az Európát elözönlő harmadik világbeli embertömeg annyiban váltott ki kapkodást Nyugat-Európában, amennyiben új jelenség lévén váratlanul jelentkezett. A felszínen elvi zűrzavar van. Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a jelenség mögött tervszerűség húzódik meg. A mozgó tömeg tájékozottsága, anyagi háttere, kapcsolattartása információs forrásokkal mind erre utal jelenségszinten is. Igazolni és feltárni a mozgatórugókat egyrészt összetettsége miatt nehéz, másrészt az eltitkolt adatokhoz való hozzáférés híján. (Igazából ez majd történészi feladat lesz.) Abban pedig Antall Józseffel értek egyet, hogy nagyon torzít az, aki összeesküvés-elméletet gyárt, még ha valóság-elemekből rakja is össze. Ugyanis nem egy, hanem sok összeesküvést vagyok hajlandó feltételezni. Hagyományosan hajlunk arra, hogy feltételezzünk egyetlen erőközpontot, amely irányítja a fontos eseményeket. Barabási Albert-László által szépen kifejtett hálózat-elmélet azonban megtaníthat arra, hogy az összetett rendszer több központú. A svájci pszichológus Jung pedig úgy véli, hogy vannak egyidejűségek lelki állapotok és külső események között, s ezek párhuzamossága nem egyszerűen ok-okozati kapcsolat.

Röviden: nem véletlen eseményről van szó, de többgyökerűről. S akik fel akarnak lépni ellene, általában nem egyforma mértékben látják át. Ezért összevissza intézkedések születnek, s váratlan változtatásokkal (lásd pl. az osztrák kancellár korábbi és mostani viselkedését).

A politikus Schiffer András pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy korábban úgy viszonyultunk a kérdéshez, mint egy átlagos 20. századi menekülthelyzethez. Pedig ez új esemény annyiban, hogy korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy fegyverhasználat nélkül tömegek özönöljenek át egyik országból nem csupán a másikba, de az ötödikbe-nyolcadikba is. Honnan voltak, honnan lehettek az érkezők abban biztosak, hogy a veszélyzónából kikerülvén – tehát már nem menekültekként – áttörhetnek országhatárokon? Hogy azonnal nem zavarják vissza őket Törökországba vagy Líbiába. Bármikor korábban a történelemben fegyveres országvédelembe ütköztek volna.

 

- Az embercsempész bandákat propaganda is segíti a célterületeken. Alkotmánysértő elhallgatások mellett a kevésbé büntethető manipulációk is történnek: szavak értelmének megváltoztatása, az önvédelmet gyakorlók megbélyegzése, nyilvánosságból való kirekesztése. Van-e esély ezeknek a nagyrészt megfizetett propagandistáknak a leleplezésére?

 

- Úgy látom, hogy a leleplezés már el is kezdődött. Korábban kikezdhetetlen igazságok inognak meg és dőlnek le. Hiába igyekeznek megakadályozni az őszinte szót, az áttört a politikailag korrektnek tartott mellébeszélésen. El nem szakadva a kiinduló témától: nyilvánvaló, hogy Európa mostani elözönlése esetében megtévesztés háború előli menekülésről beszélni. A harci események színterétől héthatáron át a fogyasztói jólétbe igyekezni: ez nem menekülés. Ám a fősodratú hírközlés tele van ilyen szándéktalannak nem mondható félrevezetéssel, sőt gyakran egyszerű hamisítással, vagy éppen elhallgatással. Ez általában jellemző a működésére. Ilyen volt már az is, amikor a haldokló Teller Ede szájába Magyarország-elleni szavakat adtak; de ilyen a nyugati sajtó összehangolt hallgatása a kölni szilveszteri huliganizmus után. Udo Ulfkotte könyve („Megvásárolt újságírók”) után nehéz elhitetni a nyugati sajtó függetlenségét, már a törzsolvasók is elkezdtek kételkedni. Bogár László régóta figyelmeztet arra, hogy akié a „narratíva”, vagyis az események megfogalmazása, az ragadja magához az igazságot. Ennek hamissága akkor lepleződik le, amikor az emberek napi tapasztalata elkezd mást tanítani, mint a hivatalos magyarázatok. Mert azt talán nehéz felfogni, hogy a hírelemzők – régi haragunkat felszítni akarván – a Szovjetunióból vett tapasztalatokkal mutatják be a mai Oroszországot; azt meg nehéz megérteni, hogy Németország, mint térségünk uralkodó gazdasága mégis gúzsbakötve táncol, mert úgy vált a mai Európa vezető erejévé, hogy közben rabszolgája saját terrorista-állami múltjának. 

Azt azonban, hogy a hivatalos közlésekben menekülőknek nevezettek meg akarják szabni, hol és hogyan lássák el őket, s ezt erőszakkal is megpróbálják elérni – nos, ez már sokakat észre térít. A magyarok pedig, ha tanultak történelmet, tudhatják, hogy a mai Vajdaság elszakítása a török elől menekülő szerb közösség befogadásával kezdődött – legtömegesebben 1690-ben jöttek pátriárkájuk vezetésével és I. Lipót biztosította nekik a vallási különállást, hogy azután felhasználhassa őket a magyarok ellen. Ez volt a Habsburgok multikulturalizmusa… A feladat tehát egyenesen beszélni, még ha mocskolnak is érte. Az emberek majd megítélik, ki mondta ki a valóságot.

S akkor kezdjük az egyenes beszédet egy alapelv leszögezésével. A neoliberális bódítás első törvénye: terjeszd a szabadosságot, de magadra nézve sose vedd komolyan! Mert ez olyan, mint a vegyi fegyver…

 

- Az úgynevezett "nagypolitika" körbebetonozása miatt változásra csekély az esély. Hogyan kezdjék meg a polgárok a szabadság kis köreinek szervezését?

 

- Szóval lehetőséget kaptam arra, hogy programot hirdessek… Tudatában kéne lennünk, hogy már a pán-európa mozgalom születésénél (az 1920-as évektől) megjelent Európa átalakításának terve az amerikai típusú föderációvá, s az alapító Richard N. Coudenhove-Kalergi ennek előmozdításához előnyösnek tart egy harmadik világbeli tömeges bevándorlást. Az európai integráció másik szervezője, Jean Monnet, az európai Vas- és Acél Közösség első vezetője kifejezetten Európai Egyesült Államok létrehozásán dolgozott, s a Ford Alapítvány pénzén építette fel az ezzel foglalkozó Európai Kutatások Központját Lausanne-ban. Itt nincs mód részletesebb kifejtésre, de a kétpólusú világrend összeomlása után az, hogy Fukuyama meghirdette a ”történelem végét” (vagyis a globalizmus végső diadalát) elvezetett az amerikai „demokrácia-exporthoz” és beletorkollott a színes forradalmak és az „arab tavasz” vériszamos anarchiájába. És innen csak egy lépés Európa elözönlése.

És itt tudok rátérni a feltett kérdésre. A polgárok kis köreinek szervezése elsősorban a felvilágosító munkával kezdődik, a Széchenyi értelmében vett kiművelt emberfővel. Az egyre kavargóbb események felkeltik az egyszerű ember érdeklődését is, tehát most megvan a lehetőség a helyzet feltárására és tudatosítására. A felismeréssel együtt megszülethetnek az önellátó közösségek, a termelés és elosztás helyi-területi egységei. Ezekben nevelődnek olyan öntudatos, külső hatalmaktól – s így pl. a munkanélküliségtől, eszköztelenségtől nem függő – személyiségek, akik irányítani kívánják és tudják maguk és közösségük életét. Ezt kell szembeszegeznünk az atomizálódó, értékvesztő, fogyasztásra és anyagi függésre ítélt tömeggyárral szemben.

A híradásokban „természetesen” nem kap teret, de mindennapi életünkben még kicsiny országunkban is sok-sok példa van erre. Ide sorolom az önszerveződő helyi közösségeket, mint amilyenek a CÖF szervezte kistermelői közösségek, a helyi pénz megteremtésére vonatkozó kezdeményezések, amilyen a (Lakitelek-tipusú) népfőiskola-mozgalom; de akár a kurultaj-köré szerveződő közösségalkotás vagy a Kassai-lovasíjászat értékteremtése is. A legfontosabb, hogy teremtsük meg a hírcserét, hogy tudjunk egymásról, s közösen alakítsuk ki világismeretünket. A minden elsöprő világözön partjain így tarthatjuk fenn értékőrző-értékteremtő közösségeinket.

 

 

A Szent korona közös ihletés

 

Bensőséges díjátadó ünnepséget tartott az esztergomi várban március 16-án a Societas Lancea Regis (SLR) hagyományőrző csoport. Az ünnepség fő eseményét a Várkápolnában rendezték, itt dr. Varga Tibor jogtörténésznek, a Szent Korona Országáért  Alapítvány és a Szent Korona Egyetem alapítójának nyújtották át a Societas Lancea Regis tagjai közé való beválasztást és az elismerést jelző a Lancea Regis-díjjal járó díszoklevelet, valamint a Szent István-korabeli ezüst díszérme másolatát. Dr. Varga Tibornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportált.

2016. április 18.

 

- Tanár Úr, az Ön által alapított egyetem miképpen tudja elérni, hogy minél több fiatal országlakos vállaljon szellemi erőfeszítést azért, hogy a Szent Korona történetét és eszmeiségét megismerje?

 

- A szabadegyetemet  a Szent Korona Országáért Alapítvány működteti, mely lassan 14 éve teszi a dolgát. Ez önmagában is meglepő tény, hiszen az alapítványunk nem pályázik, így csak az emberek nemzetünk iránti szeretete teszi lehetővé működését. Ez egy valóban önszerveződő kezdeményezés, azt gondolom párját ritkítja az egyesületek és az alapítványok között, hiszen önfenntartó. Szép lassan, de biztosan épült fel az alapítvány és a hozzátartozó intézmények működése. Első lépésként rengeteg előadást tartottam az ország és az elcsatolt részek területén, általános iskolától egyetemig. Majd létrejött az alapítványnak  a honlapja (szentkoronaorszaga.hu), ahol a rendezvényeink megtekinthetőek. Idővel létrehoztuk a Szent Korona Szabad Egyetemet, melynek pedagógus továbbképzése az állam által akkreditált. Az elmúlt két évben több mint száz oktatási intézményben dolgozó végzett nálunk. Így az a szellemiség, mely minimum ezer évig meghatározta eleink életét, bekerül az  

óvodákba, iskolákba is. Ugyanakkor a 

szabadegyetem 8 éve működő Magyar Műveltség Szakát az egyetemek nappali tagozatára járók ingyenesen látogathatják.

Hasonlóan fontos a több, mint tíz éve rendszeresen megrendezésre kerülő Szent Korona Konferencia is, mely a hallgatóság számára szintén ingyenes. Nagy élmény, hogy a háromnapos rendezvényen, mely szellemi szempontból kifejezetten igényesnek tekinthető, legalább ezer ember megfordul. A fiatalok számára még  Kárpát-medencei rocknapot is szerveztünk, hogy a történelmünket ilyen keretek között is népszerűsíthessük. Fontos küldetést teljesít a Szent Korona Tábor megjelölésű eseményünk is, mely évek óta családi programként a magyar hagyományt mutatja be az érdeklődők számára.       

 

- A királyi értékrendhez felsorakozott civil szervezetek hogyan érhetik el, hogy az évezredes gondolatiság eleven legyen a Szent Korona örök tartományaiban, az éppen hivatalos államhatárokon túl is?

- Itt fontos megemlíteni, hogy a szabadegyetem Magyar Műveltség Szakán a 300 kilométer távolságból érkezőknek ingyenes a képzés. Ilyen az utódállamokból érkező hallgatók szép számmal vannak. Azonkívül, hogy jómagam is sok előadást tartottam Írországtól Svájcig, a Felvidéktől Erdélyig, fenntartunk egy internetes televíziót is, mely Szent Korona Tv néven üzemel. Így bárki elérheti az oda feltöltött szabadegyetemi előadásokat. Az alapítvány létrehozott egy könyvkiadót is, mely Archiregnum néven kezdte el működését. A múlt előbb-utóbb új sarjadékot hoz, csak emlékeznünk kell rá. Erre törekszünk.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Milyen alkalmak kellenek ahhoz, hogy minél több magyar - fiatal vagy korosabb, Kárpát-medencei vagy tengerentúli - akár számára váratlanul is "a Szent Korona hatása alá" kerüljön, miként ez számosakkal megtörtént?


- Aki a Kárpát-medencébe született, annak a lelke mélyébe van égetve a Szent Korona képe. Ha valaki egyszer szembesül vele, oldhatatlan szerelmet érez, hogy újra viszontláthassa. Úgy születik a magyar ember a  Szent Korona jegyében, mint más halandó az ég csillagképei alá. Koronánk kijelöli helyünket a teremtésben, dolgunkat a világban. Így csak szembesíteni kell az embereket a létezésével. Olyan egyénnel még nem találkoztam, akit ne érintett volna meg a különös misztériuma. Ezért szükséges a magyar kultúráról és a Szent Koronáról szóló rengeteg rendezvény megvalósulása. Olyan jellegűek, mint Budakalászon április 24-én megtartandó Grál-nap, melyet alapítványunk szervez és erről szólnak az ugyancsak itt tartandó Szent Korona Délutánok is. A cselekvésen kívül, amire szükségünk van: „Si Deus pro nobis, quis contra nos”... Ha Isten velünk, ki ellenünk?

 

 

 

 

Ismerős arccal csak a zenéről

 

Az Ismerős Arcok című népszerű zenekart Európa kellős közepén érte afrikai jellegű agresszió. A támadók a technikusokat és az együttes vak szaxofonosát sem kímélték. A tatabányai koncerthelyszínre megérkezvén három személy inzultálta és megütötte a zenekar technikusait és a zenekar Stevie becenéven ismert vak szaxofonosát, majd gyáván elmenekültek. Nyerges Attilának, az együttes vezetőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Művész Úr, sejthető-e, mi áll a mögött, hogy az ünnepnaphoz közeledve az ünnep jelképét viselő muzsikust barbár támadás érjen: miközben a zenész Magyarországon magyar szimbólumot tűzött mellére?

 

- Hála a Jóistennek, nem gondolnám, hogy célzott támadásról lett volna szó. Sajnos az ország - meggyőződésem szerint - kisebb hányada még mindig  nem képes elviselni, hogy Magyarországnak jobboldali kormánya van. Akiknek a kokárda - természetesen tévesen - jobboldali jelképnek tűnik, így próbálnak elégtételt venni a csalódottságukért. Az, hogy ezt többek közt egy vak emberrel tették, az tökéletesen jellemzi 

ezeket az embernek aligha nevezhető lényeket. 

 

- Az Ismerős Arcok elsősorban milyen zenei újdonságokkal frissítette föl a hazai könnyűzenei életet az utóbbi esztendőkben?

 

- Tavaly ősszel jelent meg a „Csak a zene”című albumunk. Azt hiszem, sikerül egy zeneileg abszolút kiforrott anyagot készítenünk a közönség és a magunk örömére.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Vélhető-e, hogy a magyar kultúra szerves része: a brutális fizikai támadás ellen a művészet erejével védekezni? Mit tesz ezért az Ismerős Arcok?

 

- Elhiheti Szerkesztő úr, többen nagyon sajnáltuk, hogy nem lehettünk ott, mikor a támadás történt, bizonyára másképp alakultak volna a dolgok. Így utólag viszont azt kell, hogy mondjam, mégis csak jó, hogy úgy alakult, ahogy. Mindenki teszi a dolgát. A rendőrség azóta elfogta a gazembereket, mi pedig lejátszottuk a koncertet, és azóta is folyamatosan játszunk. Jövőre elkészítjük a „Csak a zene” folytatását „Csak a szöveg” címmel, és a naptárunk egész addig tele van.

 

 

Az Univerzum rendezettségéért mi is tehetünk

 

Nicolae Georgescu-Roegen román-amerikai közgazdász – aki több mint két évtizede 88 évesen hunyt el – az entrópia törvényszerűségét vetette egybe a gazdasági folyamatokkal. A gondolatsort ma is figyelemre méltónak látja Bogár László közgazdász professzor, s erről tart előadást az EnPol 2000 társulat április 11-ei rendezvényén a főváros Veres Pálné utca 10. alatti ház első emeleti termében 17 órai kezdettel. Bogár Lászlónak tett föl kéréseket a Présház Hírportál.

2016. április 10.

 

- Professzor Úr, amit „energia-nyerésként” élünk át, az nem más, mint egy másik rendszer rendezettségének csökkentése, azért, hogy a saját rendezettségünket fenntartsuk. Mi ebben az új? Már a dinoszauruszok is csökkentették akár a növényvilág, akár az általuk felfalt állatok falkáinak rendezettségét, de hogy ne ragadjunk le az élővilágnál: egy meteor becsapódása is csökkenti az adott bolygó addigi rendezettségét. Fölfedezett-e valamit ténylegesen a román-amerikai professzor?

 

- Való igaz, hogy ezek az összefüggések régóta evidenciák mindenki számára. Georgescu-Roegen nevezetes dolgozata, amelynek a címe Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma nem is azért érdekes, mert rámutat erre az evidenciára, hanem azért, mert először tesz bátor kísérletet arra, hogy kimondja, a klasszikus közgazdaságtan olyan elvekre épül, egyébként tegyük hozzá mindmáig, amelyek igyekeznek úgy tenni, mintha ez az evidencia nem létezne. Az uralkodó közgazdaságtan úgy fogalmazza meg alaptételeit, mintha időben és térben korlátlanul lehetne folytatni azt a gyakorlatot, amelynek lényege, hogy a magas rendezettségű struktúrákat alacsony rendezettségűvé alakítom át, és az így nyert energiát az emberi élet anyagi feltételeinek szüntelen bővítésére fordítom. Jellemző módon mindig csak úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyi ember ellátására képes a Föld, de azt soha nem kérdezzük meg, hogy mégis mennyi ideig. Mert mondjuk öt percig valószínűleg több százmilliárd embert is el tudna tartani a Föld, de gyaníthatóan nem öt percre, hanem legalább öt millió évre akarunk berendezkedni, és akkor a kérdésre egész más a válasz. Mert például, hogy ha a mai energiafogyasztásunk igen „szerényen” csak egyetlen százalékkal nőne évente, de tízezer éven át, akkor tízezer év múlva a világegyetem összes energiáját a Föld nevű bolygó lakói használnák fel egyetlen év alatt. (A kérdés az, hogy mi lenne akkor a következő évben velünk?) Azt is végig kellene ennek alapján gondolnunk, hogy vajon a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyag-tömegek állandó mennyiségi bővülése, vagy esetleg inkább a lét-minőség, a méltóság és harmónia szintjének emelése a célfüggvény számunkra.

Tekintve a fantasztikus aránytalanságot, amely a Föld energiái és az évenként a földet érő napenergia folyama között fennáll, még e földi energiák nagyon takarékos használatával is az ember evolúciójának ipari szakasza sokkal hamarabb véget fog érni, mint hogy a Nap sugarai kihunynának.

 

- A sok eszkimó és kevés fóka lázálma régóta gyötri az emberiséget, legalábbis annak gondolkodó részét. Mi, magyarok megengedhetjük-e magunkat, hogy a glóbusz megmentését 2-es, a magyar nemzet megmentését 1-es sorszámmal lássuk el?

- A dolog lényege éppen az, hogy ez az egész ember-faj számára közös probléma. Vagy találunk valamilyen egyezséget, vagy kikerülhetetlenül együtt pusztulunk el. Ennek az oka az, hogy a nyugatias modernitás, ami a XIX. század óta kapitalizmusnak nevezi önmagát, „összenyitotta” a világot, így minden globális változás következménye szinte késleltetés nélkül megjelenik minden „lokalitás” életében. Ráadásul az egyre inkább gyorsuló és ellenőrizhetetlen techno-evolúció rohamos gyorsasággal fokozza az entrópiát, a világ mindenféle szempontból a káosz, a felbomlás, a „végfelszámolás” jeleit mutatja. Erre az öngerjesztő folyamatra először egy Garrett Hardin nevű amerikai filozófus mutatott rá a „Közlegelők tragédiája” című dolgozatában, 1968-ban. Ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy olyan hihetetlenül komplex, finom egyensúlyokra épülő rendszerben, mint amilyen a Föld egész bioszférája, csak igen átgondoltan és összehangoltan lehet cselekedni, mert minden „meg nem gondolt gondolat” (József Attila) végzetes következményekkel járhat. A nagyjából 1700 és 2100 közötti négyszáz év alatt végbemenő népességrobbanás, amelynek során hússzorosára nőhet az emberiség létszáma, egészen bizonyosan ilyen „meg nem gondolt gondolat”. A globális hatalmi struktúrák mesterségesen „túltenyészették” az emberiséget, mert sokmilliárdos lélekszámú gigantikus „munkaerő-állat” csordákat akartak. Az ok igen egyszerű, így tudták elérni azt, hogy az ebből adódó állandó munkaerő túlkínálat rendkívül alacsonyan tartsa a béreket, hogy így a tőkejövedelmek, a profit felhalmozás, következésképpen a gazdasági növekedés, gyorsuljon. Ám a rohamos tempójú techno-evolúció nyomán most már „felesleges” számukra az emberiség döntő része. Hogy ebből az apokaliptikus dimenziójú feszültségből mi lesz, azt egyelőre senki nem tudja megmondani.

 

- Helyre kell állítani azokat a normatív társadalmi struktúrákat és intézményeket, amelyek az elgondolás és a megvalósítás mellett az elgondolt és megvalósított dolgok emberi létezésbe való hosszú távú harmonikus beilleszthetőségét, vagyis folytathatóságát is biztosítják. Ha mi magyarok ebben a Föld többi nemzetének mintaadóként akarunk a segítségére sietni, mi legyen az első lépés?

 

- A magyar nyelv arany, arány, erény, irány szavai hangulatilag is sejtetni engedik, hogy nyelvünk híven megőrizte ősi szakrális mélyszerkezetét. Természetesen nem ezen szavak eredetére utalok, csupán metaforaként teszem egymás mellé őket, mert "zenéjük”, szép közös együttrezgésük van. És így pontosan mutatják, hogy merre is kellene tájékozódnunk. Ahogy Hamvas Béla fogalmazott, az emberiség vagy szeretet-teljes gondoskodással, szelídséggel, türelemmel, alázattal fordul az őt megtartó Föld felé, vagy gátlástalan létfelélő, önpusztító rablóbandává silányul. Ma egyre inkább ez utóbbi arcát mutatja a kegyetlen globális csúcsragadozóként viselkedő ember, aki önmagát elbizakodottan a „sapiens”, vagyis értelmes jelzővel illeti. Ha valóban szeretnénk visszafordulni erről a végzetes lejtőről, akkor legelőször is azzal kellene szembesülnünk, hogy minden, ami a külső világban történik, az a belső világunk kivetülése csupán. Az ember valójában önmagát látja viszont ebben a külső világ által eléje tartott tükörben. Ez a kép ma kétségtelenül nagyon riasztó és lesújtó, és valóban nagyon nehéz megmondani, hogy mi volna az első lépés. Főként azért, mert igen komoly áldozatok nélkül nem megy. Számomra talán Kurosawa Akira, a híres japán filmrendező egyik legutolsó filmje, a Derszu Uzala mutatja meg a legmélyebben azt a lelki, erkölcsi és szellemi válságot, amibe a nyugatias modernitás világa sodorta magát. Bármilyen fájdalmas is ezzel szembesülni, de ez zsákutca, és minél később ismerjük fel, és minél később kezdjük el megváltoztatni egész lét-szemléletünket és erre épülő lét-berendezkedésünket, annál nagyobb lesz a fizetendő ár. Mi magyarok nem először vállalkoznánk ilyen szerepre. A pozsonyi csata, a törökellenes küzdelmeink, vagy ahogy Márai fogalmazott 1956-ban, a „népek Krisztusa Magyarország” mind-mind erről szól. Mivel ma a globális véleményhatalmi diktatúraként működő média a hamis értelmezés ketreceiben igyekszik „tárolni” az emberiséget, már az is óriási teljesítmény lehet, ha valaki egyáltalán elkezdi végre néven nevezni a dolgokat. És e téren mi magyarok az utóbbi időkben újra példát mutatunk Európának, sőt az egész világnak. Reménykedjünk benne, hogy nem hiába.

 

 

 

A műbíráló eldalolt köszönete

 

A 75 éves, frissen Széchenyi-díjat kapott Szakolczay Lajos irodalomtörténészt és a 90 esztendős Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutatót, népzenegyűjtőt, Kallós Zoltánt köszöntötték a Hitel című folyóirat márciusi estjén a budai MOM központ kerek termében. Szakolczay Lajos pedig maga is egy gyűjtött ének előadásával köszönte meg a hatalmas tapsokat. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. március 25.

 

- Mester, miért fontos, hogy egy-egy Hitel-esten a "hivatalos" köszöntés személyességgel, derűvel, barátsággal ötvöződjön?

 

- Ha hiszi, ha nem – noha megtisztelőnek érzem a megszólítást –, nem vagyok mester. Mi vagyok? Szenvedélyes, csaknem őrült munkása a magyar kultúrának. Pontosabban, az egyetemes magyar kultúrának. Csaknem fél százada – akkor kezdtem el működni – mindig az illyési metaforát tartottam szem előtt: „a magyar irodalom ötágú síp, összehangolatlan”. Kell-e annál szebb föladat, mint összehangolni a különböző hangon szóló (azóta megsokasodott) sípokat? Erre áldoztam az életemet. S ha a képzőművészetben, a színházkultúrában (és egy kissé az operában) való mozgolódásomat tekintem – az 1000 oldalas Nagybányától Picassóig (2015) című könyv ennek jellegzetes példája –, akkor talán túl is teljesítettem az Illyés Gyula-i óhajt. Sokat dolgozni csak megfelelő kedélyvilággal lehet. 

Amikor az ember nem professzornak, megfellebbezhetetlen mukinak tekinti magát, hanem egynek a sok közül; de azt is mondhatnám, hogy harlekinnek, bohócnak. Csörög a sipkája, hullik a liszt az orcájáról, de ez sosem jelenti azt, hogy amit csinál, azt komolyan ne vegye. Tehát a hivatalosságnak adott pofon mindig javít valamit a természet (társadalom, kis közösség, stb.) lelkületén. A személyesség derűje átlengi mindazt – majdnem azt írtam, hogy az éjszakát –, ami komor, szürke, érdektelen valóság. A Hitel-est is így esett (fölülről lefelé? a fejétől talpra?), hadd élvezze a színes kavalkádot a közönség. Minthogy, sajnos, nehezen beszélek (az autoimmun betegség nyomja – kásásítja – a beszélőkémet), azt gondoltam, egy népdallal fogom megköszönni a kedves közönségnek, hogy ilyen sok időt pazarolt ránk. Először a „ha bemegyek, ha bemegyek a csekefalvi csárdába” kezdetű népdalt akartam elénekelni, de hirtelen eszembe jutott – ha az egyik megy, a másik miért ne menne? –, hogy Lajtha László Kilenc magyar népdalából az elsőt („Amíg élek, addig bánom, hogy Pálfi Dénest szolgálom”) fogom elkornyikálni. Sikerült. Hangos volt, vidám volt, s ezzel azt sugallta az ürge (vagyis én), hogy kivághatják körülünk az összes erdőt, a szív és a kedély fái mozdíthatatlanok. Tehát nem (nemcsak) az a Mester, aki föláll a pódiumra, és süketel rogyásig, hanem az is Mester-kisinas, aki nincs elájulva saját magától.

 

- Ön évtizedek óta kíséri figyelemmel a magyar kultúrát, művészetet Marosvásárhelytől Bécsig, Pozsonytól Újvidékig. Ment-e a magyar művelődés az Ön kritikái által elébb?

 

- Ment-e elébb a világ a kritikáimtól? Ki tudja. Egyes szegmentjeiben alighanem – ha észrevette valaki, ha nem – ment. Talán poroszkált, de ez is a haladás egyik formája. A kis találatok is találatok, hozzátesznek valamit a nagy egészhez. Két apró példát! Például én fedeztem föl, hogy Sütő András Nagyenyedi fügevirág című esszéjében egy saját vers is szerepel (teljes terjedelmében), ami valamikor a marosvásárhelyi Igaz Szóban jelent meg. Jól, behatóan kell ismerni az anyagot, s akkor az ember – szóljanak előtte százan százféle alakban – mindig tud újat mondani. A Cs. Szabó László esszéiről írott elég régi tanulmányom is ilyen kedvenc, hiszen Németh László összefoglalója óta senki nem szólt ilyen alaposan a londoni íróról. (Sárközi Mátyás „monográfiájában” – valójában pletykakönyvében – egyetlen mondatot sem idézett tőlem, talán nem is ismerte az opuszt.) Ha a magyar művészettörténet és művészetkritika olyan szemmel vizslatná az értéket, mint ahogyan évtizedekig én tettem, és most is teszem, egyetlen szót talán megérdemelt volna a kárpátaljai festőművészt, Erdélyi Bélát az ukrán tengerből kiemelő könyv (a Magyar Napló gondozásában), amelyben magyar nyelven írott, szinte versértékű naplóját is közreadtuk. (A hivatalos ottani művészettörténet mindig ukrán festőművészként tartotta számon Erdélyit.) Süket fülekre talált a kő, amelyet bedobtunk a művészettörténet állóvízébe? Bizony, süket fülekre. De az édesapja évei számát jócskán túlélő Kós Andrásról tudja-e valaki, hogy milyen jó szobrászművész?  

(Nemhogy Kossuth-, de Munkácsy-díjat sem kapott.) Örömmel írtam róla, s evvel egy centiméter ment elébb a világ. Nagyképű volnék?

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan érhető el, hogy fiataljaink ne rekedjenek meg a "retrónál", hanem fedezzék föl a rendszerváltoztatás két és fél évtizedében, a kisiklás ELLENÉRE fölfénylett új kulturális értékeket, például a kilencvenes években indult Misztrál együttest, a Szegedi Dómot ténylegesen készre alakító Patay László freskófestészetét, vagy Pozsgai Zsolt drámaírói művészetét?

 

- Minden megváltozott. Mi még az irodalomra, kultúrára kíváncsi – sőt éhes! – nemzedék voltunk. A maiak? Sajnos, jóllehet kesernyés ez a röhögés, röhögnöm kell. Üresek az antikváriumok (egy részük bezárt), nincs a könyvnek becsülete. Nem fogynak a folyóiratok, a verseskötetek – akkor nem kelnek el a líra-könyvek, amikor az egyik köszörűgépes portál egy év alatt 48 ezer (!) verset tett közzé. Az internet bedöntötte a kultúra sátrát, mindenki – lett légyen tehetségtelen, akarnok – ott akar érvényesülni, ahol könnyebben megy; ahol nincs szerkesztés, nincs felügyelet. Tehát a rendszerváltással – mindent lehet, még butának, hülyének lenni is a szabadság nevében – megváltozott a leányzó fekvése. Csak a pénz, csak a pénz, a kis munkával megszerezhető minél nagyobb jövedelem számít. A liberális főnökség – van ilyen? – csak arra adja az áldását, aki az ő szelüket fújja. Az értékes nevek és művek ezért nem kerülnek a látókörükbe. Viszont – szerencsére, legnagyobb örömünkre – van a fiatalságnak egy értékesebb rétege is. Előttük a Misztrál zenéje – Dsida verseire írott műsoruk és forradalom-megidézésük (1956) egészen kiváló! – nem hangzik idegenül. Patay László? Nehezebb tészta. Azért is, mert a képzőművészeti kultúra a béka popója alatt hűsöl. A nemzeti oldal nem nagyon ismeri az értékeket, a másik grupp pedig nem tartja művésznek a Patayhoz hasonló figurákat. Freskó? Inkább plakát – Soós (sós, de nem paprikás) Nóra módra! A képregény és az ahhoz hasonló zagyvaság kezd beszüremkedni a festészetbe – Amerikát kell majmolni, ha előre akarsz jutni! –, és nincs kard, amely megállítsa. Pozsgay Zsolt? Először Mindszentyt kéne valahogyan elfogadni! Magyarságát, makulátlanságát, népszeretetét. Aki főhőst próbál faragni belőle – szeretném, ha egyszer a bíboros hírneve és becsülete megközelítené a Rejtő Jenő-féle hacacárét –, az nem író. Tehát ilyen körülmények közt kell legénykednünk. Bírjuk? Hogyne bírnánk? Csak a váltóbot, amelyet átadunk a fiatalabb nemzedéknek, ne pitéből legyen, hanem acélból!

 

 

A jó bornak is kell cégér

A legjobb bormarketing kampány díját nyerte el a Földművelésügyi Minisztérium Nemzeti Borkiválóság Programja a VinCE Awards 2016 versenyen. A Földművelésügyi Minisztérium által életre hívott Nemzeti Borkiválóság Program hat fő célterületen a kiválóságokra fókuszált programokat fog össze, hiszen a bort nem elég jól elkészíteni, piacképessé és felfedezhetővé is kell tenni.  Gál Péternek, a tárca helyettes államtitkárának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. március 24.

 

- Helyettes Államtitkár Úr, a szakminisztérium a jó borok cégérét elsősorban szakértelemmel, hálózattal vagy pénzjuttatással óhajtja fényezni?

 

- A Nemzeti Borkiválóság Program keretében a borkiválóságok jelentik a magyar közösségi bormarketinges megjelenések alapját, a különböző hazai és külföldi (például OMÉK, ProWein) kiállításokon létrehozott kóstolózónába e borok kerülhetnek be. A programot idén a Vince Awards 2016 a „Legjobb bormarketing kampányává” választotta.

A magyar borászat mind szaktudását, mind pedig a borok minőségét tekintve a világ élvonalához tartozik. A legfontosabb feladat, hogy ez visszakerüljön a köztudatba. Ehhez a piaci igényeknek megfelelő, és nem csupán technológiájában felépített jó bor kell. A termelőknek is alkalmazkodniuk kell a piaci igényekhez, a fogyasztói trendekhez. A verseny nem előállított termékek között zajlik, hanem a hozzáadott értékeken dől el, amit a potenciális fogyasztók értékelnek.

Az Országkóstoló nem borverseny. Célja, hogy minden Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható – meghatározott paraméterekkel rendelkező – bort bemutasson a nagyközönség számára.

A beküldött borok mindegyikének ellenértékét megtéríti a minisztérium, tehát nem ingyenes mintabeküldésről van szó. Ezzel is támogatni kívánjuk a termelőket. A programmal kapcsolatos további információk az alábbi címen érhetők el: 

 

- A szakminisztérium mit tesz azért, hogy a jelenleg a hazai borkultúra térképén fehér foltnak számító vidékeken - például volt bányászvárosokban - tért hódítsanak a magyar borok az egészségre ártalmas égetett szeszek kiszorításával?

- A kulturált alkoholfogyasztás térnövelése érdekében a Nemzeti Borkiválóság Program szakmai támogatóként több hazai kezdeményezés (pl. Nagy Egyetemi Borteszt, OMÉK kóstolózóna, Bországjárás a Magyar Borintézet szervezésében) mögött is megtalálható. Mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy a borfogyasztás mellett a tudatos pálinkafogyasztás is a kulturált alkoholfogyasztás része.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata.  A minisztérium mit tesz azért, hogy a borokat a magyar irodalom és magyar zene kincseivel házasítsa?

 

- A borfogyasztás egy kulturális aktus. A bor sokkal több, mint egyszerű élelmiszer – a kultúránk, a tradíció fontos része. Számos rendezvény és kezdeményezés létezik, amely során a bort irodalommal, zenével házasítják, de olyan is, amikor rally keretein belül fedezik fel a borvidékeket (Magyar Borok Útja Rally). A Földművelésügyi Minisztérium emellett több, szemlélet-formáló, oktató programnak is résztvevője (pl. Nagy Egyetemi Borteszt, Nemzeti Bormaraton). A minisztérium ezeken az eseményeken elsősorban szakmai támogatóként, és a minőségi magyar bor népszerűsítését segítő céllal vesz részt. 

 

 

Hiteles díjazottak a Hitel-esten

 

A 75 éves, frissen Széchenyi-díjat kapott Szakolczay Lajos irodalomtörténészt és a 90 esztendős Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutatót, népzenegyűjtőt, Kallós Zoltánt köszöntötték a Hitel című folyóirat márciusi estjén a budai MOM-központ kerek termében. A népes, jó hangulatú rendezvény egyik résztvevője volt Domonkos László újságíró, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum szakértője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Szerkesztő Úr, noha a Hitel márciusi estjén az egyik ünnepelt, a 90 éves Kallós Zoltán gyengélkedés miatt nem volt jelen, zenészek és énekesek megjelenítették őt is; Szakolczay Lajos pedig maga is egy gyűjtött ének előadásával köszönte meg a hatalmas tapsokat. Miért fontos, hogy egy-egy Hitel-esten a "hivatalos" köszöntés személyességgel, derűvel, barátsággal ötvöződjön?

 

- Úgy gondolom, azért, mert egy, már hosszabb  ideje mindinkább atomizálódó, gyakran riasztóan elidegenedettnek tűnő világban a derűnek, a hasonló gondolkodású, világszemléletű emberek egymásra találásának fokozott jelentősége, megkockáztatom, egyféle életmentő szerepe van. Ha kellőképpen fel tudunk töltődni a velünk egy bordában szőtt, a velünk egy vérből való embertársak sokaságában, nemcsak vidámabbak, de erősebbek, kreatívabbak, és szűkebb-tágabb közösségeinknek jóval hasznosabbak lehetünk. És meggyőződésem szerint leszünk is. Én egy-egy ilyen Hitel-esttel,  vagy hasonló összejövetel, jó hangulatú, hasznos és szép közösségi együttlét után - Istennek hála, volt részem elég sok ilyenben, remélem, lesz is még jócskán -  mindig úgy érzem, hogy no, most vagyok, most vagyunk így együtt mindannyian a helyünkön és mint Faust, szeretnék odaszólni a pillanatnak: oly szép vagy, ne menj még, maradj...

 

- Ön a rendszerváltoztatást nem "csak" kutatja, hiszen gyakorló újságíróként alakította is, át is élte, talán fogalmazhatunk úgy: el is szenvedte. Miért fontos, hogy a frissebb nemzedékek hiteles információkat kapjanak a félmúltról, s a rendszerváltozást kisiklató korrupt politikusokat, akik most luxusvillájukból időnként bele-belevakkantanak a nyilvánosságba, a fiatalok is reálisan ismerjék?

Sokszor, sokféle formában-változatban leírtam-elmondtam már, amit mostanában mintha szerencsére mind gyakrabban felidéznének: múltunk - pláne a jelenhez minél közelebbi múltunk - kellő ismerete nélkül nem lehet érdemleges jövőről, "jövőképről" beszélni, és tényleg az uralja a jövőt, aki a múltat. Szolzsenyicin annak idején egy régi orosz mondást idézett, miszerint aki túl sokáig néz vissza, elveszti a fél szeme világát. De aki egyáltalán nem néz vissza, tette hozzá a nagy orosz író, megvakul. Az ifjú nemzedékek sokszor megindító módon látni akarnak, mert tudják, érzik, hogy a legközelebbi közelmúlt, az úgynevezett rendszerváltás az azóta eltelt negyedszázaddal legalább olyan súlyos ballasztokat hordoz, mint a hírhedetten horrorisztikus huszadik század egésze, vagy a vérzivataros-gyönyörű magyar históriai távolabbi fejezetei. Elemi kötelességünk, hogy hiteles információkat kapjanak például az MDF történetéről vagy az SZDSZ valós szerepéről éppúgy, mint a taxisblokádról vagy a privatizáció nem egy és nem két részletéről. A fiatalság nemcsak mindörökké fogékony és romlatlanul lelkes, hanem olykor igen-igen tálentumos, meglepően érett és színvonalas produkciók véghezvitelére képes - jómagam az intézetben időről időre elcsodálkozom egy-két fiatalabb kolléga teljesítményén. Örömteli és komoly reménykedésre okot adó tények ezek, amelyek csak tovább erősíthetik a szándékot és az igyekezetet, hogy mindabból a maximumot adjuk át nekik, amit mi mondjuk az 1987-1991közötti években, de akár korábban, a hatvanas évek végétől-a hetvenes évek elejétől a rendszerváltozás kezdeti időszakáig átéltünk. Meg fogják, meg fogjuk látni (remélhetőleg), mennyire megéri a fáradságot...

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan érhető el, hogy a fiatalok ne rekedjenek meg a "retrónál", hanem fedezzék fel a rendszerváltoztatás két és fél évtizedében, a kisiklás ELLENÉRE felfénylett új kulturális értékeket, például a most Kossuth-díjat kapott ifjabb Csoóri Sándor népzenei értékképzését, a Misztrál együttest vagy a Törökbálinti Cantabile Kórus pazar megjelenéseit?

 

- A Balassi-folyamat példaadó, kiváló gondolatokkal-eszmékkel telített processzus – e nélkül egész egyszerűen nem lehet érdemi jövőről, igazi magyar jövendőről beszélni. Ehhez pedig önazonosságunk, magyarságtudatunk megőrzése, saját kultúránk a legelső számú fogódzó, mentsvár, alfa és ómega. Természetes, hogy csak lehető legprofesszionálisabb "sulykolásával" lehet - lehetne és lehetett volna eddig is - elérni, hogy a fiatalság kellő arányokban és mélységben magába fogadja - tudjuk, hogy az ellenerők mekkorák, az ellenszél milyen erős... Ám Istennek hála, mintha az idő egyre nyilvánvalóbban nekünk dolgozna. Európa ebben a szörnyű veszélyeztetettségben ébredezni látszik, és ehhez a legfontosabb segéderőt a nemzet, a nemzeti eszme és a nemzeti kultúra kínálja. Mind több fiatal veszi ezt észre: az idén március 15-én, sőt, már 14-én észrevehetően jóval több volt a kokárda, látványosan több, mint akár egy-két évvel ezelőtt . Vidéken töltöttem az ünnepet, láttam hogy egy tiszántúli kisvárosban mennyi fiatal arc vonult helyszínről helyszínre a hideg szélben 14-én este. Őszinte lelkesedéssel, jókedvűen és magabiztosan tisztelegve 48 és az örök magyar forradalmak előtt... A polgármester meghatottan azt mondta, máskor, a jobb időben az idősebbek közül többen szoktak lenni, de igen, a fiatalok... Ők mentették meg a helyzetet. 56-ban is így történt: egy-két évvel korábban még kétségbeesve panaszkodtak a felelős írástevők az ifjúság kétségbeejtő állapotáról, azután október végén megrendülten tisztelegtek előtte - nem legenda, hogy egy hetven fölötti bácsi bement a Bazilikába, megállt Szent István szobra előtt és megesküdött, hogy ezután minden 14 éves gyereknek előre köszön...Ez a  lényeg. Most sem lesz másképp...

 

 

Tokaj-Hegyalja fölemelkedőben: megtartó erő

 

A negyedik Borjog és bormarketing című konferencián oszthatták meg tapasztalataikat a borágazat kiválóságai Budapesten. A 200 fős konferencia célja volt, hogy felületet nyisson a szőlőbor ágazatot segítő 

gondolatoknak, és teret adjon az érdemi kommunikációnak. Héjj Dávid miniszterelnöki biztosnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. március 10.

 

- Miniszterelnöki Biztos Úr, Hegyalján demográfiai baj nyomja a 27 község társadalmát. A világ legizgalmasabb borvidékén szőlőmunkások hiánya hátráltatja a termelést. Az állam ebben a helyzetben konkrétan milyen intézkedéseket tehet, hogy az egyébként az egész országot, sőt egész Európát emésztő demográfiai folyamat fordulatot vegyen?


- Úgy gondoljuk, hogy Tokaj-Hegyalja hosszú távú fenntarthatósága akkor szavatolt, ha gondoskodunk annak népességmegtartó erejéről. A térség munkaerőpiaci gondjait is csak abban az esetben lehet megoldani, ha a borvidék megfelelő perspektívát nyújt és képes vonzásban tartani a fiatalokat. A Fejlesztési Tanács ezért több olyan programot -Tokaji Életpálya Program, Tokaji Képzési és Foglalkoztatási Program, Fiatal Diplomások Tokaj Fejlődésért, s a többi - is támogat, amely a társadalmi fenntarthatóságot erősíti.  

Azt azonban fontos megjegyezni, hogy amikor a térség munkaerőpiaci kérdéseiről van szó nem kizárólag a szőlő és bor ágazatban munkát vállalókról beszélünk.

 

- Hegyalján kevés az igazán minőségi pincészet. Az állam - az értékek elkótyavetyélése: azaz birtokrészek francia, olasz tulajdonba juttatása nélkül - miképpen tud szakmai, üzleti pezsgést előidézni a térségben? 

 

- Szerencsére nem a semmiből kell ezt az irdatlan feladatot elvégeznünk, hiszen már most, 25 évvel az azt megelőző fél évszázados rombolás után, számos olyan hazai tulajdonú borászatot tud felmutatni Hegyalja, amelyek valódi hajtóerejét adják a borvidék felemelkedésének.

Tagadhatatlan, hogy a sokat köszönhet a borvidék a külföldi befektetőknek: új szemléletet, technológiát, minőséget hoztak Hegyaljára akkor, amikor az állam gyenge és tőkeszegény volt, a Tokaj Kereskedőház és a magántermelők pedig – tisztelet a kivételnek – elsősorban mennyiségi kérdésként fogták fel a szőlőtermesztést és a borkészítést. Az új, modern birtokközpontok, a veszni nem hagyott műemléképületek, a lassan megújuló tokaji bor eljutása a nyugati piacokra mind erre emlékeztetnek. Azonban a modern aszú megteremtése, a furmint „kitalálása” és csúcsra járatása már magyar borászok nevéhez kötődik, s általában amikor arról esik szó, hogy merre tovább Tokaj, egyértelmű az ő dominanciájuk. Több olyan, jelentős kiterjedésű program indítása áll küszöbön, amelyek meghatározók lesznek a borvidék revitalizációja és gazdasági megerősödése szempontjából. A Tokaji Életpálya Program keretében fiatal, elhivatott szőlőtermesztők számára kívánunk majd földet nyújtani. A Tokaji Közösségi Infrastruktúra Program keretében, három modern közösségi borászati üzem felépítésével, megnyitjuk annak a lehetőségét, hogy a kisebb termelők modern borászati eszközök - amelyek számukra soha nem lennének kifizetődők - beszerzése nélkül is versenyképes minőséget állíthassanak elő. A Tokaji Képzési és Foglalkoztatási Program pedig versenyképes tudást és fizetést adhat a szőlőmunkások számára, majd tartós megállapodások keretében foglalkoztatást kapnak a borvidéken.   

Természetesen nem csak mi dolgozunk. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa és az önkormányzatok is minden lehetséges eszközzel arra törekedtek az elmúlt időszakban, hogy a borvidéken megtermelt szőlő és bor a lehető legmagasabb minőségű legyen.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segíti elő az állam, hogy a mai „mozaikosodást” túllépve, az egész térséget kulturális, művészeti zsongás járja át, így a falusi vendégjárás a Hegyalján – a boraromák mellett – művelődési élményt is kínáljon, nyújtson a magyar családoknak?

 

- Azt szeretnénk, hogy a borvidéket a tágabb közönség is felfedezze, ezért el kell gondolkozni azon, hogy mi az a programkínálat, ami a családok érdeklődést felkelti. Tokaj-Hegyalja hosszú történeti múlttal rendelkezik kulturális és gazdálkodási szempontból egyaránt. A nemzeti hagyományok és az egyházi hagyományok tisztelete közös jellemzőket takar. Ez érződik a tájban, az épületekben, a hírnevében és a borban. Az értékmegőrzés egyik fontos alapja a természeti, kultúrtörténeti, táji örökség ismerete, az értékes tájelemek, azaz tájértékek felmérése és megóvása, tájékozottság az épített örökség, a kulturális örökség, a szellemi örökség és a művészet terén, továbbá kiemelendő a szőlőtermesztés és borászat hagyománya.
Véleményünk szerint lehet a településeknek egységes térségfejlesztési koncepciót megfogalmazni, olyan fejlesztési célokat meghatározni, amelyek a mozaikosodást csökkentik, a diverzitást előnyként és nem hátrányként kezelik, amely összhangban van azzal, hogy Tokaj-Hegyalja megőrizze mindazt, ami hagyományos érték és kihasználja a 21. század lehetőségeit.

Kép: aborkonferencia.hu

 

 

 

A gyónás, az ima - kincsünkké válhat

A cölibátusról kikristályosított véleményét is föltárja Beer Miklós abban az interjúkötetben, amely a karácsony alkalmából jelent meg. A váci püspök és Réti József újságíró által készített műben szó esik feszültségekkel teli világunkról, az egyházról és a hit titkairól, jeles találkozásairól. Beer Miklósnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. december 18.

 

 

- Püspök Úr, számos katolikus hívő úgy véli, hogy ha a Szentszék tíz éven belül nem oldja fel a cölibátust, akkor az Egyház már középtávon megsemmisül. Maga Ferenc pápa egy éve úgy nyilatkozott, hogy látja a problémát, de az nem a legsúlyosabbak közül való. Mekkora esély van rá, hogy a Szentszék vezetői megértsék az idők jeleit?

 

- Ferenc pápával egyetértve én is úgy gondolom, hogy nem a legnagyobb probléma. Sokkal sürgetőbb az intézményes gondolkodásból való „kiszakadás”, ami a személyes hit és a nagylelkű-bátor elköteleződés próbája. Csupán azt szeretném, ha a  kötelező nőtlenség kérdése ne lenne tabu-téma.   Nagyon bízom abban, hogy Ferenc pápa ezt a tabu-jelleget is meg fogja szüntetni. Nagyon remélem, hogy megérem még, hogy erről is őszintén, nyíltan párbeszéd induljon. Ebben látnám a nőtlen életforma személyre szóló „karizma” jellegének a megerősödését is. 

Ugyanakkor a szerzetesi és a közösségvezetői hivatás is tisztábban elkülönülne és egymást erősítené. 

 

 - A szentgyónás, az ima éppen a mai emberek életében enyhíthetné a köznapi feszültségeket, ám erre maga az Egyház sem hívja fel a figyelmet. Az Ön könyve meghozhatja-e az áttörést?

 

- A bűnbánat, megbocsátás /gyónás/ és a személyes Isten-kapcsolat valóban óriási lehetőség a lelki krízisek, feszültségek gyógyításában, feloldásában. Az interjúkötetben ezért is ejtettem szót erről a témáról. Időről időre újra fel kell fedeznünk ezt a kincsünket. Újra tanulnunk kell imádkozni, őszintén magunkba nézni. Talán az Isteni Irgalmasság Szentéve ráirányítja sokunk figyelmét erre. Nagyon ajánlom Ferenc pápa bullájának átelmélkedését: „Az irgalmasság Arca”. Nekem sokat segített.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Szeressek ott, ahol gyűlölnek     című kötet mennyire segíti az olvasót abban, hogy fölismerje: a magyar kultúrához a népművészet, a katonai hagyomány, a műszaki találmánykincs mellett az egyházi művelődés értékei is szervesen hozzátartoznak?

- Meggyőződésem, hogy a magyar egyházi lelki örökség olyan kincsünk, melyet fel kellene fedeznünk. Nem akarom összehasonlítani más népek kincsestárával, de abban biztos vagyok, hogy nagyon gazdagok vagyunk. Pázmánytól Rákóczin, Berzsenyin, Mórán, József Attilán, Pilinszkyn át Jelenits tanár úrig, Barsi Balázsig kimeríthetetlen a sor. Persze nagy az „írástudók” felelőssége, hogy kézbe adják-e ezt a kincset?  Hála Istennek van erre is példa.

  

 

 

 

 

 

Kuncz László a MOM-ban

Sok "legkedvesebb" költőm van: Balassi, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Kosztolányi, Tóth Árpád, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc, Radnóti, de József Attila ás a legmélyebbre a lelkemben,  helyettem, nekem írta a verseit, belőlük az én életem is megrajzolódik - vallja Kuncz László Tinódi-lantos énekmondó. A művész hangversenyt adott  április 11-én 18 órakor a MOM Művelődési Központban. Kuncz Lászlónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. április 11.

Művész Úr, József Attila a Szabadságtól kérte, hogy szüljön rendet. Ma - főleg Nyugat-Európában - sokan lemondanának a szabadságról a nagyobb rend kedvéért. Nekik mit üzen József Attila költészete?

A szabadság nem azt jelenti, hogy minden gazember annyi gazságot követhet el, amennyit akar!

Játszani is engedd szép komoly fiadat - kérte a költő a Szabadságtól. Ma várakat építünk újjá, futballstadionokat emelünk, olimpiai játék megrendezésére készülünk. Erre is gondolhatott-e a poéta?

Nem tudom persze, csak föltételezem, hogy bensőségesebb, szívhez szólóbb játékokra gondolt.

Valamikor táborokba gyűlt bitangok üldözték József Attila verseinek rendjét. Ma testvéri tankok dübögik szerte rímeit. Felhőtlenül ünnepelhetünk-e a Magyar költészet napján?

Egyáltalán nem! Mennyi kapcsolata van a mai ifjúság többségének az igazi költészettel? Hány tökéletlen gyalázza még ma is József Attilát? Hová tűnt a kötelező "memoriter"? S a többi, s a többi.  

 

Az 56-os emigráció folyamatosan segítette a hazát

Az 1956-os magyar forradalom a teljes földkerekségen a szabadság ünnepe. Magyarország a glóbuszon a leginkább erről a hősi szabadságharcról ismert: 56 - világfogalom. A múlt század derekán
lezajlott, ám újabb és újabb tények derülnek napvilágra, és sok még a feltárnivaló. Boros Béla, az Ausztráliai Független Szabadságharcos
Szövetség /Sydney egykori külügyi képviselője válaszolt a Présház Hírportál kérdéseire.
2015. október 31.
 

- Képviselő Úr, az 56-os forradalom ügyében a legalapvetőbb kérdések is zavarosak. Azt mondják, október 23-án Budapesten kezdődött, holott október 16-án Szegeden indult. Azt mondják november 4-én véget ért, noha november derekán még véres harcok dúltak, amelyek a szovjet diplomáciának súlyos nehézségeket okoztak Nyugaton. Tisztáznunk kell-e a történelmi tényeket, vagy maradjunk meg a hamis közmegegyezésnél?

 

- Igaz: a VALÓS eseményeknek csak egy része került ismertetésre. Tisztázni kell(ene) sok mindent: már az a tény, hogy Nagy Imre mint 56 emblematikus alakja jelenik meg az emlékezéseken, elfogadhatatlan. Anakronisztikus, hogy a párizsi temetőből ered a Nagy Imre kultusz indítása. 

Hol van Mansfeld Péter, Gérecz Attila, és sorolhatnám a ma még névvel sem említettek százait.Például a Mecsekben még november 20. körül is keményen  harcoltak, és névtelenek maradtak. Anakronisztikus, hogy párizsi temetőből ered a Nagy Imre-kultusz indítása.Emellett például a Mecsekben még november 20. körül is keményen harcoltak, és névtelenek maradtak. Tehát a mai „közmegegyezés” hamis. Remélhető, hogy lesz bátorsága sokaknak leírni 56-ról emlékei alapján az igazat, bár 59 évvel később csak az tegye, aki "hitelesen" teszi. 

 

- A demokratikusan megválasztott Országgyűlés első törvénye 1990-ben az volt. hogy 56-ot forradalomnak nyilvánította. Ám Nagy Kálmán ezredes, az utolsó huszár, aki Mindszenty bíborost az USA nagykövetségére kísérte, s ezért súlyos börtönbüntetést kapott, nem kapta vissza lakását, amelyet egy ávós rabolt el családjától. Az ávósok - és csemetéik - megtarthatták a hörcsögölt luxusvillákat, az 56-os hősök pedig házgyári kislakásokba költözhettek. A külföldre emigrált magyarok ekkor miért maradtak csendben?a Nem maradtak csendben. Csak példának néhány név: Balogh Sándor, Lengyel Alfonz, Pásztor László (USA- akit kétszer is az „év emberének” választottak) saját költségükön folytatták nemzetközi szinten a küzdelmet. Reményikkel szólva: „ahogy lehet, ahogy lehet”. De működésbe lépett az MVSZ elődje: és kiadványainak felelős szerkesztője feladatul kapta az emigrációban élőkkel a kapcsolatfelvételt, és a Kádár-rezsim elfogadtatását. Sajnos, sokan behódoltak az 56 utáni Kádár-érának egy követségi meghívásért. Ezt csak az érti meg, aki emigrációban élt: erről kitűnő könyvet írt az Ausztráliából visszatelepedett jeles személy, Kuncz Egon: Ausztráliai történelem /Kuncz Egon: Magyarok Ausztráliában.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az 56-os versekből már kiadott egy nagylemezt a Misztrál együttes. A költeményekből - Piros a vér a pesti utcán - megjelent kötet.  Ám még elevenebbé lehetne tenni az 56-hoz kapcsolódó, meglévő, őszinte - tehát nem Vaskefe-szerű - művészeti alkotások hatását? Emigráns 56-osaink mit tehetnek ezért?
 
- Irodalommal bőven támogatták a nemzeti oldalt: a kis egyesületektől kezdve emigráció újságjain, jelesül az Ausztráliai Magyar Életen keresztül. És a HOLLÓ. a Hunyadi Öregcserkészek lánglelkű könyvkiadója, a 91. évét taposó Magyaródy Szabolcs. És más kitűnő magyarok… De elkopunk. Az elvesztegetett 20  év hazánkra is rányomta bélyegét az ”ál liberális” érában. De vannak kiváló szerveződések, például prof. Vizi E. Szilveszter nevével fémjelzett Magyarország Barátai Alapítvány: www.friendsofhungary.hu. Érdemes lenne meghirdetni egy pályázatot a „vaskefe” helyére. Tudtommal volt is erre pár vállalkozó szellemű az emigrációban, de a liberális oldal csípőből utasította vissza a kezdeményezéseket. A „vaskefe” nevű förmedvény nem maradhat az egykori Regnum Mariánúm  közelében sem. Ez a szörnyű torzó egy szörnyű kor megjelenítése lehet csak, semmi köze 56 emlékéhez. Leginkább a Regnumot kellene visszaépíteni.

 

 

Migránshadoszlop vonul a Balkánon az Alpok felé

 

Hatalmas migránshadoszlop vonul a Balkánon az Alpok felé. Képtelenség, hogy ezt a tömeget a német területek tartósan befogadják. Készülni kell a várható feszültségekre – annak szem előtt tartásával, hogy a migránsokat a német kancellár, Angela Merkel hívta meg Európába. A meghívás terheit tehát Németországnak kell viselnie. Földi László ezredesnek, korábbi magyar hírszerzési vezetőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 28.

 

- Ezredes Úr, ha a Merkel utáni Németország úgy dönt, hogy a migránsokat elkezdi visszatoloncolni - e lehetőségről Konrád György író azt mondta: "rettenetes lesz" -, adódhat-e az a berlini ötlet, hogy ők nem Ázsiába, Afrikába, hanem Magyarországra toloncolják "vissza" a német kancellárnő által Európába meghívott a migránstömeget, és onnantól kezdve Budapest tegyen, amit akar?
 

- Németország terve egyszerű. Azért engedi be Európába a tömeget, bár légyen az inváziós sereg, mert ki akarja válogatni közülük azokat, akiket "használni" tud és akar. A többit pedig vissza kívánja toloncolni oda, ahol regisztrálták őket, illetve a kvóta alapján más uniós országba.

- Sajnos csak kizárólag az marad megoldásnak, ha kerítést építünk a korábbi "vasfüggöny" nyomvonalán, mely szörnyű és felkavaró lenne 25 év után.

 
- A visegrádi országok agytrösztjei ezekben az időkben vélhetően dolgoznak-e már azokon a terveken, hogy a 2015-ös tapasztalatok alapján hogyan kell megerősíteni a hadsereget, a hatóságot, és milyen módszerekkel kell védekezni az embercsempész szervezetek által korrumpált – Európán belüli - felforgató központok ellen?
 
- Már a visegrádiak egysége is színfolt a mai kicsit "degenerált" uniós valóságban. Csak a közös védekezés a megoldás, hisz az ellenfél egységes az egyértelmű támadásban. Egyik lehetőség a sorkatonai szolgálat visszaállítása, hisz civilek nem tudnak szembeszállni iszlám katonákkal. Vagy emelni kell a tartalékosok számát.
- Ezredes Úr, vélhetően elemzi-e az idei év eddigi terrormigrációjának tanulságait hatósági és katonai agytröszt valamely NATO-központban, Európában, illetve hazánkban?
 
- A NATO bénaságának oka a létrejöttének igazi lényege. Azaz a NATO az USA katonapolitikai érdekeinek kiszolgálója, mely érdekek most nem találkoznak az európai szövetségesek érdekeivel. Európa védtelen, mert az USA nem engedélyezi a NATO bevetését Európa védelme érdekében.

- Könnyű előrelátni, hogy a különböző német területeken nagy tömegben befogadott migránstömeget - túlnyomórészt katonakorú, kisportolt férfiakat - az adott államok nem tudják az idők végezetéig táplálni, zsebpénzzel ellátni. Megindulhat tehát egy keletre - visszafelé - áramlás. A magyar hatóságok alkalmasak lehetnek-e egy újabb osztrák-magyar vasfüggöny gyors felhúzására, és élőerős országvédelemre?
 
- Reméljük, erre a kihívásra nem kerül sor, mert ezt az élethelyzetet megelőzné, hogy fél Európa már lángokban áll...

 

- Ha német területről Miklóshalmára, Fertőmeggyesre, Sopronkeresztúrra, Rendekre, Csajtára, Nagysároslakra, Rábakeresztúrra - tehát a mai államhatár Bécs felőli oldalán lévő átkelőhelyre - szállítják a migránstömeget kitoloncolás végett, akkor Magyarországnak - a katonain kívül - milyen lehetősége lehet az elemi önvédelemre?

 

A győztes nap: Ledöntötték a bálványt az állványról

Az 1956-os magyar forradalom Szegeden kezdődött. Október 16-án a Tisza-parti város egyetemén diákok már megfogalmazták követeléseiket. A szegediekhez csatlakozott a budapesti Műegyetem is. Október 23-án a Szovjetunió területén már elindultak tankok Magyarország felé. Stadler János jogász ott volt a Rádió előtt. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 23.

 

- Ön ott volt 1956. október 23-án a Nemzeti Múzeum, majd a Rádió előtti sokadalomban. Hogyan született az ötlet, hogy a Rádióban olvassák be a nép követeléseit?

 

- Fiatalok csoportjához csatlakozva, a meglepődött járókelőknek lelkesen kiabálva gyalogoltam át a Margit hídon, végig a Szent István körúton, és a mai Nyugati (akkor Marx) tér előtti kis utcában felszálltam a 49-es villamosra, majd a Kálvin térhez érve a Nemzeti Múzeumhoz mentem. Ennek okát most sem tudom, mert a tömeg a Kossuth térre vonult. Valamit megéreztem? Lehet.

A múzeum előtt is népgyűlésbe csöppentem, és ahogy felnéztem, láttam, hogy a lépcsősort lezáró fal tetején – Petőfi egykori helyén (történészek ezt ugyan vitatják, de ilyenekben nem a valóban megtörtént esemény körülményei döntenek, hanem a hagyomány) – két fiatal olvassa fel a követeléseket. Illetve csak az egyik olvas, a másik zseblámpával világítja a szöveget, mivel hogy akkor már erősen szürkült. 

Én tizennégy pontra emlékszem, jóllehet mostanában tizenhatról hallani, de ez nem oszt és nem szoroz. Illetve „szorzott”, mert ahogy meghallottam azt a követelést, hogy vonják ki a szovjet csapatokat, belémvillant a gondolat: ezt hallania kellene az egész országnak! És ekkor – nem, nem álltam fel és nem tettem közhírré ezt a felismerést, mert éreztem, pattanásos arcú kamaszként nem lennék elég hiteles, hanem inkább kinéztem magamnak egy jókiállású, magas, bajuszos felnőttet (lehetett vagy 40-42 éves…), és neki vezettem elő az ötletet: „Itt van a közelben a Rádió, menjünk oda és követeljük, hogy olvassák be a pontokat!”„Nagyon jó!” – válaszolta az általam kiszemelt néptribun, azzal felkapaszkodott az Arany János-szobor talapzatára, és onnan úgy szólt a tömeghez, ahogy a történelmi nagykönyvekben meg van írva: „Magyar testvérek! Itt többen elhatároztuk, hogy odamegyünk a Rádióhoz és követeljük…” – ekkor döbbentem rá, hogyan formálódnak a valóságban a történelmi események.Folytatás: Hiszen ez a „többen” az előbb még csak kettőnket jelentette!„Éljen!” – zúgott vissza a tömeg egyetértése.Én voltam az első, aki a Bródy Sándor utca felé eső rácsos kapun kirohantam, majd a lendület a Puskin utca sarkáig röpített, ahol egy pillanatra megálltam. Semmi nem mutatott arra, hogy itt korszakalkotó történelmi esemény készül, az emberek nyugodtan jöttek-mentek, mint bármely más késő őszi délutánon. De amikor visszanéztem a Múzeum körút felé, azt láttam, hogy tódul ki a nép a Bródy Sándor utcára. Pillanatok alatt el is lepték az úttestet, felfejlődve a Rádió épületéig. A bajuszos férfi – most már emlékszem, cipzáras kék lemberdzseket viselt, a ruházat akkor fontos volt, arról ismertük fel egymást – már kezdte is szervezni a Rádióba beküldendő delegációt, ezért elkiabálta magát: „Hol a kék ballonos srác?” Vagyis én – innen tudom, hogyan voltam öltözve. 

Elhárítottam a megtisztelő delegációtagságot, mert megint csak az motoszkált bennem, hogy közelről, villanyfényben nem kelt jó benyomást a kamaszos képem, ezért kértem, helyettem inkább egy „komoly” ember legyen tagja a deputációnak. Gyorsan beleolvadtam a tömegbe, és némi idő elteltével a többiekkel együtt bosszankodva vettem tudomásul, 

hogy a delegáció dolgavégezetlenül jött vissza a „tárgyalásról”.  Valamikor megjelent az egyik erkélyen Benke Valéria elvtársnő, a Magyar Rádió akkori elnöke, szovjettornásznő-konttyal, és méltóságában sértett hangon próbálkozott valami csillapítással. De mondani sem kell, sok sikerre nem számíthatott azzal a felhevült tömeggel szemben, amelyiknek egyetlen, de határozott követelése volt: tessék beolvasni az egyetemisták pontjait!Utólag visszanézve hátborzongató, hogy ebben a pillanatban tulajdonképpen az ő kezében volt az ország további sorsa.Hiszen ha akkor enged a követelésnek és valóban elhangzik a 14 vagy 16 pont a Kossuth rádióban, a tömeg összecsókolózik, elvonul végignézni a Sztálin-szobor ledöntését és elvonszolását, a résztvevők gyerekes örömmel apró darabokra szedik a hatalmas bronzmonstrumot (ez be is következett). Még akkor éjjel leváltják Gerő Ernőt, valamelyik népszerű kommunista lép a helyére (Kádár János?), másnap a Központi Bizottság újra Nagy Imrét jelöli miniszterelnöknek, majd gyors beiktatása után Gomulkával vállvetve biztosítják egymást és a Szovjetuniót a szocializmus további építéséről. Ám most már tudjuk a lengyel történelemből, hogy ez a politika is csak félmegoldásra lett volna képes, hiszen végül a sztrájkoló munkásokra 1970 végén Gdanskban leadott sortűzhöz vezetett.
Október 23-án este azonban Benke elvtársnő hithű, jó elvtársnőnek bizonyult, nem engedett az „ellenforradalmi” követeléseknek (ez a jelző is csak később kapott polgárjogot, helyesebben diktatórikus hatalmat), hanem engedelmeskedett a Jugoszláviából aznap hazaérkezett Gerő elvtárs parancsának, és inkább annak vérlázító szövegét rendelte el közvetíteni. Így csillapítás helyett olajat öntött a tűzre. És persze nem gátolta meg, hogy elsőként a Rádió épületéből használjanak fegyvert a kezdetben még fegyvertelen tömeg ellen.
Erről azonban én már csak később értesültem, mivel Csepel teherautók érkeztek, és aki tudott, felkapaszkodott a platóra, hogy vigyenek ki bennünket a Dózsa György útra, megnézni a Sztálin-szobor ledöntését.

 

 

Filmművészetünk a saját kultúrát emeli elénk

 

Puszt Tibor-interjú

Isten igájában – Nyírő József portré 2010.; Mecénás – Mihály Gábor szobrász portré 2011; Virradat - Szabó Dezső író portré 2011... Csak néhány film Puszt Tibor alkotásai közül. A filmrendező, porducer az egyik alapítója a Szkíta Aranyszarvas-díjnak, amellyel a nagy filmeket létrehozó, ám homályban hagyott magyar filmeseket ismerik el. Kiváló ismerője a filmművészetünk kulisszái mögött lezajlott taktikázásoknak. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 18.

- Művész Úr, a hazai filmművészet a pártállam évtizedeiben is hozott létre maradandó, nemzetközi mércével is elsőrangú értékeket. Megbújt-e eme teljesítmény mögött egyfajta összekacsintás a politika és a művésztársadalom között?

 

- Biztosan. Most halt meg Nemeskürty tanár úr, aki 1956-tól egy izgalmas táncot járt a hatalommal. Igyekezett nemzeti szuperprodukciókat létrehozni, ezek máig érvényes, sőt kedvelt filmek: Egy magyar nábob, Egri csillagok. Vagy köztudott Makk Károly és Jancsó Miklós személyes kapcsolata Aczél Györggyel. Igen, mondhatunk egyfajta összekacsintást, de nagy szerepet játszik ebben a filmfesztivál, a külföldi szereplések és az ország nemzetközi elfogadtatásának kérdése. A Kádár-rendszer folyamatosan kényszert érzett, hogy lemossa magáról '56 vérét. A filmfesztiváli sikerek, úgy gondolták, javítják az ország megítélését. Jól példázza ezt a Tízezer nap 

története. A filmet már betiltották, az alkotókkal szemben is retorziót terveztek. A szakma azonban kereste a kiutat, és megmutatta a filmet a Cannes-i  filmfesztivál éppen itt tartózkodó emberének. Ő jónak találta, és meghívta a fesztiválra az alkotást. A probléma megoldódott, a film a siker útjára lépett - a betiltás helyet… Nem tudom, hogy tényleg mondta-e Lenin, hogy film a legfontosabb művészet, vagy csak a szovjet filmművészek találták ki ezt a mondatot, az viszont tény: akkor a filmművészek a társadalomban kiváltságos helyzetben voltak.

 

- A Szkíta Aranyszarvas-díj civil elismerés, nulla forintnyi állami támogatással. A kitüntetett művészek pénzt nem kapnak, ám Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrász remekművét, a Szkíta Szarvast vitrinjük fő helyére emelhetik. Miért élvez különös rangot filmművészetünkben ez az elismerés?Folytatás: 

 

- Gondolom azért, mert olyan alkotók kapták, akik szakmai elismersége kiemelkedő, ám állami kitüntetésben nem részesültek. Úgy érzem mintha figyelnék a díjat, mert már többször előfordult, hogy miután díjaztunk valakit, utána állami elismerésben is részesül a díjazottunk. Ez, azt hiszem, rangot ad minden díjnak, és ezzel elértük alapítási célunkat, hogy olyan művészekre hívjuk fel a figyelmet a díjjal, akik valamilyen okból, eddig, a megérdemeltnél kevesebb elismerést kaptak. Azt hiszem, ennél többet civil díj nem tehet, mint hogy felhívja figyelmet egy-egy köztünk megbújó életműre.

 
- Fedezd föl saját kultúrád - így hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön, aki rendezője a Kardtársak című filmnek, hogyan látja: a film segíthet-e abban, hogy a magyar kultúra reneszánsz kori értékei is erőt adjanak a mai ifjabb nemzedékeknek?
 
- Hitem szerint csak a múltból lehet jövőt építeni, ezért nagy szerepe van a nemzedéki kultúrák egymáshoz kapcsolódásának. Nagyon lényeges, hogy lokális legyen, mert akkor van sok színe a műnek. A globális alkotások mindig leegyszerűsítéssel járnak, 
mert csak a legkisebb közös többszörössel működnek, ezáltal primitívvé vállnak, és nagyon egyszerű válaszokat adnak, ha egyáltalán adnak. A film és a filmesek sajnos hajlamosak az egyszerűbb úton haladni és az amerikai modellt követni. Egyébként a film ma nagy válságban van, a mozit és a televíziót felzabálja az internet. A mozgókép tömegessé vált, ma mindenki tud profi képi minőségében filmet készíteni. Az minőségi  különbség, ami videónál, a filmnél még megvolt mára eltűnt, internetes webkamerák képét tudja használni a televízió, egy jobb okostelefonnal készült videó összevágható egy profi kamera képével, nincsenek határok. A technikai korlátok megszűntek, ezzel együtt felfoghatatlan mennyiségű mozgókép készül.
A filmnek meg kell találnia az új megjelenési formáját. Ebben is segíthet a múlt. A régi történelmi sikerek, Balassi példája mutatja, hogy a nemzeti gondolatot, stílust kell ötvözni mindig, a más kultúrából, európából származó divattal, és csak azt kell - szabad - átvenni, amivel többek le-szünk. Szerintem ez  ma a legna-gyobb feladat, és ne feledkezzünk meg: ma is szükség lesz vitézségre.
 

 

 

László Gyula Szent László lábainál...

 

Jelenczki István-interjú

Áldom a teremtőt... című kétrészes filmmel lép közönség elé Jelenczki István filmrendező. A Szkíta Aranyszarvas-díjas alkotó a XX. század egyik legjelentősebb régészéről, László Gyuláról készített portrét, amely - a rendező megfogalmazása szerint - "a ki- és beteljesítő emberi élet" példázatát állítja elénk. A bemutató az Uránia Nemzeti Filmszínházban október 25-én 16 óra 30-tól kerül sorra. Jelenczki Istvánnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 17.

 

- Művész Úr, az 1910-ben Erdélyben született László Gyula átélte a XX. század összes kataklizmáját. Portréfilmjéből kiderül-e a titok: miképpen tudott megmaradni derűs, alkotni vágyó és képes, szellemi bátorságát izzásban tartó embernek?

 

- Remélem, igen. A sors úgy alakította, hogy ebben a filmemben csak a László Gyula által leírt, és általa ellenőrzött szövegek hangzanak el, legyen az önéletrajz, régészet, művészettörténet, vagy a saját művészeti munkássága.Az egyetlen megszólaló fia, László Zoltán. Így szól ez a film László Gyuláról - László Gyulától, igaz, az általam szerkesztett és összeállított módon.  A filmben az egyik archív felvételen, ahol Makovecz Imre köszönti László Gyulát, a festészetét bemutató életmű kiállításán, egy személyes példáján keresztül úgy fogalmaz, hogy „szórakoztatta a jó Istent”.Igen, szerintem Makovecz Imre nagyon jól közelítette meg László Gyula életművét. A talentumot, amit kapott, olyan gazdag, sokoldalú módon valósította meg, teljesítette ki, és adta tovább, hogy az bizonyos, hogy a Teremtő tetszésére való. A válasz az alapállásban kereshető, László Gyulát hívom segítségül két idézettel: „A szegények régésze akartam lenni”. „Kis gimnazista koromban két életpálya felé vágytam, megkeresem a székelyek őstörténetét, vagy pedig nagy festő lesz belőlem. Érdekes, hogy egész életemben megmaradt ez a kettősség,az őstörténet és a művészet. Tudva tudatlan édes nemzetemet szolgáltam”.

 

- A régész professzor, az író, a publicista évtizedeken át Belső_Magyarországon alkotott, majd hosszú idő után Erdélybe térve váratlanul találkozott szembe a halállal. Ennek jelképisége fölfénylik-e az Ön filmjében.    

 

Nem, sajnos nem. A filmben fia, László Zoltán emlékszik édesapjára. Ő hozta vissza Nagyváradról, ahol meghalt. Szent László városából, a Szent László legendájával és üzenet rendszerével foglalkozó László Gyulát. Még mindig fájdalmas volt az emlékezés.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. László Gyula élete nagy részében a saját kultúra mélyen megbúvó kincsesbányáját fedezte föl. Hogyan érhető el, hogy feltárásai a mai nemzedékek életéhez adjanak erőt, gondolatot, bátorságot?

 

Hogyan lehet ezt elérni?... Iskola és iskola, egy érték és minőség elvű, a magyar nemzethez hű tájékoztatás. Ezen a teljes írott, nyomtatott, elektronikus és sugárzott tájékoztatást értem. Enélkül nagyon nehéz.

László Gyula élete, munkássága, tanári, előadói képessége, a ki-és beteljesítő ember példázata.

Minta, egy olyan minta, amit föl- és meg lehet mutatni a mindenkori generációk számára.

Olyan érték, minőség, amely kiállja az idők próbáját.

Éppen ezért, nagyon fontosnak tartom, hogy ebben egyre minősíthetetlenebbül pusztuló világunkban a jövő generációi lássák, tudják, példát vegyenek, hogy így lehet, sőt így kellene mindenkinek betöltenie életének határait, megőriznie a Létezés Szentségét.

 

Kortárs színházi műhely - értékalkotás Békéscsabán, Szegeden

Pozsgai Zsolt-interjú

"A város közönsége úgy érzi, ismét értük, nekik, ide készül egy produkció" - fogalmaz művéről a szerző. Ez lehet a siker egyik kulcsa a mai európai színházi életben. Pozsgai Zsolt

A szűz és a szörny című tragikomédiáját

mutatja be a békéscsabai Ibsen Stúdiószínház szeptember 21-én a szerző rendezésében. A drámaírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Valamiképp mérhető, érzékelhető lehet-e az Ön számára, és fontos-e Önnek az a szellemi pezsgés, amelyet a Szűz és a szörny című tragikomédia az alföldi város társadalmában kelthet?

 

- Miután nagyon régóta dolgozom a csabai színészekkel, és mondhatom örömmel, sok sikert megéltünk együtt, a közönség tudja, kinek a darabját látja. Volt itt olyan zenés mű, amely a századik előadás felé tart, másik, amelyik ma is téma. Tehát a közönség megismerte az írót is, 

nem csak címre, vagy főszereplőre vált jegyet. Valamikor az ilyen "háziszerzőség" megszokott volt, és egy-egy város közönsége már várta az írótól az újabb bemutatót. Magam még Szegeddel vagyok így, ahol évekóta rendszeresen jelen vagyok egy-egy darabbal. Tehát ha"kelthet-e szellemiségi pezsgést", ez a kérdés, azt mondom: igen. Mert a város közönsége úgy érzi, ismét értük, nekik, ide készül egy produkció. A sajtópróbán, vagy nyilvános előadáson ezért zsúfolásig megtelt a kamaraszínház. És remélem, viszik a hírt, hogy érdemes jönni. Ez a mű nem kifejezetten könnyed komédia, sőt. Bár bővelkedik komikus elemekben, meglehetősen húsba vágó történet. Ezt szokták meg, erre jönnek. A mi írónk - mondják. Nagy öröm ez számomra.

 

- A hazai színházi közönség hogyan tehető még nyitottabbá, befogadóbbá a kortárs magyar dráma értékei irán? 

 

- Így, ahogy az előzőekben próbáltam érzékeltetni. A színházaknak be kell hívniuk az írót, legyen a közösség része, tanulja meg a színpadtechnikát, lássa a mindennapi műszaki és művészeti munkát. Hogy aztán ezek szimbiózisában alkosson drámát. A huszadik század nagy magyar drámaíró nemzedéke állandó vendége volt a színházak belső életének. Enélkül is lehet színdarabot írni, de ezek nehezebb utat is járnak be. Tehát ha vidéken a színházak újra felismernék, hogy a saját író, írók kinevelése milyen fontos, akkor a kortárs dráma presztizse is nőhet. És születhetnének új, fontos művek. A fővárosban pedig már régi adósság egy kortárs színházi műhely, egy olyan kisebb színház, ahol élő magyar írók műveit játsszák. Ezért is vagy húsz éve harcolok, eddig sajnos eredménytelenül. Pedig egy központi szellemi műhely, egy olyan színház nélkül, amely a drámákat lefordítja a színház nyelvére, és állandó,folytonos - enélkül a kortárs dráma halálra van ítélve. Bízom benne, hogy egyszer ez is sikerül. 

Hogy valaki rájön, van már éppen elég bulvár műveket játszó kis színház Pesten, amelyeket az állam támogat.Az egyiknek adni kellene egy ilyen értelmes feladatot. Nem magamért mondom ezt, a műveimet - hála Istennek - keresik, szeretném már látni az új nemzedéket, akiknek át tudjuk adni azt, amit mi összehordtunk. De egyelőre üres a horizont.
 
- Ön, akinek műveit Bostontól Szkopjén át az indiai Goal nemzetközi filmfesztiválig a földgolyó sok pontján bemutatták, hogyan látja: az európai Balassi-folyamat - melynek jelmondata Fedezd föl saját kultúrád - miként érheti el sodrásával az ifjabb nemzedékeket?
 
- Az ifjabb nemzedékkel jó a kapcsolatom, a huszonévesekkel kapcsolatban optimista vagyok. Úgy látom, kezd felnőni egy olyan generáció, amely már nem dől be az értéket hazudó értéktelenségnek. A piaci kultúrának és a professzionalista művészetet imitáló dilettantizmusnak. Amely nemzedéket már nem érdekel a kereskedelmi tévék bugyuta baromság-halmaza - valami újat, értékeset keres. Nem is lehet másként. Ahogy a természet meg tudja újítani magát, ez a terület is képes lesz erre. Legutóbb nagy öröm ért, Marosvásárhelyre mentem bemutatóra, és az ottani magyar színházi egyetemen behívtak vizsgaelőadásokra, melyek az én színműveim voltak. Több is. Nem tudtam róla. De az, hogy érdek nélkül nekiállnak tizenévesek, egyetemisták színpadra vinni a műveket, ez nagyon jólesik, és bizakodással tölt el. A magyar színházaknak oda kell figyelniük erre az új nemzedékre, és akik drámaírással, színházi műfajjal akarnak foglalkozni, azokat haladéktalanul a színházba kell csábítani, hogy tanuljon, tapasztaljon, éljen. És ha fiatal ír drámát, és bemutatják, azt a hasonló korúak is meg fogják nézi. Legalábbis így gondolom.